Az országgyűlés által elfogadott, de ki nem hirdetett törvények alkotmányossági vizsgálatának kezdeményezése két "becenéven" fut a magyar közjogi irodalomban: alkotmányossági vétó és előzetes normakontroll-indítvány. Az előbbi a törvényalkotáshoz való viszonyára helyezi a hangsúlyt, s azt fejezi ki, hogy ez a típusú alkotmányossági vizsgálat a törvényalkotási folyamatot akasztja meg azzal, hogy a köztársasági elnök a törvény aláírását megtagadja, illetve az alkotmánybíróság döntésétől teszi függővé. Az utóbbi az alkotmánybírósági vizsgálat tárgyára összpontosít: nevezetesen, hogy az alkotmányossági vizsgálat ilyenkor megelőzi a normát, hiszen egy érvényesen még létre nem jött, valójában (még) nem normát bírál el a testület. (Ennyiben az elnevezés félrevezető, hiszen nincs szó normakontrollról[1], pontosabb lenne "norma előtti" kontrollról beszélni.) Mind a két becenév kiemeli azonban a hatáskör kivételes jellegét: ugyanis sem a törvényalkotással szembeni vétó, sem a "még nem normák" alkotmányossági vizsgálata nem a "szokásos" ügymenet része. De a hatáskör vétókénti minősítése közjogi értelemben sem teljesen pontos. A vétó a legáltalánosabb értelemben az aláírás megtagadását jelenti, ami egy döntés érvényessé válását egyoldalúan akadályozza meg (véglegesen vagy átmenetileg). Ebből a szempontból speciális az alkotmányossági vétó: mivel itt az államfő aláírás-megtagadása után egy másik szerv lép be a folyamatba, amelyik lényegében a megtagadás indokoltságáról dönt. így a megtagadás egyoldalúsága nem érvényesül.
Hagyományosan az államfők rendelkeznek a törvényalkotással szemben vétójoggal, ami a már elfogadott törvénynek a törvényhozó részére történő visszaküldését jelenti. Ebben ráadásul nincs különbség abban, hogy az adott kormányforma prezidenciális-e vagy parlamentáris. Legfeljebb azt a sajátosságot találjuk, hogy a régi monarchiák alkotmányai nem rendelkeznek külön a törvények uralkodói visszaküldéséről, mivel az a szentesítés részeként eredendően megilleti az uralkodót, ugyanakkor a gyakorlatban ugyanezen monarchiákban az államfő csak egészen kivételesen él a kihirdetés megtagadásával. Ez a klasszikus vétójog "kétszereplős": az államfő és a törvényhozás közötti játszma, s magyar közjogi "beceneve", a politikai vétó jól kifejezi, hogy ilyen esetben a törvényhozás és az államfő közötti politikai nézeteltérés jelzésének és rendezésének eszközéről van szó.
Ehhez képest az alkotmányossági vétó új jelenségnek mondható, először is azért, mert mindaddig, amíg nincs alkotmánybíráskodó testület, léte fel sem merül. Másodszor azért, mert ahol van is alkotmánybíróság, ott is inkább az utólagos normakontroll valamely fajtáját gyakorolja a testület, és nem az előzetes normakontrollt. Ennek oka éppen az, hogy előzetes normakontroll esetében az eljárás nem normára irányul, így a testület olyasminek az alkotmányosságát vizsgálja, ami a klasszikus kelseni modellben sem, az amerikai modellben pedig különösen nem lehet vizsgálat tárgya (elméletileg).
Az előzetes normakontrollról a szakirodalom úgy tartja, hogy természetéből fakadóan átpolitizáltabb hatáskört, eljárástípust eredményez. Ennek fő oka, hogy az alkotmánybíróság akkor vizsgálja a törvényt alkotmányossági szempontból, amikor a törvényt az elfogadásáig elkísérő politikai vita még nem hűlt ki. Emiatt az alkotmánybíróság döntése sokkal hatványozottabban, mint egyébként ítélethirdetésnek tűnhet a kormány és az ellenzék (ill. általában a törvény támogatói és ellenzői) vitájában. A vizsgálat ezen felül csak absztrakt lehet, hiszen egy még ki nem hirdetett törvény kapcsán nem vetődhet fel jogalkalmazással összefüggő alkotmányossági kérdés. Ez azt jelenti, hogy az alkotmányossági vizsgálat is gyakorlati támpontok nélkül folytatható csak le. (Még az absztrakt utólagos normakontroll esetében is az volt az általános tapasztalat, hogy az indítvány hátterében egy konkrét ügy állt és azzal összefüggésben született meg az indítvány, de ettől függetlenül is az alkotmánybíróságnak lehetősége van absztrakt utólagos normakontroll esetén a jogszabály gyakorlati alkalmazásának tapasztalatait hasznosítani, ami óhatatlanul meghatározott keretek közé tereli az alkotmányossági vizsgálatot.) Előnye is akad azonban az előzetes normakontrollnak: nevezetesen, hogy ez az egyetlen eljárási forma, amely képes megakadályozni, hogy egy alkotmányellenes törvény érvénybe lépjen. A Velencei Bizottság pedig azzal érvelt az előzetes normakontroll megtartása mellett az Alaptörvényben, hogy az Alkotmányíróság - döntésének kötőereje folytán - eredményesebben tudja az alkotmányvédelmet biztosítani, mint a törvényalkotási folyamatba beépített alkotmányvédelmi funkciót betöltő testületek.[2]
A "még nem normák" alkotmányossági vizsgálata, mint "főprofil" a - kelseni modellbe csak nagy jóindulattal besorolható[3] - francia Alkotmányjogi Tanácsra jellemző[4], éppen ezért vannak, akik egyszerűen francia modellnek nevezik az olyan alkotmánybíráskodó testületeket, amelyeknek ez a típusú hatáskör adja tevékenységük gerincét[5]. A francia példa - bár modellszerűen sehol nem vették át Európában, talán a román alkotmánybíróság áll hozzá legközelebb - nagy hatást gyakorolt a kelet-közép-európai rendszerváltások során.
Éppen ezért érdemes kitérni pár szóval a "francia modell" sajátosságaira. Az Európában a második világháború után létrejött alkotmánybíráskodó testületek mindegyikére igaz, hogy a hatáskörök kialakításában az adott történelmi körülmények és a közjogi hagyományok egyaránt szerepet játszottak. A franciák esetében ez főként két dolgot jelentett: a bíráskodó testületekkel szembeni bizalmatlanság továbbélését és azt a célt, hogy a Harmadik és Negyedik Köztársaság parlamenti túlburjánzását megakadályozzák, ugyanakkor fenntartsák a népszuverenitást megtestesítő törvényhozás (illetve a törvények) elsőbbségét.[6] A harmadik, szintén nem elhanyagolható szempont, hogy az V. Köztársaság közjogi berendezkedése De Gaulle elképzeléseit volt hivatott visszatükrözni, ami szintén a végrehajtás megerősítését jelentette (elsősorban a törvényhozással szemben). Az Alkotmányjogi Tanács feladata tehát értelemszerűen annyiban lehetett a törvényhozás tevékenysége feletti őrködés, amennyiben ezzel egy bíráskodó testület nem emelkedik a törvényhozás fölé (a klasszikus kelseni megoldás tehát szóba sem jöhetett). Ugyanakkor tevékenységében alkalmasnak kell lennie arra, hogy a törvényhozás olyan törekvéseit, amellyel a végrehajtás "égiszébe" ártja magát - így főként, ha a végrehajtás hatáskörébe tartozó szabályozási tárgyat akarna elvonni törvényi úton - képes legyen megakadályozni. Innen ered, hogy az Alkotmányjogi Tanács a még ki nem hirdetett törvények alkotmányosságát vizsgálhatja, valamint az is, hogy az eljárását eredetileg csak a kormányzati szereplők kezdeményezhették. Ebben elsődleges szerepet a köztársasági elnök kapott - aki aztán megbízatása lejártával az Alkotmányjogi Tanács örökös tagjává válik. Fontos hozzátenni azt is, hogy a francia jogforrási rendszerben a törvényalkotási tárgyak szigorúan meghatározottak, így ha a törvényhozó e tárgyak körén túlterjeszkedik, az hatáskör-elvonást jelent a kormánnyal szemben. Emellett nemcsak egyféle törvényt ismer (illetve nem a szavazati aránynak van jelentősége a törvénytípusok elkülönítésénél, mint nálunk). Az ún. organikus törvények (alkotmányerejű törvények) minden esetben alkotmányossági vizsgálat tárgyát képezik.[7] Más törvények esetében csak indítványra járhat el, ebben a leghangsúlyosabb az - 1974-ben bevezetett - 60 ellenzéki képviselőnek biztosított indítványozói jog. De kezdeményezheti az Alkotmányjogi Tanács eljárását a miniszterelnök is pl. azon az alapon, ha egy törvény az alkotmányban megjelölt kizárólagos törvényhozási tárgykörökön túlterjeszkedve szabályozna, ezzel korlátozva a kormány eredeti jogalkotási jogkörét. Eljárást kezdeményezhet továbbá a két ház elnöke is. Az ún. másodlagos joganyag esetében (kormány által törvényi felhatalmazásra alkotott rendeletek) a felülvizsgálatot nem az Alkotmányjogi Tanács, hanem az Államtanács végzi, itt a vizsgálat tárgya a már hatályba lépett rendelet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
