Zéman Zoltán[1]: A kockázat-tudatos vállalati működés egyes újszerű összefüggéseinek elméleti bemutatása (JURA, 2016/2., 362-366. o.)

A tanulmány a szakirodalmi háttér széleskörű bemutatásával, valamint az elmélet és gyakorlat kapcsolódási pontjaival hívja fel a figyelmet, azokra a kockázati tényezőkre, amelyek szerepe a jelenlegi gazdasági helyzetben felértékelődik, és egyre jobban meghatározzák a vállalatok működési lehetőségeit. A transznacionális, és globális hatásmechanizmusuk vállalatok gazdálkodására kifejtett hatásai nagyon meghatározóak lesznek. Véleményem szerint a jövő gazdálkodásának fenntarthatósága szempontjából éppen ezért elkerülhetetlen a kockázati tényezők rangsorolása és kapcsolatrendszerük feltárásának újragondolása. A nemzetközi környezet változása nagy kihívásokat és új értékrendet állíthat fel a kockázatkezelésben is, amely viszont jelentős hatást gyakorolhat a nemzetközi tőkeáramlásokra is.

1. A vállalati kockázat kapcsolatrendszerének megítélése új szemléletben.

Az általános vállalati gyakorlatban a kockázatkezelési politikáknak át kell értékelődni, mivel felerősödnek azok a gazdasági és társadalmi hatások, amelyek nagymértékben befolyásolhatják a vállalati döntéseket. Még akkor is elmondható ez, ha nemcsak az egyes transznacionális hatásokra, hanem a nemzetközi társadalmi és gazdasági folyamatokra gondolunk, amelyek jelentős hatást fejtenek ki az intenzív tőkeáramlásokra, tőkevándorlásokra. Az irodalom is nevesíti már a kockázati kitettség minimális típusait. Elsősorban meg kell említenünk azt a tranzakciós kitettséget, amely a jövőbeni, tervezhető pénzáramok értékeinek a (piaci) kockázatok váratlan módosulása miatt esetlegesen bekövetkező változásait hivatott kifejezni (ami általában a számviteli rendszerekben vagy egyéb nyilvántartásokban tükröződik). A másik jelentősebbnek ítélhető az átértékelési kitettség. Ez a kockázati tényező természetesen akkor merül fel elsősorban, amikor a külföldi kapcsolt vállalkozások számviteli beszámolóinak adatai az anyavállalat pénznemére kerülnek átváltásra (a devizakockázati kitettség). Végül a gazdasági kitettségek a cégértéket veszélyeztető azon kockázatokat tükrözik, amelyek a makro ökonómiai sokkhatásokból, a verseny erőviszonyaiból, illetve stratégiai megfontolásokból adódnak a jövőbeni, tervezhető pénzáramokra gyakorolt hatásuknak köszönhetően (melynek csupán elenyésző hányada tükröződik a tranzakciós kitettségek között). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a pénzpiacok a vállalatok számára a rövid távú, inkább taktikai jellegű kockázatkezelési eszközök széles körét teszik elérhetővé, melyekkel a "tranzakciós kitettségek" ("transaction exposures") hatékonyan kezelhetők, ám ugyanezen eszközök kevésbé alkalmasak a hosszú távú "gazdasági kitettségek" ("economic exposures") alakítására. Mivel az átértékelési kitettségből származó nyereség vagy veszteség - azaz előbb említetett devizakockázati kitettség - jellemzően nem realizálódik és a vállalat pénzáramára minimális közvetlen hatása van, a pénzügyi szakirodalom általában az ilyen kockázatok fedezetlenül hagyását javasolja. Egyetértve ezzel úgy vélem, hogy a rendkívüli árfolyammozgások már viszont hatással lehetnek, ugyanakkor megjegyzendő, hogy ezek a gazdasági hatások olykor vis major jellegűek. Természetesen a vállalati pénzeszközök beruházásokban és egyéb pénzügyi befektetésekben történő mozgatása, a pénzügyi ügyletek rövid és hosszú távú kapcsolatrendszerére épül. Az a meglátás, hogy a derivatív instrumentumok nem alkalmasak a gazdasági kitettségek fedezésére, azonosul Stulz érvelésével, aki szerint a rövid távú fedezeti instrumentumok jellemzően a cégérték csak egy kisebb hányadára tudnak befolyást gyakorolni, így ezek használata nincs számottevő hatással a cégérték változására. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a gazdasági kitettség mértékét befolyásolhatják azok a geopolitikai hatások, amelyek az adott környezetben érik a vállalkozásokat. Több kutató rávilágít arra, hogy a pénzügyi származékos eszközök alkalmatlansága a hosszú távú gazdasági kitettségek kezelésére nagyon egyszerű érvekkel indokolható, figyelembe véve, hogy a likvid forgalmú pénzügyi derivatív eszközök elérhető futamidői - az adott piactípustól és instrumentumtól függően - korlátozottak. A tényleges rövid távú kockázati kitettség többszörösének megfelelő volumenű rövid lejáratú derivatívok alkalmazása (túlfedezés) és a pozíció folyamatos görgetése gyakran jár bázis- és likviditási kockázatokkal. A hosszú lejáratú derivatívokkal történő fedezés a helytelen fedezeti arány formájában jelentkező többletköltséggel jár, miután a hosszabb időtartamra csak nagyobb hibaaránnyal prognosztizálható, - így rámutathatunk az esetleges makro környezeti társadalmi és gazdasági hatásokra - a valós kitettség, emellett növeli a fokozott partnerkockázatért fizetendő felárat is. Wolfram Steiner a következőképpen csoportosította a vállalkozások előtt álló. A

- 362/363 -

főbb kockázattípusokat egy két újszerű tényezővel kiegészítve a következőket tapasztalhatjuk:

- külső hatások: például a piac változásai, a verseny, a kormányok vagy az EU beavatkozása és a globalizált gazdasági tőkemozgásokból eredő devizaárfolyam-mozgások;

- stratégiai/üzleti kockázatok: például a piac és a versenytársak megfelelő ismeretével és a márkanév minőségi védelmével kapcsolatban, valamint a gazdasági kitettséggel kapcsolatosak,

- működési kockázatok: például az információs rendszerek adatminőségi problémakörei, a vállalaton belüli csalás, a szolgáltatási színvonal csökkenése, a személyi állomány fluktuációja annak költséghányada, pénzügyi kockázatok: a treasury, a devizakezelés a derivatívok alakulásának figyelemmel kisérése annak rövid távú alakulása és a pénzügyi jelentés vonatkozásában,

- a jogszabályok és a törvényi rendelkezések betartásával kapcsolatos kockázatok és a bennük rejlő vállalati diszponzibilitás, amely első sorban a közöttük meg nem lévő koherenciából eredhet.

Látható módon, azokat a kockázat típusokat, amellyel egy vállalat az üzleti életben szembesül, azonban nem csupán egyetlen jellemző határoz meg, következésképpen, egyetlen kockázatban egyszerre több jellemző is felfedezhető. Létezhet például lappangó kockázat, amelyik később tartós kockázatként jelenik meg, s ilyenkor már a vállalat egészét veszélyezteti. A kockázatoknak például lehet/van egy adott időponthoz kötődő domináns jellemzője, a többi ekkor felsorakozik mellette. Így alakulnak ki a kockázatmenedzsment számára a kockázatklaszterek. Ezek összetétele lassabban vagy gyorsabban változhat a verseny- és a háttérkörnyezet alakulásának és a vállalat reakcióképességének függvényében, valamint a társadalmi és gazdasági hatásmechanizmusok hatására. A menedzsmentnek figyelembe kell vennie mind a domináns jellemzőnek, mind a kockázatklaszter összetételének a változásait, hogy a vállalat sikeresen, a minimális erőforrások felhasználásával felelhessen e kockázati faktorok új rangsorolására kapcsolatrendszerük újszerű kihívásaira. Általánosságban elmondható, hogy az üzleti kockázatok gyakorlatilag két nagyobb területen jöhetnek létre:

- a vállalati szférában (tehát a cégek szervezetében, működésében és irányításában), amelyhez a nemzeti trasznacionális kérdéskörök is kapcsolódhatnak, és a gyakorlati tapasztalat szerin erre is egyre több példát láthatunk,

- a vállalatok piaci környezetének, amelyben jelentkezhet ismét a transznacionális kérdés, de kiemelten meghatározóak lehetnek az egyéb globális gazdasági kérdések illetve azok a geopolitikai hatásvonal kérdése is, ami mindenképpen meghatározó a makro -mikrokörnyezeti, és területi - mint gazdaságföldrajzi szempont - hatásmechanizmusait előtérbe helyezheti a kockázati rangsorolásnál, - itt különösen felhívom a figyelmet a hatalmi pozícióból meglévő környezeti hatásokra is, amelyek egyre nagyobb súllyal vehetők figyelembe.

Következésképpen üzleti kockázatról, akkor beszélhetünk, amikor a vállalat tudatosan arra törekszik, hogy versenyelőnyt szerezzen a többiekkel szemben, és ez által növelje a shaerholderek és skateholderek vagyonát. Természetesen, e versenyelőny kialakításához, szinte minden eszközt felhasznál, ha kell a hatalmi gazdasági eszközöket is. A működési tőkeáttétel, valamint az állandó és a változó költségek aránya is főként vállalati döntési változó mind a stratégiai mind az operatív tervezésben. Az üzleti kockázatokra való érzékenység meghatározza a vállalatban rejlő kockázatot is.

A vállalatokban létrejövő kockázat kialakulását és jelentőségét az üzleti siker szempontjából - a pénzügyi teljesítménymutatók egyértelmű romlásán túl - leginkább a versenytársak szervezeti, működési és irányítási sajátosságainak az elemzése, például a stratégiai controlling eszköztárában meglévő benchmarking technika segítségével történik nemzetközi szinten a gyakorlatban.

A vállalat közvetlen mikrokörnyezet kockázatát az érdekintenzitás változásának feltárásával és folyamatos nyomon követésével mérheti fel egy vállalat vezetése. Az érdekintenzitás-változás feltárása azonban még kevés a kockázat mérsékléséhez (megszüntetéséhez) vagy legalábbis a mérsékléséhez: ennek okát és a vállalat versenyképességét befolyásoló következményét pontosan deklarálni kell, illetve ezen a területen válnak meghatározóvá a transznacionális és geopolitikai kérdéskörök is.

A társadalmi és politikai peremfeltételekben létrejöhetnek a vállalat számára kockázatot kiváltó közvetlen és közvetett okok, ezek hatásai, valamint hatásláncai és hatásmechanizmusai. A menedzsmentnek fel kell ismernie a kiváltó okokat és azok időbeliségét, gazdasági és társadalmi szinten (pl migrációs kérdéskörök, nemzetközi munka erőáramlások, és a vállalati kapcsolatrendszerek -anya leány -) egyaránt.

2. A stratégiai kockázatok kezelésének generális jellemvonásai a geopolitikai hatásmechanizmusokkal

Köztudottan a vállalati gyakorlat szerint, a kockázatkezelésnek egymástól elkülöníthető, de a döntési folyamatba illesztett szervezett lépésekből kell áll-

- 363/364 -

ni. A visszajelző markerek folyamatba szervezése, és a rendszeres, ismétlődő végrehajtás jelenti a kockázatkezelés legnagyobb értékét. A kockázatkezelési tevékenység célja nem szükségszerűen a kockázatok számának csökkentése vagy elkerülése, hanem minél magasabb szintű kockázati tudatosság elérésével a kockázatok lehetséges hatásainak minimalizálása és az üzleti döntések eredményeinek optimalizálása. Adott vállalat kockázatkezelési stratégiának összefüggést kell mutatnia a vállalat általános stratégiájával. A kockázatok felmerülésének helye, kezelésének módja, hatása sokféle lehet. Az 1. számú táblázatban a kockázatok e szempontok szerinti csoportosítását foglaltam össze. Elmondható, hogy több csoportosítás létezik a vállalati kockázatok feltérképezésére, ebben a táblázatban viszont igyekeztem rámutatni a gazdasági és társadalmi hatásokban - mint okozati összefüggésben - lévő kockázatforrásra, típusra és az esetleges hatásokra.

Alapvető feladatként fogalmazódik meg, a vállalati vezetésben, hogy ezen kockázatok valószínűségét csökkenteni kell. A kockázatcsökkentő stratégiáknak természetesen többféle formájuk is van, amelyeket szintén igazítani kell a már fent említett és vázolt gazdasági társadalmi hatásokhoz. Különösen elterjedt gyakorlat, hogy a vállalat a biztosítható kockázatok fedezésére biztosítást köt, de ugyanakkor felmerülhet a kérdés mennyire és mire tud biztosítást kötni egy vállalat, ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy nem minden esetben, csak a biztosítás a megfelelő eszköz. Például a pénzügyi árfolyamkockázatok gyakran már keletkezésükkor kiküszöbölhetők egyéb belső kockázatkezelési technikákkal, amelyekhez nincs szükség egyéb pénzpiaci szereplőkkel megkötendő ügyletekre és szolgáltatásokra. A belső kockázatkezelési módszerek közé tartoznak például a hosszú távú kötött áras szerződések vagy az indexált, áthárító ármegállapodások, a kitettségek összepárosítása, a vállalatok közötti (devizás) szerződések, valamint a pénzáramot pontosabban előrejelző technikák alkalmazása. A pénzügyi kockázatok a mérlegben is fedezhetők a fix és változó kamatozás arányának változtatásával illetve a hitelállomány megfelelő deviza-összetételének kialakításával. A cégek - a kockázatmegosztással - például a diverzifikáció révén a kockázataikat egyaránt csökkenthetik. Ez megjelenhet a termékbővítés formájában (a termékskála kiszélesítéseként), vertikális integrációként, földrajzi piacbővítésként (a vállalkozás tevékenységét új földrajzi területekre terjeszti ki), üzleti diverzifikációként (a vállalkozás eddigi tevékenységétől eltérő tevékenységbe is kezd). Számos országban tevékenykedő multinacionális vállalatokat valószínűleg kevésbé érinti a devizakockázat, míg a koncentráltabb import/export tevékenységet végző cégek esetében. Ezek kitettsége ezen a téren minden bizonnyal nagyobb, és ha a makro környezeti esetleges transznaciolás gazdasági kitettséget figyelembe vesszük, akkor ez a mérték jóval nagyobb lehet. A pénzáram ingadozása úgyszintén csökkenthető a bevételekkel együtt mozgó költségszerkezet megteremtésével, - ahogyan ezt a szakirodalmak írják - vagyis a működési tőkeáttétel mérséklésével, de a fent említett kérdéskörök ebben is hozhatnak nehézségeket. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy a piacok helyes megválasztása - értékesítési csatorna, termékek, földrajzi elhelyezkedés, gazdasághatalmi koncentrációk, a külső és belső árazás, a szállítókkal és vevőkkel kötött szerződések, valamint a költségszerkezet - nagymértékben képes befolyásolni egy vállalat hosszú távú, a gazdasági értékét érintő kitettségeket. Természetesen a piac megválasztásával, illetve az adott piacon való versenyzéssel kapcsolatos döntéseket, illetve e döntéseknek a vállalat kockázati profiljára gyakorolt hatását a stratégiai kockázatok közé sorolják, mindattól függetlenül, hogy a piacról vásárolt származékos eszközökkel, illetve következetes, az értékteremtést

1. számú táblázat: A kockázatok lehetséges besorolása

Forrás: saját szerkesztésű táblázat Zéman Z. 2014 alapján

- 364/365 -

elősegítő vállalati stratégia és belső folyamatok kialakításával, a vállalat egyes pénzügyi jellemzőinek volatilitását közvetlenül képes befolyásolni, támogatást nyújtva a vállalati szintű kockázatkezelés különféle döntési folyamatokhoz. Ehhez kapcsolódó összefüggésből is, meghatározó kérdéssé válik a tervezhető haszon, profit, hozam. Ilyen tekintetben a cash-flow-at-risk (kockáztatott pénzáram), az EBIT (DA)-at-risk (kockáztatott eredmény), modellezési képességek kifejlesztése nem csupán a kockázatkezelők számára biztosít megfelelő eszközöket a lehetséges kimenetek adott időszakra vonatkozó következményeinek megállapításához, valamint nemcsak a (rövid távú) kockázatkezelési vagy egyéb üzleti intézkedések (pl. beruházási megszigorítások, új részvények kibocsátása) optimális kombinációjához kínál támpontot. Elmondható az is, hogy újszerű mérőszámok és figyelembe veendő markerek segítségével egyben a kockázattal korrigált értékszemlélet is átültethető (egyes üzleti egységek teljesítményértékelésére, a beruházási döntésfolyamatra, valamint a vállalat egyéb hosszú távú tervezési folyamatára stb.) abba az újszerű felfogásba, amit a társadalmi és gazdasági hatások jelentenek, amelyet a tanulmány elején már kifejtettem.

3. Összegzés

Napjaink vállalati pénzügyi döntésekkel foglalkozó pénzügyi szakirodalma rámutat a vállalati kockázatkezelés eredendő értékteremtésben betöltött pozitív hatásaira is, hangsúlyozva, hogy a kockázatkezelési politika megválasztásakor nem lehet a vállalatot csak izoláltan, kizárólag a belső allokációs folyamat holtterheinek minimalizálása szempontjából vizsgálni. A leírtakból is kitűnik, hogy nélkülözhetetlen a kockázatkezelési stratégia definiálásakor a vállalatot az iparági versenyt meghatározó gazdasági és társadalmi kontextusában is értékelni. Bizonyos esetekben a versenytársaktól való éles megkülönböztető kockázati profil, más esetekben pedig a homogenitás képes versenyelőnyt, és ezen keresztül plusz részvényesi értéket teremteni. Azoknak az optimális menedzsment döntések megakadályozásában is jelentős értékteremtési potenciál rejlik, ami elsőre esetleg a túlzott kockázatból eredően profitvesztést indukál. Ugyanakkor azt követően a közgazdasági ügynöki költségek csökkentésével, a vállalati döntések kockázati következményeinek transzparenssé tételével és folyamatos visszajelzésével, vagy akár a vállalati üzleti tervezésben a kockázatok pontosabb megjelenítésével képes a kockázatkezelési terület értéket teremteni, ezáltal az elmaradt hasznot jóváírni. A transznacionális, és globális hatásmechanizmusuk vállalatok gazdálkodására kifejtett hatásai nagyon meghatározóak lesznek. Véleményem szerint a jövő gazdálkodásának fenntarthatósága szempontjából éppen ezért elkerülhetetlen a kockázati tényezők rangsorolása és kapcsolatrendszerük feltárásának újragondolása. A nemzetközi környezet változása nagy kihívásokat és új értékrendet állíthat fel a kockázatkezelésben is, amely viszont jelentős hatást gyakorol a nemzetközi tőkeáramlásokra is.

Irodalomjegyzék

Ácsné Danyi I.: A kockázati tőke szerepe a hazai kis- és középvállalkozások finanszírozásában, Hitelintézeti Szemle 2004. 3-4. sz. 93-126. o. Adizes, Ichak (1992): Vállalatok életciklusai. Hogyan és miért növekednek és halnak meg vállalatok és mi az

Adler, M.: Exchange Rate Planning for the Trading Firm, in Exchange Rates and Corporate Performance, NYU Salomon Center, IRWIN, New York 1993. pp. 165-179.

Árvai Zsófia: A vállalatfinanszírozás új fejlődési irányai, MNB műhelytanulmány, 2002

Barakonyi K. - Lorange, P.: Stratégiai management. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1993

Barta Györgyi: Az ipari nagyvállalatok szétbomlásának folyamata és területi következményei Magyarországon, MTA, Budapest 1993

Becskyné Nagy Patrícia: Kilépések politikája. Hogyan válnak meg a kockázati tőkések a befektetéseiktől? Competitio 2006. 2. sz. 83-98. o.

Bélyácz Iván: Kockázat, bizonytalanság, valószínűség. Hitelintézeti Szemle 2011. 4. sz.

Bock Gyula - Misz József: Nemzetközi közgazdaságtan. Tatabánya: TRI-MESTER Bt. 2006

Bóta G. - Tóth T.: Pénzügyi piacok, MBA oktatási segédanyag, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest 2003

Brealey, R. A. - Myers, S.C.: Principles of Corporate Finance. 7ed, McGraw-Hill, New York 2003. pp. 119-122

Carlton, Dennis W. - Perloff, Jeffrey M.(2006): Modern piacelmélet. Panem Kft., Budapest 2006

Carnall, C. A.: Managing Strategic Change: An Integrated Approach. Long Range Planning, 1986. Vol. 19, No. 6. pp. 105-115.

Décsy Jenő: Nemzetközi Pénzügyek. UNIÓ Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft., Budapest 2001

Farkas Ádám: Opciós árelmélet alkalmazása vállalatok beruházási döntéseiben Doktori értekezés Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Budapest 1995

Fekete István: A kockázatelemzés szerepe a beruházások pénzáramlásának meghatározásában. Doktori (PhD) értekezés Budapest 2000

Hall, C.: Economic Capital: Towards an Integrated Risk Framework, Risk Magazine, 2002. October, pp. 33-38.

- 365/366 -

Karsai J.: A kockázati tőkéről befektetőknek és vállalkozóknak, Magyar Befektetési és Vagyonkezelő Rt., Módszertani füzetek III., Budapest 1998

Karsai J.: Helyettesítheti-e az állam a magántőke befektetőket? Az állam szerepe a kockázatitőkepiacon, Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Kutatóközpont Műhelytanulmányok 2004/8. Budapest

Katits Etelka (2002): Pénzügyi döntések a vállalat életciklusaiban. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2002

Kecskés András: The Legal Theory of Stakeholder Protection. JURA2010. 1. sz. 67-76. o.

Kecskés András: A betéti társaságról. JURA 2007. 1. sz. 111-120. o.

Kecskés András - Halász Vendel: Stock Corporations: a Guide to Initial Public Offerings, Corporate Governance, and Hostile Takeovers. HVG-ORAC-LexisNexis, Budapest-Bécs 2013. 566 o. Kocziszky György: Adalékok a vállalkozások életgörbe elméletéhez, Vezetéstudomány 1994. 7. sz. 12-20. o.

Lentner Csaba: The Structural Outline of the Development and Consolidation of Retail Foreign Currency Lending. Public Finance Quarterly 60. 2015 (3) pp.297-311.

Lentner Csaba: Uncertainty Factors in National Economy Planning - International Effects and Hungary's Outlook Up to 2050. Central European Political Science Review 16. 2015 (62) pp. 9-26.

Markovics, Klára: Fúziós és akvizíciós ügyletek tendenciái, céljai és sikertényezői. In: Imre, Balázs (szerk.): E-tudomány évkönyv I. E-tudomány Egyesület, Budapest 2008. 61-80. o.

Marosán György: A működő vállalkozások menedzsmentje. Jogász, 2001

Nováky Erzsébet: Modellezés a jövőkutatásban: az egyszerű modellektől az evolúciós modellekig. Jövőelméletek 6. BKÁE Jövőkutatási Kutatóközpont, Budapest 2001

Práger László: A globális gazdaságon innen és túl. Aula Kiadó, Budapest 2008

Rajcsányi Gellért: Nyugati az ipar, de keletre tart, Heti Válasz 2008. 8. sz. 38-39. o.

Stulz, R. M.: Optimal Hedging Policies, Journal of Financial and Quantitative Analysis, 1984. Vol. 19., pp. 127-140.

Stulz, R. M.: Managerial Discretion and Optimal Financing Policies, Journal of Financial Economics, 1990 July pp. 3-27.

Száz J.: Tőzsdei opciók vételre és eladásra, Tanszék Kft., Budapest 1999 ■