A szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. Ajogviták fő forrása az, hogy az áru nem felel meg a szerződésnek. A 2002. évi XXXVI. törvény 2003. július 1-jei hatállyal módosította a Ptk. 277. § (1) bek.-t és kiegészítette a szolgáltatás szerződésszerűségével szemben korábban támasztott követelményeket négy kumulatív elemet tartalmazó felsorolással.
Ezen kritériumok közül lényeges újítást jelent a korábbi szabályozáshoz képest a szerződésszerűség feltételei közé a nyilvános kijelentéseknek való megfelelés felvétele. A Ptk. 277. § (1) bek. b) pontja szerint "a szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában . rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó - különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő - nyilvános kijelentését."
A módosítás indoka a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) átültetése.1 Az Irányelv szabályai csak a fogyasztói adásvételre vonatkozóan kívánják meg a tagállamoktól minimumszabályok megalkotását. Ennek megfelelően az Irányelv személyi hatálya a természetes személy fogyasztóra2, tárgyi hatálya pedig az ingó dolgok adásvételére terjed ki.
A Ptk. hibás teljesítésre vonatkozó szabályainak módosítása azonban nemcsak az ingó dolog szolgáltatására irányuló fogyasztói szerződésekre terjed ki, hanem bármilyen jogállású felek közötti, valamennyi szerződéstípusra is. Mint a miniszteri indokolás kifejti, ez a megoldás lehetőséget ad arra, hogy megmaradjon a magánjog egységes rendszere, az a szavatossági jogok vonatkozásában ne tagolódjék kereskedelmi és fogyasztóvédelmi jogra és az Irányelv átültetése egyidejűleg alkalmat ad a hazai szabályozásnak - az Irányelvvel összhangban lévő - modernizálására is3. Ennek megfelelően a módosítás a szerződésszerű teljesítésnek az Irányelvben meghatározott kritériumait a Ptk. teljesítési szabályai közé építi be, általános érvénnyel.
Ebből következően a Ptk. 277. § (1) bek. b) pontjának alkalmazására nemcsak a mindennapi fogyasztási cikkek reklámjával kapcsolatban kerülhet sor, hanem a gazdasági élet legkülönfélébb szereplői által kötött jogügyletek rendkívül széles körében.4
Figyelemmel arra, hogy a szabályozás egyben az Irányelv átvételét jelenti, egyes fogalmak értelmezése során szükséges vizsgálni, hogy a közösségi jog (beleértve az Európai Bíróság joggyakorlatát) tartalmaz-e erre vonatkozó rendelkezést.
A nyilvános kijelentések (reklámok) jogkövetkezményeinek meghatározásával a vizsgált rendelkezés a kötelmi jog klasszikus szabályait két szempontból lépi túl: egyrészt nem szerződéses kötelezettségvállalalás céljából tett kijelentéseket ruház fel ilyen hatással, másrészt a kötelezettnek (eladónak) tudja be más személy közléseit.5
A jelen tanulmányban azt vizsgálom, mennyiben tér el a fenti szabály a szerződéskötésre irányuló jognyilatkozatra és a szerződés létrejöttére vonatkozó klasszikus magánjogi szabályoktól, hogyan határozható meg az új szabályokra tekintettel a szerződés tartalma, milyen módon mentesülhet a kötelezett a kiterjesztett kellékszavatossági/jótállási felelősség alól. Figyelemmel a megtévesztő reklám kérdésével fennálló szoros tartalmi kapcsolatra bemutatom, hogy a Ptk. szabályai és a versenyjogi szabályok milyen módon alkalmazhatóak együttesen.
A Ptk. 205. § alapján a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.
A szerződés megkötésének folyamata azoknak a nyilatkozatoknak sorozata, amelyekben a felek megegyezése kifejezésre jut. A szerződéskötést megelőzően tett nyilatkozatokhoz (kijelentésekhez) rendszerint nem fűződik jogi következmény, a nyilatkozatok a szerződés értelmezése során jöhetnek figyelembe, mivel ezen kijelentések - a Ptk. módosítása előtt - csak abban az esetben váltak a szerződés tartalmává, ha arra a felek a szerződésükben hivatkoztak (pl.: azáltal, hogy utaltak az eladó katalógusában meghatározott termékre).
Az új szabályozás alapján a kötelezett, a gyártó, az importáló vagy ezek képviselője által tett nyilvános kijelentés tartalma a szolgáltatás tulajdonságáról azonban akkor is a szerződés részévé válik, ha a felek arról nem rendelkeznek a szerződésükben, azaz a szolgáltatás adott tulajdonsága nem volt része az ajánlatnak és az ajánlat elfogadásának.6
Mivel a nyilvános kijelentésben foglaltakat a jogszabály teszi a szerződés tartalmává, ez az eset lényegesen különbözik attól, amikor a szerződéskötési kötelezettség esetén a bíróság a szerződést a forgalmi szokások alapján kiegészítheti [Ptk. 206. § (4) bek.], vagy a bíróság az előszerződés alapján a szerződést létrehozza és az eset körülményei alapján megállapítja annak tartalmát [Ptk. 208. § (3) bek.].
A reklámokban tett kijelentésekért való szavatossági felelősség előírásának, és ezáltal a szabályok modernizálásának gazdaságpolitikai indoka, hogy a gazdasági verseny társadalmi hasznának eléréséhez elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a piaci szereplők döntéseiket helyes tájékoztatások alapján hozhassák meg, megbízhassanak a szerződéskötési elhatározást szükségképpen befolyásoló nyilvános kijelentésekben.7 Amennyiben a szolgáltatás nem felel meg a nyilvános kijelentésben foglaltaknak, ez egyrészt a szolgáltatás vásárlóját károsítja, mert nem az elvárt szolgáltatást kapja meg, másrészt a valótlan tényközlést tartalmazó nyilvános kijelentés a piacműködés zavaraihoz vezethet, és a valóságos érdemeihez képest aránytalan előnyhöz juttatja az ezt használó vállalkozást. A gyártó és az importáló kijelentéseiért való felelősség indoka, hogy számos esetben előfordul, hogy a termék reklámozását ezen személyek végzik és a fogyasztó általában nem tesz különbséget a forgalmazási lánc különböző szereplőitől származó kijelentések között.
Az új szabályozás által biztosított szavatossági igények kiegészítik a valótlan közlések esetén alkalmazható jogkövetkezmények körét.
Aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette, a szerződési nyilatkozatát a Ptk. 210. § (1) bek. alapján megtámadhatja. A tévedésre a másik ügyletkötő fél, de harmadik személy magatartása, valamint egyéb körülmény egyaránt vezethet.8 Ha a tévedést valamely nyilvános közlés okozta, amelyet a másik fél tett, a megtámadás joga csak lényeges körülményre vonatkozó tévedés esetén nyílik meg. Az új szabályozás esetén azonban bármely konkrét tulajdonságra vonatkozó téves közlés alapján szavatossági igény érvényesíthető, függetlenül attól, hogy az adott tulajdonság olyan lényegesnek tekintendő-e, amelyek ismeretében a felek nem, vagy más tartalommal tettek volna szerződéses nyilatkozatot. Nyilvános közlésen alapuló, lényeges körülményre vonatkozó tévedés esetén továbbá a jogosult igényérvényesítését segíti, hogy nemcsak az érvénytelenségre vezető megtámadás eszköze áll rendelkezésére, hanem igényelhet kijavítást, kicserélést vagy árleszállítást.9 Az is a jogosultat hozza előnyösebb helyzetbe, hogy ha a tévedést okozó kijelentés nem lényeges körülményre vonatkozik, azaz a szerződést nem támadhatja meg, a szavatossági jogok körében elállhat a szerződéstől, amennyiben annak a Ptk. 306. §-ban meghatározott előfeltételei fennállnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
