Az utóbbi évek dinamikusan fejlődő magyar piacgazdaságában kiemelkedően fontos szerep jutott a hitelnek, amely következtében a hitelezés önálló és nemzetgazdasági szinten is meghatározó "üzletággá" nőtte ki magát. A hitelnyújtás és a hozzá kapcsolódó gazdasági mechanizmusok termékenyen hatottak a magyar polgári jog fejlődésére is, elősegítve ezáltal már meglévő, valamint új, eddig ismeretlen jogintézmények kialakulását, illetve továbbfejlődését mind a jogalkotás mind a jogalkalmazás terén.
A hitelélethez szorosan kapcsolódó és a hitelnyújtó érdekeinek biztosítékaként egyik legnagyobb jelentőséggel bíró jogintézmény a zálogjog, amelyet - mint ún. szerződést biztosító mellékkötelezettséget - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. számú törvény (továbbiakban "Ptk.") XXIII. fejezete szabályoz. A zálogjog, valamint annak a Ptk. 251-269. §-aiban megtalálható szabályai - a hitelbiztosítékok körében betöltött kiemelkedő szerepüknek is köszönhetően - az elmúlt évek hazai jogalkotásának középpontjában álltak és két alkalommal is átfogó módosításra kerültek.
Az 1996. évi XXVI. törvény (a továbbiakban "Első Zálogjogi Novella") alapvető változásokat idézett elő a Ptk. zálogjogra vonatkozó szabályai körében: új elhatárolásokat, fogalmakat és jogintézményeket honosított meg, emelt be, illetve vissza a magyar jogrendszerbe.
Az Első Zálogjogi Novella mélyreható szerkezeti változásai azonban - mint ez utóbb kiderült - nem minden tekintetben feleltek meg a jogalkalmazás kihívásainak, s számos ponton további módosításokat sürgettek a jogalkotás részéről. A 2000. évi CXXXVII. törvény (a továbbiakban "Második Zálogjogi Novella" vagy "Novella") célkitűzése már nem a zálogjogi szabályozás alapjaiban történő megváltoztatása, hanem elsősorban az 1996-97-ben hatályba lépett változások konszolidálása volt. Arra törekedett, hogy az elmúlt évek jogalkalmazási és jogalkotási tapasztalatainak felhasználásával kiküszöbölje a szabályozásban meglévő logikai, szerkezeti, fogalmi illetve dogmatikai félreértéseket és hibákat, valamint tovább pontosítsa és finomítsa az egyes zálogfajtákra vonatkozó szabályokat.
Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a jogalkotó fentiekben említett célkitűzése - maradéktalanul - megvalósult-e, a jövő jogalkalmazásának és szerződési gyakorlatának a feladata. Az alábbi összeállításban kizárólag arra vállalkoztunk, hogy rövid és tárgyilagos áttekintést adjunk a Második Zálogjogi Novella, valamint a kapcsolódó törvények és jogszabályok által bevezetett, a zálogjog szabályozási körét érintő fontosabb változásokról; és az alapvetően 2001. szeptember 1-jétől hatályba lépő módosításokat rendszerbe foglalva, áttekinthető módon próbáljuk meg a jogalkalmazó elé tárni.
A változások nyomon követésének egyszerűsítése, valamint a "régi" és az "új" szabályok összevetésének megkönnyítése érdekében a szövegben folyamatosan utalunk a vonatkozó törvény-, illetve jogszabályhelyekre, valamint a 2001. szeptember 1-jétől hatályba lépő jogszabály-hivatkozásokat mindenhol "dőlt betűvel" jelöljük.
Anélkül, hogy a teljesség igényével vennénk számba az Első Zálogjogi Novella módosításait, néhány gyökeresnek mondható strukturális változásra és új jogintézményre mindenképpen szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet.
Lássuk tehát röviden, milyen alapvető szabályozási kérdésekben érhetők tetten az Első Zálogjogi Novella által előidézett változások a Ptk. zálogjogi rendszerében?
a) Szakított az Első Zálogjogi Novella a Ptk. hagyományos zálogjog-felfogásával, amely szerint a jelzálogjog és kézizálogjog közötti megkülönböztetés alapja a zálogtárgy jogi természetében rejlik és ennek következtében jelzálogjog tárgya kizárólag csak ingatlan lehet. Az Első Zálogjogi Novella szerint a jelzálogjog és kézizálogjog közötti különbségtétel a zálogtárgy birtoklásának a tényén alapul: minden olyan esetben tehát, amikor a zálogjogosult tartja birtokában a zálogtárgyat, kézizálogjogról, míg ellenkező esetben, ahol a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokában van, jelzálogjogról beszélünk.
b) A jelzálogjog és kézizálogjog közötti, a zálogtárgy birtoklásának tényén alapuló elvi különbségtétel, valamint az a jogalkotói felismerés, hogy a csekélyebb ingatlan, ám jelentősebb ingó vagyonnal rendelkező - elsősorban termelő-szolgáltató - vállalkozások hitelezését elősegítő jelzálogjogi konstrukciók körét bővíteni kell, szolgált többek között olyan új jogintézmények kidolgozásának alapjául, mint az ingó jelzálogjog vagy - az angol-szász jogrendszerekben ún. "floating charge" néven ismert - vagyont terhelő zálogjog.
c) Az Első Zálogjogi Novella vezette be a hatályos magyar jogba a zálogjog nem járulékos típusának, az ún. önálló zálogjognak a jogintézményét. A Ptk. 269. § (1) bek. 1996. május 1-jétől biztosít lehetőséget a zálogjog mögöttes (biztosított) követelés fennállása nélkül történő alapítására, amely a jogalkotó - miniszteri indokolásban is kifejtett - álláspontja szerint a német zálogjogi szabályozásban már régóta meglévő "Grundschuldnak", valamint az 1930-as évek magyar hitelbiztosítéki jogában már szabályozott (1927. évi XXXV. tv.) és alkalmazott telekadósságnak a hatályos magyar joganyagba történő "meg-, illetve visszahonosítását" célozta meg.
d) A zálogjog, mint hitelbiztosíték "hatékonyságának" a fokozása szolgált alapjául azoknak a módosításoknak, amelyeket az Első Zálogjogi Novella a zálogjog érvényesítésére, illetve a kielégítési jog gyakorlására vonatkozóan vezetett be. A zálogjog érvényesítését szabályozó új jogintézmények a zálogtárgy hatékony, ám megfelelő - a dologi kötelezett érdekeit is védő - garanciális szempontok mellett történő értékesítését biztosítják és lehetővé teszik a zálogtárgy (i) felek által közösen, továbbá a (ii) zálogjogosult, illetve (iii) harmadik személy által történő értékesítését is.
e) Az Első Zálogjogi Novella a fentiekben már említett módosítások alapján, illetve ezek mellett további új jogintézményeket is a hatályos szabályozás részévé tett.
ea) Ezek egyrészről a már ismertetett változások szükségszerű következményeiként értékelhetők, mint pl. az ingókon fennálló jelzálogjog vagy a vagyont terhelő zálogjog nyilvántartása érdekében létrehozott, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által vezetett zálogjogi nyilvántartás.
eb) Másrészről azonban olyan jogi instrumentumok is szabályozásra kerültek, amelyek vagy a magyar jogi hagyományokban vagy más jogrendszerekben már léteztek illetve léteznek. Ennek megfelelően illesztette be a jogalkotó a zálogjog szabályai közé a ranghellyel való rendelkezés (új jelzálogjog alapítása a megszűnő ranghelyen, a megszűnő ranghely fenntartása, valamint lemondás a ranghellyel való rendelkezés jogáról), illetve a ranghely előzetes biztosításának lehetőségét.
A jogalkotó a Második Zálogjogi Novella kidolgozása során a zálogjog, mint hitelbiztosíték vonatkozásában alapvetően három, átfogónak tekinthető szabályozási kérdést vizsgált, s ezeket több törvény, illetve jogszabály módosítása útján kívánta megoldani:
a) Jelentős változásokat hozott a Novella a Ptk. zálogjogra vonatkozó (i) szabályozási struktúrájában, a zálogjog (ii) érvényesítésének eszközrendszerében, valamint az egyes zálogfajtákra, így mindenek előtt az (iii) ingó jelzálogjogra, a (iv) vagyont terhelő zálogjogra, illetve (v) a jogon és követelésen fennálló zálogjogra vonatkozó szabályok terén.
b) A meglévő jogforrási-jogalkotási hierarchiára figyelemmel "törvényi szintre", azaz a Ptk. rendelkezéseinek hatálybalépésére és végrehajtására vonatkozó törvényerejű rendelet [1960. évi 11. tvr. az 1959. évi IV. tv. (Ptk.) hatálybalépéséről és végrehajtásáról, a továbbiakban "Ptké."] szintjére emelte a Novella az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog nyilvántartását végző, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által vezetett zálogjogi nyilvántartás (i) céljára, rendjére, közhitelességére, (ii) a nyilvántartásban vezetett adatokra, valamint (iii) az eljárás rendjére vonatkozó alapvető szabályokat.
c) A jogalkotó további törvények, illetve jogszabályok, így elsősorban a csőd-, felszámolási és végelszámolási eljárásról, valamint a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosításával a zálogjog által biztosított kielégítési jog hatékonyabb érvényesítését teremtette meg a zálogkötelezett fizetésképtelensége esetére, valamint törekedett az egyes jogforrások között fennálló összehangolatlanságok és ellentmondások felszámolására.
Az alábbiakban az egyes szabályozási területeket alapul véve a Második Zálogjogi Novella által előidézett alapvető változásokat tekintjük át röviden. Ennek keretében foglalkozunk (i) a zálogjogi szabályozás szerkezetét, (ii) a zálogjogra vonatkozó közös szabályokat, (iii) a dolgokon fennálló zálogjogot, (iv) a vagyont terhelő zálogjogot, (v) a jogon és követelésen fennálló zálogjogot, (vi) az önálló zálogjogot, (vii) a Ptké. zálogjogra vonatkozó szabályait, (viii) a bankhitelt biztosító zálogjog nyilvántartásba vételét, (ix) a felszámolási eljárást, és (x) a bírósági végrehajtási eljárást érintő módosításokkal, valamint (xi) a fentiekben tárgyalt változások hatálybalépésével.
A jogalkotó - bizonyos értelemben kiindulási pontként használva a Ptk. zálogjogi szabályozásának Első Zálogjogi Novellát megelőző rendszerét, valamint kritikusan tekintve az Első Zálogjogi Novella által bevezetett szabályozás jogdogmatikai-rendszertani kérdéseket figyelmen kívül hagyó szerkezetére - új szabályozási struktúrába öltöztette a zálogjogra vonatkozó rendelkezéseket. Ennek megfelelően a Második Zálogjogi Novella
a) elsőként a zálogjog minden zálogfajtára és zálogtípusra irányadó, ún. "közös szabályait" tárgyalja (Ptk. 251- 260. §), és ezen belül helyezi el az (i) ún. általános rendelkezéseket (Ptk. 251. §), valamint a zálogjog (ii) tárgyára (Ptk. 252-253. §), (iii) keletkezésére (Ptk. 254. §), (iv) érvényesítésére (Ptk. 255-258. §) és (v) megszűnésére (Ptk. 259-260. §) vonatkozó rendelkezéseket;
b) majd ezt követően - a zálogtárgyak jogi természete alapján megkülönböztetett - zálogjogok egyes típusaira, így a (i) dolgokon fennálló jel- és kézizálogjogra (Ptk. 261- 265. §), a (ii) vagyont terhelő zálogjogra (Ptk. 266. §), valamint a (iii) jogon és követelésen fennálló zálogjogra (Ptk. 267-268. §) vonatkozó sajátos szabályokat tárgyalja;
c) végül pedig az önálló zálogjogra (Ptk. 269. §) vonatkozó rendelkezéseket rögzíti.
A minden zálogfajtát és zálogtípust érintő közös szabályok (Ptk. 251-260. §) vonatkozásában, amelyek a zálogjogra vonatkozó (i) ún. általános rendelkezéseket szabályozzák, valamint a zálogjog (ii) tárgyának, (iii) keletkezésének, (iv) érvényesítésének és (v) megszűnésének a kérdését rendezik, a Novella négy alapvető területen módosította, illetve pontosította a szabályozást:
a) A korábbi szabályozással ellentétben a Ptk. 251. § (2) bek. explicite kimondja, hogy zálogjog jövőbeli vagy feltételes követelés biztosítására is alapítható. Noha erre a lehetőségre a korábbi szabályozás a Ptk. 259. § (2) bekezdésében már közvetve utalt, a Novella egyértelmű fogalmazása azonban mindenképpen a szerződéskötési gyakorlat javára válhat.
b) Részben általános forgalombiztonsági, részben adós- és hitelezővédelmi okokból általánossá és kötelezővé tette a Novella zálogszerződések körében az írásbeli alakot. A zálogtárgyul szolgáló dolgok egyedi jellegére, valamint bizonyos ügyletekhez fűződő sajátos jogalkotói-jogpolitikai érdekekre is figyelemmel kimondta továbbá, hogy egyes zálogtárgyak meghatározott módon történő elzálogosításához jogszabály, amely a Ptk. 685. § a) pontja értelmében törvény, kormányrendelet, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között önkormányzati rendelet lehet, további alakszerűségi követelményeket fűzhet [Ptk. 254. § (2) bek.].
c) Tovább pontosította a Második Zálogjogi Novella a zálogjog ún. "alternatív", tehát bírósági végrehajtási eljáráson kívül történő érvényesítésének szabályait. Ennek megfelelően
ca) elsősorban adósvédelmi okokból, a zálogjog ún. "alternatív" módon történő érvényesítésének mindhárom esetére - általános szabályként - írja elő a Ptk. 257. § (1) bek., hogy a felek kötelesek a zálogtárgy értékesítésére rendelkezésre álló (i) határidőben, a (ii) legalacsonyabb eladási árban, valamint - új elemként - az eladási ár (iii) számítási módjában is megállapodni;
cb) a Ptk. 257. § (1) bek. lehetővé teszi a zálogjogosult és a zálogkötelezett számára, hogy a kielégítési jog megnyílta előtt is megállapodhassanak a zálogtárgy közös értékesítésében;
cc) a zálogjoggal biztosított követelései tekintetében záloghitel nyújtásával üzletszerűen foglalkozónak tekint minden hitelintézetet [Ptk. 257. § (2) bek.], s így lehetővé teszi számukra, mint zálogjogosultak számára, hogy - meghatározott törvényi feltételek fennállása esetén - a zálogtárgyat bírósági végrehajtás nélkül maguk érvényesíthessék;
cd) a zálogtárgy ún. harmadik személy útján történő értékesítését, mint "alternatív" lehetőséget a zálogjogosult és a zálogkötelezett szabadon választhatják [Ptk. 257. § (3) bek.], tehát nem kizárólag abban az esetben, ha a zálogtárgy értékesítésére a zálogjogosult a törvényi feltételek hiányában nem lenne feljogosítva; továbbá ennél az érvényesítési módnál a Novella kiszélesítette a zálogtárgy értékesítésére jogosult ún. "harmadik személyek" körét a végrehajtókkal és felszámolókkal, mint árverés szervezésével hivatalból foglalkozó személyekkel [Ptk. 257. § (3) bek., Ptké. 48. § (4) bek.];
ce) a zálogjog "alternatív" módon történő érvényesítésének gyakorlását segíti elő a Ptk. 258. § (1) bek., amely a zálogtárgy értékesítését végző vagy az erre irányuló megbízás kiadására feljogosított személyt [Ptk. 257. § (2)-(3) bek.] a zálogtárgyra vonatkozó tulajdonjog átruházása körében teendő (jog)nyilatkozatoknál a dologi kötelezett törvényes képviselőjének tekinti és feljogosítja arra, hogy a zálogkötelezettől a zálogtárgy értékesítése érdekében annak kiadását követelhesse;
cf) végül pedig törvényi felhatalmazást biztosít arra, hogy jogszabály a zálogtárgy "alternatív" módon történő értékesítésére vonatkozóan további szabályokat állapíthasson meg [Ptk. 258. § (4) bek.].
d) A Novella kibővítette a magyar jogban - ugyan korlátozott körben és fettételek mellett - már meglévő ún. tulajdonosi zálogjog lehetőségét és előírta alkalmazását arra az esetre is, ha - eltérő személyi, illetve dologi kötelezett esetén - a zálogtárgy tulajdonosa, mint dologi kötelezett szerzi meg a zálogjoggal biztosított követelést [Ptk. 259. § (4) bek.]. Ezzel a rendelkezéssel a jogalkotó gyakorlatilag nem tett mást, mint következetesen alkalmazta zálogjog vonatkozásában - a Ptk. 266. § (4) bekezdésében már részben kifejezésre juttatott - "confusio" esetét, tehát azt a helyzetet, amikor eltérő dologi, illetve személyes kötelezett esetén a dologi kötelezettnek, mint a zálogtárgy tulajdonosának, valamint a biztosított követelés jogosultjának, mint zálogjogosultnak a személye egyesül.
e) Az esetleges (jog)értelmezési anomáliák elkerülése érdekében a Második Zálogjogi Novella egyértelművé tette, hogy a zálogjog végrehajtási eljárás vagy más eljárások körében - az ott irányadó szabályok szerint - is megszűnhet [Ptk. 259. § (5) bek.].
Az új szabályozási koncepciónak megfelelően - a zálogtárgy jogi természetére is tekintettel - azonos szabályozási körben kerültek rögzítésre a jelzálogjog és a kézizálogjog szabályai (Ptk. 261-265. §). A Második Zálogjogi Novella által bevezetett változásokat áttekintve röviden azt mondhatjuk, hogy a jogalkotó a Novella megalkotása során elsősorban a jelzálogjog, s ezen belül is az ingó dolgokon fennálló jelzálogjog vonatkozásában hajtott végre jelentősebb változásokat.
a) Egyértelművé tette a Novella, hogy akár ingatlan akár ingó dolog jelzálogjoggal történő megterhelése esetén lehetőség van a zálogtárgyul szolgáló és közös tulajdonban álló dolog egész tulajdoni illetőségének elzálogosítására [Ptk. 261. § (3) bek.]. Ez mindenképpen előrelépés jelent a korábbi szabályozáshoz képest, hiszen a Ptk. 252. § (2) bek. csak a közös tulajdonban álló ingatlan egész tulajdoni illetőségére vonatkozóan adott lehetőséget jelzálogjog alapítására.
b) A Ptk. 261. § (1) bekezdés kimondja, hogy a jelzálog-kötelezett nemcsak köteles a zálogtárgy épségét megőrizni, hanem jogosult annak rendeltetésszerű használatára és hasznai szedésére. Noha a jelzálog-kötelezett ezen jogosítványai eddig is levezethetőek voltak a Ptk. 112. § (1) és 256. § (1) bekezdéseiből, a használati jogosultságok expressis verbis szabályozása mindenképpen a felek szerződéses gyakorlatának hasznára válik.
c) Nyilvánvalóvá tette a Második Zálogjogi Novella, hogy ingatlant ellentétben a korábbi, nem teljesen egyértelmű szabályozással - kizárólag ingatlan-jelzálogjog utján lehet elzálogosítani [Ptk. 262. § (1) bek.]. A Ptk. korábbi rendelkezései [Ptk. 257. § (1) bek.] ingatlan kézizálogba adására elvileg - anyagi jogi értelemben - lehetőséget biztosítottak, az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó eljárási szabályok azonban ennek a jogi konstrukciónak gátat szabtak, illetve az Inytv. 16. § i) pontjának nyelvtani értelmezése alapján kizárólag ingatlanon fennálló nem járulékos, hanem ún. önálló kézizálogjog bejegyzését tették volna "ad absurdum" lehetővé.
d) A Novella, áttörve a zálogtárgy "egyedi és konkrét meghatározásának" elvét, az ingatlan, mint zálogtárgy kivételével lehetővé tette, hogy (i) az egyedileg nem meghatározható ingóságok, vagy (ii) egyszerre akár több ingóság jelzálogjoggal történő megterhelése esetén a zálogtárgyak (i) egyrészről fajta és mennyiség szerint, (ii) másrészről pedig körülírással is meghatározhatók legyenek [Ptk. 262. § (2) bek.]. A jogalkotó által használt "fajta és mennyiség" szerinti vagy "körülírással" történő meghatározás alatt - a zálogjog dologi jogi természetére is tekintettel - az egyedileg nem meghatározható zálogtárgy(ak) esetében az ún. helyettesíthető dolgokra jellemző szám, mérték, súly, típus, fajta, minőség, évjárat stb. szerinti vagy az ún. részletező leírással történő meghatározás értendő.
e) A Második Zálogjogi Novella - a felek szerződési szabadságának teret engedve, s ezáltal nagyobb körültekintésre és gondosságra kényszerítve őket - a Ptk. 262. § (3) bekezdése alapján lehetővé teszi, hogy jelzálogjog esetében az adott nyilvántartásba bejegyzésre kerülő járulékok a - nyilvántartásba benyújtott és a bejegyzés alapjául szolgáló - zálogszerződés tartalmára történő utalással is megjelölhetők legyenek. Kimaradt viszont a szabályozásból a Ptk. azon korábbi rendelkezése [Ptk. 260. § (3) bek.], amely szerint a jelzálogjogra vonatkozó bejegyzésben a költségek mértékére, illetve keretére is utalni kell.
f) Garanciális szabályok előírása mellett kizárólag ingó jelzálogjogra vonatkozóan korlátozta a Novella azoknak a dolgoknak a körét, amelyek attól függetlenül szolgálhatnak zálogtárgyul, hogy a dologi kötelezett a zálogtárgyul szolgáló dolog feletti rendelkezési jogot a zálogszerződés megkötésének időpontjában még nem szerezte meg [Ptk. 262. § (5) bek.].
fa) A jog- és a forgalombiztonságának érdekét előtérbe helyezve mondta ki a jogalkotó, hogy olyan dolog, amelyre a zálogkötelezett a zálogszerződés megkötése után szerez rendelkezési jogot, csak a rendelkezési jog megszerzésétől függő hatállyal lehet ingó jelzálogjog tárgya.
fb) Jóhiszemű harmadik személy jogszerzők, így különösen a rangsorban hátrább álló jelzálogjogosultak érdekének védelmét szolgálja továbbá az a szabály, amely szerint az ún. "jövőbeli ingó dolgon" alapított jelzálogjog ranghelyét a zálogjogi nyilvántartásba történő bejegyzés időpontja határozza meg. Nem lehet azonban hivatkozni erre a rendelkezésre azzal szemben, akinek javára a rendelkezési jog korábbi jogosultja (így pl. a zálogtárgy korábbi tulajdonosa) alapított zálogjogot.
g) A Ptk. korábbi szabályozásához képest jelentős mértékben kiszélesítette a Novella az ingó jelzálogjog megszűnésének esetkörét. A Ptk. 262. § (6) bek. értelmében a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett ingó jelzálogjog megszűnik, ha (i) a zálogtárgyat kereskedelmi forgalomban vagy rendes gazdálkodás körében jóhiszemű vevő részére értékesítik, vagy ha (ii) jóhiszemű vevő a mindennapi élet szokásos tárgyai körébe tartozó - és ingó jelzálogjoggal terhelt - dolog (zálogtárgy) tulajdonjogát visszterhesen szerzi meg.
h) Lényeges változásokat hozott a Második Zálogjogi Novella a keretbiztosítéki jelzálogjog vonatkozásában.
ha) Míg a Ptk. korábbi szabályozása [Ptk. 251. § (4) bek., 260. § (4) bek.] keretbiztosítéki zálogjog alapítására kizárólag csak ún. tartós jogviszony biztosítása esetén adott lehetőséget, addig az új szabályozás [Ptk. 263. § (1) bek.] szakít ezzel a megkötéssel és lehetővé teszi, hogy a felek - a bejegyzésben meghatározott összeghatárig - olyan követeléseket biztosítsanak jelzálogjoggal, amelyek a zálogszerződésben meghatározott jogviszonyból vagy jogcímen keletkeznek, illetve keletkezhetnek. E változás logikus és szükségszerű következménye, hogy a keretbiztosítéki jelzálogjog vonatkozó nyilvántartásba történő bejegyzése során - a korábbi tartós jogviszony helyett - az alapul szolgáló jogviszonyt vagy jogcímet kell bejegyeztetni.
hb) Tekintettel arra, hogy keretbiztosítéki jelzálogjog esetén a zálogszerződésben meghatározott (és biztosított) jogviszonyból illetve jogcímből eredő követelések folyamatosan keletkez(het)nek és szűn(het)nek meg, ezért a Novella a dologi kötelezett pozíciójának kiszámíthatósága, illetve terheinek korlátozása érdekében úgy rendelkezett [Ptk. 263. § (3) bek.], hogy a dologi kötelezett, ha (i) a zálogszerződésben meghatározott jogviszony megszűnt, és (ii) abból eredő, vagy a zálogszerződésben meghatározott jogcímen keletkezett követelés(ek)ből származó tartozása nem áll fenn, követelheti a zálogjogosulttól, hogy keretbiztosítéki jelzálogjogáról mondjon le.
i) Pontosította a Novella a dologi kötelezettnek a ranghely fenntartására, illetve a törölt ranghelyen új jelzálogjog alapítására vonatkozó jogáról való lemondás szabályait. Ennek megfelelően a Ptk. 264. § (2) bek. úgy rendelkezik, hogy a dologi kötelezett erről a jogáról (i) harmadik személlyel vagy (ii) a lemondással érintett ranghelyet követő ranghelyen bejegyzett zálogjogosulttal szemben mondhat le. Ilyen esetben a dologi kötelezett a ranghellyel kapcsolatos jogait (ranghely fenntartása, új jelzálogjog alapítása) csak annak hozzájárulásával gyakorolhatja, akivel szemben a lemondás történt.
j) Kézizálogjog vonatkozásában a Novella csak néhány csekélyebb jelentőségű, inkább pontosító-értelmező jellegű változást idézett elő. Noha a korábbi szabályozásból is levezethető volt, most már a Ptk. 265. § (2) bek. is egyértelműen kizárja a lehetőségét a zálogtárgyul szolgáló dolog egy részén, vagy annak tulajdoni illetőségén történő zálogjog alapításának, valamint kimondja, hogy jogszabály meghatározott dolgokra vonatkozóan kézizálogjog alapítását kizárhatja.
Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalataira építve elsősorban (i) pontosító-értelmező, (ii) a kielégítési jog hatékonyabb gyakorlását elősegítő, valamint (iii) a jogintézmény dologi jogi - zálogjogi jellegét, illetve annak tartalmát meghatározó változásokat hozott a Második Zálogjogi Novella a vagyont terhelő zálogjog szabályozásában.
a) Módosította a Novella a vagyont terhelő zálogjog tárgyának meghatározását. Míg a korábbi szabályozás [Ptk. 254. § (1) bek.] - minden megkötés nélkül - a vagyon egy részén is lehetővé tette e zálogfajta alapítását, addig a Ptk. 266. § (1) bek. korlátozza ezt a lehetőséget és a vagyonnak csak az ún. önálló gazdasági egységként működtethető része vonatkozásában teszi lehetővé vagyont terhelő zálogjog létesítését [lásd még Ptké. 47. § (6) bek.].
b) Pontosította a Novella a vagyont terhelő zálogjog dologi jogi hatályát, valamint a zálogjogosult kielégítési joga vonatkozásában fennálló kielégítési elsőbbségét. A módosítás [Ptk. 266. § (3) bek.] értelmében a zálogjogosult - néhány, törvényben meghatározott kivételtől eltekintve - vagyont terhelő zálogjoga, illetve az átalakító jognyilatkozattal létesített zálogjoga alapján a vagyont terhelő zálogjog bejegyzésének időpontja szerinti ranghelyen gyakorolhatja a vagyont alkotó dolgokra (jogokra és követelésekre) vonatkozó kielégítési jogát.
E kielégítési elsőbbségére azonban nem hivatkozhat azzal szemben, aki a vagyonba tartozó valamely vagyontárgyon
ba) annak a vagyonba kerülését megelőzően zálogjogot,
bb) a zálogjogi nyilvántartáson kívüli más nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogot,
bc) valamint kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen kézizálogjogot, illetve jogot vagy követelést terhelő zálogjogot szerzett.
c) Sok kritika érte a korábbi szabályozást, mert vagyont terhelő zálogjog kikötése esetén nem biztosította megfelelően a zálogjogosult kielégítési jogának hatékony gyakorlását. A Novella azzal próbált a jogalkalmazás részéről felmerült igényeknek eleget tenni, hogy "opcionális" kielégítési módként (azaz a vagyonon fennálló zálogjognak átalakító nyilatkozat útján meghatározott egyedi zálogjogokká történő átalakítása mellett) lehetővé tette, hogy a vagyont terhelő zálogjog jogosultja kielégítési jogának megnyílását követően a zálogkötelezett vagyonából a vagyon egységének fenntartása mellett kereshessen kielégítést [Ptk. 266. § (2) bek.].
d) A vagyont terhelő zálogjog konkrét, meghatározott zálogjogokká történő átalakításával kapcsolatban a Ptk. 266. § (2) bek. - elsősorban értelmezőmagyarázó szándékkal - explicite kimondja: az átalakító jognyilatkozat az egyedi zálogjogok keletkezése vonatkozásában csak a zálogszerződést helyettesíti, a törvény vagy jogszabály által előírt további feltételeket nem pótolja.
e) A vagyont terhelő zálogjognak a vagyon, mint zálogtárgy vonatkozásában fennálló, ún. "lebegő" jellegét - a Ptk. korábban hatályos 254. § (1) bekezdéséhez képest még szemléletesebben - kidomborítja a Ptk. 266. § (1) bek., amely a vagyont terhelő zálogjog megszűnését illetően általános érvénnyel kimondja: arra a vagyontárgyra, illetve vagyonrészre vonatkozóan, amelyik kikerül a dologi kötelezett vagyonából, megszűnik a zálogjog.
f) A vagyont terhelő zálogjog vonatkozásában a jogalkotó a vagyon ún. kielégítést veszélyeztető mértékű csökkenéséhez, mint a zálogjogi fedezet védelme szempontjából releváns tényhez több, a felek szempontjából fontos jogkövetkezményt is fűz: (i) erről tényről a zálogkötelezett köteles a zálogjogosultat értesíteni, valamint (ii) bekövetkezte esetén a zálogjogosult az ún. átalakító jognyilatkozatot már a kielégítési jog megnyílta előtt is megteheti. A felek abban is megállapodhatnak, hogy a zálogjogosult a dologi kötelezett gazdálkodását ellenőrizheti. Annak érdekében, hogy az említett jogkövetkezmények jogszerűségéhez, illetve azok megnyugtató alkalmazhatóságához sem a felek, sem más harmadik személyek részéről ne férjen kétség, a Novella lehetőséget biztosít a feleknek arra, hogy a vagyon csökkenésének kielégítést veszélyeztető mértékét a zálogszerződésben egyértelműen meghatározzák [Ptk. 266. § (5) bek.].
g) A vagyont terhelő zálogjog "jelzálogjogi" jellegét hangsúlyozza a Novella a Ptk. 266. § (6) bekezdésében, amely szerint vagyont terhelő zálogjogra - konkrét rendelkezés hiányában - a jelzálogjog szabályait kell alkalmazni.
Még az Első Zálogjogi Novella vezette be a jelenleg is hatályban lévő, a jelzálogjog és a kézizálogjog közötti alapvető különbségtételt megfogalmazó szabályt [Ptk. 256. § (1) bek. 257. § (1) bek.], amely szerint - röviden és tömören fogalmazva - a két alapvető zálogjogfajta között a zálogtárgy birtoklásának ténye alapján kell különbséget tenni. Ez a jogalkotói koncepció azonban kizárólag ingók és ingatlanok vonatkozásában érvényesült maradéktalanul, nem volt tekintettel a zálogtárgyul szolgáló jogok és követelések jogi természetében rejlő sajátosságokra, mindenek előtt arra a tényre, hogy valamely jog vagy követelés birtoklása, birtokbavétele fogalmilag kizárt vagy csak meglehetősen komoly nehézségek árán értelmezhető.
A jogalkotó, felismerve a zálogtárgyul szolgáló jogok és követelések jogi természetének sajátosságait, a Második Zálogjogi Novella keretében több helyen is pontosította, illetve módosította a Ptk. jogot és követelést terhelő zálogjogra vonatkozó szabályait (Ptk. 267-268. §). A Novella által bevezetett módosítások mindenek előtt a jogot és követelést terhelő zálogjog (i) alapítására, (ii) tárgyára, (iii) a zálogtárgy fedezetének védelmére, valamint (iv) a kielégítési jog gyakorlásának módjára és (v) a zálogjog érvényesítésére vonatkoznak.
a) A zálogtárgy jogi természetére tekintettel a Novella - az általános szabályokon túl - e zálogfajta esetében fontosnak találta a zálogjog keletkezésére vonatkozó szabályokat külön rögzíteni.
aa) Főszabályként a Ptk. 267. § (1) bek. kimondja, hogy a jogon és követelésen fennálló zálogjog alapítása írásban megkötött zálogszerződéssel történik [Ptk. 254. § (2) bek.].
ab) Abban az esetben azonban, ha a zálogtárgyul szolgáló jog vagy követelés fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, és az erről szóló jogszabály elzálogosításukat e nyilvántartásba való bejegyzéshez köti, úgy a jogon és követelésen fennálló zálogjog e nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre [Ptk. 267. § (1) bek.].
b) A Második Zálogjogi Novella a jogon vagy követelésen alapított zálogjog tárgya vonatkozásában is hozott változásokat.
ba) A Ptk. 267. § (1) bekezdése egyrészről lehetővé teszi, hogy (i) jövőben keletkező jog és követelés is zálogjog tárgya lehessen, másrészről pedig úgy rendelkezik, hogy (ii) zálogjog osztható követelés meghatározott részén is keletkezhet.
bb) A jogok és követelések jogi természetére figyelemmel, valamint a bonyolult szerződéses viszonyok alapján fennálló és elzálogosításra kerülő (esetleg feltételes vagy jövőbeli) jogosultságok illetve követelések minél pontosabb meghatározhatósága érdekében a jogalkotó lehetőséget biztosít arra, hogy a zálogjog tárgyát képező jogok és követelések ún. körülírással is meghatározhatók legyenek [Ptk. 267. § (1) bek.].
c) A zálogfedezet védelmére vonatkozó általános szabály, hogy a jogot vagy követelést terhelő zálogjog kötelezettje (tehát az elzálogosított jog illetve követelés jogosultja) - a zálogjogra kiterjedő hatállyal - csak a zálogjogosult hozzájárulásával tehet olyan jognyilatkozatot, amely a zálogjogosult kielégítési alapját megszünteti, vagy hátrányosan megváltoztatja [Ptk. 258. § (1) bek., Ptk. 267. § (3) bek.]. Ezt a szabályt, amely elsősorban a zálogjogosult pozícióját védi, bankszámlaszerződés alapján fennálló számlakövetelés elzálogosítása esetén annyiban módosította illetve egészítette ki a Novella, hogy a számlatulajdonos (zálogkötelezett) bankszámla feletti rendelkezési joga tekintetében csak akkor kell alkalmazni, ha ezt a felek a zálogszerződésben kifejezetten kikötötték [Ptk. 267. § (3) bek.].
d) Differenciáltabban szabályozta a Novella a zálogjogosult jogait és a dologi kötelezett, valamint az elzálogosított követelés kötelezettjének kötelezettségeit a zálogjog esedékessé válásának esetére. Ennek megfelelően
da) a korábbi szabályozást [Ptk. 258. § (2) bek.] némileg módosítva, ha az elzálogosított követelés a zálogtárgyból való kielégítési jog megnyílta előtt válik esedékessé, az elzálogosított követelést annak kötelezettje a zálogszerződés eltérő rendelkezése alapján nem csak a zálogjogosult és a követelés jogosultja (dologi kötelezett) kezéhez együttesen teljesítheti, hanem annak teljesítésére - a zálogszerződés felhatalmazása alapján - a fentiektől eltérő módon is sor kerülhet; a pénzkövetelést azonban mind a zálogjogosult mind az elzálogosított követelés jogosultja (zálogkötelezett) javára bírósági letétbe helyezéssel kell teljesíteni, ha bármelyik fél így kívánja [Ptk. 268. § (1) bek.];
db) ha az elzálogosított követelés a zálogtárgyból való kielégítési jog megnyílta után válik esedékessé, és azt a zálogjog érvényesítése során nem értékesítették, e követelést annak kötelezettje - a zálogszerződés eltérő rendelkezése hiányában - csak a zálogjogosultnak teljesítheti [Ptk. 268. § (2) bek.];
dc) az elzálogosított követelés jogi természetétől függően a zálogjogosult kezéhez történő teljesítés során ún. "háttérszabályként" (i) pénzkövetelés teljesítése esetén az óvadékra, míg (ii) nem pénz szolgáltatására irányuló követelés teljesítése esetén a kézizálogjogra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 268. § (3) bek.].
e) A korábbi szabályozást, a Ptk. 261. § (2) bekezdését kiegészítve és a zálogjogosult érdekeit szem előtt tartva fogalmaz határozottabban a Második Zálogjogi Novella akkor, amikor kimondja, hogy a zálogjogosult kifejezetten követelheti a zálogkötelezettől a jogon vagy követelésen fennálló zálogjog érvényesítéséhez szükséges okiratok átadását [Ptk. 267. § (2) bek.].
f) A jogok és követelések eltérő jogi természetére, valamint a zálogjogi fogalomrendszer egységes alkalmazásának követelményére tekintettel rendelkezik a Novella a Ptk. 268. § (5) bekezdésében arról, hogy abban az esetben, ha a zálogtárgy jog vagy követelés, a zálogjogra vonatkozó közös szabályok alkalmazása során a zálogtárgy tulajdonosán a jog vagy követelés jogosultját, a zálogtárgy tulajdonjogán pedig a jogot vagy követelést kell érteni.
Az önálló zálogjog részletesebb - és ezáltal a helyes jogalkalmazást, illetve egyáltalán az alkalmazási kedvet elősegítő - szabályozásának "terhét" az Első Zálogjogi Novellához hasonlóan a Második Zálogjogi Novella sem vállalta magára és megelégedett néhány kisebb jelentőségű, bár kétségtelenül az önálló zálogjog jobb megértését elősegítő rendelkezés megalkotásával.
a) A Novella lépéseket tett az önálló zálogjog fogalmának lehetőség szerint egyértelmű meghatározására. Ennek megfelelően a Ptk. 269. § (1) bek. az önálló zálogjogot a zálogjog olyan típusaként határozza meg, amely a zálogtárgyat személyes követelés fennállása nélkül - tisztán korlátolt dologi jogi teherként - terheli. Ezzel a meghatározással a jogalkotó egyértelművé tette, hogy az önálló zálogjog - a törvény (Ptk.) rendelkezésénél fogva - nem járulékos, hanem ún. absztrakt biztosíték, amely azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy gazdasági rendeltetésénél fogva - a felek magánautonómiája és szerződési szabadsága alapján - valamely követelés(ek) biztosítékául szolgáljon.
b) A jogalkalmazás igényeit felismerve az önálló zálogjoggal terhelt zálogtárgy felelősségének mértékét meghatározó összeg (az ún. biztosított összeg) vonatkozásában a Novella lehetővé tette járulékok (így pl. ügyleti kamat) kikötését [Ptk. 269. § (1) bek.].
c) Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalataira is tekintettel biztosít lehetőséget az új szabályozás az önálló zálogjog felmondástól eltérő módon történő, a felek megállapodásán alapuló esedékessé válására. A Második Zálogjogi Novella által képviselt koncepció alapján a Ptk. 269. § (2) bek. a következőképpen rendelkezik: alapvetően a felek megállapodásán múlik, hogy az önálló zálogjog miként válik esedékessé, ezért a Ptk. felmondásra vonatkozó rendelkezései csak egy ilyen tartalmú megállapodás hiányában irányadóak. A Novella az önálló zálogjog esedékessé válását szabályozó megállapodás tartalmát a Ptk. által biztosított keretek között a felek magánautonómiájának körébe utalta: azaz lehetőség van például arra, hogy a felek az önálló zálogjogot - annak esedékessé válása, illetve a kielégítési jog gyakorlása szempontjából - (i) határozott időre alapítsák, vagy akár (ii) bontó, illetve felfüggesztő feltételtől tegyék függővé.
d) A Második Zálogjogi Novella a jogalkalmazásban előforduló félreértések eloszlatása, illetve megelőzése érdekében expressis verbis kimondja, hogy az önálló zálogjog önállóan - akár az általa esetlegesen "biztosított" követeléstől függetlenül - átruházható, azaz mint vagyoni értékű jog forgalom tárgyát képezheti [Ptk. 269. § (3) bek.].
e) Meghatározásra került azoknak a személyeknek a köre is, akikkel szemben az önálló zálogjog kötelezettje az önálló zálogjog alapjául szolgáló jogviszonyból eredő jogait és kifogásait érvényesítheti. Így az önálló zálogjog kötelezettje az önálló zálogjog alapjául szolgáló jogviszonyból (tehát abból a jogviszonyból, amelyre tekintettel a felek az önálló zálogjogot alapították) eredő jogait és kifogásait csak az önálló zálogjog közvetlen megszerzője vagy ennek olyan jogutódja ellen érvényesítheti, aki az önálló zálogjogot ingyenesen szerezte, vagy a szerzéskor az annak. alapjául szolgáló jogviszonyt ismerte [Ptk. 269. § (3) bek.].
f) Új, a szerződéses gyakorlatot erősítő rendelkezést tartalmaz a Ptk. 269. § (4) bek., amely szerint lehetősége nyílik a feleknek arra, hogy erre irányuló megállapodásukkal az önálló zálogjogot - ranghelyének megtartása mellett - követelést biztosító (járulékos) zálogjoggá, a járulékos zálogjogot pedig önálló zálogjoggá - ha a zálogjogot valamely nyilvántartás tartalmazza, úgy a megállapodáson felül az átalakítás nyilvántartásba történő bejegyzésével - átváltoztassák. Az átváltoztatáshoz nincs szükség a rangsorban azonos vagy hátrább álló zálogjogosultak hozzájárulására.
Meglepően széles körben módosította, illetve bővítette ki a Novella a Ptké. zálogjogra vonatkozó szabályait. A módosító szabályok (i) egyrészről "törvényi szintre" emelt - rendelkezéseket tartalmaznak az ingó jelzálogjogok, valamint a vagyont terhelő zálogjogok nyilvántartását végző Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartás tartalmára vonatkozóan, (ii) másrészről a zálogjogi nyilvántartás eljárási szabályaira vonatkozó rendelkezéseket fogalmaznak meg, (iii) míg harmadsorban néhány, a zálogjog érvényesítésével kapcsolatos szabályt rögzítenek.
a) A Ptké. 47. §-a, amely az ingó jelzálogjogok, valamint a vagyont terhelő zálogjogok nyilvántartását végző Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartás tartalmára vonatkozóan határoz meg rendelkezéseket, alapvetően két irányba bővült.
aa) Egyrészről további rendelkezéseket tartalmaz a zálogjogi nyilvántartás közhitelességének tartalmát, és annak korlátait illetően, valamint szabályozza a nyilvántartásba bejegyzett jogok jóhiszemű megszerzését. Ismert az a tény, hogy a közjegyzői nyilvántartás - az ingatlan-nyilvántartástól eltérően - nem a "reál-fólium", hanem az ún. "personal-fólium" elvére épül, azaz nem az elzálogosított dolgokat (zálogtárgyakat), hanem a zálogkötelezetteket tartja nyilván. E lényeges szerkezeti eltérésnek tükröződnie kell a nyilvántartás által biztosított közhitelesség tartalmában, valamint a közhitelességhez fűződő anyagi jogi joghatásokban is. Ennek a distinkciónak megfelelően:
(i) a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett nyilvántartás, amely nyilvános, tehát oda bárki betekinthet, közhitelűen tartalmazza a nyilvántartásba bejegyzett, ingó dolgot, illetve vagyont terhelő zálogjogot alapító zálogszerződés létrejöttét [Ptké. 47. § (1) bek.];
(ii) továbbá az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a zálogjogi nyilvántartásban bízva ellenérték fejében szerez jogot. Fontos kivétel azonban, hogy olyan jóhiszemű harmadik személyek esetében, akik a zálogtárgyat kereskedelmi forgalomban vagy rendes gazdálkodás körében, vagy a mindennapi élet szokásos tárgyai körébe tartozó dolog tulajdonjogát szerezték meg visszterhesen, a rosszhiszeműséget önmagában nem alapozza meg az a körülmény, hogy e személy a zálogjogi nyilvántartásba történő betekintéssel az oda bejegyzett adat, jog vagy tény fennállásáról tudomást szerezhetett volna [Ptké. 47. § (2) bek.].
ab) Másrészről jogszabály-szerkesztési, illetve kodifikációs okokra hivatkozással törvényi szintre emelte és a Ptké. körében szabályozta a Novella a zálogjogi nyilvántartás vezetését, valamint a zálogjogi nyilvántartás által - a bejegyzés alapjául szolgáló okiratra, valamint az okirat alapján bejegyzett adatokra vonatkozóan - kezelt adatok körét, ezzel - a miniszteri indokolás szerint - eleget téve a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. számú törvény hatályos előírásainak [Ptké. 47. § (3)-(5) bek.].
b) A Második Zálogjogi Novella egy új, 47/A. §-sal egészítette ki a Ptké. zálogjogi nyilvántartásra vonatkozó szabályait, amely rendelkezés néhány, a zálogjogi nyilvántartást érintő alapvető fogalmat (kérelemre történő eljárás, tanúsítvány, okiratszerkesztő közjegyző illetékessége, bejegyzés alapjául szolgáló okirat, okirat alaki vagy tartalmi hiányossága, ranghellyel való rendelkezés lehetősége, határozathozatal a közjegyző eljárásában, háttérjogszabály a polgári perrendtartás, igazságügy-miniszter felhatalmazása a zálogjogi nyilvántartás vezetésére vonatkozó részletes szabályok megalkotására stb.) tisztáz (Ptké. 47/A. §).
c) A zálogjog érvényesítésére vonatkozó szabályokhoz is fűzött értelmező rendelkezéseket a Novella. A Ptké. 48. § néhány új, a zálogjog érvényesítésével kapcsolatos rendelkezést tartalmaz, így többek között kimondja:
ca) ha a zálogkötelezettel szemben felszámolási eljárás vagy a zálogtárgyra is kiterjedő bírósági végrehajtási eljárás van folyamatban, úgy a zálogjogosult a Ptk. 257. §-ában foglalt megállapodás szerinti jogait (azaz a zálogjog ún. "alternatív" módon történő érvényesítésének lehetőségét) - felszámolási eljárás esetében a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől, bírósági végrehajtás esetében pedig a zálogtárgy lefoglalásától kezdve - nem gyakorolhatja, kielégítést a felszámolási eljárás, illetve a bírósági végrehajtás körében és annak szabályai szerint kaphat [Ptké. 48. § (1) bek.];
cb) ha a zálogjog a zálogtárgynak felszámolási vagy végrehajtási eljárás keretében történő értékesítésével szűnik meg, a zálogjogosult az eljárásra irányadó szabályok szerint - az értékesítés során befolyt vételár tekintetében - gyakorolhatja kielégítési jogát [Ptké. 48. § (2) bek.];
cc) továbbá, hogy a Ptk. 257. § (3) bekezdésének, tehát a zálogtárgy ún. harmadik személy útján történő értékesítésére vonatkozó rendelkezés alkalmazásában a felszámoló és az önálló bírósági végrehajtó árverés szervezésével hivatalból foglalkozó személynek minősül [Ptké. 48. § (4) bek.].
Mint ismeretes, az Első Zálogjogi Novella megszüntette a bankhitelt biztosító zálogjog újonnan történő alapításának lehetőségét (s így a jövőre nézve tulajdonképpen magát a jogintézményt is), ám a már fennálló, 1997. április 30-át megelőzően létrejött bankhitelt biztosító zálogjogok hatályukban fennmaradtak és érvényesítésükre a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet vonatkozó rendelkezéseit kell a továbbiakban is megfelelően alkalmazni.
Annak érdekében, hogy az egyébként bejegyzést, illetve nyilvántartásba vételt nem igénylő bankhitelt biztosító zálogjogok - a zálogjog egységes szabályozására figyelemmel - megismerhetővé váljanak, a Novella előírta ezen zálogfajták közjegyzői nyilvántartásba - bejegyzés céljából - történő bejelentését a Második Zálogjogi Novella hatálybalépését (2001. szeptember 1.) követő három hónapon belül. A Novella úgy rendelkezik, hogy a bejelentésben meg kell jelölni a zálogjogosult és a zálogkötelezett azonosítására alkalmas adatokat, valamint a még fennálló hiteltartozás összegét. A bejelentéshez csatolni kell a bankhitelt biztosító zálogjogot alapító szerződésről készült okiratot. A közjegyző a bankhitelt biztosító zálogjog fennállására irányuló bejelentést a zálogadós neve alatt nyilvántartásba veszi, és erről az érintett feleket értesíti. A határidő elmulasztása - kizárólag a bejelentés vonatkozásában - jogvesztő, további szankció pedig, hogy a bankhitelt biztosító zálogjog jogosultja e jogából eredő kielégítési elsőbbségére a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett más jogosultakkal szemben nem hivatkozhat. A bejelentési kötelezettség elmulasztása - a már fennálló bankhitelt biztosító zálogjog vonatkozásában - jogvesztéssel tehát nem jár, célja elsősorban a tájékoztatás, valamint a zálogjogi nyilvántartásban bízó harmadik személyek jogainak megfelelő védelme.
A jogi szabályozásnak arra kell törekednie, hogy (i) a zálogjogosult a Ptk. 251. § (1) bekezdésében deklarált és biztosított kielégítési elsőbbségét - lehetőség szerint - a felszámolási eljárásban is megőrizze és hatékonyan gyakorolhassa, valamint a zálogjog tényleges biztosítéki értékének megőrzésével azt a (ii) gazdasági célkitűzést támogassa, hogy a fizetésképtelenség küszöbén álló adós megfelelő saját forrás hiányában, a részére nyújtott külső források, így többek között hitelek, segítségével a fenyegető felszámolási eljárást elhárítsa és reorganizációját megvalósíthassa.
E gazdaságpolitikai célnak, azaz a zálogkötelezett-adós - fizetésképtelenségét megelőző - hitelezésének. elengedhetetlen feltétele, hogy az adósnak nyújtott hitel olyan komoly fedezeti értékkel bíró, hatékony dologi biztosíték(ok)kal - így pl. zálogjoggal - rendelkezzen, amely a zálogkötelezett-adós felszámolása esetére is kedvező és előnyös kielégítést biztosít a kockázatot vállaló zálogjogosult-hitelezőnek.
Mint ahogy a Második Zálogjogi Novella 3. §-hoz fűzött törvényi indokolás is megemlíti, a "zálogjogi szabályozás hatályosulásának (hatékonyságának) erősítéséhez, a zálogjog ..... valódi tartalmának érvényre juttatásához szükségessé vált" a felszámolási eljárásra vonatkozó jogszabályi háttér (1991. évi IL. tv. a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról, a továbbiakban: "Cstv.") megfelelő módosítása. A zálogjoggal biztosított követelések felszámolási eljáráson belüli előnyös, illetve más követeléseknél előnyösebb kielégítése, valamint a korábbi szabályozásban fellelhető és félreérthető megfogalmazások egyértelművé tétele érdekében a Novella négy alapvető ponton módosította a Cstv. zálogjoggal biztosított követelések) kielégítésére vonatkozó rendelkezéseit.
a) A Cstv. 57. § (1) bek. b) pontja, amelyik a zálogjoggal biztosított követelések más követeléseknél előnyösebb kielégítését szabályozza, a Cstv. aktuális módosításáig figyelmen kívül hagyta azt az esetet, amikor olyan adós felszámolása van napirenden, aki a zálogjoggal biztosított követelés vonatkozásában nem személyes, hanem "csak" ún. dologi kötelezett, ám fizetésképtelensége miatt vele szemben felszámolási eljárásra és az általa vállalt dologi kötelezettség érvényesítésére kerül sor. A Novella a Cstv. módosításával ezt a helyzetet megszüntette és a felszámolás alá került dologi kötelezettel szemben a zálogjoggal biztosított követelések vonatkozásában is a hatályos, a személyes kötelezettre vonatkozó szabályok alkalmazását írja elő.
b) Eltörölte a Novella a Cstv. 57. § (1) bek. b) pontjának azt a nehezen magyarázható, a zálogszerződés megkötésének (vagy a zálogjog keletkezésének?) időpontjára vonatkozó rendelkezését, amely csak olyan zálogjoggal (vagy óvadékkal) biztosított követelések esetében biztosította a zálogjogosult többi hitelezőnél előnyösebb kielégítését, amelyeknél a felek a zálogjogot (óvadékot) a felszámolási eljárás kezdő időpontját legalább hat hónappal megelőzően kötötték ki. Ezzel egyidejűleg a jogalkotó új garanciákat keresett és épített be a szabályozásba. A Cstv. 57. § (1) bek. b) pontjának hatályos szövegezése kimondja, hogy előnyös kielégítés - a zálogjognak a felszámolás kezdő időpontját megelőző kikötésének (vagy keletkezésének?) időpontjától függetlenül - akkor illeti meg a zálogjoggal (óvadékkal) biztosított követeléseket, ha feltételezhető, hogy a zálogszerződés tekintetében fedezet elvonásának rosszhiszeműségét, illetve ingyenességét a Ptk. 203. § (2) bek. szerint vélelmezni nem kell.
c) A Novella legjelentősebb újítását azonban a Cstv. 49/D. § jelenti, amely ugyan csak korlátozott mértékben és feltételek mellett, de "beemeli" a magyar jogba a német-osztrák jogi kultúrkörben már ismert és alkalmazott ún. "Absonderungsrecht" jogintézményét, azaz a hitelezők kielégítésére szolgáló felszámolási vagyonból meghatározott követelések kielégítéséhez szükséges vagyonrész ún. "elkülönítésére vonatkozó jogosultságot". Ennek megfelelően a felszámoló a zálogtárgy (illetve az óvadékul szolgáló vagyontárgy) értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-át kizárólag az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal (óvadékul szolgáló vagyontárggyal) biztosított követelések kielégítésére fordítja a biztosított követelés erejéig - több zálogjogosult esetén a zálogjogok keletkezésének megfelelő sorrend szerint -, ha a zálogjog (óvadék) a felszámolási eljárás megindításának időpontja előtt legalább egy évvel keletkezett, és az erre irányuló szerződés tekintetében egyébként a fedezet elvonásának rosszhiszeműségét, illetve ingyenességét a Ptk. 203. § (2) bek. szerint vélelmezni nem kell.
d) A zálogjoggal biztosított követelések b) és c) pont szerinti "előnyös" kielégítéséhez a Novella megkívánja, hogy a zálogszerződés vonatkozásában a Ptk. 203. § (2) bekezdése szerinti rosszhiszeműséget és ingyenességet ne lehessen vélelmezni. Ez a jogalkotó szerint nem jelent mást, mint annak megállapítását, hogy az ingyenesség és a rosszhiszeműség Ptk. 203. § (2) bekezdésében szereplő körülményei nem állnak fenn. A felszámoló kizárólag - az egyébként megdönthető - vélelem alapjául szolgáló körülmények vizsgálatára köteles, a zálogszerződés fedezetelvonó jellegét nem kell, hogy vizsgálja. Amennyiben a felszámoló eljárása során arra a következtetésre jut, hogy az ingyenesség, illetve a rosszhiszeműség az adott zálogszerződés vonatkozásában megállapítható, úgy a zálogjoggal biztosított követelés sem a Cstv. 49/D. § (1) bek. sem a Cstv. 57. § (1) bek. b) pontja alapján nem sorolható be az előnyösen kielégítendő követelések körébe.
Látható tehát, hogy a Második Zálogjogi Novella a zálogjogosult-hitelezők Cstv. szerinti kielégítését illetően a korábbi szabályozáshoz képest koncepcionális változásokat tartalmaz, amelyek az alábbiak szerint foglalhatók össze röviden:
a) A Cstv. korábban hatályos szabályozása, noha más hitelezőknél kedvezőbb, ún. "b" kategóriás helyen biztosította a zálogjoggal biztosított követelések kielégítését, mégis minden, a zálogkötelezett-adóssal szemben fennálló hitelezői követelés kielégítésére az egységes és egyetlen felszámolási vagyontömegből adott lehetőséget.
b) A Cstv. Második Zálogjogi Novellával bevezetett új szabályozása szakított a korábbi koncepcióval és a zálogjoggal biztosított követelések kielégítési elsőbbségét tovább preferálva, valamint mind a személyes kötelezett mind a dologi kötelezett mint zálogkötelezett-adós felszámolására egyaránt tekintettel
ba) a zálogjoggal biztosított követelések egy részének kielégítését - a Cstv.-ben rögzített feltételek fennállása esetén - egy külön erre a célra elkülönített vagyontömegből, a többi hitelező kielégítésétől függetlenül biztosítja;
bb) továbbá a zálogjoggal biztosított követelések fennmaradó részét - a felszámolás kezdő időpontja előtt létrejött zálogjogok között "időbeli" - különbséget nem téve és a Cstv.-ben rögzített feltételek fennállása esetén - ún. "b" kategóriás követelésként elégíti ki;
bc) valamint azok a zálogjoggal biztosított követelések, amelyek sem a ba) sem a bb) pontok szerinti kielégítési módok alá nem esnek, - "d", illetve - "f" kategóriás, ún. egyéb követelésként kerülnek kielégítésre.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény zálogjogra, illetve a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére vonatkozó módosított rendelkezéseit - a Cstv.-től eltérő módon - nem a Második Zálogjogi Novella, hanem - az egész végrehajtási kódex reformját célként kitűző - 2000. évi CXXXVI. számú törvény (a továbbiakban "Végrehajtási Novella") tartalmazza.
Tekintettel arra, hogy a jogalkotó alapvető célja a bírósági végrehajtási eljárás megújítása volt, ezért a Végrehajtási Novella számos ponton módosításokat tartalmaz a zálogjoggal biztosított követelések bírósági végrehajtási eljárásban történő - minél hatékonyabb - érvényesítése vonatkozásában is.
Noha a Végrehajtási Novella komplex módosítási csomagnak tekinthető, és az általa módosított rendelkezések csak a Vht. többi, módosítással nem érintett rendelkezéseivel együtt értelmezhetők, az alábbiakban mégis megkíséreljük kiemelni azokat a fontosabb változásokat, amelyek aktuális témánk, a zálogjog vonatkozásában - akár közvetett akár közvetlen módon - jelentőséggel bírhatnak.
A Végrehajtási Novella zálogjogi vonatkozású módosításairól, amelyek elsősorban a végrehajtási eljárás foganatosítására koncentrálnak, összefoglalóan azt mondhatjuk: a jogalkotó alapvetően a zálogjogosult-hitelező végrehajtási eljáráson belüli pozíciójának megerősítését tűzte ki célul. A Végrehajtási Novella ennek a koncepciónak megfelelően (i) rendelkezéseket tartalmaz a zálogkötelezett-adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyaira vonatkozó - és hitelesnek minősülő - információk minél hatékonyabb beszerzését illetően, (ii) egységesen szabályozza a végrehajtási eljárásba bekapcsolódó zálogjogosult-hitelező igényérvényesítésének lehetőségét, valamint (iii) korábbi, elsősorban jogalkotói következetlenségből adódó jogértelmezési anomáliák, illetve jogszabályi kollíziók megszüntetésére törekszik.
a) A Végrehajtási Novellához fűzött indokolás szerint a hitelezővédelem egyik, az adós számára legkevésbé terhes módja, ha javulnak a hitelező(k)nek az adós vagyonára vonatkozó (köz)hiteles információkhoz való hozzáférési lehetőségei. Ennek a gondolatnak a szellemében a Vht. 47. § (2) bek. a végrehajtás foganatosításának közös szabályai körében úgy rendelkezik, hogy a végrehajtó a végrehajtási eljárás eredményes lefolytatása érdekében az adósra vonatkozó adatok beszerzése során megkeresheti az adósra és vagyonára vonatkozó adatokat kezelő hatóságokat, szervezeteket stb., így különösen az illetékes földhivatalokat, a vízi és légi járművek lajstromát vezető, illetve nyilvántartásukat végző szerveket, az ingó jelzálogjogra és a vagyont terhelő zálogjogra vonatkozó, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által vezetett nyilvántartást, továbbá a közjegyzőket az adósról, mint gazdálkodó szervezetről vezetett nyilvántartásba történő betekintés céljából. A Vht. 47. § (3) bek., továbbá kimondja, hogy a nyilvántartásokat vezető hatóságok és szervezetek a végrehajtó megkeresésének 8 napon belül, illeték- és díjmentesen kötelesek eleget tenni.
b) Tekintettel arra a körülményre, hogy az ingó dolgoknak ingatlanokhoz hasonló, a mindenkori tulajdonviszonyok megállapítására irányuló nyilvántartása néhány kivételtől eltekintve - jogi természetükből adódóan - nem létezik, ezért az ingófoglalás során a végrehajtó csak kellően megalapozott információk birtokában tud az adósnál - ténylegesen az ő tulajdonát képező és értékesíthető - ingó vagyont lefoglalni és az így lefoglalt ingóságokat a hitelezői követelés(ek) kielégítésére fordítani. A Végrehajtási Novella, figyelemmel arra, hogy 1996 óta viszonylag széles körben nyílik lehetőség ingóságok jelzálogjoggal történő megterhelésére, ahol a jelzálogjog jogi természetéből adódóan az ingó dolog, mint zálogtárgy a zálogkötelezett-adós birtokában marad, lehetőséget biztosít arra, hogy a zálogjogosult-végrehajtást kérőtől, valamint az adóstól származó információk alapján a végrehajtó köteles legyen az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog fennállását tanúsító zálogjogi nyilvántartásokba betekinteni.
ba) A Vht. 84. § (4) bek. értelmében a végrehajtó a végrehajtást kérő kérelmére a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett ingó jelzálogjogi nyilvántartásba történő betekintéssel köteles meggyőződnie arról, hogy az adós zálogkötelezettként szerepel-e a nyilvántartásban, továbbá hogy vagyonát illetőleg valamely vagyontárgyát terheli-e jelzálogjog. A végrehajtó szükség esetén - a már meglévő információk ellenőrzése, illetve pontosítása érdekében - köteles az illetékes közjegyzőt is megkeresni.
bb) A fentieken túl a Végrehajtási Novella előírja, hogy a végrehajtó a foglaláskor köteles felhívnia az adóst arra, hogy a helyszínen nyilatkozzon arról: mely vagyontárgyait terheli zálogjog. Ha a végrehajtható okiratot postán kézbesítik, a végrehajtó ezzel egyidejűleg hívja fel az adóst, hogy a végrehajtható okirat kézbesítésétől számított 15 napon belül nyilatkozzék a vagyontárgyait terhelő zálogjogról [Vht. 84. § (5) bek.].
bc) Jelzálogjoggal terhelt ingó dolgok foglalását illetően a zálogjogosult-hitelező érdekeit előnybe részesítő szabályt tartalmaz a Vht. 103/A. § (2) bek., amely vízi vagy légi jármű lefoglalása esetére kimondja: a végrehajtó a vízi vagy légi járművek lajstromát, illetőleg nyilvántartását vezető hatóságot hivatalos úton hívja fel arra, hogy a vízi vagy légi jármű foglalásának nyilvántartásba történő bejegyzésével egyidejűleg haladéktalanul adjon tájékoztatást a vagyontárgyat terhelő jelzálogjog jogosultjának adatairól és a végrehajtási jog bejegyzéséről.
Általános, minden jelzálogjoggal terhelt ingóságra vonatkozó szabály továbbá, hogy lefoglalásuk esetén a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatát köteles megküldenie a közjegyzőnek azzal a felhívással, hogy az ingóság lefoglalását jegyezze be a zálogjogi nyilvántartásba, és adjon tájékoztatást az ingóságon fennálló jelzálogjog(ok) jogosultjá(i)nak adatairól (Vht. 103/B. § bek.).
c) A Végrehajtási Novellát megelőző szabályozás egyik komoly hibájának illetve hiányának volt felróható, hogy a korábban hatályos Ptk. 251. § (1) bek., valamint 268. § (1) bek. alapján a zálogjoggal biztosított követelés jogosultját megillető kielégítési elsőbbséget a Vht. eljárási jogi szabályai alapján nem tudta biztosítani. A Vht. eljárási és a Ptk. anyagi jogi normái között fennálló ellentmondás oda vezetett, hogy mindazok a zálogjogosultak, akik nem saját maguk indítottak végrehajtási eljárást a zálogkötelezett ellen és a megindult végrehajtási eljárásról tudomást sem szereztek (vagy ugyan tudomást szereztek, de a már megindult végrehajtási eljárásba időben nem tudtak bekapcsolódni), zálogjoguknak, illetve az általa biztosított kielégítési elsőbbségnek nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudtak érvényt szerezni.
A Végrehajtási Novella új koncepciót állított fel, amely lehetővé teszi a zálogjoggal biztosított követelések jogosultjának azt, hogy a más, harmadik személy(ek) által indított végrehajtási eljárásba bekapcsolódhassanak és kielégítési elsőbbségüknek érvényt szerezhessenek.
A Végrehajtási Novella a zálogjogosult(ak) bekapcsolódását más, harmadik személy(ek) által indított végrehajtási eljárásba egységesen, a zálogjog fajtájától és típusától függetlenül, két eljárási szakaszban szabályozza: (i) egyrészről biztosítja azt, hogy a zálogjogosultak a zálogkötelezett-adós ellen, de nem az általuk indított végrehajtási eljárásról kellő időben értesüljenek, (ii) másrészről pedig megteremti annak az eljárási jogi hátterét, hogy a zálogjogosultak a végrehajtási eljárásba viszonylag rövid időn belül, megfelelő bírói kontroll mellett bekapcsolódhassanak.
ca) Ingókra vezetett végrehajtás esetében a Vht. 114. § (1) bek. alapján a végrehajtó a foglalás után, illetve a lefoglalt vízi vagy légi jármű lajstromát vezető szervezet jelzálogjogra vonatkozó tájékoztatásának kézhezvételét követően haladéktalanul értesíti az ingóság lefoglalásáról azt, akiről valószínűsíthető, hogy a lefoglalt ingóságon zálogjoga áll fenn. Így jár el a végrehajtó jelzálogjoggal terhelt más ingóságok esetében is a zálogjogi nyilvántartás adatainak beszerzését követően. A végrehajtó a fenti értesítéssel egyidejűleg tájékoztatja a zálogjogosultat arról, hogy a zálogjogból fakadó igényét a végrehajtási eljárás során érvényesítheti, és az erre vonatkozó kérelmét az értesítés kézhezvételét követő 8 munkanapon belül kell bejelentenie a végrehajtást foganatosító bíróságnál.
Ingatlanok esetében a Vht. 138/A. § alapján a végrehajtó a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás lehetőségéről a földhivatal értesítésének kézhezvétele után köteles a zálogjogosultat haladéktalanul tájékoztatni.
cb) A zálogjogosult számára a végrehajtótól származó értesítést követően nyílik meg a lehetőség a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásra, amelyet a Végrehajtási Novella - mind ingókra mind ingatlanokra vezetett végrehajtás vonatkozásában - egységesen, a Vht. 114/A. és 138/B. §-aiban szabályoz.
(i) A jogalkotó számára alapvető szempont volt, hogy a zálogjogosult más, harmadik személy(ek) által indított végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódását egy gyors és hatékony, ám az adós és az eljárásban résztvevő többi hitelező érdekeire is tekintettel lévő nemperes eljárás keretében szabályozza.
(ii) A zálogjogosultnak a Vht. 114. § szerinti értesítés kézhezvételét követő 8 munkanapon belül előterjesztett kérelmére a végrehajtást foganatosító bíróság soron kívül meghozott végzésével állapítja meg a zálogjogosult kielégítési jogának megnyílását, és engedélyezi a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódását. A zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásának a Vht. 114/A. § (1) bek. alapján két konjunktív feltétele van:
- Egyrészről törvényi követelmény, hogy a zálogjoggal biztosított követelés - és ezáltal a biztosítékul szolgáló járulékos zálogjog - esedékes legyen, azaz a zálogjogosult kielégítési joga megnyíljon (Az önálló zálogjogot felmondás útján, vagy más egyéb, a zálogszerződésben meghatározott módon teheti esedékessé a zálogjogosult.),
- másrészről pedig jogalkotói kívánalom, hogy a zálogjoggal biztosított követelés jogalapja és összegszerűsége (önálló zálogjog esetén az önálló zálogjog jogalapja és összegszerűsége) ne legyen vitatott.
(iii) A zálogjogosult kielégítési joga megnyílik,
- ha a követelést biztosító járulékos zálogjog - az általa biztosított követelés lejárta következtében - már a foglalás előtt esedékessé vált (Önálló zálogjog esetében maga az önálló zálogjog kell, hogy esedékessé váljon.),
- illetve a fentiek hiányában akkor is, ha a zálogtárgyat a végrehajtási eljárás során lefoglalták [Vht. 114/A. § (2) bek.]. (A visszaélések elkerülése végett azonban a jogalkotó kimondja, hogy a foglalás ténye alapján nem lehet megállapítani a kielégítési jog megnyílását, ha a zálogjogosult a zálogkötelezett-adós hozzátartozója vagy a zálogkötelezett-adóssal összefonódásban lévő gazdálkodó szervezet, illetve ha a zálogjog alapítására a gazdálkodó szervezet és tagja között került sor. A Végrehajtási Novella 168. § (3) bek. alapján az "összefonódás" fogalmának értelmezését a Ptk. 685/B. § határozza meg.)
(iv) A foganatosító bíróság a Vht. 48. § (2) bek. alapján a zálogjogosult Vht. 114/A. § (1) bek. és a 138/B. § bek. szerinti kérelmének beérkezését követő 3 munkanapon belül a végrehajtási eljárást felfüggeszti. A bíróság a végrehajtási eljárás felfüggesztéséről haladéktalanul értesíti a végrehajtót, valamint az eljárásban résztvevő feleket
(v) A Vht. 114/A. § (4) bek. alapján a bíróság a zálogjogosult kérelmét a zálogkötelezett-adósnak és a végrehajtást kérőnek azzal a felhívással kézbesíti, hogy a kézhezvételtől számított 8 napon belül nyilatkozzon arról, hogy a zálogjoggal biztosított követelés jogalapját - önálló zálogjog esetén az önálló zálogjog jogalapját - és összegszerűségét elismeri-e, illetőleg milyen összegben ismeri el. (A végrehajtási eljárásba bekapcsolódni kívánó zálogjogosult helyzetét könnyíti meg a Végrehajtási Novella akkor, amikor kimondja, hogy a jogalapot és összegszerűséget nem lehet vitatottnak tekinteni, ha azt közokiratba foglalták.)
(vi) Ha az adós vagy bármelyik végrehajtást kérő a jogalapot vagy az összegszerűséget vitatja, és állítását valószínűsítette, úgy a végrehajtást foganatosító bíróság a zálogjogosult kérelmét végzéssel elutasítja [Vht. 114/A. § (5) bek.]. Ebben az esetben a zálogjogosult a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. számú törvény (a továbbiakban "Pp.") 386. § alapján perrel érvényesítheti a zálogjogból eredő igényét. A zálogjogosultnak a Pp. 386. § (3) bek. alapján a jogalapot vagy összegszerűséget vitató zálogkötelezett-adós vagy végrehajtást kérő ellen kell megindítania a pert, amelyet a végrehajtást foganatosító bíróság soron kívül köteles elbírálni [Pp. 386. § (2) bek.]. A bíróság a végrehajtást a kereset elbírálásáig felfüggesztheti, erről a bírósági végrehajtót tájékoztatnia kell [Pp. 386. § (6) bek.]. (Noha a fenti per megindítására sem a Vht. sem a Pp. nem állapít meg határidőt, a zálogjogosultnak azonban alapvető érdeke a per haladéktalan megindítása, hiszen amennyiben ennek az elutasító végzést követő 8 napon belül nem tesz eleget és ezt a tényt az illetékes bíróság felé nem igazolja [Vht. 114/A. § (7) bek.], úgy a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódást elutasító végzés jogerőre emelkedését követően a foganatosító bíróság a végrehajtási eljárás felfüggesztését megszünteti és a zálogtárgy az eljárásban értékesítésre kerül(het). Ellenkező esetben a végrehajtás felfüggesztése továbbra is hatályban marad és a jogvita elbírálásának időtartama alatt a zálogtárgyat nem lehet értékesíteni.)
(vii) Ha a zálogkötelezett-adós vagy bármelyik végrehajtást kérő a zálogjoggal biztosított követelés összegszerűségét - annak jogalapját nem vitatva - a zálogjogosult kérelmében foglaltaktól eltérő összegben ismerte el, a bíróság tájékoztatja erről a zálogjogosultat, aki ezen összeg tekintetében is kérheti a végrehajtást foganatosító bíróságtól a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásának engedélyezését [Vht. 114/A. § (6) bek.].
(viii) A zálogjogosult, a zálogkötelezett-adós és a végrehajtást kérő a foganatosító bíróság (ii) pontban említett végzése ellen fellebbezhet. Ha a zálogkötelezett-adós vagy a végrehajtást kérő a (vi) és (vii) pontokban részletezettek szerint nyilatkozatot nem terjesztett elő, vagy nyilatkozatában a követelés fennállását vagy összegszerűségét elismerte, az ezzel ellentétes álláspontját fellebbezéssel sem érvényesítheti [Vht. 114/A. § (9) bek.]. A Végrehajtási Novella alapján a Vht. 114/A. § (10) bek. úgy rendelkezik, hogy a végrehajtási eljárásba bekapcsolódó zálogjogosultra a végrehajtási eljárás illetékének és egyéb költségeinek (Vht. 34. §) az előlegezése és viselése vonatkozik, valamint a zálogjogosultra a végrehajtási eljárás során megillető jogok és kötelezettségek tekintetében a végrehajtást kérőre irányadó szabályokat kell alkalmazni.
d) Végül, de nem utolsó sorban változásokat, illetve kiegészítéseket tartalmaz a Végrehajtási Novella a zálogkötelezett-adós hitelezőinek a végrehajtási eljárásban történő kielégítésére vonatkozó szabályokat illetően. A Végrehajtási Novella a meglévő szabályozást alapvetően két ponton módosította, illetve egészítette ki:
da) A Vht. Végrehajtási Novellát megelőzően hatályban lévő 169. § - a törvény belső rendszerének és logikájának alapulvételével - úgy rendelkezett, hogy csak a kézi zálogjoggal terhelt ingóságok vonatkozásában illeti meg a zálogjogosultat ún. elsőbbségi igény (Vht. 114. §), amelynek bejelentése esetén az ingóságnak mint zálogtárgynak az értékesítéséből befolyt összeget elsősorban a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kell fordítani. A jogalkotó azonban, valószínűleg jogszabály-szerkesztési hibának köszönhetően, elfeledkezett arról a tényről, hogy az ingóságok 1996-tól kezdődően nemcsak kézizálog, hanem ingó jelzálogjog tárgyai is lehetnek, és az ilyen ingóságok értékesítéséből befolyó összeg "kedvező vagy kevésbé kedvező" kielégítéséről nem rendelkezett.
A Végrehajtási Novella szabályozta ezt a még nyitott kérdést, és a módosított Vht. 169. § most már egységesen úgy rendelkezik, hogy - tekintett nélkül az ingóságokat terhelő zálogjog típusára és fajtájára - az ingóságnak mint zálogtárgynak az értékesítéséből befolyt összeget elsősorban a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kell fordítani.
db) A Végrehajtási Novella a hitelezők kielégítésére vonatkozó szabályokat még egy további, a gépjármű értékesítéséből befolyt összegből történő kielégítésre vonatkozó szabállyal toldotta meg. A Vht. 170/A. § (1) bek. kimondja, hogy a természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű értékesítéséből befolyt vételárnak a végrehajtási költségek kielégítése után fennmaradó részéből az igazságügy-miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértésben kiadott rendeletében foglalt összeg az adóst illeti meg, s csak a fennmaradó összeg fordítható a követeléseknek - a Vht. 165-168. §-ai szerint történő - kielégítésére. A Vht. 170/A. § (2) bek. a fenti szabály alól kivételt tesz és úgy rendelkezik, hogy ha gépjármű értékesítéséből befolyt vételárból zálogjoggal biztosított követelést is ki kell elégíteni, úgy a Vht. 169. szerint kell eljárni, azaz az ingóságnak mint zálogtárgynak az értékesítéséből befolyt összeget elsősorban a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kell fordítani.
A Második Zálogjogi Novellát tartalmazó 2000. évi CXXXVII. számú törvényt, amely a Ptk., a Ptké., valamint a Cstv. szabályait módosította, valamint a Vht. módosítását elrendelő 2000. évi CXXXVI. számú törvényt, a magyar Országgyűlés 2000. december 19-i ülésnapján fogadta el és a Magyar Közlöny 2000. december 23-án megjelent 129. számában kerültek kihirdetésre.
A jogalkotó, tekintettel arra, hogy mind a Második Zálogjogi Novella mind a Végrehajtási Novella számos helyen módosította a már hatályban lévő jogszabályokat, megfelelő felkészülési időt kívánt biztosítani a jogalkalmazónak ahhoz, hogy az új szabályokat megismerje és szerződési gyakorlatát ezeknek megfelelően készítse elő.
A Második Zálogjogi Novella 6. §, a szerzett jogok védelmére is figyelemmel, úgy rendelkezik, hogy a Ptk. módosított 251-269. §-ait, valamint a Ptké. és a Cstv. megváltozott rendelkezéseit a Novella hatálybalépése után, tehát a 2001. szeptember 1-jét követően megkötött zálogszerződésekre, valamint ezen időpont után indult felszámolási eljárásokra kell alkalmazni.
A Végrehajtási Novella 182. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a Vht. zálogjogra, valamint a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére vonatkozó rendelkezései kivétel nélkül 2001. szeptember 1-jétől lépnek hatályba. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Győrfy-Tóth Péter ügyvéd
Visszaugrás
