A készülő új Ptk. koncepciója szerint általánossá kell tenni a jogi személy keletkezésének azt a rendszerét, amely szerint a jogi személy a jogképességét nem az alapítással, hanem - mint konstitutív hatályú aktussal - a nyilvántartásba vétellel szerzi meg.
Ebből következően a társasági jogban ismert elő-társaság jogintézményének a mintájára be kell vezetni az elő jogi személy konstrukcióját. A koncepció szerint az elő jogi személy az alapítása (amely vagy egy közjogi aktus - jogszabály vagy hatósági határozat -, vagy az alapító személyek megállapodása) napjától a jogi személy létrejöttéig, vagyis a bejegyzés napjáig működhet. Ugyanakkor az elő jogi személyre vonatkozó általam ismert legutolsó törvényszöveg-tervezet annyiban eltér az előtársaság mintájától, valamint a koncepcióban rögzítettektől, hogy az elő jogi személy a bejegyzési kérelem benyújtásától szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket, vagyis az elő jogi személynél hiányozna az előtársaság első, az alapítástól a bejegyzési kérelem benyújtásáig terjedő létszaka. Ebből logikusan következik - bár erről sem a tervezet, sem annak az indokolása nem szól -, hogy magának az alapító aktusnak a bejegyzési kérelem benyújtásáig nincs semmiféle kifelé, harmadik személyek felé is megnyilvánuló joghatálya. Ha az elő jogi személy szabályozására valóban ilyen tartalommal fog sor kerülni a Ptk.-ban, akkor az új Gt. megalkotása során kell majd megfontolni, hogy az előtársaság is ehhez igazodjon-e, vagy ott maradjon meg a jelenlegi két létszak. (A magam részéről az előbbi mellett lennék.)
A másik alapvető kérdés, amit törvényi szinten egyértelműen szabályozni kell, az az előtársaság, illetve elő jogi személy jogképességének, jogalanyiságának a kérdése. Elméletileg itt kétféle megoldás képzelhető el: a jogalkotó vagy a létrehozandó jogi személy egy létrejövetelt megelőző létszakának tekinti az elő jogi személyt, vagy pedig olyan önálló jogalanynak, amelynek a jogképessége - a tételesen felsorolt korlátozások kivételével - megegyezik a létesítendő jogi személy jogképességével. Az elő jogi személynek mint sui generis jogalanynak azonban csak akkor lesz önálló jogalanyisága, ha azt a törvény kifejezetten kinyilvánítja. Jelenleg az előtársaság esetében nem ez a helyzet. A hatályos Gt.-beli szabályozás alapján az előtársaság nem más, mint a cégbejegyzés napjával létrejövő gazdasági társaságnak egy korábbi, a cégbírósági bejegyzés előtti létszaka. Az előtársaság tehát nem válik el a létrehozandó társaságtól, hanem azzal azonos, annak egy átmeneti és feltételes, a létrejövetelt megelőző minősége. Ebből álláspontom szerint az is következik, hogy jelenleg nem beszélhetünk az előtársaság önálló jogalanyiságáról sem. Nem az előtársaságnak, hanem a létrehozandó gazdasági társaságnak van tehát az előtársasági létszakában egy sajátos jogalanyisága. Ez a jogalanyiság egyrészt azért sajátos, mert feltételes jellegű: a cégbejegyzés megtörténtétől mint eltételtől függő hatályú, másrészt annyiban is sajátos, hogy korlátozott: nem terjed ki a Gt. 15. § (1) bekezdésében felsorolt döntések meghozatalára, továbbá az előtársasági létszakban a társaságnak ingatlanszerzési, valamint perképessége sincs. Az előtársasági létszak kétféleképpen érhet véget. Ha a cégbíróság végül a társaságot jogerősen bejegyzi, az előtársasági jelleg automatikusan megszűnik, és a társaság anélkül, hogy bármiféle jogutódlás következne be, most már mint "végleges" társaság folytatja tovább a tevékenységét. Az előtársasági időszakban szerzett jogok és kötelezettségek a "jogalanyi kontinuitásból" következően mindenféle külön jóváhagyás nélkül automatikusan, tehát anélkül, hogy bármiféle jogutódlás is bekövetkezne, a bejegyzett társaságot illetik meg, illetve terhelik.
Más a helyzet akkor, ha a cégbíróság elutasítja a társaság cégbejegyzési kérelmét. Ilyenkor az előtársaság további jogokat nem szerezhet, újabb kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles a működését azonnal megszüntetni. Teljesen szabályozatlan azonban jelenleg az, hogy ilyenkor a jogalanyiság szempontjából mi lesz a helyzet. Szerintem a cégbejegyzés megtagadása esetén semmiféle jogalany sem jött létre, az előtár-saság "fikciója" automatikusan "szertefoszlik", nincs tehát olyan jogalany, akit meg kellene vagy meg lehetne szüntetni. A tagok belső viszonyában ilyenkor a társasági szerződés lehetetlenülése következtében elszámolásnak van helye: a teljesített vagyoni hozzájárulások a tagoknak visszajárnak. Kifelé, harmadik személyek felé az előtársasági időszakban a vezető tisztségviselők által vállalt kötelezettségek teljesítésének fedezetéül az induló vagyon szolgál. Ha ez nem elégséges a kötelezettségek kielégítésére, akkor a tartozásért a tagok a gazdasági társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az olyan tagok, akiknek a felelőssége a társaság létrejötte esetén is korlátlan és egyetemleges lett volna (például kkt. tagjai, bt. beltagjai), korlátlanul és egyetemlegesen fognak felelni az előtársasági tartozásokért is. A korlátozott tagi felelősségű formáknál (kft., rt.) viszont a tagok (részvényesek) csak a bevitt vagyonukat vesztik el a létre nem jött társaság tőkéjében, ha azonban ezután még mindig marad kielégítetlen hitelezői követelés, ezért ők már nem felelnek, hanem az ilyen követelések kielégítéséért a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői tartoznak harmadik személyek irányában korlátlan és egyetemleges felelősséggel [Gt. 15. § (3) bekezdés]. Vitás lehet az is, hogy mi a tagi helytállási kötelezettség tényleges tartalma, például az előtársasággal szerződött fél követelheti-e a tagoktól a szerződés teljesítését; és ez az igénye csak akkor fordul át kárigénnyé, ha azok erre nem képesek, vagy a szerződés eleve lehetetlenül? (Elképzelhető például, hogy a tagok abból kiindulva, hogy a társaság bejegyeztetését újból megkísérlik, nem zárkóznak el a szerződés teljesítése elől.) Az sincs szabályozva jelenleg, hogy a tagok milyen jogcímen érvényesíthetik az előtársaságot megillető szerződéses követeléseket. Ezt a kérdést törvényi engedmény útján, vagy más módon rendezni kellene. Az elő jogi személy jogintézménye tehát több szempontból, de legfőként a jogalanyiság szempontjából részletesebb átgondolást és szabályozást igényelne, azt nem lehet egyszerűen az előtár-saság mintájára bevezetni.
Úgy látszik, hogy az új Ptk. jogalkotói sui generis polgári jogi jogalanyként kívánják az elő jogi személyt szabályozni. Nem teljesen világos azonban, hogy a jogi személyek egy speciális fajtája lenne, vagy jogi személyiség nélküli jogalany. (Szerintem az utóbbi lenne a helyes). Az előtársaság, az elő jogi személy jogalanyiságának az elismerésével a magam részéről is egyetértenék. Ez megoldaná a gyakorlatban jelentkező, elsősorban a perképesség hiánya miatt felmerülő problémákat. Ha az elő jogi személy önálló jogalany lesz, akkor viszont a bejegyzéssel létrejövő jogi személy is csak ex lege jogutódlással tudja átvenni az elő jogi személy által vállalt jogokat és kötelezettségeket. Deklarálni kellene ugyanakkor, hogy ha a jogi személyt bejegyzik, akkor az elő jogi személyként szerzett jogok és a vállalt kötelezettségek a jogi személyt illetik, illetve terhelik. Ha viszont a létesítendő jogi személy bejegyzési kérelmét a nyilvántartó hatóság jogerősen elutasítja, akkor ezzel az elő jogi személy megszűnik. Ki kellene azonban mondani, hogy végelszámolás, felszámolási eljárás lefolytatására nincs szükség. A jogi személy létrejötte nélkül megszűnő elő jogi személy "jogutódjai" az alapító(k) (tagok) lennének. Az elő jogi személy által vállalt és nem teljesített kötelezettségek teljesítésének fedezetéül elsősorban az elő jogi személy rendelkezésére bocsátott vagyon szolgál. Arra az esetre pedig, ha az nem elégséges, akkor az alapító(k) korlátlan (és - több alapító esetén - egyetemleges) helytállási kötelezettségét kellene elrendelni. (Gazdasági társaságok esetében fenntartandó a tagok társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerinti felelőssége, vagyis az a szerinti különbségtétel, hogy a létrehozni kívánt társaság kötelezettségeiért korlátlan vagy korlátozott lett volna a felelősségük). Per jogilag a perképes elő jogi személy ellen folyamatban levő per az elő jogi személy megszűnésével félbeszakad az alapító(k) (tagok) jogutódként való perbevonásáig -, ha pedig még nem indult per, az elő jogi személy hitelezőinek eleve az alapítókat (tagokat) kell perelni - egyrészt az induló vagyonra, másrészt azt meghaladóan a korlátlan és egyetemleges felelősség alapján. Ugyanakkor a törvénynek fel kellene jogosítani az alapítókat arra, hogy érvényesíthessék az elő jogi személy által megszerzett jogokkal kapcsolatos igényeket. ■
Visszaugrás
