2025-ben meghozott ítéleteiben az Európai Unió Bírósága többek között Olaszországgal szemben a települési szennyvízkezelés hiányosságai, Görögországgal szemben pedig a környezetvédelmi engedély hiányában működő zakynthosi hulladékkezelő bezárásának és ártalmatlanításának elmaradása miatt szabott ki mérsékeltnek tekinthető pénzbüntetést. Az uniós jog jelenlegi rendelkezései a fizetési kötelezettség elrendelését ugyanakkor csak a jogsértést megállapító korábbi uniós bírósági ítéletnek való megfelelés hiányában teszik lehetővé, amelynek eredményeként - amint az a jelenlegi ügyekben is történt - a környezetkárosítás ténye és az uniós jognak való tagállami meg nem felelés akár egy évtizednél tovább is fennállhat. Az évtizedeket átölelő környezetvédelmi jogsértések így egyrészt rámutatnak az uniós jog kikényszeríthetőségének eljárási korlátaira, másrészt azonban a Bíróság számára alkalmat is teremtenek a megismételt kötelezettségszegési eljárásokban alkalmazható átalányösszegű és kényszerítő bírság céljának és jellegének jogfejlesztő értelmezésére is.
In its rulings handed down in 2025, the Court of Justice of the European Union imposed pecuniary penalties - albeit of a moderate nature - among others on Italy and Greece, respectively, for the shortcomings in setting up urban wastewater treatment plants in certain Italian regions, and for the failure to decommission the Zakynthos landfill site operated without proper environmental authorization. However, a payment obligation can currently be imposed by the Court on a Member State only if it has failed to comply with the Court's previous judgement stating the infringement of a specific EU law provision. Consequently, as was the case in the present instances too, an environmental damage and the non-compliance with EU law can persist for more than a decade. Breaches of the environmental acquis lasting over decades thus point to the procedural limits of the enforceability of EU law, however, they also present an opportunity for the Court to interpret and develop the meaning of the lump sum and the penalty payment that can be imposed in the repeated infringement procedures.
Az Európai Unió Bírósága - a továbbiakban: Bíróság vagy EUB - 2025-ben négy országgal, nevezetesen Horvátországgal, Olaszországgal, Szlovéniával és Görögországgal szemben is marasztaló ítéletet hozott[1] a hulladéklerakók felszámolásának, valamint a települési szennyvízkezelő rendszerek kiépítésének elmulasztása miatt, egyúttal ezen országokra pénzbírságot is kiszabott. A tagállami kötelezettségszegés alapja ezekben az ügyekben nem pusztán az uniós környezetvédelmi joganyag adott rendelkezéseinek[2] megsértése, hanem egy korábban az EUB által hozott tartalmi[3] kötelezettségszegést megállapító ítéletnek való meg nem felelés volt. Ezekben az esetekben a Bíróság tehát megismételt kötelezettségszegési eljárásokban, immár második alkalommal hozott elmarasztaló döntést az érintett tagállamokkal szemben. A kötelezettségszegési eljárással[4] kapcsolatban a szakirodalom felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós joganyagból fakadó kötelezettségek betartásának ellenőrzésére szolgáló eljárás léte, valamint egy ilyen eljárás pénzügyi szankciókkal történő megerősítése a nemzetközi jogban ismeretlen:[5] e tekintetben ezek az eljárások tehát már önmagukban is eredménynek tekinthetőek. Azt viszont, hogy a megismételt kötelezettségszegési eljárás és az azt lezáró ítéletben kiszabható pénzbírságok alkalmazása mennyiben segíti az uniós jognak való megfelelés közvetlen kikényszeríthetőségét, nagyban árnyalják a Bíróság fent említett közelmúltbeli döntései. A négyből három esetben ugyanis több, mint tíz év telt el a két kötelezettségszegési eljárást lezáró ítélet meghozatala között, ami egyúttal az uniós környezetvédelmi joganyag alkalmazásának tartós hiányát is jelenti. Különösen igaz ez akkor, ha az eljárások teljes időtartamát nézzük, amely az olasz esetben a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvben előírt megfelelési időpontot követő 24 évnyi[6] késedelmet jelent. Más szakpolitikai ügyekkel összevetve ráadásul a kiszabott bírságok összege sem feltétlenül tekinthető a nyomásgyakorlás hatékony eszközének.
A megismételt kötelezettségszegési eljárásokban 2025-ben hozott említett négy ügy közül jelen cikkben az érzékeny területeket szennyező olaszországi szennyvíztisztító rendszerek maradéktalan kiépítésének elmaradását, valamint a Natura 2000-es természetvédelmi területen található zakynthosi felszíni hulladéklerakó felszámolásának és a terület rehabilitációjának hiányát megállapító C-515/23 és a C-368/24 számú ügyekben hozott bírósági ítéletek kerülnek bemutatásra. A két döntés jogi érdekességét az adja, hogy az olasz ügy esetében a kötelezettségszegés kiugróan hosszú
- 27/28 -
ideig tudott fennmaradni, ugyanakkor a részleges megfelelés érdekében tett tagállami intézkedések és az együttműködési szándék a későbbi pénzügyi szankcióba beszámíthatóak voltak; míg a görög ügy esetében az uniós jognak való megfelelés ugyan teljesen elmaradt, ez a helyzet ugyanakkor eljárási cselekményekkel és az intézményi párbeszéd fenntartásával az első marasztaló ítéletet követően tizenegy évig mégis fenntartható volt. A jogesetek tényállásának ismertetését követően a cikk a környezetvédelmi jogsértések súlyosságának Bíróság általi értékelését, valamint az uniós jog mielőbbi végrehajtást ösztönző bírságok típusait, számítási módszertanát, és az adott ügyekben alkalmazott bírságokkal kapcsolatos tanulságokat is áttekinti.
A C-515/23 számú eljárásban 2025. március 27-én hozott ítélet alapját az Olaszországgal szemben 2014. április 10-én hozott ítéletnek[7] való meg nem felelés képezte, az ügy azonban már ennél is korábbra, 2007. májusára nyúlik vissza - amennyiben pedig az uniós jognak való megfelelés kezdő időpontját nézzük, úgy Olaszország 1999. január 1-től kezdve volt mulasztásban egyes városi agglomerációk tekintetében a szennyvízkezelés hiányosságai miatt. Az Európai Bizottság tehát 2007-ben kezdte el hivatalosan is vizsgálni a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK tanácsi irányelv egyes cikkeinek való meg nem felelést több olasz régió, többek között Lombardia, Abruzzo, Friuli-Venezia Giulia, Piemont, Szardínia, Szicília, Veneto, stb. egyes, 10 000 lakosegyenértéknél - LE[8] - nagyobb települései vonatkozásában. Az érintett települések tekintetében több, a 91/271/EGK irányelv szerint jogsértő magatartás is felmerült, így a városi szennyvíz érzékeny területekre történő kibocsátása; a szennyvízgyűjtő-rendszerekbe ömlő városi szennyvíz elsődleges vagy másodlagos kezelésének elmulasztása; valamint a minden időjárási helyzetben megfelelő teljesítmény nyújtására alkalmas települési szennyvíztisztító telepek tervezésének, építésének, működtetésének és karbantartásának elmulasztása. A Bizottság kezdeti vizsgálata több, mint félezer - 525 - uniós jognak való megfelelés hiányával érintett agglomerációt azonosított, amely települések számát azonban az előkészítő, majd a bírósági eljárás folyamán Olaszország fokozatosan csökkentette, azaz a megfelelés érdekében Olaszország új szennyvíztisztító telepeket épített, vagy meglevőket bővített, fejlesztett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
