"Oké, nem olyan egyszerű a dolog. Mert ha a szemetet nem viszik el, az már másnap látszik, ha a gyerek hülye marad, az csak kicsit később."[1]
Jelen dolgozat az utolsó néhány év sztrájkjainak elemzését tűzi ki célul. Az utolsó, ebben a témában írt összefoglaló anyag 2019-ben készült,[2] az azóta eltelt időben megjelent néhány olyan új elem a magyarországi sztrájkok történetében, ami meglepetésként érhette a szervezőket és az elemzőket is, így ideje egy újabb vizsgálatnak.
1. A körülmények
2. Az események
3. Kormányzati beavatkozások
3.1. A még elégséges szolgáltatás problémája
3.2. A jogellenes sztrájk új esetei
3.3. Új jogállás - régi szabály
3.4. Rendelettel korlátozott sztrájkjog
4. Két sztrájk jogon kívüli eszközökkel
5. Végső soron
A 2010-2019-es időszak eseményeinek áttekintése azzal a tanulsággal szolgált, hogy a munkaügyi akciók legerősebb fajtája, a sztrájk is csak akkor lehet eredményes, ha közvetlenül beavatkozik abba a döntési folyamatba, amely a munkáltatói oldalon - pontosabban a munkafeltételek felett hatalommal bíró ágens oldalán - zajlik. Ez akkor következhet be, ha a döntési folyamat ebben az értelemben nyitott, azaz a döntéshozó rendelkezik azzal a készséggel, hogy a sajátján kívül más szempontokat is befogadjon és a döntésébe beépítsen. Természetesen nem mindegy, hogy a beavatkozási szándék mennyire erőteljes - egy sztrájk mekkora tömeget mozgat meg, mekkora gazdasági kárt okoz, milyen egyéb hatásai vannak a gazdaságra és a társadalomra. Annak ellenére, hogy a sztrájkok száma[3] 2019-ig alacsony volt és nagy eredményekről nem lehetett beszámolni, a 2019-es év elején lezajlott akciók mégis lehetővé tették, hogy némi optimizmussal tekintsek előre: "eredménynek kell tekintenünk, hogy a munkavállalók, ha csak a saját bérükért is, de hajlandók és képesek élni a sztrájk jogával. A szinte sztrájk nélkül eltelt évek után ez azért is eredmény, mert a munkába lépő új nemzedékeknek van kitől megtanulni, hogy a sztrájk hatékony és hasznos eszköz, a szolidaritás érték."[4]
Csakhogy 2019 végén megváltozott a világ, megérkezett a COVID-19, amely a 2020-21. év meghatározó tényezőjévé vált. Amikor azt hihettük, hogy kilábalunk a COVID-válságból - a COVID ugyan velünk maradt, de nem beszélünk róla és semmit nem is teszünk ellene -, 2022-ben Oroszország megtámadta Ukrajnát. Erre az időszakra megmutatkoztak a kormány gazdaságpolitikájának a hatásai is, továbbá az Európai Unió megszigorította a támogatások folyósításának a feltételeit. Mindennek egyelőre beláthatatlan bel- és külpolitikai, illetve gazdasági következményei vannak. Utóbbiak közül leginkább érzékelhető a forint romlása, a kirívóan magas hazai infláció és a bizonytalan energiapiac.
Mind a járvány, mind pedig az utána következő események ellentmondásosan hatottak a munkaerőpiacra. A járvány alatt egész ágazatok kerültek a csőd szélére, elsősorban a vendéglátásból szabadult fel jelentős mennyiségű munkaerő, miután a kormány csak részlegesen támogatta a munkahelyek megtartását. Más ágazatokban ezzel szemben megnőtt a kereslet, és ezzel igen kedvezővé váltak a piaci viszonyok - ilyen volt például az IT szektor, amelyet pörgetett a távoktatás és a távmunka, a futárszolgálatok, a magánegészségügy egyes szegmensei. A járvány megszelídülése után úgy tűnt, hogy a gazdasági folyamatok helyreállnak, de a munkaerőpiacon nem állt helyre az egyensúly. Jelentős munkaerőhiány alakult ki, amelyet a politika a vendégmunkások foglalkoztatásának könnyítésével próbált - legalább részben - orvosolni, miközben a tartós munkanélküliségtől szenvedő társadalmi csoportok problémáinak orvoslására semmilyen intézkedés nem született. A beszállítói láncok sem mindenütt stabilizálódtak, illetve a munkaerőhiány mellett jelentős számban szűntek meg kisvállalkozások [amire erőteljesen rásegített a kisadózó vállalkozók tételes adójának (KATA) 2022. évi átalakítása], ami a munkanélkü-
- 40/41 -
liség növelésén túl a lakossági szolgáltatásokban is gondot okozhat.
2018 végén a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény "túlóratörvénynek" vagy "rabszolgatörvénynek" nevezett módosítása megmozdította a szakszervezeteket, rég nem látott összefogást eredményezett a konföderációk között, felmerült az országos sztrájk szervezésének a kérdése is, de végül az elégedetlenségi hullám elcsitult, 2019-re megítélésem szerint az a tanulság maradt, hogy a kormány nem orvosolja, hanem okozza a munkavállalók sérelmeit.
A vizsgált időszakban több fontos belpolitikai esemény is lezajlott: 2019. május 26-án európai parlamenti választások, október 13-án helyi önkormányzati választások voltak, 2022. április 3-án pedig megválasztottuk a mai parlament tagjait és megalakult az ötödik Orbán-kormány.
A 2019-re a közhangulat az ellenzék javára tolódott el, az önkormányzati választásokon jelentős ellenzéki előretörést láthattunk, amit azután nem igazoltak vissza a 2022-es országgyűlési választások: a Fidesz az eddigieknél nagyobb arányú győzelmet aratott. Ezt az eredményt sokan sokféleképpen elemezték már, itt csak két körülményt emelnék ki. Az egyik, hogy a választások előtt a kormányzati intézkedések következtében a társadalom egyes csoportjainak juttatott pénzösszegek általában nem béremelést jelentettek, ugyanakkor szerepet játszottak az infláció alakulásában.[5] (A negyedik ciklus közepén a parlament elfogadta a 2020. évi C. törvényt az egészségügyi szolgálati jogviszonyról, amely az orvosok számára jelentős béremeléssel járt - egyúttal megszüntette az egészségügyi dolgozók közalkalmazotti jogviszonyát -, és kisebb béremelésekre a közigazgatásban és a szociális ágazatban is sor került, ezek azonban nagyságrenddel kisebbek voltak és nem hozták el az érintettek elégedettségét.)
A másik fontos körülmény, hogy 2022-ben a gazdasági folyamatok tarthatatlanságából következő válságjelenségeket szépen fel lehetett fűzni a háborúra, és fenntartani a veszélyhelyzeti kormányzást. A háború lehetőséget adott a kormánynak, hogy az év elején már látható problémákat külső tényezőkkel indokolja. Sajnos azonban ez a stratégia megítélésem szerint alkalmatlan arra, hogy megóvja a forint árfolyamát. A külpiaci folyamatoknak való kitettség okán a forint romlása szintén fűti az inflációt. Ugyancsak ez a hatása az ősszel bekövetkezett energiaár-emelésnek.
Mindennek következtében 2022 őszére jelentős bérnyomás alakult ki, a bérek nem követték az inflációt, a közgazdászok egy része a bér-ár spirál kialakulásától kezdte félteni a gazdaságot, a kormány pedig láthatóan arra vár, hogy a gazdasági folyamatok spontán álljanak helyre: a túlkeresletet egyenlítse ki az infláció. Ezt a folyamatot támogatja a felemelt energiaár, amelynek hasznai részben az államkasszát gyarapítják. Az infláció mindenkit sújt, amelyre a gazdaságpolitika eleddig kevéssé tudott reagálni, ezzel szemben a veszélyhelyzeti kormányzás egyszerű módot kínál a kormánynak arra, hogy - gyorsan és egészen precízen - "belenyúljon" egyes társadalmi csoportok élet- és munkafeltételeibe.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
