A reálfolyamatok vitáját kerülő, formális szakmai érv mezőgazdaságunk pusztulásának fő okára: az egymást váltó kormányok 20 év alatt sem dolgozták ki az agrár- és vidékstratégiát. Ha a siker valóban ezen múlik, a polgári kormány itt szakított elődeivel. A szaktárca 2011. április 8-án bocsátotta társadalmi vitára a "Nemzeti vidékstratégiai koncepció 2020." című, agrár-, élelmiszer-, környezet- és vidékstratégiai téziseit. Azért - a fejlett piacgazdaságokat követve -, hogy az átláthatóságot, a kiszámíthatóságot biztosító, a piaci szereplőknek biztonságot nyújtó, értékalapú agrár(vidék) orientációs törvényt alkosson.
A tíz évre tervezett program ismertetése túlnőne e cikk keretein, így a legfőbb intézményi vonásaira szorítkozom. A stratégia (a továbbiakban: Pr.) a rendszerelmélet módszertanára épül: előbb a történelmi folyamat kórképét elemzi (miért jutott a vidék és a mezőgazdaság lepusztulási lejtőre, ami - hatékony közhatalmi beavatkozás nélkül - a megsemmisítéssel fenyegeti) és mi legyen a gyógymód: reális célrendszer a pusztulás megállítására, a vidék felemelésére és ennek eszköztára.
A Pr. öt alapelve a következő: a) az ökoszociális modell erős állama. (Ez nem a gondoskodó, jóléti állam, hanem a társadalmi, a gazdasági és a környezeti létfeltételek egyenrangúsága és követelményeinek - végső fokon - az állam közhatalmi kényszerével egyidejű érvényesítése.) b) A közpénzek felhasználását a közérdek vezérli, a támogatások méltányos elosztásának bizonyított társadalmi hasznot kell hoznia. c) Az intézménytípusok egységes rendszert alkotnak: a szakpolitikákat és az ágazati stratégiát a területiség átfogó rendezőelvével kell összehangolni, ide értve a támogatás rendjét is. Mindez előfeltétele a Pr. végrehajtásának. d) A Pr. a helyi gazdaságra és a helyi közösségek hálózati jellegű együttműködésére épül. A mezőgazdaság legfontosabb piaca a helyi és a nemzeti piac. Az élelmiszertermelés és -forgalmazás irányváltása az új sorrend szerint: a helyi, a regionális, majd az országos igények kielégítése és csak az ezután maradó árufelesleg kerül kivitelre. e) A fenntarthatóság feltétele a helyi közösségek tevékeny részvétele a vidékfejlesztésben.
A Pr. meghatározó stratégiai céljai: a vidéki munkahelyek növelése, a foglalkoztatás kiterjesztése, a demográfiai egyensúly visszaállítása, a népességmegtartás, az élelmezés- és élelmiszerbiztonság elérése, a mezőgazdaság és az élelmiszergazdaság életképességének javítása, a növénytermesztés és az állattenyésztés egyensúlyának megteremtése (lásd 1985-2003 között a hazai állattenyésztés 66%-os zuhanását, amit korábban két világháború sem idézhetett elő), az ivóvízbázis, a talaj- és tájvédelem, a környezetbiztonság, a helyi erőforrásokon alapuló energiaellátás és -biztonság elérése, a vidék életminőségének javítása a "több lábon álló" vidékgazdaság kiépítésével, város és vidék történetileg szerves egymásra utaltságának visszaállítása.
A Pr. nemzeti és speciális térségi vidékfejlesztési programok rendszerére épül, amelyek a stratégia következő, hét területét fedik le: természetvédelem (természeti erőforrás- és tájgazdálkodás, a föld-, a víz- és a génkészlet védelme), a vidék környezetvédelme, földbirtok-politika, a fenntartható agrárszerkezet- és termeléspolitika, az élelmiszertermelésben a hozzáadott érték növelése és az élelmiszerbiztonság elérése (mivel mezőgazdaságunk már uniós tagságunk előtt, fokozatosan nyers- és alapanyag-termelő ágazattá vált, a bruttó hozzáadott értékteremtése 1/4 arányban, majd 2005-2007. között újabb 24%-kal csökkent), a helyi gazdaság fejlesztése, a vidék fizikai és szellemi infrastruktúrájának kiépítése, kulturális felemelése, az "élhető vidék" megteremtése.
Ideológiáját tekintve a Pr. önálló úton jár (alapja a Fidesz ún. "néppárti" politikai programja, amelyet Ángyán József professzor neve fémjelez), szakmai gyökereit viszont döntően az MTA 2010. évi kutatási tanulmánykötete jelenti (lásd Élelmiszerbiztonság: A magyar élelmiszergazdaság és a vidék fejlesztésének stratégiai alapjai. MTA, 2010. Szerk. Csáki Csaba). Ennek fő célja, hogy e fontos stratégiai kérdésben "a társadalmi konszenzus megteremtésére alkalmas álláspontokat alakítson ki". A Pr.-től eltér a hosszabb időtáv kitűzése: a stratégiát 15 évre tervezi. A 145 oldalnyi anyag tartalmát itt még címszavak sem jelezhetnék, viszont egy-egy intézmény (nem önkényes, hanem rendszermeghatározó) kiemelése megvilágíthatja a koncepció lényegét.
A "szemléleti alapvetés" tárháza - többek közt - a következőkre utal:
a) a regionális-lokális élelmezés- és élelmiszerbiztonság követelményével mérve élelmiszergazdaságunk mai teljesítménye - a területegységre jutó kibocsátás és a hozzáadott érték nemzetközi összevetése alapján - nem megfelelő.
b) A mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az élelmiszerkereskedelem hosszabb távon nem fejlődhet egymás kárára. Nagyon fontos a mezőgazdaság és a vidék új típusú szintézisének létrehozása, amelyben a mezőgazdasági termelés és a vidék nem mezőgazdasági jellegű gazdasága szerves egységet alkot.
c) A jövő agrárgazdaságát nemcsak a piacokért, hanem még inkább a termelési tényezőkért és bizonyos alapanyagokért (pl. fa, rostnövények) folyó verseny fogja meghatározni. A Föld lakossága 2050-ben meg fogja haladni a 9 milliárd főt és a fajlagos igények növekedése miatt is, a mai termelési szintet 70%-kal kellene emelni. (Még így is lennének éhezők!) Ezért mindent megelőző prioritás: a természeti erőforrások (termőföldek, erdők, vizek) fölötti rendelkezési jog megtartása, az élelemtermelési kapacitások és készségek megőrzése, a lokális ellátási és foglalkoztatási lehetőségek minél magasabb szinten való kihasználása.
d) Adottságaink alapján reális cél lehet, hogy a területhasznosítás, a termelési színvonal 20 év alatt közelítse meg az EU15-ök mai szintjét. Agrárexportunk - 3-4 Mrd eurós pozitív szaldó mellett - közelítse meg a 10 milliárd eurós nagyságrendet. Agrárgazdaságunk a jövőben 15-20 millió ember ellátására is képessé tehető, nyers- és feldolgozott termékeinek igen jelentős hányadával azonban - éles versenyben - külpiacokon kell megjelennie. Ezért anyagi és szellemi erőforrásainkat mindenekelőtt a hatékonysági mutatók javítására, a versenyképesség növelésére kell fordítani.
e) Alapvető cél az egészséges környezet, az élelmiszerbiztonság garantálása; a táj, az élővilág, a termelés és a szervesen kapcsolódó vidéki örökség, kultúra (konyhaművészet, népművészet) sokszínűségének a megőrzése. (Az EU 27 tagországa vidéki térségeiben élők életszínvonala a közösség átlagának 61,7%-a, mindez Magyarország vidéki térségeinek esetében 38,7%.)
f) A "kihívások" közt döntő a versenyhátrányaink csökkentése, amelyek főleg az EU diszkriminatív agrártámogatásából erednek. Ráadásul - ez is súlyos versenyhátrány! - a hazai agrárszereplők árbevételüknek 0,5-1,0%-át vagyonvédelemre, az ún. megélhetési bűnözés következményeinek "finanszírozására" kénytelenek költeni. Túlzott élelmiszerbiztonsági követelményekkel nem célszerű akadályozni a direkt értékesítési formákat. Kívánatos lenne, ha a biotermékek, a hungarikumok, illetve a különleges minőségű élelmiszerek forgalmazására országos és/vagy regionális magyar (termelői) lánc jönne létre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
