A szellemi alkotáshoz és az egyéb, "szellemi tulajdonként" védett teljesítményhez fűződő jogokat elsősorban azok a kivételek határolják és pontosítják, amelyeket a jogszabály engedélykérés és díjfizetés nélküli "szabad felhasználásokként" egyenként kimerítően felsorol. A szabad felhasználás egyúttal esetenként a tartalomszolgáltatási üzleti modell része is. A digitális és online szolgáltatásokat itt ebből a szempontból vizsgáljuk.
A digitális rögzítés és az online szolgáltatás egyaránt másolatkészítések útján valósul meg. Ezek között akad tartós és ideiglenes többszörözés egyaránt; a vonatkozó nemzetközi és EU-dokumentumok alapján bármelyikről is legyen szó, az releváns felhasználási cselekménynek minősül,1 amihez csak abban az esetben nem kell engedélyt kérni, ha szabad felhasználási esetkörrel állunk szemben.
Az Szjt. szabad többszörözésre vonatkozó szakaszai [Szjt. 35. §] a 2004 májusi módosítással jelentősen átalakultak. A következő főbb esetköröket szükséges megvizsgálni:
a) magáncélú másolatkészítés [Szjt. 35. § (1)-(3) bek.]
b) kedvezményezett intézményi (IKMA) többszörözés [Szjt. 35. § (4)-(5) bek.]
c) időleges többszörözés [Szjt. 35. § (6) bek.]
d) efemer rögzítés [Szjt. 35. § (7) bek.]
Az analóg másolatkészítések világában gyökerező, azóta több ízben jelentősen átformált kivételt jelent, hogy természetes személy magáncélra szabadon készíthet a művekről, teljesítményekről másolatot, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja (a módosításig e szabad felhasználás bármely jogalanyt megilletett).
A magyar jogban a "magáncél" a saját személyes felhasználási célra történő másolatkészítésen túl - értelmezés alapján - átfogja az ismeretségi kör műélvezetét szolgáló másolást is;2 azt a 2004 májusi módosítás tette egyértelművé, hogy itt kizárólag természetes személyek által végzett többszörözésekről lehet szó.
Tekintettel arra, hogy a tömegessé váló analóg, majd digitális másolatkészítések a művek rendes forgalmát veszélyeztethetik, a magáncélú másolás szabad mivoltát több oldalról korlátozza a jogalkotó. Ezek a következők:
- a másolatkészítés jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálhatja;
- építészeti mű, műszaki létesítmény, szoftver és számítástechnikai eszközzel működtetett, szerzői jogi védelem alatt álló adatbázis nem másolható;
- a szabad felhasználás szintén nem terjed ki egy nyilvános előadás (pl. koncert) kép- vagy hanghordozóra történő rögzítésére;
- kotta reprográfiai eszközzel szintén csak jogosulti engedéllyel többszörözhető;
- teljes könyv, továbbá folyóirat vagy napilap egésze csak kézírással vagy írógéppel másolható;
- digitális magáncélú másolat más személlyel nem készíttethető szabadon. (Az ellenkezőre való következtetéssel analóg másolat más személlyel is készíttethető a leírt magáncélra.)
Az online felhasználás tekintetében a magáncélú másolatkészítés joga a természetes személyek általi letöltéseknél nyer jelentőséget. A magyar jogszabály szerint ezek a letöltések - a fenti feltételek mellett - szabad felhasználásnak minősülnek, függetlenül attól, hogy az a forrás, amelyből a művet az internethasználó lehívta, jogszerűen végezte-e a nyilvánossághoz közvetítést. (Megjegyezzük, hogy az új német szabályozás szerint pl. a nyilvánvalóan jogellenes forrásból származó művek magáncélú másolása is jogsértő.3)
A magáncélú másolás eseteiben (kivéve a kotta fénymásolással vagy más hasonló módon történő másolását) érvényesülnek a reprográfiai és "üres kazetta" díjigények [Szjt. 35. § (8), Szjt. 20-22. §]. Emiatt ezeket az eseteket a felhasználó szempontjából is kompenzációs, közvetett díjazással járó törvényi engedély hatálya alá tartozó eseteknek helyes tekinteni.
A magáncélú másolatkészítés (kimásolás) a kapcsolódó jogi védelemben részesülő nem elektronikus adatbázisok esetében is szabad felhasználásnak minősül. [Szjt. 84/C. § (1)]. Ez más szóval annyit jelent, hogy az elektronikus (számítástechnikai eszközökkel) működtetett adatbázisokra nézve nem létezik szabad magánmásolási jog, és ez vonatkozik mind a szerzői, mind a kapcsolódó jogi védelem alatt álló adatbázisokra. E tilalom nem magyar sajátosság, EU irányelv (96/9/EK sz. irányelv) írja elő.
Az archiválás, digitalizálás a szerzői jog fogalomrendszerében "többszörözés", ami főszabályként engedélyköteles; e kötelezettség alól a szabad felhasználások körében adhat kivételt a törvény. A 2004 májusában módosult, ún. "belső intézményi célú másolás" szabad felhasználási esetkör a következő fő tartalmi elemeket hordozza: 4
A másolatkészítésre jogosult szervezetek:
- iskolai oktatás célját szolgáló intézmények, [I]
- nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, [K]
- muzeális intézmények, [M]
- levéltárak, kép- és hangarchívumok. [A]
A szabadon végezhető másolatkészítés:
- csak vállalkozási tevékenységen kívüli belső intézményi célra szolgálhat
- ha ez
a) tudományos kutatáshoz szükséges, vagy
b) saját példányról archiválásként tudományos célra vagy a nyilvános könyvtári ellátás céljára készül,
c) megjelent mű kisebb részéről, illetve újság- vagy folyóirat cikkről készül, vagy
d) külön törvény azt kivételes esetben, meghatározott feltételekkel megengedi,
és jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálhatja.
Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy
- a világhálón (gyakran mindenki számára ingyenesen) eleve digitális formátumban megjelenő műveknél a "saját példány" kitétel nehezen értelmezhető. Álláspontunk szerint az ilyen, bárki által jogszerűen (tehát a jogosult ingyenes felhasználást megengedő, írásba foglaltnak minősíthető nyilatkozata mellett) hozzáférhető digitális anyagok kedvezményezett intézmények által történő többszörözése (archiválása) éppúgy szabad felhasználás, mint a saját, tehát megvásárolt, vagy felhasználási szerződés, vagy könyvtári dokumentumcsere alapján "birtokolt" példányok másolása;
- bár az "archiválás csak saját példányról történ-het"-elv a magyar szabályozás egyetlen valódi megszorítása az EU-irányelv által nyújtott lehetőséghez képest, ezt az Szjt. 38. § (5) bekezdésében található széles, képernyőn hozzáférést biztosító szolgáltatási lehetőség (ld. alább a nyilvánossághoz közvetítésénél) jelentősen relativizálja.
A kedvezményezett intézményi másolás említett eseteiben is (kivéve a kotta fénymásolással vagy más hasonló módon történő másolását, amely csak tudományos kutatási célra végezhető) érvényesülnek a reprográfiai és "üres kazetta" díjigények [Szjt. 35. § (7), Szjt. 20-22. §]. Emiatt ezeket az eseteket a felhasználó szempontjából is kompenzációs, közvetett díjazással járó törvényi engedély hatálya alá tartozó eseteknek helyes tekinteni.
Átgondolatlannak tűnik, hogy a módosított Szjt. az archiválást továbbra is a "nyilvános könyvtári ellátás céljára" teszi lehetővé, de minden más helyen, ahol korábban a "nyilvános könyvtár" kifejezés szerepelt, átváltott a "nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtár" fogalom használatára. Ez azért okoz problémát, mert az Szjt. által használt új, törvényben egyébként nem meghatározott fogalom nyilván bővebb, mint a "nyilvános könyvtár" fogalma, de az 1997. évi CXL. törvény 1. mellékletének w) pontja alapján a "nyilvános könyvtári ellátás" csak a minisztériumi nyilvántartásba vett nyilvános könyvtárakat szolgálja.
Ez szoros értelmezés alapján azt jelenti, hogy azok a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, amelyek valamilyen oknál fogva nem minősülnek "nyilvános könyvtárnak", csak a következő célokra végezhetnek szabadon másolatkészítést:
- tudományos kutatáshoz,
- saját példányról archiválásként tudományos célra,
- kis műrészletről vagy cikkekről
(- a jövőben megalkotandó törvény által lehetővé tett körben).
Azaz: e könyvtárakat saját könyvtári ellátásuk céljára nem illeti meg az archiválási kedvezmény, csak "tudományos célra". Márpedig a lehető legszélesebb körű megőrzést és a megőrzött anyagok szolgáltatását célzó archiválás nem kifejezetten "tudományos célt" szolgál.
Mivel a 2004 májusi módosítás a könyvtárakat megillető kedvezmények bővítését célozta, feltehető, hogy a jogalkotó szándéka nem ez volt, de a szabad felhasználások kiterjesztő értelmezésének tilalma miatt más értelmezés nem tűnik elfogadhatónak. (Amennyiben a jogalkotó szándéka másra irányult, a rendelkezés szövegszerű módosítása szükséges, amely a "nyilvános könyvtári ellátás céljára" kifejezés helyett pl. a "nyilvánosan hozzáférhető könyvtári szolgáltatások nyújtásának céljára" megjelölést alkalmazza.)
Az Szjt. 35. § (4) bekezdése alapján - a fenti kételyek ellenére is - sokféle intézmény másolatkészítése vált szabaddá, aminek elsősorban az eredetileg nem digitális formában elérhető művek digitális archiválása tekintetében van jelentősége.
Az így többszörözött példányok szolgáltatása tekintetében a hagyományos könyvtári kölcsönzés [haszonkölcsön, Ptk. 583. § (1)] kizárt. Ennek oka, hogy az Szjt. 40. §-a szerint a szabad felhasználás körében többszörözött példányok terjesztése nem megengedett, és ez alól egyedül a könyvtárközi kölcsönzés jelent kivételt. Az említett, a nyilvános könyvtárakról is szóló 1997. évi CXL. törvény 55. §-a ugyan utal arra, hogy a nyilvános könyvtár alapfeladata gyűjteményének rendelkezésre bocsátása, de a haszonkölcsönbe adásról kifejezetten nem rendelkezik, és az Szjt. a szerzői művek felhasználási viszonyaiban elsődleges jogforrás (lex specialis). A kedvezményezett intézmények helyiségeiben történő felhasználás feltételeiről a 38. § (5) bekezdésének tárgyalásakor részletesen írunk.
A kapcsolódó jogi védelemben részesülő adatbázisok esetében a jogalkotó nem adott szabad felhasználást a szerzői és szomszédos jogok tekintetében kedvezményezett intézmények javára. Tekintettel arra, hogy akár egyetlen folyóiratpéldány is minősülhet jelentős ráfordítással létrehozott adatbázisnak [ld. Szjt. 60/A. §, 84/A. § (5)]5, e szabályozás az említett adatbázisok egészére, illetve jelentős részére nézve nem teszi lehetővé a szabad archiválási tevékenységet. [A jogszerű adatbázis-felhasználót a "jelentéktelen részekre" kogens szabály alapján megilleti a másolás joga, ezzel a joggal tehát a kedvezményezett intézmények is élhetnek (Szjt. 84/B. §)].
Végül megjegyezzük, hogy a nemzetközi jogirodalomban vizsgálódás tárgyát képezi a digitalizálásnak az integritásához fűződő szerzői és előadóművészi jogra6 gyakorolt hatása.7 Az nagy valószínűséggel bátran kijelenthető, hogy a pusztán megőrzési célú archiválás nem érinti a személyhez fűződő jogokat, két esetben azonban sérülhet a mű integritása:
a) ha az eredetihez képest súlyos módosításokkal történik a megőrzés (pl. a grafikai alkotásban elhelyezik a könyvtár logóját, vagy az eredetileg "holt" szöveget hipertextuális megoldásokkal "élőbbé varázsolják"), illetve
b) ha gyenge minőségű másolat készül (ez különösen audió és video anyagoknál okozhat jogsértést).
Ezt a kérdést - a nyilvánossághoz közvetítéssel való szoros kapcsolata miatt - az 5.2.1.1. pontban részletezzük.
2004 májusával jelent meg a rádió- és televízió szervezeteket megillető ideiglenes többszörözési jog (ennek népszerű elnevezése az "efemer rögzítés"). Bevezetésének oka, hogy a műsorsugárzáshoz technikailag elengedhetetlenül szükségessé vált az átvitt művek legalább időleges többszörözése, ami kiindulópontként engedélyköteles felhasználás lenne.
A korábbi szabályozás kifejezetten nem tartalmazott rendelkezést az ilyen rögzítésekről, a joggyakorlat a sugárzási engedélybe értette bele a szükségszerű rögzítésekhez való hozzájárulást. [Megjegyezzük, hogy az ismételt sugárzási célú többszörözés engedélyköteles, Szjt. 26. § (6).]
Az új szabad felhasználásnak is feltétele, hogy a műsorsugárzás teljesen jogszerű legyen, ami azt jelenti, hogy a rádió- vagy televízió szervezetnek rendelkeznie kell a megfelelő felhasználási engedélyekkel [Szjt. 26., 27. §-ok], emellett meg kell fizetnie az engedélyezési jog nélkül fennálló szomszédos jogi díjigények jogosultjainak járó jogdíjat is [Szjt. 77. §], illetve szabad felhasználás keretébe kell esnie az adott mű sugárzásának.
További feltétel, hogy az ideiglenes rögzítésnek a műsorsugárzó szervezet saját eszközeivel kell készülnie, és hogy e rögzítéseket a sugárzás engedélyezésére kötött szerződésben meghatározott időtartam elteltével (eltérő megállapodás híján ez 3 hónap) meg kell semmisíteni, illetve törölni kell.
A Nemzeti Audiovizuális Archívum (HAVA) létrehozásának a cikk írásakor is zajló előkészületei szempontjából ezen a ponton válik jelentőssé a szabályozás. A törvény kimondja ugyanis, hogy az efemer rögzítések közül azok, amelyeknek rendkívüli dokumentációs értéke van, közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívumban korlátlan ideig megőrizhetők. A "rendkívüli dokumentációs értékű rögzítések" pontos meghatározását az Szjt. külön törvényre hagy-ja.8 Megjegyezzük, hogy e külön törvény szabályozása is köteles figyelembe venni a szabad felhasználások alapvető elveit - különösen a kiterjesztő értelmezések kizártságát9, valamint a "háromlépcsős tesztet".10
A 2.3. pontban írt "online szolgáltatás" jogilag releváns mozzanatai hatályos szerzői jogunk szerint - a fent elemzett, logikailag a folyamat kezdő-, illetve végpontját jelentő rögzítési, többszörözési cselekmények közé ékelődő - nyilvánossághoz közvetítésnek11, valamint nyilvános előadásnak12 minősülő felhasználási cselekmények.
A lehívásra hozzáférhetővé tétel útján megvalósuló nyilvánossághoz közvetítés tekintetében a hatályos jog szabad felhasználási esetként ismeri az ún. időleges többszörözést. [Alapja a két 1996-os WIPO nemzetközi szerződés által a nemzeti jogoknak a digitális környezethez igazodó új szabad felhasználási szabályok alkotására vonatkozó felhatalmazása, és az ún. Infosoc. irányelv ez esetre kötelező, szabad felhasználást előíró szabálya. (5. cikk (1) bekezdés)]. Lényege annak elismerése, hogy az internetes lehívásra történő hozzáférhetővé tétel (nyilvánossághoz közvetítés) folyamán az internetszolgáltató szerverén (kiszolgáló számítógépén), illetve a közönség tagjainak számítógépein történnek időleges többszörözések, amelyeket bizonyos feltételek mellett szabad felhasználásnak kell minősíteni, mert elkerülhetetlenek, és a tartalom minőségi, gyors kiszolgálásának alapvető előfeltételét jelentik.
Ezen cselekmények abban az esetben minősülhetnek szabad felhasználásnak, ha a többszörözés:
- járulékos vagy közbenső jellegű,
- a felhasználásra irányuló műszaki folyamat elválaszthatatlan és lényeges részét képezi,
- önálló gazdasági jelentősége nincs,
- kizárólagos célja az, hogy lehetővé tegye a köztes internetszolgáltatónál az átvitelt, vagy a felhasználónál a mű jogszerű, tehát vagy a jogosult, vagy - szabad felhasználás esetében - a törvény által megengedett felhasználását13.
Időleges többszörözés az online szolgáltatás terén mindenekelőtt az internet böngészése kapcsán történik. Az egyes weblapok végfelhasználó általi elérése, érzékelése ugyanis szükségszerűen együtt jár az ezen - adott esetben szerzői jogi oltalom alatt álló műveket tartalmazó - weblapok lemásolásával, azaz többszörözésével. Vonatkozó hazai bírói gyakorlat hiányában is bizton állítható, hogy ezen, az online tartalomszolgáltatás működésének alapkövét jelentő többszörözési aktus megfelel az időleges többszörözés fent említett törvényi feltételeinek.
Egyes nem európai külföldi szabályok az időleges többszörözés körébe sorolják például a más személy adatainak (ezen belül műveinek) hozzáférési célú bértárolását (hosting), a keresést megkönnyítő (search engine), és a hozzáférést gyorsító (cache) tárolókban történő többszörözést.
Az online szolgáltatás során különös jelentőséggel bír ez utóbbi két felhasználás-csoport elemzése.
A caching kifejezés informatikai alapjelentése ("system caching" vagy "in memory caching") az egyes éppen futó alkalmazások által használt adatoknak a számítógép közvetlen - azaz leggyorsabb - hozzáférésű memóriájában (Random Access Memory, RAM) történő átmeneti tárolásra vonatkozott (a lassabb hozzáférésű perifériákban - merevlemezes, optikai háttértárak - történő tárolás helyett), célja az alkalmazás működésének optimalizálása. Az online szolgáltatás esetén - már a számítógépi hálózatok szintjén - a fenti folyamatban a háttértár szerepét a tartalmat nyilvánossághoz közvetítés céljából tároló szerver (host), a cache szerepét pedig a tartalmat érzékelő felhasználó munkaállomása játssza. E munkaállomáson futó böngészőprogram - a felhasználó beállításai szerint -helyben tárolja a legutóbb megtekintett weblapok tartalmát (ideértve a honlap képi, szöveges, egyéb multimédia jellegű elemeit tartalmazó fájlokat, azaz adott esetben védett szerzői műveket). Ezáltal a már megtekintett, és a cache-ben még meglévő honlapok újbóli elérése sokkal gyorsabbá válik, hiszen a statikus tartalmi elemek (a weboldal tipográfiája, grafikai megjelenése) mindenképpen a gyorsítótárból töltődnek be, nem pedig egy távoli szerverről. Ezen átmeneti tárolási cselekmény minden valószínűség szerint szintén megfelel az időleges többszörözés fent említett törvényi feltételeinek.
Alapvetően más eset az ún. "mirror caching", amelynek során egy adott (pl. ázsiai) szerver tartalmát a gyorsabb elérés végett egy másik földrajzi helyen lévő (pl. európai) szerverre másolják (azaz "tükrözik" a tartalmat), így az könnyebben és gyorsabban elérhetővé válik az eredeti szervertől fizikailag távol lévő felhasználók számára is. Bár ismert bírói gyakorlata ezen felhasználási formának sincs (lévén a "tükrözés" tipikusan az eredeti fenntartó hallgatólagos vagy kifejezett hozzájárulásával történik), álláspontunk szerint az átmeneti tárolás már nem képezi a műérzékelési folyamat elválaszthatatlan és lényeges részét, és megkockáztatjuk - önálló gazdasági jelentősége is lehet, mindezek miatt önálló, engedélyköteles felhasználási cselekménynek minősül.
Köztes esetet képez az ún. "proxy caching". Az egyes munkaállomások "gazdaszervezete" (pl. egyetem, magáncég stb.) egy ún. "proxy szerveren" keresztül nyújt internet-hozzáférést a munkaállomások számára úgy, hogy az egyes munkaállomásokra lehívott tartalom automatikusan többszörözésre kerül a proxy-szerveren is. Amennyiben egy munkaállomásról egy weboldalt lekérnek, a böngésző - beállítástól függően - először az intézmény proxy-szerverén keresi az adott weboldalt, amelyet ha megtalál, jóval gyorsabban jelenít meg a felhasználó számára, mintha az adott oldalt újból le kellene töltenie az internetről. E megoldás elsődleges célja a sávszélesség kímélése. Jogi minősítése szintén nyitott kérdés, magunk hajlunk arra, hogy inkább megfelel a szabad felhasználás követelményeinek.
Az időleges többszörözési cselekmények logikailag kapcsolódnak az Ektv. ún. közvetítő szolgáltatói cselekményeket meghatározó szabályaihoz és a közvetítő szolgáltató javára fennálló felelősségkorlátozási rendelkezéseihez (ld. a 4.2. pontot).
Időleges többszörözés megvalósulhat internetes keresőprogramok ("search engine") szolgáltatásakor is. Az online szolgáltatás esetében kulcsfontosságú, akár önálló üzleti modellt is képező szolgáltatás-típus az internetes keresőprogramok üzemeltetése. A keresőprogram különböző technikai módszerek segítségével a felhasználók egyedi kérése (query) nyomán olyan ad hoc meta-adatbázist készít, amely a felhasználó által - jellemzően kulcsszavakkal - megadott keresési szempontoknak a kereső adatbázisa által átfogott és kulcsszavak szempontjából indexált weboldalakon történő előfordulását jeleníti meg. A keresés eredményeképp létrejött adatbázis egyes elemeit az egyes weboldalakra közvetlenül mutató "deep linkek" alkotják. Számos esetben előfordul azonban, hogy - elsősorban annak érdekében, hogy az indexálás óta esetleg megváltozott tartalmú, vagy eltávolított lapok eredeti tartalma elérhető legyen - a keresőszolgáltatást nyújtó a weboldalakat időlegesen többszörözi, és azok ily módon "tárolt változatát" is elérhetővé teszi.14 Az ilyen szolgáltatás szabad felhasználássá minősítése egyedi vizsgálatot igényel, hiszen előfordulhat, hogy egy ilyen széleskörű többszörözés már nem felel meg a törvényi feltételeknek.
Az Szjt. 2003. évi módosítása nyomán olyan új felhasználási mód került bevezetésre szerzői jogunkba, mely alapján szerzői jogilag védett művek, szomszédos jogi teljesítmények egyes kedvezményezett intézmények saját, zárt ("dedikált") hálózatain belül a tanulás, tudományos kutatás céljából szabadon a nyilvánossághoz közvetíthetők. Mivel e szabad felhasználási esetkör célja e művek, teljesítmények képernyőn történő megjelenítésének (amely szerzői jogi értelemben véve nyilvános előadás) elősegítése, részletesen az alábbiakban, a nyilvános előadásra vonatkozó szabad felhasználások körében tárgyaljuk.
Az online szolgáltatás célja, hogy az elérni kívánt tartalmat a felhasználó saját képernyőjén megjelenítse. A képernyőn - illetve bármilyen más technikai eszköz, pl. hangszóró, kivetítő stb. segítségével - nyilvánosság15 számára történő megjelenítés a szerzői jogban a nyilvános előadás nevesített ese-te,16 mely csak akkor nem engedélyköteles, ha az alábbi szabad felhasználási esetek valamelyike megvalósul:
A már nyilvánosságra hozott mű
- iskolai ünnepélyeken és más iskolai oktatási célra (kivéve az iskolai táncmulatságot),
- szociális és időskori gondozás keretében,
- nemzeti ünnepek alkalmából tartott ünnepségeken,
- egyházi szertartások és ünnepségek alkalmával,
- magánhasználatra, illetőleg
- alkalomszerűen (azaz nem rendszeresen, mintegy sorozatszerűen) csak a szervezethez tartozó tagok, illetve munkavállalók, tisztségviselők számára tartott zártkörű (azonban a "családiasság" körénél szélesebb) összejövetelen,
- szabadon előadható, feltéve, hogy az előadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját még közvetve sem szolgálja.
Az Infosoc. irányelv nyomán17 új szabad nyilvános előadási és nyilvánossághoz közvetítési esetet vezetett be az Szjt. 2003. évi módosítása.18 Az új szabad felhasználás célja tudományos kutatás, egyéni művelődés és a non-profit kedvezményezett intézmények tevékenységének együttes előmozdítása, tágabb értelemben a művelődéshez való jog és a szerzői kizárólagos jog egyensúlyának újragondolása a digitális adatrögzítés és -átvitel feltételei között.
A szabad felhasználás alanyai a kedvezményezett intézmények (IKMA: nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint kép-és hangarchívumok).
Közvetett tárgyai olyan művek (és szomszédos jogi teljesítmények), amelyek a kedvezményezett intézmények gyűjteményeiben már (jogszerűen) megvannak, és amelyekre nézve a szabad felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás nincs hatályban. Eszerint a jogosult a szóban forgó szabad felhasználást megtilthatja, de az nem világos, hogy a kedvezményezett intézménnyel kötött szerződésben (ilyen szerződések ugyanis a gyakorlatban nem léteznek), vagy az eredeti felhasználási szerződésben (pl. a szerző és a kiadó között).
(Egyes, az Infosoc. irányelvet átültető európai törvények az utóbb említett feltételt - angolul: "works and other subject-matter not subject to purchase or licensing terms" - lényegesen eltérően értelmezték, mégpedig akként, hogy csak olyan művekre/teljesítményekre vonatkozik a szabad felhasználás, amelyek példányait adásvételi vagy felhasználási szerződés útján jogszerűen nem lehet beszerezni.)
A szabad felhasználás közvetlen tárgya (érintett felhasználási módok) az említett műveknek, teljesítményeknek a kedvezményezett intézmények helyiségeiben ezzel a céllal üzembe állított számítógépes termináljai képernyőin történő megjelenítése (előadás), és ennek érdekében nyilvánossághoz közvetítése, ideértve a lehívásra történő hozzáférhetővé tételt is. Aszabad felhasználási esetet bevezető jogszabály indokolása szerint e felhasználás megvalósulhat "akár dedikált hálózatok útján is, azaz oly módon, hogy az említett körbe tartozó bármelyik intézmény gyűjteményének a részét képező művek megjeleníthetők az említett körbe tartozó bármelyik másik intézmény helyiségeiben erre a célra üzembe állított terminálok képernyőjén, illetve a nyilvánossághoz közvetíthetők a rendelkezés szerinti céloknak megfelelően és feltételekkel összhangban".19 Az indokolás megemlíti a létrehozandó nemzeti audiovizuális archívum létesítését is, melyet az új szabad felhasználási esetkör elősegíthet. A jogalkotó felhatalmazást adott kormányrendelet alkotására, amely - az Szjt. kereteit, tehát a szóban forgó rendelkezést és a szabad felhasználás általános, három lépcsős tesztjét [Szjt. 33. § (2) és (3)] nem áthágva - meghatározta a képernyőn megjelenítés és hozzáférhetővé tétel technikai feltételeit.
A rendelet indokolása - vonatkozó európai uniós gyakorlat hiányában is - igenlő választ ad arra a korábban vitatott kérdésre is, hogy a különböző kategóriájú intézménycsoportok "dedikált" hálózatai összekapcsolhatóak-e. Ennek eredményeképp tehát egy adott könyvtár gyűjteményében szereplő mű elérhetővé tehető a szabad felhasználás keretein belül például egy múzeumban felállított képernyőn is.
A szabad felhasználás célját tekintve ugyanakkor kettős korlátnak van alávetve. A megjelenítés és hozzáférhetővé tétel jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálhatja, és csak tudományos kutatás, vagy egyéni tanulás céljára szól.
A kapcsolódó jogi védelemben részesülő adatbázisok esetében a jogalkotó nem adott itt sem szabad felhasználást a szerzői és szomszédos jogok tekintetében kedvezményezett intézmények javára. Az említett adatbázisok egészére, illetve jelentős részére nézve nem teszi lehetővé a szabad "képernyőn megjelenítést". [Itt is meg kell említeni, hogy a jogszerű adatbázis-felhasználót a "jelentéktelen részekre" kogens szabály alapján megilleti a másolás joga, ezzel a joggal tehát a kedvezményezett intézmények is élhetnek (Szjt. 84/B. §)].
Az oktatási célú átvétel szabad felhasználásának lehetősége biztosítja azt, hogy bizonyos típusú szerzői művek (zene- és irodalmi művek, és a képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás képe, valamint a fotóművészeti alkotás20 oktatási célú, a törvény szerint meghatározottak szerint történő tankönyvben megvalósuló kiadása a szerző engedélye és díjfizetés nélkül történhessen.
A kiadás a kizárólagos vagyoni jogok közül a többszörözés és terjesztés jogát fedi le. A terjesztés azonban kizárólag a dologi műpéldányok nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra történő felkínálással. ["Ez a vagyoni jog a mű anyagi formában (dologi hordozón) való hasznosításának egyik alapesete, dologi eredeti és többszörözött példányokra irányul."21] Az oktatási célú átvétel szabad felhasználása tehát nem alkalmazható azoknál a felhasználásoknál, ahol a mű nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele nem dologi műpéldányok útján valósul meg, így nem alkalmazható a sugárzás egyes eseteinél (pl. rádiós, televíziós felhasználás) és nem alkalmazható a jelen tanulmány szempontjából lényeges nyilvánossághoz közvetítés esetén. [A hagyományos papír alapú hordozókon túl ("könyv"), ugyanúgy alkalmazható azonban a digitális hordozó példányokon "offline" terjesztett oktatási anyagokra is.]
Annak vizsgálata során, hogy az oktatási célú átvétel szabad felhasználása az online nyilvánossághoz közvetítés esetére kiterjesztendő-, illetve kiterjeszthető-e, szükséges lenne vázlatosan áttekinteni a szabad felhasználási eset általános jellemzőit és feltételeit, az ilyen kiterjesztés lehetőségét jogharmonizációs kötelezettségeinkkel összevetni és szintén vizsgálni viszonyát a szabad felhasználások általános korlátját jelentő, ún. három lépcsős teszthez.
A jelen tanulmány terjedelmi korlátaira figyelemmel
itt csak utalunk arra, hogy az Szjt. EU-csatlakozással hatályba lépő módosításai között szerepel az átvétel szabályinak az Infosoc. irányelv szabályaival összhangban történt olyan módosítása, amely kimondja, hogy az átvétel szabad felhasználása csak annyiban alkalmazható, ha az átvevő mű nem üzletszerű felhasználás keretében kerül kiadásra.
Ez akként értelmezhető, hogy a "szabad felhasználás nem terjed ki az átvevő művek kereskedelmi forgalomban történő értékesítésére, csak az ingyenesen, vagy az oktatási intézményekben "önköltségi" térítés fejében átadott példányokra vonatkozhat."22 Ezért például a kivétel távoktatás keretében online közvetített tananyagokra történő kiterjesztése esetén is kizárólag az ingyenes, nem bevétel megszerzésére irányuló tevékenységek esetén lehetne elvileg alkalmazandó.23 Sőt, abból, hogy az irányelv a lehívásra hozzáférhetővé tételt a szabad felhasználás szempontjából az általános "kivételek" alól egyes esetekben kiemelt felhasználási módnak tekinti (pl. a hatásos műszaki intézkedés esetén a szabad felhasználás lehetővé tételénél), az következik, hogy az online távoktatási célra ingyenes átvételi jog nem is vezethető be.
Az új kivétel, vagy meglévő szabad felhasználási eset kiterjesztése esetén a szabályokat fokozott óvatossággal össze kellene vetni az említett 3 lépcsős teszt követelményeivel. A szabad felhasználás csak egyes különleges esetekre vonatkozhat (és a szabad felhasználást engedő rendelkezések nem értelmezhetők kiterjesztően), nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására, indokolatlanul nem károsíthatja a szerző jogos érdekeit.
Az oktatási célú átvétel joga kiterjed a szomszédos jogi teljesítményekre [Szjt. 83. § (2)] és a sajátos jogi védelemben részesülő adatbázisokra is [Szjt. 84/C. § (2)], de az utóbbi esetben a szabad felhasználás csak a többszörözésre ("kimásolás") vonatkozik, a terjesztésre már nem. Erre az oktatási átvételt céltalanná tevő szabad felhasználási különbségre nem tudunk magyarázatot adni, kiváltképp azért, mert az oktatási célt meghatározó általános szabad felhasználási szabályt [Szjt. 33. § (4)] az adatbázisok sajátos szabad felhasználásaira is alkalmazni kell [Szjt. 84/C. § (4)].
Az Szjt. legutóbbi, az EU-csatlakozással hatályba lépő, a sajtót érintő módosításai sorában elsőként említhető, hogy a törvény az 1. § (5) bekezdésében kifejezetten kimondja: "A szerzői jogi védelem nem terjed ki a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tényekre vagy napi hírekre." Ez valójában azt az idáig is élő szabályt teszi ebben a körben kifejezetté, hogy a szerzői műnek nem minősülő tény- és hírközlések nem állhatnak szerzői jogi védelem alatt. "Meg kell jegyezni, hogy a tényközlések nemcsak a sajtó esetében, hanem általában sem elégítik ki a művek keletkezéséhez szükséges követelményeket, a rendelkezés célja, hogy a sajtóközlemények sokfélesége miatt e körben egyértelműbb helyzetet teremtsen. A "sajtótermék" fogalmába mind az írott, mind pedig az elektronikus sajtó termékei beletartoznak."24 Ebben a körben tehát a szerzői vagyoni jogok és az azokra vonatkozó szabad felhasználási kivételek a védelem hiánya miatt nem értelmezhetőek. A tény- és hírközlések tehát, amennyiben a szerzői mű szintjét - az alkotó szellemi tevékenységét tükröző egyéni, eredeti jelleggel bíró megformáltságot - nem érik el, szerzői jogi kötöttségektől mentesen másolhatók, közvetíthetők stb.
Ettől a szabálytól élesen elkülönül a már szerzői jogi védettséget élvező, tehát a fentiek szerint szerzői műveknek minősülő "sajtóközleményekre" vonatkozó szabad felhasználási eset. [Tehát ebben a körben a szerző kizárólagos vagyoni és személyhez fűződő jogai fennállnak, és a szabad felhasználási lehetőség ezek alól enged a törvény által körülhatárolt, kiterjesztően nem értelmezhető kivétel(eke)t.]
Az Szjt. szintén a szabad felhasználások körében biztosít a sajtó részére egyes olyan kivételeket, amelyeket a tájékoztatáshoz fűződő közérdek alapoz meg. Ezeket a szabad felhasználási eseteket az Szjt. legutóbbi, EU-csatlakozással hatályba lépő módosítása az Infosoc. irányelv rendszerét követve alakította át.
A sajtónak biztosított szabad felhasználási esetekről általánosságban elmondható, hogy a szabad felhasználás általános25, és ezen esetek speciális feltételeinek keretében vonatkozhatnak mind a szerzői művekre, mind a szomszédos jogi teljesítményekre. Nem alkalmazhatóak azonban ezek a kivételek a kapcsolódó jogi védelemben részesülő adatbázisok esetében, amelyekre külön, a megfelelő Szjt.-fejezetben létesített szabad felhasználási rezsim az irányadó, amely csak néhány ponton kapcsolódik a szabad felhasználás szerzői művekre irányadó szabályaihoz [Szjt. XI/A. fejezet, 84/C. §, és utalása az Szjt. 33. §-ra]. Az sem változtat ezen a helyzeten, ha az adatbázis nem védett elemekből, a sajtó összefüggésében például tény- és hírközlésekből áll. Az adatbázis egyes elemeinek felhasználására - amennyiben azok az adatbázis jelentéktelen részét sem képezik, és azok egyébként szerzői műnek minősülnek - alkalmazhatóak a szabad felhasználás szabályai, ha szerzői műnek nem minősülnek, akkor használatukat a szerzői jogi szabályozás nem érinti.
Az Szjt. legutóbb módosított 36. § (1) bekezdése szerint a "nyilvánosan tartott előadások és más hasonló művek részletei, valamint politikai beszédek tájékoztatás céljára - a cél által indokolt terjedelemben - szabadon felhasználhatók. Ilyen felhasználás esetén a forrást - a szerző nevével együtt - fel kell tüntetni, hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul. Az említett művek gyűjteményes kiadásához a szerző engedélye szükséges."
Ennek a szabad felhasználási esetnek első és legfőbb feltétele, hogy a felhasználás csak a tájékoztatás céljára megengedett.
A felhasználás terjedelme, a felhasználható művek köréhez igazodóan - a nyilvánosan tartott előadások és más hasonló művek esetén - csak a mű részletére, míg a politikai beszédek esetén a teljes műre is kiterjedhet. Azonban akár részlet, akár teljes mű felhasználása történik, a felhasználás terjedelmének minden esetben a tájékoztatási cél által indokoltnak kell lennie. (Például hiába lenne szabadon felhasználható a politikai beszéd egész terjedelmében, ha a tájékoztatási cél csak egy rövid részletet indokol.) Több, e szakasz által érintett mű gyűjteményes egybefoglalásához és ilyen módon történő a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételéhez azonban, az esetleges tájékoztatási céltól függetlenül is, a jogosult engedélye szükséges. (Tehát ebben az esetben nincs szó szabad felhasználásról.)
A kivétel nincs korlátozva a tekintetben, hogy milyen szerzői vagyoni jogra vonatkozhat. Így figyelemmel a tájékoztatási célra, elmondható, hogy tipikusan kivételt enged a többszörözési, terjesztési, nyilvánossághoz közvetítési jogok alól, ideértve a lehívásra hozzáférhetővé tétel jogát is. Összességében tehát ez a szabad felhasználási eset többek között alkalmazható a digitális hordozón terjesztett, illetve az online hozzáférhetővé tett sajtóorgánumokra is.
Fontos követelmény, hogy a forrás megjelölését a szerző nevével együtt fel kell tüntetni. Ez alól csak akkor tehető kivétel, ha ezeknek a feltüntetését a körülmények valóban lehetetlenné teszik.
"Egyes művek az időszerű, napi eseményekről való tájékoztatás céljára - a cél által indokolt terjedelemben - szabadon felhasználhatók. Ilyen felhasználás esetén a forrást - a szerző nevével együtt fel kell tüntetni, hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul." (Szjt. 37. §)
Ez a szabad felhasználási eset szorosan összefügg az alább tárgyalt, a tájékoztatáshoz való közérdeket érintő harmadik szabad felhasználási esetkörrel. Az összefüggés annyiban áll fenn, hogy az ott speciálisan meghatározott művek sajtóban történő felhasználása esetében nem az ebben a rendelkezésben meghatározott, viszonylag tágabb és a kizárás lehetőségét nem engedő eset, hanem a szűkebb, több feltételt megfogalmazó kivétel szabályait lehet alkalmazni. Tehát bármely szerzői mű (kivéve az alább említett, speciális szabály által fedett eleve időszerű témákról készült sajtócikkeket, sugárzott műveket, vizuális művészeti alkotásokat) az időszerű, napi eseményekről való tájékoztatás céljára -a cél által indokolt terjedelemben - használható fel szabadon. A rendelkezés technológiasemleges, bármely módon, bármely hordozóra átvétel (nyomtatott sajtó, elektronikus sajtó, világháló) lehetséges.
Az Szjt. EU-csatlakozással hatályba lépő módosítása iktatta be a törvénybe a 36. § új (2) bekezdését, amelyhez hasonló szabály az 1969. évi III. számot viselő "régi" szerzői jogi törvényünkben élt korábban, de onnan azzal az indokolással, hogy ez az "időszerű szerzői művek rendes felhasználásába fektetők érdekeire sérelmes",26 kikerült.
Az Infosoc. irányelv nyomán a régi szabályhoz képest más feltételeket is meghatározó módosítás szerint a "napi eseményekhez kapcsolódó, időszerű gazdasági vagy politikai témákról megjelentetett cikkek vagy e témákról sugárzott művek a sajtóban szabadon többszörözhetők, nyilvánossághoz közvetíthetők - ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is [26. § (8) bek.] -feltéve, hogy a szerző nem tett az ilyen felhasználást megtiltó nyilatkozatot. Ilyen esetben a forrást - a szerző nevével együtt fel kell tüntetni."
Ez az eset az előző ponthoz kapcsolódik annyiban, hogy a napi eseményekről megjelentetett cikkek, vagy ezekről sugárzott művek a sajtó általi felhasználására e pont keretei között van lehetőség. A szigorúbb feltételek indoka, hogy itt egyik sajtótermékben megjelent meghatározott céllal készült mű azonos céllal másik sajtótermékben történő felhasználásáról van szó. A normaszöveg ezért az előző esettel szemben itt eltérést nem engedő módon előírja a forrás és a szerző nevének kötelező feltüntetését. Ez az általános forrásfeltüntetési kötelezettségen túl hivatott azt is biztosítani, hogy az esetlegesen az ilyen felhasználást megtiltó szerzői nyilatkozatok alapján, az e miatt szabad felhasználásnak nem minősülő eseteket azonosítani lehessen, illetve ez fokozott figyelemre ösztönözze azokat a felhasználókat, akik e szabad felhasználási esettel élni kívánnak. A kivétel a többszörözésre és a művek nyilvánossághoz közvetítésére vonatkozhat, ez magában foglalja a művek sugárzását, és online felhasználását is, de nem vonatkozhat az így felhasznált művek példányonkénti külön terjesztésére. Életszerűen a szabadon többszörözött mű abban a sajtótermékben, amelyben a többszörözés megtörtént, álláspontunk szerint szabadon is terjeszthető, bár ezt a norma így nem mondja ki. Szoros értelmezés alapján ugyanis csak a többszörözés szabad, de szabad terjesztési jog nem áll fenn. Ez azonban figyelemmel a szabad nyilvánossághoz közvetítésre - elég furcsa eredményhez vezetne, amelynek alapján a dologi műpéldány "hátrányos" helyzetben lenne a közvetített, nem anyagi hordozón rögzített műhöz képest.
5.4.4. A televízió jogosult bármely vizuális művészeti (képzőművészeti, fotóművészeti, építészeti, iparművészeti, ipari tervezőművészeti) alkotást díszletként (kivéve, ha a mű éppen jelmez vagy díszlet céljára készült) szabadon felhasználni, s ilyenkor még a szerző nevének feltüntetésére sem köteles. A szabad felhasználássá minősítésnek ebben az esetben lényeges eleme a műnek csupán rövid, járulékos kiegészítő jellegű felhasználása, az nem válhat a műsorszám lényeges elemévé. A kivétel kizárólag a televíziós műsorszolgáltatás körében él, tehát az online felhasználásban legfeljebb a sugárzással együtt megvalósuló "simulcasting" esetében lehet alkalmazni, figyelemmel arra, hogy a szabad felhasználási kivételek nem értelmezhetőek tágan. A lehívásra hozzáférhetővé tételre a kivétel nem alkalmazható.
Az említett, a sajtó, és ezen keresztül a tájékoztatási joghoz fűződő közérdek javára fennálló kivételek érvényesülnek a szomszédos jogi teljesítményekre, de nem alkalmazhatók a sajátos jogi védelemben részesülő adatbázisokra nézve.
Az Szjt. EU-csatlakozással hatályba lépő módosítása után szerzői jogunk az eddigieknél szélesebb szabad felhasználási lehetőséget biztosít a fogyatékos személyek fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggő igényeinek kielégítését szolgáló esetekben. A felhasználás ekkor sem haladhatja meg a cél által indokolt mértéket.
Fontos kitétel azonban, az előző bekezdésben említett feltételek mellett, hogy kizárólag a mű nem üzletszerű felhasználása esetén van mód engedély nélküli felhasználásra ebben a körben is. (Az üzletszerűséget az oktatási célú átvétel szabad felhasználásának körében már tárgyaltuk.) Tehát hiába elégíti ki fogyatékos személyek igényeit, nem lehet szabad felhasználás körében megengedhetőnek tekinteni a kereskedelmi jellegű, vagy bármilyen haszon szerzésére irányuló felhasználásokat.
A fenti és a szabad felhasználás általános korlátai között azonban mind a szerzői művek, mind a szomszédos jogi teljesítmények felhasználása szabad felhasználásnak minősülhet, és a jogszabály a felhasználási módok tekintetében sem tartalmaz korlátozásokat. Tehát a művek ilyen célból rögzíthetők, többszörözhetők, terjeszthetők (de nem kereskedelmi forgalomban!), illetve felhasználhatók digitális formában, az online felhasználás, ezen belül a hozzáférhetővé tétel körében is.
Szintén fontos felhívni arra a figyelmet, hogy a kapcsolódó jogok között szabályozott adatbázis-védelem körére, illetve az adatbázis előállítót illető jogok tekintetében, a sajtót érintő kivételek tárgyalásánál kifejtettek szerint ez a szabad felhasználási eset sem alkalmazható.
Felhasználási módra vonatkozó korlátozás nélkül, tehát minden esetre szabad felhasználást biztosít a törvény a bírósági, hatósági eljárásban történő műfelhasználásra. Az egyetlen korlát az, hogy a felhasználás nem mehet túl az eljárás, tehát a tényállástisztázás célján. Magától értetődő, hogy a szerzői művek mellett a kapcsolódó jogi teljesítményekre is érvényes az említett szabad felhasználás.27
Ahogy a szerzői és kapcsolódó jogoknak, úgy az iparjogvédelmi kizárólagos jogoknak is megvannak a maguk sajátos korlátai. Ismét emlékeztetni kell arra, hogy csak a gazdasági (üzleti) tevékenyég körében megvalósuló, fentebb tárgyalt cselekmények valósítják meg a védjegyjogosult kizárólagos engedélyezési jogának hatálya alá tartozó használatot.
Van egy olyan "közvetett", az online használat során lényegesnek tekinthető szabály, amikor a közvetlen üzleti használat nem állapítható meg, és a védjegyjogosult mégis igényt érvényesíthet a megjelölés védjegyhasználatnak nem minősülő használatával szemben. Ez a rendelkezés a védjegy fajtanévvé válásának megakadályozását szolgálja. Ha a védjegyet gyűjteményes műben, nevezetesen szótárban, lexikonban, enciklopédiában vagy egyébként kézikönyvben jelenítik meg, és ez azt a benyomást kelti, hogy a védjegy nem lajstromozott, megkülönböztetésre képes megjelölés, hanem a védjegyhez tartozó árujegyzékben meghatározott áru vagy szolgáltatás fajtaneve, a kiadó a védjegyjogosult kérésére köteles - legkésőbb a következő kiadás alkalmával - feltüntetni, hogy a védjegyet lajstromozták és az oltalom alatt áll. Álláspontunk szerint ez a szabály - célját tekintve - technológiasemleges, tehát online hozzáférhető gyűjteményes művek kiadóival, sőt kapcsolódó jogi védelemben részesülő adatbázisok előállítóival szemben is alkalmazható.
Ha fennáll a védjegyhasználat, a védjegyjogosult nem gyakorolhatja kizárólagos jogát a védjegyhasználóval szemben, ha
- a használó természetes személy saját nevét vagy címét használja (tehát a védjegy és az említett adatok azonosak, vagy összetéveszthetőséget eredményezően hasonlóak),
- a használó az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést
használ, vagy
- a használó a védjegyet azért használja, mert az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében (a védjegytörvény indokolása szerint: pl. IBM kompatibilis alkatrész).
Mindegyik felsorolt esetben szükséges, hogy a használat a tisztességes üzleti gyakorlattal összhangban álljon.
A digitális másolatkészítésre alkalmas eszközök, illetve az ilyen másolatok korlátlan terjesztésére módot adó, bárki számára hozzáférhető online szolgáltatások, és ezzel együtt a másolásvédelmet és hozzáférést ellenőrző technikai eszközök és módszerek megjelenése és tömeges használata új kontextusba helyezi a szerzői jog hagyományos, kizárólagos jogon alapuló engedélyezési rendszerét, újabb feladat elé állítva a jogalkotót a szerzői jogosultak és a felhasználók érdekei ismét felborulni látszó egyensúlyának helyreállítása érdekében. Az a felismerés, miszerint nem lehet a jogalkotás eszközeivel hatékonyan befolyásolni a digitális hordozókról származó tartalom (adott esetben szerzői művek, kapcsolódó jogi teljesítmények) anonim online szolgáltatások útján történő terjesztését, arra vezette a jogalkotót, hogy az egyetlen lehetséges ponton avatkozzon be: az illetéktelen hozzáférést és a tartalom többszörözését megakadályozó műszaki eszközöket részesítse védelemben oly módon, hogy az ilyen műszaki védelmi intézkedések (pl. hozzáférési kódok, másolásvédelmet biztosító eszközök) kijátszását, feltörését ("megkerülését") jogsértésnek minősíti és szankcionálja.
Az Szjt. 2003-as módosításakor a teljes összhang érdekében a közösségi rendelkezésekhez28 igazított (eredetileg - a WCT 11., valamint a WPPT 18. cikke nyomán - az 1999-es Szjt. által hatályba léptetett) szabálycsoport egyrészt definiálja a szerzői jog védelmére irányuló hatásos műszaki intézkedés fogalmát, másrészt e hatásos műszaki intézkedések megkerülésére, másrészt e megkerülést lehetővé tevő egyes járulékos cselekményekre a szerzői jog megsértésének jogkövetkezmé-nyeit29 rendeli alkalmazni.
A hatásos műszaki intézkedés fogalmi körébe a törvény szerint beletartozik "minden olyan eszköz, alkatrész vagy technológiai eljárás, illetve módszer, amely arra szolgál, hogy a szerzői jog jogosultja által nem engedélyezett cselekményeket - rendeltetésszerű működése révén - megelőzze, illetve megakadályozza. A műszaki intézkedést akkor kell hatásosnak tekinteni, ha a mű felhasználását a jogosultak a hozzáférést ellenőrző vagy védelmet nyújtó olyan eljárás - különösen kódolás vagy a mű egyéb átalakítása, vagy másolatkészítést ellenőrző mechanizmus - útján ellenőrzik, amely alkalmas a védelem céljának elérésére. 30
A hatásos műszaki intézkedés megkerülése tekintetében egyfajta, az objektívtól különböző, a szubjektívhez közelítő felelősségi alakzatot alkalmaz a törvény: "a hatásos műszaki intézkedés megkerülése szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni a szerzői jog védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedés megkerülésére, feltéve, hogy az említett cselekményt olyan személy hajtja végre, aki tudja, vagy akinek az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a cselekmény célja a műszaki intézkedés megkerülése."31
Érdemes megjegyezni, hogy ez a nemzetközi egyez-ményi gyökerű, a magyar polgári jogi általános elvárhatósági szabálytól eltérő magatartási mérce csak olyan környezetben alkalmazható, amelyre nézve a Ptk. eltérést enged. Így e szabály - csakúgy, mint a szerzői jogsértés teljes szankciórendszere - kodifikációs alapja a Ptk. 86. § (2) bekezdésének utaló szabálya.
Az online szolgáltatás gyakorlatában hatásos műszaki intézkedés megkerülésének minősülhet például egy weboldalon elhelyezett, szerzői jogi oltalomban részesülő tartalmi elemhez történő jogosulatlan, vagy a jogosultság mértékét meghaladó hozzáférés (pl. a tartalomszolgáltató által csak érzékelésre szánt zenei fájlról történő másolatkészítés) a tartalmat védő hozzáférési kód feltörésével, kijátszásával.
A fent említett járulékos cselekményekre, tehát nem magára a saját célú megkerülésre vonatkozó törvényi rendelkezés szerint "a szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni olyan eszköz, termék vagy alkatrész előállítására, behozatalára, terjesztésére, eladására, bérbeadására, eladás vagy bérbeadás céljából történő reklámozására, kereskedelmi céllal való birtoklására, illetve olyan szolgáltatás nyújtására,
a) amelyet a hatásos műszaki intézkedés megkerülése céljából kínálnak, reklámoznak vagy forgalmaznak;
b) amelynek a hatásos műszaki intézkedés megkerülésén kívül nincs számottevő gazdasági jelentősége, illetve célja; vagy
c) amelyet elsősorban a hatásos műszaki intézkedés megkerülésének lehetővé tétele vagy megkönnyítése céljából terveztek, gyártottak, alakítottak át, illetve teljesítettek."32
A szoftvert jogszerűen megszerző személy egyes felhasználási cselekményeire - a műtípus sajátosságaiból adódó korábbi speciális szabályozás miatt - a fenti rendelkezések alkalmazását a jogszabály kizárja.33
Mivel a hatásos műszaki intézkedések megkerülését megvalósító egyes cselekmények formailag szabad felhasználásnak minősülhetnek, illetve szabad felhasználás megvalósítását célozhatják, szükségesnek látszik a két jogintézmény viszonyának elemzése.
A jogalkotó - szintén a vonatkozó közösségi szabályozási keretben maradva34 - úgy rendelkezett, hogy egyes nevesített szabad felhasználási esetköröknek a műhöz jogszerűen hozzáférő kedvezményezettjei a műszaki intézkedések megkerülésével szemben a 95. § alapján biztosított védelem ellenére követelhetik a műszaki intézkedést alkalmazó jogosulttól, hogy tegye lehetővé számukra a szabad felhasználás gyakorlását.35
E nevesített szabad felhasználási esetkörök - a magyar jogban - a következők:
- reprográfiával történő magáncélú másolás [az Szjt. 35. § (1) bekezdése],
- egyes kulturális intézmények általi belső intézményi célú másolás [az Szjt. 35. § (4) bekezdése],
- rádió- vagy televízió-szervezet által készített ideiglenes rögzítés [az Szjt. 35. § (7) bekezdése],
- átvétel [az Szjt. 34. § (2) és (3) bekezdése],
- fogyatékos személyek javára biztosított felhasználás [az Szjt. 41. § (1) bekezdése],
- bírósági vagy hatósági eljárásban bizonyítás céljára történő felhasználás [a hatályos Szjt. 41. § (2) bekezdése].
Amennyiben a fenti szabad felhasználások valamelyikének kedvezményezettje és a műszaki intézkedést alkalmazó jogosult között nem jön létre megállapodás a szabad felhasználás gyakorlásáról, a kedvezményezett a Szerzői Jogi Szakértő Testület mellett működő Egyeztető Testülethez (ET)36 fordulhat.
Kérdés, hogy milyen igényt támaszthat a kedvezményezett? Követelheti, hogy "a jogosult a műszaki intézkedések megkerülésével szemben a 95. § alapján biztosított védelem ellenére tegye lehetővé számára a szabad felhasználást, feltéve, hogy a szabad felhasználás kedvezményezettje a műhöz jogszerűen férhet hozzá."37 Ez más szóval annyit jelent, hogy az igény nem kódoldásra, hanem a megfelelő szabad felhasználáshoz szükséges példány (másolat) biztosítására vonatkozhat. Ez az igény ugyanis nem teheti gyakorolhatatlanná a jogosult műszaki intézkedés alkalmazására vonatkozó, törvényben biztosított (az Szjt. 95. §-ból következő) jogát.
Sajátos, közérdekű hatálya lehet az ET eljárásának, ha érdekképviseleti szervek fordulnak a testülethez, ennek döntése (gyakorlatilag kizárólag az eljárásban részt vevő felek által elfogadott megállapodás) ugyanis kiterjed az érdekképviseleti szerv valamennyi, a szóban forgó szabad felhasználás szempontjából kedvezményezettnek tekintendő tagjára.
Amennyiben az ET előtt lefolytatott egyeztetés eredménytelen, a szabad felhasználás kedvezményezettje, illetve az érdekképviseleti szervezet 15 napon belül a bírósághoz fordulhat, és kérheti, hogy a bíróság kötelezze a jogosultat a szabad felhasználás kereseti kérelem szerinti lehetővé tételére.
Azt a gyakorlat mutathatja csak meg, hogyan lehet meghatározni a közérdekű igényérvényesítés kedvezményezettjeit. Az igényérvényesítés vagy a jogerős határozat meghozatala napján érvényes taglista szerint lehet az érintett kedvezményezetteket meghatározni? Esetleg bárki kedvezményezetté válik, aki a jogerős határozat meghozatalát követően az érdekképviseleti szervezet tagjává válik? Ki ellenőrzi, hogy a határozattal kedvezményezetté tett tag betartja, vagy túllépi a megengedett felhasználás terjedelmét?
Az online szolgáltatások szempontjából kiemelkedő fontosságú körülmény, hogy az Szjt. a fenti igényt nem biztosítja a szabad felhasználás kedvezményezettjeinek, amennyiben "a művet szerződés alapján teszik úgy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg."38
A magyar jogba szintén az Infosoc. irányelv alap-ján39 bekerült korlátozás célja, hogy az interaktív on-demand szolgáltatások számára megfelelően biztonságos környezetet teremtsen.40
Nincs egyértelmű megoldás még arra az esetre, ha valaki a fenti körbe nem tartozó saját szabad felhasználása (pl. magánmásolási jog vagy idézés gyakorlása) céljára kerüli meg a műszaki intézkedést. Erre a fenti szabad felhasználások kedvezményezettjeit megillető egyeztetéshez vezető igény nem terjed ki. Ebből azonban még nem következik automatikusan, hogy a saját szabad felhasználási célra történő megkerülés a sajátos, itt tárgyalt jogsértésnek (hatásos műszaki intézkedés megkerülése), vagy "általános" szerzői jogsértésnek minősülhetne. Afelé lehet hajlani (a külföldi bírói gyakorlat és az Infosoc. irányelv átültetésének néhány példája is ezt mutatja), hogy a saját felhasználás/érzékelés céljára történő megkerülés nem esik a rendelkezés hatálya alá. Ha a saját célú megkerülés felhasználást eredményez, és az nem engedélyezett (pl. szoftver kód feltörése saját célú futtatásra, ha azt nem jogszerű felhasználó teszi), akkor szerzői jogsértés történik, amely "abszorbeálja" az intézkedés megkerülését. Ha pedig a megkerülés "csak" meg nem engedett műérzékeléshez vezet (pl. DVD régiókódjának feltörése saját célra) akkor általános polgári jogi jogkövetkezményekkel (pl. szerződésen kívüli kártérítés) lehet számolni.
Más szóval a jogosultat illető "műszaki intézkedés, jelesül másolásvédelem-alkalmazási joggal" szemben nem érvényesülhet az olyan szabad felhasználás joga, amely nem esik a szabad felhasználás biztosítására vonatkozó igény körébe.
A jogkezelési adat a szerzői, szomszédos jogi jogosulti személyhez fűződő jogok közül a névjoggal analóg jogintézmény, másrészt több annál, hiszen kiterjed az összes jogosulti csoportra - adatbázisok előállítóira -, másrészt nem csupán a szerző/egyéb jogosult nevének, illetve jogosultként való feltüntetésének esetét fedi le, hanem az Szjt. 96. § (2) bekezdése szerint:
"Jogkezelési adat a jogosultaktól származó minden olyan adat, amely a művet, a szerzőt vagy a műre vonatkozó jogok más jogosultját azonosítja, vagy a felhasználás feltételeiről tájékoztat, ideértve az ilyen adatokat megjelenítő számokat vagy jelzéseket is, feltéve, hogy az adatokat a mű példányához kapcsolják, illetve a mű nyilvánossághoz történő közvetítésével összefüggésben jelenítik meg."
Mindezek mellett a jogintézmény bevezetésének -először nemzetközi szerződésekben való megje-lenésekor41 - indokolása abból indult ki, hogy az elektronikus környezetben, digitális és online felhasználások esetén, egyrészt a művek, egyéb védett tárgyak azonosítása és a jogosulti adatok feltárása olyan mértékben megnehezülhet, másrészt az adatok olyan köny-nyen megváltoztathatók, hogy a jogosult védelemre szorul, ha adatait és/vagy az általa engedélyezendő (engedélyezett) felhasználás feltételeit (ezek jelenthetik konkrétan a felhasználási/hasznosítási szerződés feltételeit, de például az engedély megszerzéséhez szükséges elérhetőségi adatokat is), a védett tárggyal összekapcsolva feltünteti.
A WIPO előző jegyzetben hivatkozott szerződései szerint védelmet kell biztosítani a művek, az előadások és a hangfelvételek, az érintett jogosultak, valamint a jogosultakat megillető jogok gyakorlójának azonosítására szolgáló adatok (továbbá a művel, előadással, hangfelvétellel kapcsolatos jogok gyakorlására vonatkozó tájékoztató) jogosulatlan eltávolítása vagy megváltoztatása, illetve olyan művek, teljesítményekre vonatkozó felhasználási (jogosulatlan terjesztés, terjesztés céljából behozatal, sugárzás vagy egyéb nyilvánossághoz közvetítés) cselekményekkel szemben, amelyekről az eljáró személy tudja, hogy azokról a jogkezelési adatot jogosulatlanul eltávolították vagy azokon megváltoztatták.
Azt hangsúlyozni kell, hogy a szabály a hagyományos, "analóg" világ jogkezelési adatainak védelmét is előírja, de a jogintézmény különös jelentőségre a jelen tanulmány által érintett felhasználásokban tesz szert.
Egyrészt biztosítja a jogosultak érdekeinek védelmét, mert a művek, védett tárgyak így "követhetőbbekké" válnak az online felhasználások során, másrészt a jogszerű felhasználó érdekeit is védi, hiszen így felhasználási jogosultságát egyes esetekben könnyebben tudja igazolni.
A magyar jogba irányelvi forrásból átültetett szabály szerint, ha az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett az alábbi cselekményeket megvalósító személynek tudnia kellene, hogy lehetővé teszi, megkönnyíti vagy leplezi a szerzői jog megsértését, vagy mást arra indít (szubjektív feltétel), jogkezelési adat megsértésének minősül:
- a jogkezelési adat jogosulatlan eltávolítása vagy megváltoztatása,
- olyan művek jogosulatlan terjesztésére, terjesztés céljából történő behozatalára, sugárzására vagy a nyilvánossághoz másként történő közvetítésére, amelyekről eltávolították, vagy amelyeken megváltoztatták a jogkezelési adatot.
A jogkezelési adatok megsértésére az Szjt. a szerzői jogsértésre megállapított következményeket rendeli alkalmazni (vagyis e cselekmény dogmatikailag nem a szerzői jog megsértése, hanem sui generis jogsértő cselekmény).
A jogkezelési adat haszonszerzés végett történő jogosulatlan eltávolítását vagy megváltoztatását külön büntetőjogi tényállás rendeli büntetni, ez a Btk. 329/C. §-ban szabályozott "Jogkezelési adat meghamisítása" vétsége. ■
JEGYZETEK
1 Ld. 2001/29/EK sz. irányelv 2. cikk.
2 Ld.: A szerzői jogi törvény magyarázata, szerk.: Gyertyánfy Péter, KJK-Kerszöv, Budapest, 2000, 193. p.
3 A német szerzői jogi törvényben ez a módosítás 2003. szeptember 13-án lépett hatályba: UrhG 53. § (1) "...soweit nicht zur Vervielfältigung eine offensichtlich rechtswidrig hergestellte Vorlage verwendet wird."
5 A folyóirat ugyanis tekinthető olyan gyűjteménynek, amelynek egyes tartalmi elemei annak cikkei, hírei, grafikái, fotói (stb.), amelyeket valamely rendszer vagy módszer alapján rendeztek össze, és az elemekhez egyedileg hozzá lehet férni. Ebben az esetben, ha az a további feltétel is megvalósul, hogy a tartalom megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt, sui generis védelemben részesülő adatbázissal állunk szemben.
6 Szjt. 13. § és 75. § (2)
7 Christine Nguyen duc Long: Integrity and Digitization of Intellectual Works, in: Revue Internationale du Droit d'Auteur, No. 183, Janvier 2000, 3-107. p.
8 Ez a külön törvény a tervek szerint a tanulmány lezárásakor még csak tervezet formájában létező, az audiovizuális örökség védelméről szóló törvény lesz, amely az első tervezetek szerint külön, kifejezett fogalom. E meghatározásként tartalmazná a "rendkívüli dokumentációs értékű rögzítések" pontos fogalmát.
10 A szabályozás a szerzői és szomszédos jogokat csak egyes különleges helyzetekben korlátozhatja; nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására indokolatlanul nem károsíthatja a szerzői és szomszédos jogi jogosultak jogos érdekeit. [Szjt. 33. § (2), 2001/29/EK sz. irányelv 5. cikk (5) bekezdés]
11 E felhasználási módon belül is általában a lehívásra hozzáférhetővé tételnek, Szjt. 26. § (8) bek.
12 Szjt. 24. §
14 Ld. pl. a Google kereső hasonló szolgáltatását (www.google.com)
17 5. cikk (3) bekezdés n) pont
18 2003. évi CII. törvény 66. §, Szjt. 38. § (5) bekezdés
19 A 2003. évi CII. törvény 66. §-ának indokolása.
20 Szjt. 34. § (2) és 68. § (2)
21 A szerzői jogi törvény magyarázata, szerk.: Gyertyánfy Péter, Budapest 2000, KJK-KERSZÖV, 131. o.
22 Ez a korlátozás következik az Infosoc. irányelv (42)-es preambulum bekezdéséből: 42) When applying the exception or limitation for non-commercial educational and scientific research purposes, including distance learning, the non-commercial nature of the activity in question should be determined by that activity as such. The organisational structure and the means of funding of the establishment concerned are not the decisive factors in this respect.
23 Ld. az előző jegyzetet.
24 A 2003. évi CII. törvény indokolása.
25 Szjt. 33. §
26 A szerzői jogi törvény magyarázata, szerk.: Gyer-tyánfy Péter, Budapest 2000, KJK-KERSZÖV. 199. o.
27 Szjt. 41. § (2), 83. § (2), 84/C. § (3)
28 Ld. az Infosoc. Ire. 6. cikkét
29 A szerzői jogsértés általános jogkövetkezményeiről ld. az 5.2. pontot.
33 A 2003-ban módosított Szjt. 95. § (4) bek. értelmében a fent idézett 95. § (1) és a (2) bekezdéseiben foglalt rendelkezések nem érintik az Szjt. 59. §-ban és a 60. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt rendelkezések alkalmazását, azaz nem tekinthető a hatásos műszaki intézkedés megkerülésének:
- a szoftvert jogszerűen megszerző személy által a szoftver rendeltetésével összhangban - azaz tipikusan a futtatással összefüggésben - végzett többszörözés, átdolgozás, feldolgozás, fordítás, módosítás,
- biztonsági másolat készítése,
- a szoftver elemző programtesztje,
- a más szoftverekkel való együttes működtetés céljából történő kódvisszafejtés.
Továbbá szoftver esetében a 95. § (2) bekezdést csak olyan eszköz, termék vagy alkatrész forgalomba hozatalára vagy kereskedelmi céllal történő birtoklására kell alkalmazni, amelynek kizárólagos szándékolt célja, hogy megkönnyítse a szoftver védelmére szolgáló műszaki megoldás engedély nélküli megkerülését vagy eltávolítását. E kivételek alapja, hogy a magyar jogalkotás keretéül szolgáló Infosoc. irányelv nem érinti a számítógépi programok jogi védelméről szóló 91/250/EK irányelv rendelkezéseit, mely utóbbi irányelven alapulnak a fent említett 59. § és 60. §-ban meghatározott, a jogszerű felhasználót, tehát nem a "közönség tagját" megillető jogosultságok.
34 Ld. az Infosoc. irányelv 6. cikk (4) bekezdését.
36 Az ET-t eredetileg az 1999-es Szjt. hozta létre a kábeltelevíziós felhasználások közös jogkezelés által történő jogosításával kapcsolatban a felek közti megállapodás elősegítése érdekében. Az Szjt. 2003. évi módosítása kiterjesztette az ET e hatáskörét minden egyes felhasználási típusra, valamint a szabad felhasználásokkal és a műszaki intézkedésekkel összefüggésben fent leírt hatáskörrel ruházta fel.
38 Ld. Szjt. 26. § (8) bek., 73. § (1) bek. e) pont, 76. § (1) bek. c) pont, 80. § (1) bek. d) pont, 82. § (1) bek. c) pont.
39 Ld. az Infosoc. irányelv 6. cikk (4) bekezdésének 4. albekezdését.
40 Ld. az Infosoc. irányelv 53. preambulum bekezdését.
41 WCT 12. cikk, WPPT 19. cikk, kihirdette: 2004. évi XLIX. törvény.
Visszaugrás
