A tanulmány középpontjában a munka világának egyik központi problémája, a munkahelyi pszichoterror jelensége áll. A köztudatban egyre inkább elterjedő fogalom jogi szabályozására ugyanakkor még várnia kell a magyar munkavállalóknak, azonban a jogszabályi definíció hiányából fakadóan nem következik, hogy a gyakorlatban sem jelentkezik a probléma. Ennek felmérése érdekében 2022. február 1. és 28. napja között egy interneten széles körben terjesztett kérdőív segítségével kíséreltem meg a munkahelyi pszichoterror jelenségének magyarországi felmérését. A kérdőívre 160 válasz érkezett, a válaszok részletes elemzését láthatják a jelen tanulmányban. A tanulmány és a kérdőív elkészítése a Rézler Gyula Alapítvány 2021/2022. évre meghirdetett "C" típusú pályázatának keretében jött létre, mely támogatást ezúton is külön köszönök a Rézler Gyula Alapítvány Kuratóriumának.
1. A munkahelyi pszichoterrorról röviden
1.1. Történeti háttér
1.2. A munkahelyi pszichoterror fogalma
1.3. A pszichoterror folyamata
2. A munkahelyi pszichoterror Magyarországon - a kérdőív
2.1. A kutatás eredményeinek bemutatása
2.1.1. A kérdőív kitöltőire vonatkozó általános információk
2.1.2. A munkahelyi pszichoterror mint jelenség
2.1.3. A kitöltő által érzékelt, átélt munkahelyi pszichoterror
2.1.4. Meghatározó körülmények - az elkövetés magatartásoktól a felettes tétlenségén át a mobbing megelőzéséig
2.2. A kutatás eredményeiből leszűrt következtetések
A tanulmány a munkavállalókat munkahelyükön érő számos stresszor közül a munkahelyi pszichoterror problémájával foglalkozik. A munkahelyi pszichoterror problematikája kiemelten fontos és a munkavállalókat széles körben érintő lényeges probléma, ugyanis a közöttük elhúzódó konfliktusok kihatással lehetnek az egyén nemcsak munkahelyi, de családi, baráti vagy akár társadalmi kapcsolataira is.
A magyar szakirodalomban és a köznyelvben nem csak a munkahelyi pszichoterror kifejezéssel találkozhatunk, elterjedt a mobbing, bullying, illetve a szociális stressz kifejezések használata is a munkahellyel kapcsolatban. Ezek mind azt a szituációt takarják, amikor a munkahelyén valakit ismétlődően, huzamosabb időn keresztül zaklatnak, kirekesztenek, gyötrelmeknek, megkárosításnak vagy bármely egyéb káros magatartásnak tesznek ki.
A mobbing kifejezést először Konrad Lorenz, osztrák származású Nobel-díjas zoológus és állatpszichológus használta.[1] Lorenz az állatok viselkedésének tanulmányozása során használta a fogalmat. Azt a jelenséget írta le vele, amikor az állatok csoportosan támadtak egy másik állatra, annak érdekében, hogy azt így saját területükről elűzzék. A svéd származású orvos, Peter-Paul Heinemann az 1960-as években már emberi konfliktusok megjelölésére is alkalmazta a mobbing kifejezést. Bár a munkahely még Heinemann kutatásában sem jelent meg, hiszen vizsgálatának alanyai iskolás gyermekek voltak. Egyes esetekben a gyerekek addig mentek el a kiszemelt áldozat csúfolásával, megalázásával, kiközösítésével, hogy az elszenvedőt akár öngyilkosságba is kergették. A téma jelentős kutatója a német származású svéd Heinz Leymann, aki az 1980-as években fedezte fel, hogy ez a jelenség nemcsak az iskolában, de a munkahelyeken is megjelenik. Leymann nevéhez fűződik a munkahelyi pszichoterror konfliktusfolyamatának leírása, rendszerezése, modellezése, valamint a mobbing által okozott egyéni, társadalmi és vállalati károk értelmezése is.[2] A mobbing kutatása szempontjából jelentős, 1993-ban folytatott kutatásai során arra jutott, hogy a munkahelyi mobbing esetén negyvenöt különböző olyan ellenséges cselekmény/magatartás történhet, amelyek az érintett személyére súlyos következménnyel járhatnak.
Magyar kutatók is foglalkoztak a munkahelyi pszichoterror, avagy mobbing problematikájával. Ezek közül a legjelentősebb Kaucsek György és Simon Péter 1996-os kutatómunkája, melynek eredményeképp megállapították, hogy a pszichoter-
- 45/46 -
ror közel ötvenféle módon elkövethető, valamint elősegítették a pszichoterror magyar fogalmának kialakítását.[3]
A munkahelyi pszichoterror fogalmát[4] Kaucsek és Simon valójában nagyban Heinz Leymanntól vették át, aki a mobbing egy elég széles körű definícióját fejlesztette ki. A svéd és a magyar jogrendszer intézményeinek eltéréseire tekintettel azonban egy az eredeti svédtől különböző koncepciót jelenít meg a magyar munkahelyi pszichoterror fogalma. Míg a magyar fogalommeghatározásban a személyes konfliktusokból származó probléma kiemelésre kerül, addig az intézményes-szervezeti háttér nem jelenik meg. Számos további külföldi szakirodalom a bullying definícióját három konjunktív elem alkalmazásával határozza meg: a) fizikai, verbális vagy pszichológiai támadás vagy megfélemlítés, amelynek célja félelem, stressz vagy egyéb ártalom okozása; b) az erőegyensúly hiánya, amelyet kihasználva az erősebb személy nyomást gyakorol a gyengébbre; c) rendszeresen ismétlődő vagy huzamosabb időn keresztül folyamatosan fennálló helyzet két személy vagy személyek között.[5] Kaucsek György egyik témához kapcsolódó előadásában négy jellemzőt emelt ki, melyek kutatási eredményei alapján elengedhetetlenek ahhoz, hogy mobbingról beszéljünk. Ezek a rendszeresség, a gyakoriság, a tartósság és az ellenségesség. Így pszichoterrorról akkor beszélünk mindezek alapján, ha egy személyt az előzőekben említett közel ötven lehetséges magatartás közül legalább eggyel vagy többel legalább egyszer egy héten és legalább fél éven keresztül folyamatosan zaklatnak.[6]
A bullying definícióját tartalmazta az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség[7] (EU-OSHA) 2009-ben kiadott munkahelyi erőszak és zaklatás jelentése is. A jelentés alapján a bullying olyan rendszeresen ismétlődő, ok nélküli, egy vagy több munkavállaló vagy kolléga elleni támadó magatartás, amelynek célja a célszemély vagy célszemélyek viktimizálása, megalázása, karrierjük vagy előmenetelük aláásása vagy megfélemlítése.[8] A definíciókból, illetve a négy meghatározó ismérvből leszűrhetjük, hogy kizárólag egy-egy rosszindulatú megjegyzés esetén a munkatársak között még nem beszélhetünk munkahelyi pszichoterrorról. A külföldi szakirodalom definíciója a magyarhoz képest annyiban szigorúbb, hogy fogalmi elemként határozza meg a magatartás céljaként a félelem, stressz vagy egyéb ártalom okozását. A magyar szakirodalom értelmében ezzel ellentétben a gondatlan cselekmények is alkalmasak arra, hogy az elkövető általuk pszichoterrort valósítson meg.
A magyar büntetőjogban a bullying körébe sorolható tényállások nem gyakoriak. Idetartozik például a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 195. §-ában szabályozott kényszerítés, azonban itt az egyezés gyenge a pszichoterror definíciójával, az alá-fölé rendeltségi helyzet, a rendszeresség, folyamatosság nem része annak. Ugyanezen okból gyenge az egyezés a zsarolás[9] tényállásával vagy a rágalmazás,[10] illetve a becsületsértés[11] eseteivel. A Btk.-ban szabályozott zaklatás[12] erőteljesen egyezik a definícióval, azonban ezt nemigen szokták alkalmazni a munkahelyi tényállásokra.[13] A felsorolás nem kimerítő, a tanulmány észszerű keretek között tartása érdekében csak néhány példát említettem, azonban a többi tényállás sem feleltethető meg tökéletesen a pszichoterror esetének. Ebből is látható, hogy a magyar büntetőjog nem nyújt hatékony megoldást, vagy olyan lehetőséget, amelyet az áldozat kihasználhatna. A külföldi jogrendszerekben van példa arra, hogy a munkahelyi pszichoterror külön büntetőjogi tényállás, például Szlovéniában, Bulgáriában vagy Spanyolországban.[14] Nem feltétlenül tartom azonban ezt szükségesnek, hiszen, ha a pszichoterror olyan mértéket ölt, hogy azt már a büntetőjognak szankcionálnia kell, arra a jelenlegi tényállások is elegendők.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
