2016 decemberében vállaltam el az Igazságügyi Minisztérium megbízását, hogy lektoráljam az általános közigazgatási rendtartásról szóló, 2016. évi CL. törvény (Ákr.) angol nyelvű fordítását. Az alábbiakban a megbízás teljesítése során szerzett tapasztalataimról adok számot. Elsőként a lektorok feladatait mutatom be általánosságban, majd a fordítás egyenértékűségének kérdését tárgyalom. Ezt követően példákon keresztül szemléltetem az Ákr. lektorálási szempontjait és kihívásait, majd a lektorálás segédeszközeivel és tapasztalataimmal zárok.
Az olyan államokban, ahol több hivatalos nyelv él egymás mellett, érdekes megoldást találtak a fordításból eredő, óhatatlan pontatlanságok elkerülésére. Kanadában és Walesben egymással párhuzamosan szerkesztik a kétnyelvű jogszabályszövegeket és ezzel a fordításnál jobb minőségű szöveget kapnak, miközben jelentős időt takarítanak meg (O’Conaill é. n.: 141). Erre természetesen az országos hivatalos nyelvvel rendelkező államokban nincs szükség, hiszen a jogszabályszöveg eleve csak egy nyelven irányadó, minden egyéb nyelvi változat csak tájékoztató jellegű. Hogyan lehet ennek ellenére biztosítani a jogszabályok idegen nyelvű változatainak magas minőségét? Itt lép be a szaknyelvi lektor.
Mik a nyelvi lektorálás funkciói? Az országos szakfordító-lektori vizsgatájékoztató szerint "a lektorálás akkor fogadható el, ha a javítás eredményeképp tartalmilag pontos, nyelvileg helyes, az eredeti szöveggel egyenértékű, nyomdakész fordítás keletkezik."[2] A lektor a szakfordító vagy ügyfél által fordított, esetleg már lektorált (Horváth 2011: 47) szöveget két szempontból vizsgálja: nyelvi és tartalmi aspektusból.[3] A két szempont egyébként egyenrangú, azaz a lektor munkája során ugyanolyan jelentőséget kell, hogy tulajdonítson az egyik, mint a másik szövegellenőrzési szempontnak. Nyelvi szempontból a lektor a következőket ellenőrzi: (1) A nyelvhelyességet, azaz a célnyelv (ezúttal az angol) szabályainak megfelelően lett-e fordítva a szöveg (Klaudy 1988: 388). (2) A terminológiai pontosságot, azaz sikerült-e a fordítónak megtalálni a forrásnyelvi szöveg terminusainak "ekvivalenseit"? Jogi szövegeknél különösen fontos, hogy ezeket a funkcionális ekvivalenseket következetesen használta-e a fordító? (3) Eltalálta-e a fordító a célnyelven azt a "regisztert", amelyet a szöveg jellege szerint megkíván? Tartalmi szempontból a lektor azt vizsgálja, hogy a fordító hiánytalanul lefordította-e a forrásnyelvi szöveget, azaz maradtak-e lefordítatlan részek?[4] Horváth ezt így fogalmazza meg: "a lektor egyidejűleg keres és állapít meg hasonlóságokat és eltéréseket a fordítás és az eredeti szöveg között. Ez nem két külön tevékenység, hanem az érem két oldala" (Horváth 2011: 43).
A nyelvhelyességi és tartalmi szempontú ellenőrzés menete és jelentősége a laikusok számára is könnyen érthető, azonban a terminológiai pontosság és a regiszter kérdéséről érdemes néhány szót ejteni. Mind a terminológiai pontosság, mind pedig a megfelelő regiszter eltalálása azt a célt szolgálja, hogy a fordító a lehető legpontosabban adja át a szerző forrásnyelven megfogalmazott üzenetét a célnyelven.[5] E két szempont szintén egyenértékű: a szöveghűség csak megfelelő terminusok alkalmazásával és kellő regiszterben történő visszaadásával valósulhat meg (Rueckert 2011: 22). A terminológiai pontosság körében a fordító arra törekszik, hogy megtalálja a forrásnyelvi kifejezéseknek az ekvivalenseit a célnyelven. A fordítás akkor lesz sikeres, ha a fordító munkájának köszönhetően a célnyelvi szöveg az olvasóban az ekvivalencia, vagyis egyenértékűség hatását kelti (Klaudy 1988: 383-384).
- 28/29 -
Mit jelent az ekvivalencia? Disszertációjában Fischer az ekvivalenciát "két fogalom közötti egyezőségként" definiálja, melynek három fő típusa van: 1. a teljes ekvivalencia, mikor is a forrásnyelvi és a célnyelvi fogalom fogalmi értelemben teljes mértékben megegyezik egymással; 2. az átfedés, mikor a forrásnyelvi és célnyelvi fogalom bizonyos elemeiben osztozik egymással; és 3. az inklúzió, mikor az egyik fogalom magában foglalja a másikat, azaz az egyik fogalom szűkebb (Fischer 2010: 85).
1. ábra: Az ekvivalencia típusai Arnzt, Picht és Mayer nyomán (Fischer 2010: 85)
A teljes ekvivalenciát biztosító fogalom hiányában a fordító a fogalmi átfedésben lévő, vagy bennefoglalt fogalmakat is használhatja, amennyiben a fordítás a közös fogalmi elemet érinti. Amennyiben a fordítandó szöveg szaknyelvi szöveg, a fordító további nehézségekkel is szembesül. Így például előfordul, hogy egy adott fogalomnak eltér a köznyelvi és szaknyelvi jelentése; esetleg a célnyelven teljes ekvivalencia hiányában több lehetőséget is talál egy adott terminus fordítására és további előismeretek nélkül nehézséget okoz számára a megfelelő kifejezés kiválasztása. Emellett Fischer utal a jog különleges helyzetére is, hiszen "a jog egyedül az adott nyelv által él. A jogfogalmak így mindig egy adott jogrendszerhez kötődnek, amely a történelmi fejlődés eredményeként különbözik a többi jogrendszertől" (Fischer 2010: 112). (Ehhez képest az Európai Unióban immár 24 hivatalos nyelven, egyenlőképpen hiteles nyelvi változatokban fejlődik az uniós jog.) A természettudományok fogalmaival ellentétben tehát a jogfogalmak esetén ritkábban találkozunk teljes ekvivalenciával, viszont annál gyakrabban szembesülünk a jogrendszerek eltérő jellegéből és sajátosságaiból adódóan átfedésekkel, inklúzióval vagy az ekvivalencia hiányával.[6]
A fordítót tehát a nyelvi kompetenciáin[7] túl a szakmai ismeretei segítik, melyek lehetővé teszik számára, hogy célnyelven is be tudja azonosítani a fordítandó fogalmak ekvivalenseit. Ráadásul a fordítónak nem egy, hanem legalább két jogrendszerben is jártasnak kell lennie az ekvivalenciák feltárásához, ezért van az, hogy a bírósági fordítók, tolmácsok esetében gyakran a jogi végzettséget (is) megkövetelik (ún. jogász-nyelvészek). Mindez természetesen a lektorra is áll: neki kell ellenőriznie, hogy a fordító jól ismerte-e fel a fordítandó és fordított fogalmak közötti ekvivalenciákat.[8] A fordítás/lektorálás során tehát figyelnünk kell arra, hogy az adott jogintézményre talált kifejezés valóban fedi-e a forrásnyelvi szövegben szereplő fogalmat, annál esetleg szűkebb vagy tágabb értelmű.
Az alábbiakban az Ákr. lektorálása során gyűjtött példákon mutatom be azokat a nehézségeket és hibatípusokat, melyekkel a fordító és a lektor a jogi szövegeken végzett munka során találkozik.
Fontos, hogy a fordító, lektor ismerje fel egy adott kifejezés adott kontextusban betöltött szerepét - jogi műszóról van-e szó, vagy köznyelvi értelemben használták azt? Példa erre az Ákr.-ben megjelenő "támogató" intézménye. A támogató a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 12. cikke nyomán a cselekvőképes, fogyatékkal élő személyt támogatja a döntéshozatalban. E funkciójánál fogva az Ákr. szerint a támogató valamennyi eljárási cselekménynél jelen lehet [32. cikk a) pont]. Mivel maga az egyezmény nem nevesíti a támogatót, ugyanakkor a supporter túlzottan általánosnak tűnt, új megoldást kellett keresnem. Ugyan a Pp. (Polgári perrendtartás) fordítása már tartalmazta a támogató fordítását advocate címén, azonban ez a kifejezés első-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
