2015. március idusán lépett hatályba a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény (a továbbiakban: Kszvmtv.), majd néhány nappal később a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzési tilalomtól eltérő nyitva tartás engedélyezési feltételeiről szóló 53/2015. (III. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr. I.), amelyeknek az értelmezése és - főként a többi, a kereskedelmet szabályozó jogszabállyal együtt történő - alkalmazása nem kis fejtörést okoz. E két jogszabályt megelőzően a jegyző kereskedelemmel kapcsolatos teendőit főként a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.), valamint a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr. II.) határozták meg.
Néhány évvel ezelőtt már felborzolta kissé a kedélyeket a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény hatályba lépése, amely a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységet kivette a Kertv. hatálya alól és az engedélyezést a vámhatósághoz helyezte. Ennek a jegyzők akár örülhettek is volna, hiszen ez kikerült az ő engedélyezési feladataik közül, csakhogy a szabályozás szerint abban az esetben, ha a dohánytermék-kiskereskedő - akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk trafikosnak - más egyéb, a törvény által megengedett terméket is forgalmazni kíván (mint kávé, ásványvíz, üdítőital, szeszes ital, rágógumi, újság stb.), amelyek árusításához egyébként a Kr. II. szerint a jegyzőhöz benyújtandó bejelentés megtétele elegendő, az ő esetében ezt a bejelentést is a vámhatósághoz kell megtennie. A vámhatóság pedig az ilyen bejelentésről értesíti a bejelentés-köteles kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedők nyilvántartását vezető kereskedelmi hatóságot, vagyis a jegyzőt. Arról azonban nem szól a törvény, hogy a jegyzőnek mit kell tennie ezzel az értesítéssel. Mert bár a Kertv. 6/G. §-a szerint a jegyző - mint kereskedelmi hatóság - a kereskedőkről nyilvántartást vezet, ugyanakkor a Kertv. hatálya nem terjed ki (1. §) a külön törvényben meghatározott dohánytermék-kiskereskedelmi engedélyköteles tevékenységre és ehhez kapcsolódóan a külön törvényben meghatározott dohányboltban árusított egyéb termékek értékesítésére irányuló kereskedelmi tevékenységre sem. Ezekről egyébként is a vámhatóság vezet közhiteles, a honlapján közzéteendő nyilvántartást. Ezek után nyitott kérdés, hogy miért kell a vámhatóságnak megküldenie az értesítést a jegyző számára.
Emellett a Kr. II. előírja, hogy a jegyzőhöz benyújtandó bejelentésnek milyen tartalmi kellékei vannak, amelyek alapján nyilvántartásba veszi a kereskedőt, ellátja nyilvántartási számmal, majd erről igazolást ad ki. A vámhivatal értesítése azonban nem tesz eleget e tartalmi követelménynek, ráadásul ha a Kertv. hatálya nem terjed ki a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységre, akkor a Kertv. felhatalmazása alapján kiadott Kr. II. hatálya sem terjed ki rá. Azt, hogy a jegyzőnek a dohányboltokat szükségtelen nyilvántartásba vennie, az is igazolni látszik, hogy nyilvántartásba vétel esetén - még abban az esetben is, ha a vámhatóság értesítése megfelelne a Kr. II. által meghatározott tartalmi követelményeknek - ugyanaz a kereskedő két nyilvántartási számmal rendelkezne, egyszer a vámhivatal nyilvántartásában, egyszer pedig a jegyzőnél, ez pedig sok félreértésre és hamis statisztikai adatokra adna lehetőséget.
Ennyi bevezető után lássuk milyen jogalkalmazási problémákkal szembesültek a jegyzők a vasárnapi zárvatartással kapcsolatos jogi szabályozás kapcsán. A Kszvmtv. hatálya a kiskereskedelmi tevékenységre terjed ki, amely alól azonban maga a törvény bizonyos kivételeket enged. Így - többek között - nem terjed ki a hatálya a nemzetközi közforgalmú repülőtereken kialakított üzletekre, a közforgalmú vasúti és autóbusz pályaudvarok területén lévő üzletekre, piacon, vásárokon folytatott kereskedelmi tevékenységekre, üzemanyagtöltő-állomásokra, vendéglátásra, valamint a kulturális tevékenységet és a fürdő szolgáltatást kiszolgáló kereskedelmi tevékenységre.
Bár a dohánytermék-kiskereskedelem is kiskereskedelmi tevékenység, és nem is szerepel a kivételek között, mégsem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a trafikokra vonatkozik-e vagy sem a Kszvmtv. hatálya. Az 1. § (3) bekezdése ugyanis azt mondja ki, hogy az e törvényben vagy a felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben nem szabályozott kérdésekben a Krtv. 6. §-át kell alkalmazni, amely törvény hatálya azonban nem terjed ki a trafikokra. Ennek ellenére - biztos, ami biztos alapon - vasárnapokon a trafikok is zárva tartanak, kivéve azok, amelyekben maga a tulajdonos vagy családtagja dolgozik.
Az általános szabály szerint az üzletek - törvényben vagy az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott kivételekkel - kiskereskedelmi napokon 6 óra és 22 óra között tarthatnak nyitva, vasárnap és munkaszüneti napokon pedig zárva tartanak. Tekintettel arra, hogy kivételeket meghatározó kormányrendelet a cikk írásáig nem született még, csak a törvény rendelkezéseire hagyatkozhatunk. (Jelenleg tárgyalja az Országgyűlés a Kszvmtv. módosítását, amely szerint egyrészt kikerülnének a kivételek közül a világörökségi területen található üzletek, valamint a kiskereskedelmi napokon 4.30 lehet a nyitás időpontja.)
- 23/24 -
A főszabály alól maga a törvény tesz kivételeket, eszerint az adventi vasárnapokon 6 és 22 óra között, december 24-én és december 31-én 6 és 12 óra között, valamint az év egy tetszőlegesen megjelölt egy vasárnapján 6 és 22 óra között nyitva tarthatnak az üzletek. Külön kimondja a törvény, hogy ha december 24-e vasárnapra esik, abban az esetben 6 és 12 óra között lehetnek nyitva az üzletek. E rendelkezésnek ezért van jelentősége, mert ha december 24-e vasárnapra esik, az egyben az advent utolsó vasárnapja is, s mint ilyenre az adventi vasárnapokon érvényes 6 és 22 óra közötti nyitva tartás lenne lehetséges. Az azonban sok-sok évtizedes szép hagyomány hazánkban, hogy Szenteste napján délután elcsendesednek a települések és ünnepelnek a családok.
Az adventi, valamint az egy tetszőleges vasárnapra vonatkozó nyitvatartási szándékot a kereskedő köteles előzetesen az érintett időpont előtt legalább 15 nappal a kereskedelmi hatóságnak bejelenteni, amely hatóság e bejelentett időpontokról nyilvántartást vezet. Arról azonban nem szól a fáma, hogy mi történik akkor, ha nem 15, hanem csak néhány nappal előtte jelenti be ezt a szándékát a kereskedő. Nyilvánvalóan egyetlen jegyző sem fogja ezt szóvá tenni, hanem bevezeti a nyilvántartásába, amely jobb híján feltehetően mindenhol egy Excel-táblázat formájában jelenik meg.
Külön szabályokat állapít meg a törvény az üzletek egyes csoportjaira nézve. Így a kizárólag pékárut és tejterméket értékesítő üzletek hétköznapokon már 5 órakor (4.30?) kinyithatnak és vasárnap is nyitva lehetnek 12 óráig. Kérdéses, hogy hogyan kell értelmezni a "kizárólag pékárut és tejterméket értékesítő" kifejezést. A legtöbb péküzlet ugyanis más egyéb terméket is árul, főként ásványvizet, üdítőitalokat, gyümölcslét, de láttam már pékségben lisztet, száraztésztát, sőt lekvárokat is. Ahol tehát más terméket is árulnak, az ilyen pékségekre nem vonatkozik a kivétel szabálya, vagy vonatkozik, de ezeket a termékeket vasárnap és munkaszüneti napokon nem árulhatják?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
