A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbírósága előtt folyamatban volt perben a felperesi vállalkozó az alperesi megrendelővel vállalkozási szerződést (a továbbiakban: szerződés) kötött, amelyben meghatározták a vállalkozói díjat és a végső teljesítési határidőt is. A szerződés szerint a kiviteli terveket az alperes által készített tender tervek alapján a felperes készítette. A felperes a szerződéses díj nettó összegének 10%-át kitevő mértékben jóteljesítési bankgaranciát volt köteles az alperesnek szolgáltatni. A szerződés szerint az alperesnek joga volt biztosíték levonására és visszatartására a felperesnek járó valamennyi kifizetésből, 5 százalékos mértékben. Az alperes köteles volt a munka megkezdéséig a megfelelő jogerős építési engedélyt beszerezni, míg minden egyéb tevékenység, illetve engedélyszerzés a felperes feladata volt. Jogerős építési engedély hiányában a felperes nem volt jogosult és köteles a munka bármely engedélyköteles részének elvégezésére. A felperes a résszámlákat a szerződés szerinti teljesítésigazolás birtokában bocsáthatta ki. Felek a késedelmi kamat mértékét a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékben állapították meg.
A felperes a munkavégzést határidőben megkezdte ugyan, az alperes azonban a kivitelezési terveket módosította, de az ezeknek megfelelő jogerős építési engedélyeket nem adta át a felperesnek. A jogerős építési engedélyek hiánya miatt állandósult alperesi késedelem a felperesi késedelmet kizárva ellehetetlenítette a munkavégzést. A felperes ugyanakkor a jogerős engedély hiányában is végzett munkát, eleget téve kárenyhítési kötelezettségének. A tervmódosításoknak megfelelő jogerős építési engedély kiadásának időpontja tekintetében, vagyis arról, hogy a felperesi késedelem milyen okból következett be, feloldatlan vita alakult ki a felek között. Az alperes azt állítva, hogy a késedelem a felperes érdekkörében merült fel, a szerződést azonnali hatállyal felmondta. A felperes e felmondás jogszerűségét vitatta. Az alperes a felmondással egyidejűleg felszólította a felperest, hogy a munkaterületről vonuljon le. A felperes ezért építésügyi szakértővel állapot-felmérési jegyzőkönyvet készíttetett az addig elvégzett munka értékének meghatározására.
A felperes meghatározta az általa elvégzett munka értékét, erről az alperes részére számlát bocsátott ki, amelyet az alperes befogadott, nem kifogásolva a felperes által végzett munkát, a teljesítést pedig elfogadta, ennek ellenére azonban a számlaösszeg egy részét fizette csak meg a felperesnek. A kereset szerint az alperes a szerződést megszegve, jogosulatlanul és a felhasználásáról közölt elszámolás nélkül visszatartva a felperesi jóteljesítési bankgarancia teljes összegét, a felperesnek kárt okozott; az alperes a szerződés jogellenes felmondása ellenére is köteles lett volna a felperessel teljes körűen elszámolni. A felperes a jóteljesítési garancia címén levont összegre jogalap nélküli gazdagodás címén is igényt tartott.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérve nem vitatta, hogy a szerződés alapján a projekt kivitelezése megkezdődött, de a felperes kezdettől megnyilvánult késedelme miatt az alperes veszélyben látta a véghatáridő betartását, amelyhez fontos érdeke fűződött, ugyanis az alperes az épülő lakásokra már szerződéseket kötött. Az alperes szerint olyan alvállalkozók is tevékenykedtek az építkezésen, amelyek személyét az alperes kifogásolta, így a felperes megsértette a szerződés azon rendelkezését, hogy az építkezésen kizárólag az alperes által jóváhagyott alvállalkozók végezhettek munkát. Az alperes a felperes késedelmének okát abban látta, hogy a felperes az alvállalkozóinak járó díjat nem fizette meg, így azok nem is dolgoztak, egyben vitatta azt, hogy a késedelem oka a kiviteli tervek és a jogerős építési engedélyek hiánya lett volna. Az alperes a bankgarancia tekintetében beszámítási kifogással is élt.
A Választottbíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása alapján megállapította, hogy a felperes keresete részben alapos volt.
A Választottbíróság előkérdésként vizsgálta azt, hogy a felperes rendelkezett-e a perbeli legitimációval, mivel az alperes állította, hogy felperes a követelését engedményezte, s így a jelen perben felperesként már az engedményesnek kellett volna szerepelnie. A Választottbíróság e vonatkozásban megállapította, hogy az alperes az engedményes részére sem teljesített, majd az engedményező felperes ellen felszámolási eljárás indult. Az engedményest az engedményező ellen indult felszámolási eljárás kezdő időpontjáig illette meg a biztosítéki célú engedményezési szerződés alapján az a jog, hogy az engedményezett követelésből az engedményezővel szemben a követelését közvetlenül kielégítse, az alperesi adóstól a tartozást beszedje, figyelemmel a Ptk. 328. §-ára és a Csődtörvény 38. §-ának (3) bekezdésére. Minthogy minderre nem került sor, a Választottbíróság azt állapította meg, hogy a felperes a kereset előterjesztésére jogosult volt.
A Választottbíróságnak ezután azt kellett vizsgálnia, hogy alappal hivatkozott-e az alperes a szerződés felmondásakor a felperes súlyos szerződésszegésére, és így joggal élt-e a szerződés azonnali hatályú felmondásával. A Választottbíróság megállapította, hogy az alperesi felmondás jogos volt. A felperes ugyanis megszegte a szerződést azáltal, hogy a munkavégzést szerződésszerű indok nélkül függesztette fel, továbbá azzal is, hogy olyan alvállalkozó végzett tevékenységet az építkezésen, amelynek személyét az alperes a szerződés szerinti módon nem hagyta jóvá. A késedelem alól a felperes nem tudta kimenteni magát azáltal, hogy arra hivatkozott, hogy a munkavégzést azért függesztette fel, mert a jogerős építési engedéllyel nem rendelkezett. Az eljárás során ugyanis felperes azt, hogy a jogerős építési engedély hiánya a munkavégzésben konkrétan mennyiben gátolta, tényszerűen levezetni és bizonyítani nem tudta. Nem vitás, hogy a jogerős építési engedély hiányában a felperes munkát végezni nem volt jogosult és erre nem is volt kötelezhető, de ez csakis a munka azon részére vonatkozott, amelyhez jogerős építési engedély szükséges volt. A felek egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a munka megkezdésekor az építési engedély rendelkezésre állt, az időközbeni módosítás pedig a tevékenységnek csak egy meghatározott részére vonatkozott, és ez nem eredményezhette azt, hogy a felperes huzamos ideig egyáltalán ne végezzen munkát. Azt a felperesi hivatkozást pedig, hogy az alperes az alvállalkozó jóváhagyására megszabott négy nap helyett az ötödik napon nyilatkozott arról, hogy az alvállalkozót a megfelelő referencia hiányában nem hagyta jóvá, a Választottbíróság nem minősítette olyan súlyú alperesi szerződésszegésnek, amely a felperest mentesíthette volna azon szerződésszegésnek következménye alól, hogy az alperes által jóvá nem hagyott alvállalkozót foglalkoztatott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
