A büntetőkódexek mindig tükrözik keletkezésük időszakának társadalmi, politikai, hatalmi viszonyait, erkölcsi értékítéleteit, világnézetét. Az új kódex preambuluma alapján az egyének alapvető jogai élveznek prioritást a büntetőjogi védelem szempontjából a közösségi érdekekkel szemben. A törvényesség elvének kodifikálása nemcsak visszatérés haladó törvényhozási hagyományaink fősodrába, hanem napjaink jogalkalmazási igényeivel is találkozik. Az enyhébb büntetőtörvényt nem szabad sematikusan, azaz kizárólag a büntetési tételek összevetéséből kiindulva kiválasztani, a kérdés eldöntésénél az egyéb jogintézmények, így különösen az enyhítő rendelkezések alkalmazási lehetőségének is jelentősége van. Szerencsésebb lett volna, ha a Btk. mellőzi társadalomra veszélyesség bűncselekmény fogalmi elemét és visszatér a formális bűncselekmény fogalmat rögzítő klasszikus szabályozáshoz.
Király Tibor az új Btk. kodifikációját elindító évben (2000-ben) közzétett tanulmányában - történelmi, jogtörténeti visszapillantás után - fontos és időtálló tanulságokat fogalmazott meg a büntetőjog szerepéről. Ennek alapján a büntető jogszabályok mindig önmagukon túlmutatnak, többet fejeznek ki, mint magát a büntetendőséget, vagyis kifejezik és megfogalmazzák az általánosan követendő magatartási normákat: az emberölés büntetése mögött a "ne ölj", a tolvajlás büntetése mögött a "ne lopj" parancsa állott. Már Szent István dekrétumában is a mai műszóval élve olyan jogtárgy csoportok szerepeltek, amelyek ma is a büntetőjog kitüntető védelmében részesülnek, így: az államhatalom, az államigazgatás, a tulajdon, a személyek stb.[1]
A bűncselekmények köre a történelem során változott ugyan, de ha megkíséreljük történelmi léptékben végiggondolni, mi minden számított valaha bűncselekménynek, ami ma nem az, és fordítva: mi minden számít ma bűncselekménynek, ami korábban nem volt az, látszólag meglepő eredményre jutunk. Egyrészt a büntetőjogban, úgy tűnik, találhatók olyan jellemvonások, amelyek korokon, társadalmi rendszereken is túlmutatnak, hiszen alig egy tucat olyan cselekmény van, amely ma már nem bűncselekmény, vagyis minden kor büntetőjoga bizonyos jogtárgyakat változatlanul védelmezett, amelyeket szinte egységes jegyzékbe foglalhatunk és a mai modern büntető törvényekben is változatlanul, vagy esetleg új elnevezéssel, de ősi tartalommal megjelennek, mint a védett jogtárgyakat kifejező fejezetcímek.[2]
Összességében arra a következtetésre juthatunk, hogy a büntető jogalkotásnak nem áll hatalmában mellőzni azoknak a jogtárgyaknak az oltalmát, amelyek a történeti fejlődés eredményeképpen erre igényt formának és jogot kaptak.
Másrészt fontos tanulság az is, hogy a büntetőjog tükrözi keletkezésének, alkalmazásának a korát, annak társadalmi, politikai, hatalmi viszonyait, erkölcsi, világnézeti értékítéleteit. Mindez igaz a 2012 júniusá-
- 495/496 -
ban elfogadott és 2013. július 1. napján hatályba lépett 2012. évi C. tv. (Btk.) rendelkezéseire is.
Tanulmányomban nem az egész Btk.-ról és még csak nem is annak általános részéről kívánok beszélni, hanem csupán a kódex első három fejezetének rendelkezéseit kívánom bemutatni (a preambulummal együtt). Az egyes résztémák közül is azokra koncentrálok, amelyek lényeges újdonságokat is tartalmaznak az előző kódexhez, az 1978. évi IV. törvényhez (1978. évi Btk.) képest, illetve korábban is vitatott megoldásokat örökítenek tovább.
Ennek megfelelően a törvényesség elvét, az időbeli hatályt, a bűncselekmény fogalmát, azon belül is a társadalomra veszélyesség kategóriájának funkcióját elemzem, illetve röviden kitérek a tettesség és részesség szabályozására is.
A 1978. évi Btk.-nak nem volt preambuluma, hanem eredeti szövegének 1. §-a fogalmazta meg a törvény célját, azaz azt, hogy a kódex "védelmet nyújtson a társadalomra veszélyes cselekményekkel szemben, neveljen a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására és a törvények tiszteletére".[3]
Ezt az egész rendelkezést hatályon kívül helyzete az 1993. évi XVII. törvény 103. § (1) bekezdése, a kapcsolódó indokolás szerint azért, mert "a normatív tartalmat nélkülöző, lényegében preambulumnak megfelelő deklarációt tartalmazó, és részben az Alkotmánnyal is ellentétes szöveg fenntartása nem indokolt".[4]
Elődjével szemben a Btk. tartalmaz preambulumot, amely alapján "az Országgyűlés
Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak, továbbá az ország függetlenségének, területi épségének, gazdaságának, valamint a nemzeti vagyonnak a védelme érdekében,
Magyarország nemzetközi jogi és európai uniós kötelezettségeinek figyelembe vételével, az állam kizárólagos büntető hatalmának érvényesítése céljából" alkotta meg az új kódexet.
A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) és a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet kimondja, hogy a társadalmi, politikai szempontból újszerű, jelentős törvény tervezetében preambulum alkalmazható.[5]
A javaslat indokolása szerint "a Btk. kódex jellegére tekintettel indokolt", hogy az új törvény preambulummal kezdődjön.[6]
A preambulum ezen felül azért is lényeges, mert összeköti a kódexet Magyarország Alaptörvényével, annak is különösen a következő rendelkezéseivel:
"Magyarország független [...] jogállam".[7]
"általánosan kötelező magatartási szabályt [...] az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg".[8]
"Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait",[9] ezeket "tiszteletben kell tartani", azok védelme "az állam elsőrendű kötelezettsége".[10]
Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.[11]
A nemzeti vagyon megőrzése és védelme az Alaptörvényből eredő kötelezettség.[12]
A preambulum ezen felül olyan alapvető jelentőségűnek tekinthető jogpolitikai változásokat is jelez, amelyek az új kódex megalkotásakor már érvényesültek.
Ezek köréből a védendő érdekek fontossági sorrendjére vonatkozó jogalkotói állásfoglalás emelendő ki. A törvényjavaslat ugyanis "az emberi élethez és méltósághoz való jogból levezethető alapvető jogok sérelmével járó bűncselekményeket előrébb sorolja", míg pl. "az állam elleni bűncselekmények már nem" annak "első fejezetében szerepelnek".[13]
Az 1878. évi V. tc. (továbbiakban: Csemegi kódex) Általános Rész I. fejezet Bevezető intézkedések között úgy rendelkezett, hogy bűntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, amelyet a törvény annak nyilvánít.
- 496/497 -
Bűntett, vétség miatt pedig senki nem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra, elkövetése előtt, a törvény megállapított.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
