1. Mindenekelőtt helyeselhető, hogy a Koncepció elkerüli a személyhez fűződő jogok alapvető elméleti kérdéseit taglaló irodalmi doktrínák szokásos hibáját, azaz nem téved a "személyiség", az ember "nembéli lényege", a "szabad önkiteljesedés", és más hasonló fennkölt fogalmak kodifikációs kísérletének aknamezejére. A személyiség mibenlétére - helyesen - nincs mondanivalója, s megelégszik néhány közhelyszerű elvi megállapítással.2 A magunk részéről nem kívánhatjuk természetesen, hogy a személyiségi jogok pragmatikus, célszerűségi szempontú megközelítése3 tükröződjék a Koncepció indokolásában, ugyanakkor fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Koncepció Első könyv IV. 1.1. és 2. pontokban kifejtett elvi alapozás - minden ideológiamentessége ellenére is - helyenként eléggé bizonytalan és következetlen. Ennek jellemző tünete pl., hogy a személyiségi generálklauzula szövegezése a Koncepció alternatív javaslatot tesz: "Az általános személyiségi jog a jelenlegi tartalommal, vagy a személyiségi jog legáltalánosabb jegyeivel kibővítve kell meghatározni." A második lehetőség megvalósítására a IV. 1.2. pontban kifejtett magyarázat szerint "leginkább felhasználható a ,személyiség szabad kibontakoztatásához való jog' fogalma." Eltekintve most attól a körülménytől, hogy a "személyiség szabad kibontakoztatásához való jog", mint alanyi jog biztosítása a jognak általában (s nemcsak a polgári jogunk) messze meghaladja a lehetőségeit, a javaslat már csak azért is elhibázott, mert személyisége csak az embernek van (lehet), a jogi személyeknek "csak" személyiségi jogai vannak, következésképpen a javaslatban felvetett alternatíva olyan "antropológiai" fogalmat adna a generál-klauzulának, amely már kiindulásában is értelmezhetetlen a jogi személyekre vonatkozóan. Az ellentmondás annál feltűnőbb, mert ezt megelőzően a javaslat maga is megállapítja, hogy "a személyiségi jog fogalmának meghatározásánál felmerülhet az Alkotmánybíróság gyakorlatából ismert emberi méltósághoz való jog, mint az általános személyiség egyik meghatározási módja. Ez esetben azonban a védelem nem vonatkozna a jogi személyekre." (Koncepció: első könyv IV. 1. pont) Nos, az előbbi megállapítás maradéktalanul vonatkozik arra az esetre is, ha a "személyiség szabad kiteljesítésére" irányuló jogként próbálnánk definiálni az általános személyiségi jogot.
Mindezek tükrében elfogadható a IV. 1.2. pontban kifejtett magyarázat (bár ellentmond a javaslatként megfogalmazott alternatív megoldásnak!), amely szerint "az a megoldás tűnik helyesnek, hogy a Ptk. 75. §-ában foglalt rendelkezés változatlanul megmarad azzal, hogy a személyiség fogalmát a bírói gyakorlatban kell tartalommal megtölteni".
2. A Javaslat a IV. 1.1. részében elvi éllel veti fel a Kódex személyiségi jogi fejezetének szerinte "nem megfelelő" szerkezetének problémáját. Álláspontja szerint a jelenlegi megoldás, miszerint az általános személyiségi jog [Ptk. 75. § (1) bek.] megfogalmazását követően az egyes személyiségi jogokat, mint a személyhez fűződő egyes jogosultságok megsértésének különös eseteiként példálózva, felsorolásszerűen határozza meg a törvény - elhibázott. Szerinte: "helyesebb lenne ehelyett az egyes személyhez fűződő jogokat önállóan meghatározni, mégpedig nem negatív megközelítéssel, hanem a személyhez fűződő jog pozitív meghatározásával".
Eltekintve most attól a körülménytől, hogy a magunk részéről a védelem hatékonyságát illetően semmilyen különbséget nem vélünk felfedezni a jelenlegi megoldást figyelembe véve mondjuk a Ptk. 77. § (1) bek. ("Mindenkinek joga van a névviseléshez." - "pozitív" meghatározás) és a 86. § ("A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése..." - negatív, definíció) által definiált oltalom között, arra azonban mindenképpen fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a "pozitív" meghatározás gyakorlati, szövegezési problémái jóformán megoldhatatlan gyakorlati nehézségeket lesznek képesek okozni egy-egy konkrét, külön is nevesített személyhez fűződő jog esetén: pl. "emberi méltóság", "becsület", "jóhírnév" stb. A magunk részéről tehát szerényebb célt tűznénk ki a Javaslatban: ahol az nagyobb nehézség nélkül lehetséges, ott az új Kódex törekedjen az egyes, külön is nevesített személyiségi jogok tartalmi összetevőit illetően pozitív definíciókra, de ezek a konkrétságukat tekintve soha nem merészkedjenek a "kis" generálklauzulák általánossági szintje alá. Ellenkező esetben a szövegezés során olyan filozófiai, pszichológiai, antropológiai stb. fogalmakat kellene a törvény szövegébe legális definíciókként kodifikálni, amelyek mérhetetlenül megterhelnék a Kódex szerkezetét és végetérhetetlen polémiákra sarkallnák az egyes diszciplínák művelőit.
3. Nem értünk egyet a Javaslat IV. 1.3. pontjában foglalt megállapítással, amely szerint "nem tisztázott a Ptk. hatályos szövegében a személyhez fűződő jogok megsértése jogellenességének kérdése sem. ... A törvényben a jogellenességet kizáró körülményekről kimerítően rendelkezni kell: a jogellenesség a sértett beleegyezése, a jogszabály engedése, a jogos védelem vagy a szükséghelyzet zárja ki (a Ptk. csak a sértett beleegyezéséről szól)."
Először is szögezzük le, hogy a jogellenesség alól kivételt biztosító felsorolt négy esetkör valójában egy: a másik három is a jogszabály engedésén alapszik, hiszen a sértett beleegyezése, a szükséghelyzet és jogos védelem is a Ptk. egy-egy konkrétan megjelölhető törvényhelye, még ha azok más összefüggésben is kerültek megfogalmazásra (főképpen a károkozás jogellenességének sajátos kizáró okaiként). Álláspontunk szerint ezeket a körülményeket, mint a jogellenességet megszüntető okokat teljesen felesleges külön megismételni a személyhez fűződő jogokkal összefüggésben, mert egyrészt minden kivételt biztosító szabályt át kellene szövegezni olyan formulává, amely alkalmazhatóvá tenné őket a személyhez fűződő jogok sajátosságainak területén (nem lenne könnyű feladat!), másrészt a "jogszabály engedése", mint okcsoport már eleve olyan végtelen számú tényleges normatív tényállást foglal magában, hogy a fenti két szócskán kívül szinte semmi egyéb közös sajátosságot nem tudnánk felmutatni, ráadásul folyamatosan változnak is. Az ilyen általánosítás a törvény szövegében tartalmatlan, azaz felesleges!
Ugyanakkor megfontolásra érdemes a Javaslat által felvetett gondolat a sértett fél beleegyezését illetően. A hatályos törvény értelmében "a személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, ha a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. A személyhez fűződő jogokat egyébként korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis." A Javaslat a jelenleg hatályos 75. § (3) bek. szövegéből elhagyni indítványozza a "társadalmi érdek" figyelembevételét, mert álláspontja szerint a személyhez fűződő jogok természetéből fakad, hogy azok magukban foglalják a személy önrendelkezési szabadságát, tehát e jogokról való lemondás lehetőségét is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
