1. Az alperes részvénytársaság alaptőkéje 17 200 000 forint volt, 1 600 000 forint névértékű részvény a felperes tulajdonában állt. Az alperes részvénytársaság 1998. május hó 29. napján közgyűlést tartott. A közgyűlésről jegyzőkönyvet vettek fel, amelynek értelmében "a közgyűlés szavazással egyhangúlag elfogadta … az 1997. évi mérleget és az osztalékfelosztásra vonatkozó javaslatot." A közgyűlés a jegyzőkönyvhöz csatolt 1997. évi mérleg alapján ennek megfelelően összesen 4 349 000 forint osztalék kifizetését határozta el. A felperes 1 600 000 forint névértékű részvényére eső osztalék összege 1 014 436 forint volt.
A felperes 2001. szeptember 7-én írásban felszólította az alperest az 1 014 436 forint összegű osztalék kifizetésére. Az alperes 2001. szeptember 26-án kelt levelében a felperes követelését azzal utasította el, hogy a követelés még nem vált esedékessé, így az időelőtti. Erre figyelemmel terjesztette elő a felperes 2001. december 18-án kelt keresetlevelét igényének érvényesítése végett a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság előtt.
2. A felperes keresetlevelében előadta, hogy az osztalék nyomban esedékessé vált, tehát annak kifizetését az alperesnek nyomban teljesítenie kellett volna. Az alperes által elismert és teljesíteni vállalt követelésről volt szó, amely rendeltetése szerint a részvények tulajdonosát megillető hozadék, ez pedig az osztalék kifizetésére vonatkozó döntés meghozatalával egyidejűleg esedékes lett. A keresetlevél hivatkozott a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 225. §-ának (1) bekezdésére, amely kimondja: "A részvényesnek joga van a részvénytársaságnak a számviteli jogszabályok szerint számított adózott eredménye közgyűlés által felosztani rendelt, részvényesi névértékére jutó arányos hányadára (osztalék)." Ennek megfelelően kérte az alperest 1 014 436 forint, valamint annak 1998. május 29. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os késedelmi kamata megfizetésére kötelezni. A késedelmi kamat iránti követelés jogalapja tekintetében a felperes keresetlevelében a Ptk. 301. §-ára hivatkozott és utalt arra, hogy a Választottbíróság hatáskörét követelésének elbírálására az alperes alapító okiratának 19.1. pontja alapozza meg.
Az alperes 2002. március hó 8. napján kelt védekező iratában a felperes jogi érvelését "helyén való"-nak tartotta, tehát a felperes követelésének jogalapját nem vitatta, de kifejtette, hogy a követelés időelőtti. Az alperes álláspontja szerint a részvénytársaság 2000. május hó 22. napján tartott közgyűlésén a részvényesek - közöttük a felperes is - a 6. napirendi pont alatt tudomásul vették az igazgatóság tájékoztatását, amelynek értelmében "elmaradt osztalék kifizetésére addig nem kerülhet sor, amíg a cég eredményessé nem válik." Ezt a tájékoztatást a közgyűlés 1-4/2000. számú határozatával egyhangú szavazással vette tudomásul. Az alperes hangsúlyozta, hogy a felperes a közgyűlésen - és a szavazásnál is - jelen volt, és a szavazásban részt vett. Ezzel a döntéssel a részvényesek azt az akaratukat juttatták kifejezésre, hogy a részvénytársaság kedvezőtlenné vált pénzügyi helyzete miatt lemondanak az osztalék kifizetésére vonatkozó igényükről mindaddig, amíg a gazdálkodás eredményessé nem válik. Elhatározásuk az volt, hogy a ki nem fizetett osztalék összegét fejlesztési célokra fordítják.
Az alperes hivatkozott a Ptk. 207. §-ának (3) bekezdésére, amely arról rendelkezik, hogy az olyan nyilatkozatot, amelyben valaki jogáról lemond vagy abból enged, nem lehet kiterjesztően értelmezni. A felperes osztalék kifizetésére vonatkozó jogáról a közgyűlés 1-4/2000. számú határozatának megszavazásával egyértelműen lemondott, az osztalék kifizetése ezért akkor válik esedékessé, amikor a részvénytársaság nyereséges lesz. A felperes - az alperes érvelése szerint - a többi részvényessel együtt maga döntött úgy, hogy az osztalék kifizetése iránti igényéről a közgyűlés határozatában megfogalmazott feltétel beálltáig lemond.
3. A Választottbíróság a kereset elbírálása érdekében tárgyalást tűzött ki. Az alperes a tárgyaláson nem jelent meg, de a tárgyalásra szóló idézést a postán - a Választottbírósághoz visszaérkezett idézésen feltüntetett megjegyzés szerint - nem vette át. Erre figyelemmel az idézést a Választottbírósági Eljárási Szabályzata 11. §-ának (5) bekezdése alapján az elküldéstől számított nyolcadik napon a belföldi címzett részére kézbesítettnek kellett tekinteni, és az ezt követő időpontra kitűzött tárgyalást a Választottbíróság az alperes távollétében is megtartotta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
