Egyik jogászi hivatásrend sem zárkózhat elefántcsonttoronyba, mert munkáját figyeli a társadalom - mondta Trócsányi László igazságügyi miniszter egy szakmai kiadvány bemutatóján 2018. március 19-én, Budapesten. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar gondozásában, a Kar hivatalos l apjának, az "Executio"-nak a különszámaként jelent meg "A közbizalom a bírósági végrehajtók és az igazságügyi szakértők tevékenységének tükrében" című nemzetközi konferencián elhangzott előadásokat tartalmazó kiadvány. A kötetet ünnepélyes keretek között, a hazai jogászi és végrehajtói szakma kiválóságai részvételével mutatta be Trócsányi László igazságügyi miniszter, valamint Petrik Béla, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar Hivatalának vezetője.
A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar épületében tartott rendezvényen a miniszter hangsúlyozta: az egyéni érdek közérdek elé helyezése azonnal hátrányos következményekkel jár, csorbítja a közbizalmat, holott a szakmának is az az érdeke, hogy jó legyen a megítélése, tekintélye a társadalom előtt. A minisztérium sem vonulhat elefántcsonttoronyba: erős kapcsolatokat kell kiépítenie a jogászi hivatásrendekkel. A jogszabály-előkészítés során az egyeztetésbe a kodifikátorok mellett be kell vonni az érintett jogi szakmák képviselőit és a tudomány embereit. A jogszabály megalkotása után pedig a gyakorlat mutatja meg, mennyire volt sikeres a kodifikáció, ebből a szempontból különösen fontosak a visszajelzések - tette hozzá. Magyarország sem zárkózhat elefántcsonttoronyba: figyelni kell a nemzetközi gyakorlatra, és a jó megoldásokat lehetőség szerint át kell venni - jegyezte meg Trócsányi László. A miniszter a kötet erényeként kiemelte, hogy a tanulmányok arra keresik a választ, miként lehet megvalósítani egy kiegyensúlyozott, eljárási és anyagi értelemben is igazságos eljárást, amely mindkét peres fél érdekeit megfelelő mértékben figyelembe veszi.
A kiadvány a magyar és a francia végrehajtás és igazságügyi szakértésre vonatkozó nemzeti tapasztalatokon felül európai uniós kitekintést is nyújt. Ahogy arra Petrik Béla a kötet méltatása során rámutatott: "[a] jó állami működés meghatározó eleme az igazságügybe vetett közbizalom, fontos ezért tisztázni a közfeladatokat ellátó köztestületek előtt álló kihívásokat, és az arra adható válaszokat, akár jogalkotói, akár jogalkalmazói megoldási javaslatokat. A konferencia anyagát megörökítő kötet ehhez biztosít a hazai és az európai jogrendszerek szakértőinek magas szintű tudásából áttekintést és feldolgozható, a gyakorlatba átültethető tudásanyagot."
A kötet alapjául szolgáló, az Igazságügyi Minisztérium és az európai közjogi értékek és ismeretek terjesztésére létrehozott Európai Közjogi Szervezet (EPLO), valamint a Francia Bírósági Végrehajtói Kamara által közösen szervezett és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében, 2017. május 11-12-én megrendezett szakmai szimpózium célja az volt, hogy áttekintse a bírósági végrehajtók, igazságügyi szakértők tevékenységének nemzetközi és hazai tapasztalatait, illetőleg hogyan lehet erősíteni a közbizalmat e szakmák irányába.
Harmadik alkalommal került megrendezése az Alkotmánybíróság, a Kúria és az Igazságügyi Minisztérium közös szervezésű szakmai konferenciája, amely az idei évben a "Szabadság és felelősség" a jogalkotás és a jogalkalmazás tükrében címet kapta. A szimpóziumnak április 24-én a Budapesti Ügyvédi Kamara épülete adott otthont. Az előadásokat három panel keretében az Alkotmánybíróság, a Kúria bírái, valamint az Igazságügyi Minisztérium munkatársai tartották, érintve mind az alkotmányjog, közigazgatási jog, polgári jog és büntetőjog területeit. A rendezvény levezető elnöke, Bencze Andrea, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője elsőként az alkotmányos dialógusban részt vevő három szerv vezetőjét kérte fel a szakmai tanácskozás megnyitására.
Trócsányi László igazságügyi miniszter örömét fejezte ki, hogy a magyar jogrendszer alkotmányosságát garantáló három központi szereplő közös konferenciája immár harmadik ízben kerül megrendezésre, megköszönte az elismert előadóknak, szakértőknek, hogy hozzájárulnak az Alaptörvénnyel kapcsolatos közös gondolkodáshoz. Az idei találkozó témájának fókuszában az Alaptörvény "Szabadság és felelősség" fejezete állt. A miniszter kifejtette, hogy a korábbi alkotmány értéksemlegességével az Alaptörvény szakít, a szabadság és felelősség fogalompár jelentéstartalma sokkal általánosabb az egyén és közösség viszonyát jogok és kötelezettségek dichotómiájával leíró korábbi "Alapvető jogok és kötelességek" fejezetcímnél. "A szabadság lehetővé teszi a jogalany számára, hogy elvárásokat fogalmazzon meg, de mivel ez másoknak
- 53/54 -
ugyanígy a szabadságában áll, az egyensúlyt a felelős magatartás teremti meg." - hangsúlyozta a miniszter. Az Alaptörvény - igazodva a modern alkotmányok struktúrájához - elejére emelte az alapjogi katalógust, jelentősen építve a nemzetközi emberi jogi egyezményekre, az Európai Unió Alapjogi Chartájára, melynek szerkezete és tartalma párhuzamba állítható az Alaptörvény alapjogokról szóló fejezetének felépítésével. A minisztert nem csak jogászprofesszorként, hanem magánemberként is érdeklik a közszereplők alapjogai, ezzel kapcsolatban így fogalmazott: "A demokratikus és államélet, közvélemény érdekében a közszereplők alkotmányosan védett magánszférája másokénál szűkebb, de ez nem vezethet oda, hogy a közszereplők esetében teljesen kiüresedjen az Alaptörvény VI. cikkében foglalt alapjog". Gondos mérlegelést igényel annak a meghatározása, hogy hol húzódnak meg a közszereplők életében a magánszféra védett határai, "nem minden téma »közérdekű«, amely a közösséget »érdekli«". Előadásában utalt arra, hogy Alkotmánybíróság kimondta, hogy az otthon nyugalma a közszereplőket is megilleti, a magánszféra védelmének térbeli határaként. Manapság az alapjogok kapcsán a modern technológia fejlődése cizelláltabb szemléletmódot igényel. A jogalkotót jelentős kihívás elé állítja a közszereplő magánszféra védelmével kapcsolatos általános jogi keretek kijelölése, a megfelelő egyensúly megteremtése, és a demokratikus közügyek megvitatásához fűződő alapvető közérdek között. Miniszter úr előadásának végén hangsúlyozta, hogy a konferencia kiváló alkalom az alkotmányos dialógusra, az alapjogokkal kapcsolatos kérdések megvitatására a jogalkotó és a jogalkalmazó tapasztalatai alapján.
Az Alkotmánybíróság elnöke, Sulyok Tamás nyitóbeszédében kiemelte, hogy az alkotmányos dialógusnak ki kell terjednie az alkotmányos intézmények vezetői közötti párbeszédre is, amelynek legfontosabb követelménye az önmérséklet, vagyis "kellő türelem és kellő tisztelet tanúsítása szükséges egymás intézményei iránt". A társadalmi egyensúly csak felelősséggel gyakorolt szabadság mellett biztosítható. A szabadságot az alapjogok érvényesülése jelenti, de ez együtt jár a társadalom alapvető értékeinek és más szabadságának az értékelésével és tiszteletben tartásával. A rendszeres párbeszédre vonatkozóan a következőket hangsúlyozta: "Nem feltétlen egyetértés szükséges szakmai kérdésekben, sőt az esetenkénti egyet nem értés kódolva van az alkotmányos intézmények között, de a szakmai kritika, egymás érvelésének alapos ismerete elvezet a kölcsönös szakmai megbecsüléshez, tisztelethez". Ha a cseh és szlovák Alkotmánybírósággal hasonlítjuk össze a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatát, látható, hogy a külföldi említett bíróságok százával semmisítik meg a legfelsőbb bíróságok döntéseit, míg nálunk erre évente tíz-egynéhány példa van. Megállapítható, hogy egyfajta visszafogottság figyelhető meg az Alkotmánybíróság részéről a jogerős bírósági döntésekkel szemben - az Alkotmánybíróság csak valódi alapjogi probléma felmerülése esetén nyúl a megsemmisítés eszközéhez, ez a számok függvényében is látszik.
Darák péter, a Kúria elnöke nyitóelőadásában kifejtette, hogy "az alkotmányos dialógus feladata a jogalkotás és jogalkalmazás körforgásának, a tapasztalatok újrahasznosításának biztosítása", továbbá megállapította, hogy "az elmúlt években kialakult a magyar jogrendszer működésének rendszerezett megfigyelése, amely kiindulópontja lehet az alkotmányos dialógusnak". A rendszerváltást követően a kelet-európai államokban a jogbiztonság az átalakulás során fontos szerepet töltött be, erős igény mutatkozott a jogintézmények törvényi szabályozására, miközben kétségek övezték a bírói kar jogfejlesztő tevékenységét. Németország ellenpélda ebből a szempontból, egyes jogterületeket, pl. a hitelbiztosítéki jogot csak a bírói joggyakorlat vizsgálatát követően lehet megérteni, számos jogintézményt a bírói gyakorlat alakított ki és hagyott jóvá. A Kúria elnöke hangsúlyozta, hogy a bírói jogfejlesztés feltételei a jól képzett bírói kar, a jogtudománnyal való együttműködés és a hatékony jogorvoslati rendszer. Ha ezek maradéktalan megléte kétséges, helyesebb a jogbiztonság érdekében lemondani a jogfejlesztésről. Magyarországon nem kell lemondanunk a jogfejlesztésről, a bírói kar olyan formában és eszközökkel fejleszti a jogot, amely mindenkinek hasznára válik. Darák Péter a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjainak munkájáról is beszélt, a Polgári Kollégium által elfogadott két véleménnyel pedig szemléltetni kívánta ezen tevékenységek jelentőségét. Egyrészt a társasházi jogvitákkal foglalkozó joggyakorlat-elemző csoport megvizsgálta azt a kérdést, hogy milyen eljárási és anyagi jogi szabálysértések eredményezhetik a társasházi közgyűlési határozat érvénytelenségét, valamint a felsorolt szabálysértések automatikusan vezetnek-e szabálysértéshez, avagy van helye a bírói mérlegelésnek. A csoport azt az álláspontot fogadta el, hogy a tényállás tisztázása szükségessé teheti a bírói mérlegelést. Az említett testület továbbá a jegyző birtokvédelmi eljárás során betöltött szerepe kapcsán fontosnak tartotta a jegyzők szakmai erősítését, segítését a birtokvitát eldöntő szakszerű döntéshozatalban, továbbá javaslatot tett a jogalkotó felé arra vonatkozóan, hogy szükséges lenne megteremteni annak a lehet őségét, hogy a felek a jegyző előtti birtokvédelmi eljárásban egyezséget kössenek - ezt a kérdést a hatályos jogszabályok nem rendezik. Megállapítható tehát az alkotmányos dialógus szükségessége, a dialógushoz szükséges kiindulópontok léte.
Kónya István, a Kúria elnökhelyettese kezdte jogos védelemről szóló előadásával a konferencia büntetőjogi témákat érintő paneljét. A 2012. évi C. törvény IV. fejezetében a büntethetőséget kizáró okok között a 22. §-ban szabályozott jogos védelemről és ennek az Alaptörvény "Szabadság és felelősség" fejezetének V. cikkében található önvédelem alapjogának való büntetőjogi leképzéséről, az ezzel kapcsolatos joggyakorlatról és a jogegységet szolgáló kúriai ítélkezésről tartott előadást. Felszólalásában kiemelte, hogy "hatályos büntetőjogunk a jogos védelem nélkülözhetetlen tartalmát teszi hangsúlyossá, annak tradicionális tartalmát őrzi meg, melyhez alkotmányos hátteret kapott az önvédelem alapjogának Alaptörvénybe emelésével". Szólt arról is, hogy a legmagasabb szintű jogforrás alapján kijelenthető, hogy kimúlt az állam "omnipotens" természete, a jogalkotó az embereket bátrabb kiállásra sarkallja testi épségük, életük, vagyonuk megvédése érdekben. Azzal biztat, hogy "védd magad", mert az állam is megvéd, mert deklarálta, hogy a sérelmet szenvedett fél mellé áll. A jogos védelem ilyen szabályozása preventív jellegű, mert a bűnelkövetők szempontjából érdemi visszatartó erővel bír. A Kúria elnökhelyettese felhívta arra a figyelmet, hogy a bírói ítélkezés helyenként "tévutakra" keveredett, a következetes ítélkezés szükséges
- 54/55 -
a jogos védelem helyes, törvényhű megállapítására és az általános megelőzés megerősítésére. Csak így lehetséges, hogy a rossz oldalon álló támadó a támadást ne kísérelje meg, attól elálljon. Jó bíróra van szükség, mert Csemegi Károlyt idézve "a jog bíró nélkül, és a bíró jog nélkül semmit nem ér". Kónya István álláspontja szerint a "Szabadság és felelősség" fejezetben biztosított önvédelmi alapjog és a hatályos büntető anyagi jog szabályai harmonizálnak egymással. Ehhez az ítélkezésnek is fel kell zárkóznia azért, hogy büszkén vallhassa feladatául az igazságszolgáltatást. Bizakodással tekintett a jövőre, és reméli, hogy az alkotmányos és anyagi jogi harmóniához rövidesen az ítélkezés is egyöntetűen felzárkózik, és ehhez a Kúria büntető ítélkezése hatékony eligazodást fog biztosítani. A Kúria elnökhelyettese szerint a jogegység soha nem spekulatív, mert mindig konkrét döntéseken alapul, jóllehet elvi tételeinek kidolgozása elméleti felkészültséget igényel. Végezetül elmondta, hogy a jogos védelem körében az "alkotmányosodás" a normatív értékrendszer betartását jelenti, miáltal a jog-és igazságérzet megnyugtató módon találkozhatnak.
Czine Ágnes alkotmánybíró az új büntetőeljárási törvény az Alaptörvény tükrében c. előadásának elején felhívta a figyelmet arra, hogy az új Be. két hónapon belül hatályba lép, így igen fontos és időszerű az új büntető eljárásjogi törvény és az Alaptörvény rendelkezései közötti kapcsolat vizsgálata. A jogalkotó törekedett az új Be. megalkotásánál arra, hogy az eljárási törvény rendelkezései harmonizáljanak az Alaptörvény rendelkezéseivel. Vannak olyan elvi tételek, amelyek nem minősülnek alapelveknek vagy alapjogi rendelkezéseknek, mégis jelentőséggel bírnak, a jogalkotó arra fókuszált, hogy ezek a büntetőeljárásban megjelenjenek. Vannak ugyanakkor olyanok, amelyek kimaradtak, pl. a jogorvoslathoz való jog. A jogalkotó feltehetőleg törekedett elkerülni a felesleges duplikációt, egyes rendelkezések ugyanakkor az Alaptörvényből több esetben szó szerint visszaköszönnek - az előadó ezt üdvözölte. Utalt többek között az ártatlanság vélelmére, amely alapelvvel az Alkotmánybíróság is többször foglalkozott, mint a jogállamiság egyik alapelvével. Az alapjogi rendelkezések között a jogalkotó kiemelte az emberi méltósághoz való jogot és a szabadsághoz, személyi biztonsághoz való jogot. Fontos, hogy az alapjogi rendelkezések áthassák az egész eljárásjogot, amikor a mindennapokban a bírók, nyomozók, ügyészek, rendőrség ezeket érvényre juttatják. Ezen felül megtaláljuk az alapvető rendelkezések között a szükségesség, arányosság és fokozatosság elvét és a védelemhez való jogot is. A törvény preambulumának megfelelően Magyarország eleget tesz a nemzetközi és európai uniós kötelezettségeinek. A jogalkotó elsődleges feladata olyan rendelkezések megjelenítése a törvényben, amelyek az alapelvek érvényre juttatását segítik elő. Az alkotmánybíró ugyanakkor előadásában felhívta a figyelmet arra is, hogy ezt nem csak a jogalkotónak, jogalkalmazónak, de a bíróságoknak is teljesítenie kell. Az előadó két innovatív, előremutató rendelkezésre hívta fel a figyelmet a törvényben: ha a terheltet őrizetbe veszik, 24 órán belül ki kell hallgatni, továbbá ha a terheltet érintő eljárási cselekményre kerül sor, akkor a védőt értesíteni kell úgy, hogy két órát hagyni kell neki a megjelenésre. A korábbi gyakorlat során sajnos számos esetben nem tartották be az ilyen jellegű, védőre vonatkozó szabályokat. Az Alkotmánybíróság 8/2013-as határozatában kifejtette, hogy a védőnek megfelelő időt és lehetőséget kell kapnia a megfelelő felkészülésre, megjelenésre. A kényszerítőeszközök alkalmazása terén üdvözlendő, hogy azoknak csak a legszükségesebb mértékű alkalmazása lehetséges, tehát az új törvény arányosságot követel meg és rögzíti a fokozatosság elvét. Czine Ágnes bízik abban, hogy a jövőben a mindennapok során a bírók, ügyészek, jogalkalmazók sokszor hivatkoznak majd a szükségesség-arányosság és fokozatosság alapvető rendelkezéseire. Széchenyit idézve kiemelte: "Nem elég a mai időben törvényeket írni, de azok iránt szimpátiát kell gerjeszteni" - amely a törvényt alkalmazó bírák, ügyészek, ügyvédek, nyomozók és rendőrök feladata, de ugyanakkor olyan törvényt is kell írni, amely mindenki megelégedésére szolgál.
Pongrácz Attila, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője a sértett jogainak szabályozásáról tartott előadást az új büntetőeljárási törvényben. A jogos védelem jogintézménye egy büntetőjogi eszköz arra, hogy egy jogtalan támadás elszenvedője, sértettje mentesüljön a támadás elhárítása körében tanúsított magatartása büntetőjogi következménye alól. Ez a jogintézmény a társadalom által, az adott incidens sértettjének tekintett személy védelmét, jogilag elfogadható fejlődési magatartás kijelölését szolgálta. Az előadó az új, vacatio legis állapotában lévő büntető eljárásjogi törvény keretében megvalósított módosításokon keresztül mutatta be a sértettre vonatkozó nagyobb koncepcionális megfontolásokat a jogalkotó részéről. Kiemelt közpolitikai célkitűzés volt, hogy nagyobb hangsúlyt fektessen a sértett érdekeinek védelmére a hatályos szabályozáshoz képest az új kódex, tükrözze azt a szemléletet, hogy a sértett egyenjogú maradjon az eljárásban. A sértett védelmét, érdekeinek érvényesítését a jogalkotó igyekezett minden lehetséges eszközzel támogatni. Ez a kodifikáció szerkezeti módosításaiban is tetten érhető, hiszen az új törvényben a sértetti jogok egységesen, átgondoltan vannak szabályozva, a sértett az eljárási szereplők között önálló fejezetben jelenik meg, ahogyan a különleges bánásmód is. A sértetti nyilatkozat új jogintézménye szimbolikusan hangsúlyozza a jogalkotó törekvéseit: a sértett törvényben rögzített lehetőséget kap az eljárás során bármikor nyilatkozni arról, hogy az őt ért bűncselekmény milyen testi, lelki, vagyoni hátránnyal járt - tehát nem csak például tanúként szólhat a hatósághoz, hanem mint "rosszat elszenvedett ember". Nagyon fontos szempont volt a sértett egyéni érdekeinek figyelembevétele. Eszerint a bűncselekmény miatt eljáró hatóságoknak a sértettekkel kapcsolatban személyre szabottan és megfelelő módon kell bánni, ahogy azt az adott helyzet, az egyén igényei, a bűncselekmény rá gyakorolt hatása megköveteli. A sértett továbbá - egy szintén szimbolikus, új rendelkezés alapján - bármikor nyilatkozhat, ha nem kíván a továbbiakban részt venni az eljárásban (ez persze a tanúkénti részvételnek nem akadálya). A kodifikáció menetében jelentős célkitűzés volt, hogy komplex szemlélettel végezzék el az eljárásjogi szabályok felülvizsgálatát, tehát a sértettek érdekeinek kiemelt védelmét a kódex minden szerkezeti egységében, valamennyi részletszabályában áttekintették. A sértett szerepe a közvetítői eljárások során is nagyobb hangsúlyt kapott, illetve olyan rendelkezések is elősegítik a sértett érdekeinek képviseletét, amelyek a technológiai fejlődésből következő vívmányok - például, hogy a sértettnek nem kell az ország másik végébe utaznia, a lakóhelyéhez közel is megvalósítható
- 55/56 -
a tanúként való kihallgatás. Az előadó konklúziójában elmondta, hogy a sértettek jogi helyzetére vonatkozó szabályozás területén a jogalkotás és jogalkalmazás kölcsönhatása rendkívül fontos. A jogalkotó célja egy európai színvonalhoz méltó sértetti szabályozást tartalmazó törvény elfogadása volt, további kérdés ugyanakkor, hogy ebből a jövőben mi fog tudni megvalósulni és milyen mértékben.
A második panel első előadója Szalay Péter alkotmánybíró volt, aki a véleménynyilvánítás szabadságáról tartott referátumában ismertette választott témájának hazai történetét, fordulópontjait, az Alkotmánybíróság erre vonatkozó határozatait és a véleménynyilvánításhoz való jog területén érvényesülő paradigmaváltásokat. Meghallgathattuk, hogy a hazai jogfejlődésben érdekes módon viszonylag korán, egy diktatúra időszakában merültek fel a véleménynyilvánítás szabadságának csírái, tehát már az előző rendszerben is létezett az ún. sajtó-helyreigazítás jogintézménye. A fontos kérdés ennek kapcsán az, hogy mi nem helyénvaló. A korábbi Alkotmány már rendelkezett a véleményszabadságról, ma pedig az Alaptörvény szól az alkotmányos véleményszabadságról. Ez ugyanakkor nem jelentheti azt, hogy mindenki bármit szabadon állíthat, ennek vannak korlátai és bizonyos kategóriái, amelyekre a PK 12. sz. és a PK 13. sz. állásfoglalás, valamint a sajtóhelyreigazításhoz kapcsolódóan a PK 13. sz., a PK 14. sz., valamint a PK 15. sz. állásfoglalások határoznak meg bizonyos fontos kritériumokat. A PK 12. sz. állásfoglalás alapján meg kell egymástól különböztetni a tényállítást és véleménynyilvánítást, amely nem egyszerű feladat - az állásfoglalás alapján a sajtó-helyreigazításnak tényállítás esetén van helye - a Polgári Törvénykönyv esetlen megfogalmazása szerint "valótlan tényt állít" - valótlan tény nincs, hamis tényállítás van. Az előadó kiemelte, hogy a konferencia akár a hatalommegosztás leképzése is lehetne - bár a törvényhozó hatalom nincs jelen, az Alkotmánybíróság a hatalommegosztás modern kori letéteményese. A konferencián részt vevő szervek szinergikusan működnek együtt. Az Alkotmánybíróság gyakorlatát elemezve a következő következtetésekre jutott az előadó: a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat alapján az Alkotmány kifejezetten alkotmányos véleményszabadságról beszél, ezen belül van tényállítás és ettől meg kell különböztetni a bírálat, jellemzés, kritika fogalmát. A tényállítás az, ami egyedül bizonyítható, a bírálat és a kritika, jellemzés ugyanakkor teljesen szabad (még akkor is, ha a benne foglaltak valóságalapja kérdéses). A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat bevezette a politikai szereplő és a tűrőképesség fogalmát, melynek értelmében, aki hivatásszerűen alakítja a közvéleményt, az magasabb tűrőképességgel kell, hogy rendelkezzen, mint az egyszerű ember. Szalay Péter bemutatta a témában releváns alkotmánybírósági döntéseket, majd előadásának végén kijelentette: "mind az Igazságügyi Minisztériummal, mind a Kúriával és a bíróságokkal szinergikus kapcsolatban van az Alkotmánybíróság -még akkor is, ha a hatalommegosztás rendszerében kódolva vannak bizonyos ellentétek".
Döme Attila kúriai bíró a személyiségi jogi felelősség alkotmánybírósági megítélésének hatása az ítélkezési gyakorlatra címmel tartott előadást. Előadásának elején bemutatta a személyiségi jogvédelem eredetét, amely a magánjoghoz köthető - a római jogban is a pandektisták munkássága nyomán állapítható meg, hogy az a ius privatum területéhez tartozott. A köztársasági korban infamatio volt minden szándékos cselekmény, amely valamely más személy jóhírnevének csökkentését célozta, vagy megvetésnek tette ki. A jogfejlődés ismertetése során a magánjog-közjog kapcsolatáról és egymásra való egyre jelentősebb hatásukról is szólt az előadó. Az emberi méltóság, személyiség szabad kibontakoztatásához való jog mint általános személyiségi jog egyes kifejezései az alkotmányjog keretei közé emelkedtek, a polgári jog személyiségi jogi része pedig alkotmányos alapot nyert. Fokozatosan kialakult a közéleti szereplőkre vonatkozó külön terület - az 1959-es Ptk. módosításaiból együttesen következtek a személyiségi védelemre vonatkozó szabályok, amelyeket a bírói gyakorlat és az Alkotmánybíróság munkált ki, az angolszász, nyugat-európai irány felé orientálva. Az emberi méltóság mint általános személyiségi jog jelenik meg, a benne foglalt jogok viszont korlátozhatóak. 171 bírósági eseti döntést elemezve, és a jelentősebb, témában releváns alkotmánybírósági határozatokat idézve [például a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat, 7/2014. (III. 7.) AB határozat] mutatta be a személyiségi jogok fejlődését - szemelvényeket, érdekesebb, jelentősebb eseteket ismertetett a bírói gyakorlatból a közéleti szereplők személyiségi jogi védelmének témájában.
Mázi András, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője az Alkotmánybíróság kommunikációs jogokkal kapcsolatos gyakorlatában bekövetkezett irányváltásokat mutatta be előadásában, három témakörre koncentrálva. Mi is a véleménynyilvánítás szabadságának helye az alapjogi katalógusban? A véleménynyilvánítás szabadsága kiemelt, különleges helyet kap az alapjogi hierarchiában, az emberi méltósághoz való jogot követően, az egyéb alapjogok felett helyezkedik el - az Alkotmánybíróság első évtizedére mindenképp igaz ez a megállapítás. Ugyanakkor a 3001/2018. (I. 10.) AB határozat mellé öt alkotmánybíró különvéleményt fogalmazott meg, az eddigi doktrína felülvizsgálandó, hiszen a véleménynyilvánítás szabadságának más alapjogokkal szemben azok súlyos megsértése esetén is feltétlen elsőbbséget biztosító korábbi szemlélet a Nemzeti Hitvallás és az emberi lét alapvető fordulatából következően nem tartható fenn. A második kérdés, amely az előadás során jelentőséget nyert, hogy mely alapjogok korlátozhatják a véleménynyilvánítás szabadságát? A 30/1992. (V. 26.) AB határozatban már megjelenik, hogy "az emberi méltóság a véleménynyilvánítás korlátja lehet". Az Alaptörvény negyedik módosítása megváltoztatta a keretet és az értelmezési mezőt, amely alapján az Alkotmánybíróság a döntéseit meghozta. A 7/2014. (III. 7.) AB határozat szerint az Alaptörvény 9. cikkének (4) bekezdése kifejezetten a személyiségvédelem körébe tartozik. A 13/2014. (IV. 18.) AB határozat alapján a véleménynyilvánítás határa a mások emberi méltóságából fakadó becsület és jó hír védelme. A már említésre került 3001/2018-as, öt alkotmánybíró által különvéleményezett határozat különvéleményeinek megállapítása szerint valamely alapjog gyakorlása felelősséggel jár, a visszaélésszerű gyakorlása nem csak más alapjog lényeges tartalmát korlátozhatja jogtalanul, hanem sértheti a közérdeket is. A különvélemények jelzik, hogy a téma a testület napirendjén fog még egy ideig szerepelni. Mázi András harmadik kérdése a megváltozott világ, újítás, technológia és a dotcom korszak hatásaira koncentrált, melynek hatása, hogy mindenki könnyedén
- 56/57 -
közszereplővé válhat, ez a magánszféra belső titkait is érintheti, akarva-akaratlanul az egyén mások céltáblájává válhat. Sokkal gyakorlatiasabb problémák merülnek fel. Az állam sokáig - és ez talán még most is tartható - a véleménynyilvánítás szabadságának legfőbb korlátozójaként lépett fel a represszív erőszakszervezetek útján, másik oldalon pedig jogalkotóként. Ugyanakkor az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a megjelent új platformok, a korszakváltás eredménye, hogy magánkézben levő, nemzeti jogok fölé helyezett szempontrendszer alapján korlátozzák, engedik vagy nem engedik a vélemények kibontakozását - erre a véleménynyilvánítás szabadságának jelenlegi doktrínája nem feltétlenül tud megfelelő választ adni. A jogalkotó, a jogalkalmazó, az Alkotmánybíróság által a problémára adott válasz a jövő zenéje, de ez a jövő már elkezdődött.
Az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője, Hajas Barnabás, a harmadik panel főelőadója az alapvető jogok és a közigazgatási eljárás kapcsolatáról beszélt. Előadása elején felhívta a figyelmet arra, hogy január óta új hatósági eljárásjogi kódex van hatályban. A kódex megalkotásának célkitűzései a jó, olcsó, gyors, a magánérdek és közérdek közötti egyensúlyhelyzet megteremtésére alkalmas hatósági eljárásjogi kódex megalkotása volt. A jó eljárásjogi törvény megfelel a közérdeken túl az Alaptörvénynek, ezért is kiemelten fontos az alapelvek szerepe, tehát egy olyan törvényre van szükség, amely az Alaptörvény XXIV. cikkéhez hűen alkalmas arra, hogy a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon, észszerű határidőn belül, indokolt döntéseket hozzanak, lehetővé téve a közigazgatási perben elbírálható hatósági ügyintézést. Az Általános Közigazgatási Rendtartás kodifikációja során tehát az egyik jelentős kérdés az volt, hogy hogyan lehet az Alaptörvény vonatkozó rendelkezéseit a hatósági eljárásjogi szabályokban is megjeleníteni. A törvényben rögzített alapelvek megfelelnek a legfelsőbb szintű norma rendelkezéseinek is. Az alaptörvényi rendelkezésekkel való kapcsolat megteremtésének több módja lehetett volna, úgy is mint az alapelvi kapcsolat preambulumbeli utalással való megoldása vagy az alapelvek pontokba szedve való megjelenítése, magyarázat nélkül. Tekintettel kellett ugyanakkor arra is lenni, hogy a hatósági eljárásjogot nem csak jogi szakvizsgával rendelkező jogalkalmazóknak kell majd alkalmazniuk. Így végül annak a megoldásnak a mentén kötelezte el magát a jogalkotó, hogy olyan alapelvi rendelkezéseket rögzített a törvényben, amelyek megmagyarázzák az alapelvek jelentését. Emellett az Ákr. több olyan rendelkezést is tartalmaz, amelyek kifejezetten az alapjog védelméhez kapcsolódnak. Hajas Barnabás megemlítette többek között a személyes adatok védelméhez való jog megjelenését a törvényben [27. § (2) bekezdése szerint a hatóság gondoskodik arról, hogy a személyes adatok védelme biztosított legyen], a tulajdonhoz való jog megjelenése a zár alá vett dolog értékesítésére, megsemmisítésére vonatkozó szabályok keretében, avagy az otthon, magánélet védelmét biztosítani hivatott rendelkezéseket. A törvényben továbbá számos alapvető jog is található, melyeknek fontos szerepe van. Látható tehát, hogy az Általános Közigazgatási Rendtartás az alapelvi rendelkezéseken túl is számos ponton kapcsolódik az Alaptörvény "Szabadság és felelősség" fejezetéhez.
A kiegyensúlyozott hatósági és bírósági eljárás kapcsolatáról Hörcherné Marosi Ildikó alkotmánybíró tartott előadást. Először felvázolta az alapjogok fogalmi kereteit, majd részletesen beszélt a tisztességes, kiegyensúlyozott/fair eljáráshoz való jogról és a megfelelő ügyintézéshez való jogról. Az alapjog természete, hogy az kikényszeríthető valamilyen bírói fórum előtt. Arra szolgál, hogy elsődlegesen a jogosultat védje, szükségképpen az állammal szemben. A véleménynyilvánítás szabadsága terén ugyanakkor globális cégek is megjelennek, ekkor a védelem az államon kívül is fontossá válik. A fair eljáráshoz való jog gyökerei, egyezményi alapjai különböző emberi jogi dokumentumokban lelhetőek fel, például az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában vagy a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában. Eljárási természetű alapjog a fair bírósági eljáráshoz való jog, elvi fundamentuma az eljárás egészének minőségi védelme. A 7/2013-as alkotmánybírósági határozat alkalmazhatónak ítélte a 6/1998-as határozatot, amely alapján a fair eljáráshoz való jogot a minőséggel, az eljárás egészének figyelembevételével kell teljesíteni - az összes részletszabály betartása ellenére is lehet az eljárás méltánytalan, igazságtalan, tisztességtelen. Ezen alapjog a perbeli jogok érvényesülését hivatott biztosítani, kifejezetten azoknak kíván egy meghatározott minőséget adni. Lényegében a bírói igazságszolgáltatás objektív, eredményes voltának garanciája. Az igazságszolgáltatás az anyagi igazság kiderítésére kell hogy irányuljon. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügyfél joga az objektív igazság kiderítése. Az Alaptörvény XXVIII. cikkében található alapjog tehát önálló dogmatikával bír, abszolút szerkezetű, a részjogosítványok pedig szükségesség-arányosság szerint korlátozhatóak. Az alapjog kötelezettje elsődlegesen a bírói igazságszolgáltatás, a bíró, jogosultjai az eljárás résztvevői. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában azonban egy elmozdulás figyelhető meg, ugyanis az állami szervek, állam és önkormányzat által létrehozott jogalanyok is folyamodhatnak alapjogi védelemért - ilyenkor magánjogi jogviszonyban, magánjogot kell érvényesíteniük, az állami szervek maguk kérik a jogvédelmet az Alkotmánybíróságtól. Az előadó számos esetet felsorolt, amelyekben a bíróság ezzel a kérdéssel foglalkozott, példának hozta, hogy közszolgálati műsorszolgáltató vagy büntetés-végrehajtási intézet is fordult már a taláros testülethez. Egy másik elmozdulás is megfigyelhető az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdése alapján, amely processzuális természetű alapjog, de az Alkotmánybíróság rávetítette a jogszabály bírói értelmezésére. A megfelelő ügyintézéshez való joghoz kapcsolódik a fair eljáráshoz való jog és a közigazgatási kárfelelősség. Az Alaptörvény hatálybalépésével a fair ügyintézéshez való jog alkotmányos szinten került rögzítésre. Az Alkotmánybíróság azonosított részjogosítványokat, tett megállapításokat, de összefüggő, gyakorlati kidolgozásra még nem került sor úgy, mint az egyéb alapjogok tekintetében. A két alapjog közötti összefüggésre a kötelezetti oldal adja meg a választ; kötelezett az állam, állami szerv, de elválik, hogy melyik az az állami szerv, aki az alapjog érvényesítéséhez tartozik, és melyik az, amelyen a teljesítést számon lehet kérni (hatóság, bíróság). Az igazságszolgáltatás hatókörébe pedig beletartozik a közigazgatási határozatok felülvizsgálata.
- 57/58 -
Balogh Zsolt, a Kúria bírája Alapjogvédelem a közigazgatási bíráskodás során című előadása zárta a konferenciát. Az Alaptörvény hatályba lépését követően az alkotmányossági kérdések bírói gyakorlatban történő megoldása növekedett a korábbi időszakokhoz viszonyítva. A jelenség fő oka az alkotmányjogi panasz bevezetése - a bírónak kötelező foglalkozni alkotmányjogi panaszok elbírálása során alkotmányossági kérdésekkel. A bírói ítélkezés során újabb szempontként jelenik meg az alkotmányosság vizsgálata. A bíróknak figyelembe kell venniük az Alaptörvény R) cikkét és XXVIII. cikkét. A Kúria 2017-ben lezárta az Alaptörvény hatályosulásához kapcsolódó joggyakorlat-elemző csoport munkáját, összefoglaló vélemény született meg a büntető, polgári, közigazgatási bírók munkáját érintve. Az alapjog védelme kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az új Abtv. hatálybalépésével a bírói kezdeményezések száma jelentősen megnőtt. A bírói kezdeményezést a "Szabadság és felelősség" fejezetben foglalt alapjogok vonatkozásában lehet benyújtani, így a bírók kezében különleges felelősség van. Az alapjogvédelem a bírói eljárás során két eljárásjogi kérdést vet fel. Ha a fél alapjogsérelemre hivatkozik, mit kell a bírónak tenni? A 3/2015-ös alkotmánybírósági határozat alapján, ha egy bíró bírói kezdeményezés keretében valamilyen alapjogsérelemre hivatkozik, azonosítania kell az alkotmányossági problémát és a jogszabályt az alkotmánnyal összhangban kell értelmeznie. Adott esetben még decentralizált bíráskodás is kialakulhatna, ha a bíróságok intenzíven értelmeznék az alkotmányos rendelkezéseket ennek folyományaként, de ez egészen más irány, a jelenlegi folyamatok, fejlődés nem ebbe az irányba mutat. A bíró szuverén döntése, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul-e, ha az adott rendelkezés alkotmánysértő. Gyakoribb azonban, hogy úgy látja, nem sérti a jogszabály az Alaptörvényt és az Alkotmánybíróság csak elutasítaná az indítványt. Az eljárási jogok, a tisztességes eljáráshoz való jog, a megfelelő ügyintézéshez való jog a közigazgatási bírói ítéleteknél erősen jelen van, a felülvizsgálati kérelem gyakran hivatkozott jog, az Alkotmánybíróság ezeket a jogokat a bírói döntésekkel szemben is közvetlenül érvényesítette bizonyos esetekben. Új fejlemény, ha a hatóság túllépi az ügyintézési határidőt és a határidő túllépését követően a körülményekben az ügyfélre kedvező változás következik be, és ezt követően hoz a hatóság döntést, az kedvezően kihat az ügy érdemére - például ha a jogszabályi környezet megváltozik. Balogh Zsolt ezt követően bemutatta a Kúria gyakorlatában bekövetkezett jelentősebb változásokat a téma kapcsán, például hogy az 5/2015-ös határozatában az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a kampányidőszakban még az az állítás is értékítéletnek számíthat, amelynek valamilyen ténybeli alapja van, de a kifejezés és a körülményei, a kampányidőszak miatt a véleménynyilvánítás szabadsága alá tartozik.
A rendezvény küldetése az volt, hogy fórumot biztosítson az Alkotmánybíróság, a Kúria és az Igazságügyi Minisztérium közötti alkotmányos dialógusnak és szakmai együttműködésnek. Az alkotmányos intézmények vezetői és a konferencia előadói egyaránt üdvözölték azt a lehetőséget, hogy a jogalkalmazás, az igazságszolgáltatás és a jogalkotás során szerzett tapasztalataikat egymással és a nagyszámú hallgatósággal megoszthatták.
A demokrácia olyan, mint a levegő, nem vesszük észre, mert természetesnek tartjuk, hogy abban élünk - jelentette ki az igazságügyi miniszter május 10-én, Szegeden. Ha nem jogi fogalomnak tekintjük, akkor a demokrácia alapvetően kulturális kérdés - mondta Trócsányi László a European Public Law Organization (EPLO), a Europe Direct Szeged és a Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézetének közös szervezésében, 2018. május 10-11-én, a József Attila Tanulmányi és Információs Központban rendezett, "Demokrácia és jog az európai integrációban és a nemzetközi kapcsolatokban" című nemzetközi konferencián, ahol elismert jogtudósok folytattak intenzív tudományos vitát az európai integrációt érintő aktuális kérdésekről, így különösen a demokrácia múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Nyitóelőadásában a miniszter a demokrácia fogalmának és tartalmának változásairól beszélt. Nehéz kiválasztani a leginkább érvényes definíciót. A demokrácia leginkább egyfajta kultúraként írható le. Olyan, mint a levegő: természetesnek vesszük, hogy benne élünk, de rögtön észrevesszük, ha elfogy, vagy megromlik. A különböző - gazdasági, politikai - értelemben vett szabadság nélkül nincs demokrácia, de ettől elválaszthatatlan a felelősség kérdése. "Azért vagyunk szabadok, hogy egyben felelősek is legyünk" - hangsúlyozta a Szegedi Tudományegyetemen professzorként oktató miniszter. Az Európai Unión belül számos nyitott kérdés van. Magyarország az európai egység híve, ahogy azt az Alaptörvény is tartalmazza. Ez alatt azonban nem egy szupranacionális államot, hanem a tagországok együttműködésén alapuló integrációt ért - mondta a miniszter. A miniszter üdvözölte az EPLO és a Szegedi Tudományegyetem között újonnan született együttműködést.
Spyridon Flogaitis, az EPLO igazgatója felidézte a demokrácia eredetét, mint az ősi Görögországból származó értéket, amely bár tartalmában változott az elmúlt évszázadok alatt, a mai napig összeköti az európai tagállamokat és alapjaiban meghatározza az európai identitást.
Bertrand Mathieu a közvetlen és a közvetett demokrácia kapcsolatáról tartott előadásában a jog és a demokrácia lehetséges összeütközésének veszélyeit, egyúttal lehetőségeit hangsúlyozta. A párizsi Sorbonne professzora szerint a demokrácia válságban van. Az európai állampolgárok harmada szerint a demokrácia helyett egy másik berendezkedés is megfelelő lenne. A francia Államtanács tagja kifejtette, nem szabad úgy tenni, mintha a demokráciapártiság általános érték lenne, a tekintélyelvű rendszerek vonzalmat gyakorolnak az emberek egy bizonyos részére. A demokrácia állami kereteken belül született meg és fejlődött ki. Ez a keretrendszer azonban töredezik, a szupranacionális rendszerek rátelepedtek - közölte Bertrand Mathieu. Hangsúlyozta: valós európai szintű politikai vitát kell folytatni. Európa, de nem a mai rendszer megerősítésére lenne szükség.
- 58/59 -
Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke az emberi jogok védelmének rendszeréről beszélt az egyes tagállamok nemzeti alkotmányos identitásának tükrében, bemutatva a magyar Alkotmánybíróság joggyakorlatát és kiemelve az európai alkotmányos párbeszéd jelentőségét. Kifejtette: az emberi jogok és a nemzeti identitás között nincs valós ellentmondás, ha demokratikus kereten belül gondolkodunk. Az egyén alapvető jogai és a nemzeti identitás ugyanazon alapokon nyugszanak.
A konferencia második szekciójában, Fejes Zsuzsa egyetemi docens moderálása mellett, előadást tartott továbbá Korhencz Tamás egyetemi tanár, a Szerb Alkotmánybíróság tagja, Eivind Smith professzor, az Oslói Egyetemről, Jaap de Zwaan, a Rotterdami Erasmus Egyetem professzor emeritusa, Sonnevend Pál, az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának dékánhelyettese, továbbá Veronika Bilková, a Velencei Bizottság alelnöke. A konferencia első napját Chronowski Nóra, az ELTE tanszékvezetőjének összefoglalója zárta. A konferencia második napján, amelynek a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának épülete adott otthont, fiatal kutatók és PhD-hallgatók folytattak tudományos párbeszédet a demokrácia és a jog összefüggéseiről.
(forrás: kormany.hu, SZTE - http://www.juris.u-szeged.hu) ■
Visszaugrás
