A Magyar Közlöny 2002. évi 15. számában az Igazságügyi Minisztérium közzé tette az új Polgári Törvénykönyv koncepcióját. Eszerint az új Ptk. negyedik könyve foglalná magában a kötelmi jog szabályait, és ennek ötödik részébe tagolódnának be az értékpapírjogviszonyokra vonatkozó általános rendelkezések.
Üdvözlendő, hogy a Ptk. ebben a körben rendelkeznék az értékpapírok megsemmisítésének anyagi jogi következményeiről is. A kilátásba helyezett megoldás azonban már súlyosan aggályosnak látszik. Eszerint "...azt mindenképpen az anyagi jognak kell rendeznie, hogy ha a megfelelő eljárásban kimondták az értékpapír megsemmisítését, akkor az értékpapír-jogviszonyból eredő jogosultság megszűnik, s ismét megnyílik a lehetőség az alapul fekvő jogviszonyon alapuló jogérvényesítés előtt, ahol viszont már nem érvényesülnek az alaki legitimációból és kifogás-korlátozásból eredő kedvezmények". Vajon milyen elvi vagy gyakorlati érvek szólnak amellett, hogy az értékpapír megsemmisülésével együtt megszűnjenek az értékpapírban megtestesült jogok is?
A hagyományos magyar jogi megoldás a koncepcióban kifejtett elgondolással homlokegyenest ellenkező álláspontra helyezkedett. Szladits Károly az értékpapír megsemmisítésének értelmét éppen abban látta, nehogy az értékpapír elveszése vagy megsemmisülése miatt megszűnjön a hitelező követelése is, miáltal az adós ingyen szabadulna tartozása alól. E visszás eredményt teszi elkerülhetővé az értékpapír megsemmisítését célzó eljárás. Ezen eljárás folytán ugyanis a bíróság az értékpapírt (ha még megvolna) semmisnek jelenti ki, úgy, hogy azt többé senki más nem értékesítheti; a megsemmisítést kérő jogosult pedig a bíróság határozata alapján követelheti, hogy neki az értékpapír kibocsátója a megsemmisített papír helyett újat adjon, illetőleg, ha a követelés lejárt, azt fizesse ki." (A magyar magánjog vázlata. Második rész, 307. oldal.)
Ugyanezek a szempontok vezették a bírói gyakorlatot is. Közjegyzői eljárásban megsemmisített váltó esetében fejtette ki például a Legfelsőbb Bíróság, hogy "...a váltó elvesztése a váltójogviszonyt nem szüntette meg (... ) a váltóból eredő igény a közjegyzői megsemmisítést kimondó határozat alapján érvényesíthető." (Nota bene: szó sincs arról, hogy a váltóhitelezőnek igénye érvényesítésével vissza kellett volna mennie az alapjogviszonyhoz.) A Legfelsőbb Bíróság álláspontja több más ügyben is az volt, hogy a váltó megsemmisülése nem vonja maga után a váltóadósság megszűnését (BH 2000/166., 1994/206. és 1993/569).
Mindeddig tehát egyértelmű volt a gyakorlatban, hogy a jogosultat a semmissé nyilvánított értékpapír helyett a közjegyzői végzés legitimálja, illetve, hogy a közjegyző új értékpapír kiállítását is elrendelheti (Polgári eljárásjog - Kommentár a gyakorlat számára E. 18. o.). Ezt a megoldást kellene továbbra is fenntartani. Az elvi alap egyszerű: ha a törvény azzal a rendelkezésével, hogy az "értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni (... ) csak az értékpapír által, annak birtokában lehet" szoros egységbe olvaszthatta a papírt és a jogot, megteheti azt is, hogy ezt az egységet megbontja.
A koncepció által javasolt az a megoldás, hogy a papírral együtt megsemmisült jogról vissza kell menni az alapjogviszonyra, általános érvénnyel nem alkalmazható. Alapjogviszony ugyanis az értékpapírok egyetlen fajtájánál: a váltónál létezik. Itt valóban vissza lehet menni a váltóval fedezett alapjogviszonyra. Az már problematikusabb, hogy a forgatás esetén mindig kimutatható-e alapjogviszony. Például akkor, ha a rendelvényes - élve a váltó hitelfunkciójával - diszkontkamat ellenében leszámítoltatja a váltót. Mindenesetre lehetséges olyan szabály, amely a váltójogi forgatmányok láncolatát köztörvényi engedményezések láncolatává fokozza le. Más kérdés, hogy egy ilyen szabályozás összhangban lenne-e a váltójog sajátos természetével és a genfi váltójogi egyezményben részes többi tagállam jogszabályaival. Kiáltó ellentmondás lenne például a váltó meghamisításának és megsemmisülésének következményei között (az előbbi esetben a váltójogviszony fennmarad, az utóbbiban megszűnik). Az értékpapírok többi fajtájánál pedig alapjogviszonyt nem is lehet kimutatni. Van-e egyáltalán a javasolt változtatásoknak jogelméleti indoka vagy gyakorlati haszna?
Bármilyen elvi alapon szabályozná is az új Ptk. az értékpapír kiállításának illetve kibocsátásának kérdését, az elképzelhető összes esetben arra az eredményre kell jutni, hogy az értékpapír-jogviszony közvetlenül azáltal jön létre, hogy a kötelezett az értékpapírt a jogosultnak (a kiállítás, illetve kibocsátás feltételeinek teljesítésétől függően) átadja. Nincs tehát olyan kötelmi jogi szerződés, amely alapjául szolgálna az értékpapír-jogviszony keletkezésének.
Nem lehet tehát az alapjogviszonyra visszatérni, ehelyett rosszabbnál rosszabb jogkövetkezmények közül kellene választani. Például kötvény esetében:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
