Dr. Balázs János: Főjegyző asszony meglehetősen népszerű a Baranya megyei jegyzők körében. Minek tulajdonítja ezt elsősorban, a személyiségének, a tudásának?
Lászlóné dr. Kovács Ilona: Mindkettő nagyon fontos, de kiemelném azt, hogy az irányító ismerje az irányított munkáját, ezért nem árt, ha a lépcsőfokokat végig járva jut el valaki egy megyei hivatal vezetői posztjára.
B. J.: Mikor döntötte el, hogy a közigazgatásban fog dolgozni? Ki, vagy mi adta az első lökést, hogy ezen a pályán induljon el?
L.-né K. I.: Szüleim, akik ma már nyugdíjasok, a mezőgazdaságban dolgoztak közép-paraszti gazdaságban, majd tsz.-ben. Édesapám egy rövid ideig tanácselnök is volt, majd tsz.-elnök. Én eredetileg pedagógusnak készültem és miután nem vettek fel a főiskolára, egy kis község tanácsi apparátusában volt lehetőségem dolgozni. Így indult és megszerettem ezt a munkát, "nem engedett" el ez a terület.
B. J.: Az egyetemen kik voltak azok a tanárok, akiknek szakmailag sokat köszönhet? Kik formálták jogászi gondolkodását?
L.-né K. I.: Az egyetemet munka mellett - levelezőn - végeztem, így érthető, hogy a közigazgatás klasszikus tárgyait oktatók tartoztak ebbe a körbe. Közülük is kiemelném dr. Ivancsics Imrét és dr. Ádám Antalt, akikkel pályám alatt többször is összehozott a sors. Személy szerint nekem is, de a tisztségviselőknek és a hivatal dolgozóinak is rendszeres, jó kapcsolatot kialakítani a tudomány művelőivel, amelynek jelentős szerepe volt abban, hogy Baranya megye minden ciklusban az élére állhatott a megyei közigazgatás korszerűsítési törekvéseinek.
B. J.: Főjegyző asszony 13 évig volt a megye főjegyzője, mint egykori vb-titkár akkor ismertem meg, amikor a pécsi járás megszűnése után a járás egy részét a komlói járáshoz csatolták. Hogy emlékszik vissza erre az időszakra?
L.-né K. I.: A szakmai életutam egyik legszebb időszakát töltöttem a járási hivatalnál. A hivatal mellett ekkor már testület nem volt, de hozzá tartozott többek között a magas felkészültséget igénylő hatáskörök ellátása, mint például a gyámügy, a szabálysértés, a műszaki ellátás és az oktatásirányítás. Én személy szerint a helyi tanácsok komplex felülvizsgálatát fogtam össze. A járási intézmények megszűnése komoly gondot okozott a magyar közigazgatásban. Szerepét csak részben tudta átvenni a városkörnyéki igazgatás, a párhuzamosan kiépülő körzeti, műszaki ellátási csoport, de nem tökéletes modell a mai kistérségi forma sem. Örülök annak, hogy a jelenlegi törvényalkotás 2013-tól visszaállítja intézményesen a 30 éve megszüntetett intézményt. Bízom abban, hogy a jogalkotó a szabályozásnál figyelembe veszi úgy a megszüntetett, mint az azt pótló különböző szervezetek működési tapasztalatait is.
A megyénél elöltött idő alatt jó és hasznos kapcsolatot sikerült kialakítanom elsősorban a vb-titkárokkal, a mai jegyzőkkel, akik fogadókészek voltak a közigazgatás korszerűsítése iránt is. A vb-titkárokkal közösen dolgoztuk ki pl. a tanácstagi csoport, az elöljáróság, a kisvárosi modell, a körzeti műszaki ellátási csoport, a helyi szavazás, illetve a területfelelősi rendszer megyei alkalmazásának módszerét.
B. J.: A felvázolt kapcsolatot hogy érintette a rendszerváltás, illetve az Ötv. szabályozása?
L.-né K. I.: Átalakult a megyei szervezet, mintegy tizedére csökkent a létszáma, egyszerű hivatali szervezet alakult. Megindult a "helykeresés". A megmaradó testület és hivatala az intézményfenntartáson kívül több munícióval rendelkezett és kereste a településekkel a kapcsolatot. A helyi önkormányzatok hirtelen hatalmas önállóságot kaptak, amely azóta számos energiát szabadított fel és szemmel látható eredményeket produkált. A kisebb önkormányzatok érezték meg leginkább a "köldökzsinór" elvágását és igényelték a megye segítségét. A kölcsönös kapcsolatteremtés egyik szép példája a megyei önkormányzat és a 215 helyi önkormányzat társulása, amely elsősorban a műszaki feladatok ellátását vállalta fel.
B. J.: A Magyar Közigazgatási Kar, illetve annak jogelődje a Kamara alapításában, illetve tevékenységében is voltak közös teendőink. A megyei tagozat titkáraként hogy élte meg ezt az időt?
L-né K. I.: A Kamara létrehozása egybeesett a rendszerváltás utáni időszakkal. A megyei tagozatot többségében a jegyzők alkották. Szükség volt egy olyan szervezetre, amely a szakmai érdekképviselet mellett bizonyos képzéseknek is fórumot teremtett. A köztársasági megbízott intézménye ekkor még nem a segítségre, hanem az utólagos ellenőrzésre helyezte a hangsúlyt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
