1. Az Osiris kiadó 1999-ben útjára bocsátott doktori mestermunkák sorozatában jelent meg 2000. végén Nagy Mariannának az év elején megvédett PhD-értekezése,[1] amely azt a célt tűzte maga elé, hogy feldolgozza a közigazgatási jogi szankciók rendszerét és vázolja továbbfejlesztési lehetőségeit. A könyv kivitele nem igazán méltó a tartalomhoz: - ami az ilyen jellegű tudományos munkák iránti kereslet alakulása miatt sajnos érthető - apró betűs, szürke, a borító hátoldalán pedig "jogtutományi" karként szerepel az Alma Mater.
Témáját tekintve a könyv hézagpótló mű: a közigazgatási szankciórendszer mindig is mostohán kezelt területét térképezi fel. A szerző maga az őt, mint Madarász-tanítványt terhelő adósság törlesztésének tekinti a művet. Madarász Tibor professzor volt a kezdeményezője annak az OTKA kutatásnak, amely az 1980-as évek elején indult "A jogi felelősség- és szankciórendszer elméleti alapjai" címmel. Ebben a kutatásban több mint tíz kötet látott napvilágot, Nagy Marianna is ekkor kezdett el a témával foglalkozni.
2. Körültekintő lévén a szerző az előszóban tisztázza a tárgy mibenlétét: körülhatárolja az általa vizsgált szankciók körét s áttételesen, Madarász Tibor és Szilágyi Péter definícióinak felhívásával, megadja az általa használt szankció fogalom főbb elemeit (a definíciót magát az értekezés nem tartalmazza, azt a Közigazgatási Jog Általános Rész[2] c. tankönyvből tudhatjuk meg teljes precizitással[3]).
A kötelező történeti részt Nagy Marianna kettébontotta, s könnyebb megközelíthetőség végett külön tárja az olvasó elé a szabályozástörténetet és az elmélettörténetet. A két történeti rész igen fontos szerepet tölt be, hiszen lehetővé teszi azt, hogy az olvasó képet kapjon egyrészt a közigazgatási szankciók fajtáiról, valamint a témával kapcsolatban felmerülő elméleti problémákról, megválaszolandó kérdésekről, s így tudja hol elhelyezni a III. fejezettől az V. fejezetben található információkat, amelyek már a hatályos jog alapján ismertetik a különböző közigazgatási szankciókat.
A III. fejezet a közigazgatási szankció-rendszerrel gyakorta azonosított szabálysértési joggal foglalkozik. A szabálysértési jog igen bő irodalommal rendelkezik, s eléggé a figyelem középpontjában áll: indokolja ezt egyrészt az új szabálysértési törvény hosszas előkészítése, s az annak során felmerült kérdések, de az is, hogy az új törvényt sokan támadják.
A szerző a szankcióelmélet számára legfontosabb kérdést vizsgálja a fejezet első részében: a szabálysértések differentia specificaját, és ehhez kapcsolódóan azt a kérdést, hogy a szabálysértési jog - különös tekintettel a büntetőjoggal való szoros kapcsolatra - a jogrendszeren belül hol helyezkedik el. Ehhez számba veszi az elmúlt évszázad során született, a társadalmi veszélyesség csekélyebb fokáról és az igazgatásellenességről, mint megkülönböztető jegyekről vallott nézeteket.
Igen érdekes a társadalomra veszélyesség mértékének kiterjesztett vizsgálata, Nagy Marianna ugyanis arra keresi e részben a választ, hogy ezt az elemet lehet-e az egész közigazgatási szankciórendszer központi elemeként kezelni. A közigazgatási szankciórendszer egészét, Papp László és Madarász Tibor nézeteit vizsgálva a szerző azt a választ adja a kérdésre, hogy csak a szabálysértési jognak lehet a társadalomra veszélyesség csekélyebb foka központi kategóriája. Ez a jogalkotó számára különösen is megszívlelendő állítás mind a dekriminalizációs törekvések, mind az anyagi jogi bírságok szabályozása során. Felveti azonban azt a kérdést, hogy a szabálysértések tekinthetők-e egyáltalán közigazgatási jogi szankciónak? Nagy Marianna arra az álláspontra jut Angyal Pál, Papp László, Máthé Gábor, Szabó András, Kántás Péter és Madarász Tibor a szabálysértések kategorizálására (kriminális és igazgatásellenes tényállásokra illetőleg több kategóriára szétbontása) vonatkozó nézeteinek, illetve a tételes jogban található tiltóbüntető tényállásoknak a vizsgálata révén, hogy "a hagyományos bagatell-büntetőjog és közigazgatás-ellenes szabálysértések felosztás mind a szakirodalom, mind a tételesjog szerint tarthatatlan".[4] Az igazgatásellenesség mint másik lényegi tényálláselem körbejárása mind nemzeti, mind nemzetközi viszonylatban három fontos állítás leszögezéséhez vezeti a szerzőt, amelyek mind a szabálysértési jog közigazgatási büntetőjogkénti
- 197/198 -
elismerésével kapcsolatosak. Az első az, hogy nem szabad a szabálysértéseket generális közigazgatási jogi szankciónak tekinteni sem a közigazgatás sokrétűsége, sem a szabálysértések kettős, büntetőjogi és közigazgatási jogi arculata, sem a folytonos dekriminalizációk miatt; az igazgatásellenes tényállások hatástalansága és alkalmazásuk nehézségei is ezt az álláspontot erősítik. További követelmények, hogy tisztázni kell egyrészt a többi közigazgatási jogi szankció szerepét, másrészt pedig a már létező szankciók differenciálódására figyelemmel ki kell dolgozni dogmatikáját.
3. E két utóbbi követelményt tartja szem előtt a IV., V. és VI. fejezet, előtte azonban Nagy Marianna még a szabálysértési jog közigazgatási büntetőjogkénti elismerésének eljárásjogi konzekvenciáival foglalkozik. Az egyik lényeges eljárási kérdés a bírói felülvizsgálat, a másik a fórumrendszer, amely horizontálisan igen tagolt, de a vertikális kapcsolatokat nélkülözi, hiszen a helyi önkormányzati szabálysértési hatóságok minden koordináció nélkül végzik a szabálysértésekkel kapcsolatos feladatukat, nincs olyan szerv, amely biztosítaná a rendszeren belül az egységes jogalkalmazást, ahhoz a bírósági felülvizsgálat nem elegendő. A másik, a fórumrendszer rendellenes működését fokozó mulasztása a jogalkotónak a szabálysértési tényállások nem kellő szelektálása. Ez sajnos a szabálysértési ügyintézés minőségének javulását teszi lehetet-lenné, ami pedig nagyban csökkenti mind az eljárások hatékonyságát, mind a garanciális elemek érvényesülését. A szervezetrendszeren belüli elkülönülés a szerző szerint a két felelősségi forma elkülönülését elősegítené, ellensúlyozhatná a szelekció hiányából fakadó diszfunkcionális következményeket és a jegyző terhein is enyhíthetne valamelyest.
A szabálysértési jogi rész lezárásaként Nagy Marianna kitér még a büntetési rendszerrel kapcsolatos problémákra, úgy mint az önálló elzárásbüntetés visszahozatalára, a helyszíni bírság "helyszínietlenítésére" és a szabálysértési büntetési rendszer differenciálatlanságára (reparativ szankciók hiánya). A jogalkotók és jogalkalmazók figyelmére igen csak érdemes kell hogy legyen az a megállapítás, hogy a büntetések hatékonyságával kapcsolatos kérdések teljesen tisztázatlanok. Ez okozza tulajdonképpen az előbb felsorolt problémákat: úgy tűnik, hogy a kodifikáció előkészítése során senki nem gondolta át, hogy a különböző kategóriákba tartozó szabálysértések elkövetői számára mi jelenthetne visszatartó erőt, s nyilván ez is csak felerősíti a szankció diszfunkcionális, "a jogsértés áraként" való működését.
4. Mindez azonban még semmi ahhoz a "fekete leveshez" képest, ami az anyagi jogi bírságokkal foglalkozó IV. fejezetben elénk tárul, ahogy azt már a szellemes "a káosz-elmélet alkalmazása a közigazgatási jogtudományban" cím is érzékelteti. S hogy eldőljön, hogy van-e valamilyen rend, logika az anyagi jogi bírságok káoszában, több szempontból górcső alá kerülnek ezen, az egyes ágazatok által igen kedvelt szankciók. A kép teljessége érdekében Nagy Marianna először az anyagi jogi bírság őséről, a felügyeleti bírságról és ehhez kapcsolódóan a felügyelet kérdéséről ír igen közérthetően és világosan. Egyértelművé válik ezen keresztül az is, hogy mely szankciókat tekinti a szerző anyagi jogi bírságnak. Igen tanulságos a szabálysértések és a felügyeleti bírságok egymáshoz való viszonyáról szóló visszatekintés, amelyből kiderül, hogy a szabálysértések és a felügyeleti bírságok által szankcionált "szabálytalanságok" a közigazgatási jogon belül sajátos bichotómiát alakítottak ki: előbbinek a társadalomra veszélyességét jóval alulmúlta utóbbi, de meghaladta a munkajogi fegyelmi szintjét. Ezek rendeltetésének és működésük fő szabályainak ismerete az olvasó számára is még eklatánsabbá teszi a rendszerváltás során e téren bekövetkezett teljes szemléletváltást és a zsákmányrendszert, amelyet az ágazatok a bírságolás terén a hatalomért (vagyis saját kezelésű ágazati szankciókért) folyó harcban meghonosítottak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
