A magas szintű bírói munkához nem elegendő a jogszabályok alapos ismerete és megfelelő alkalmazása. A bírónak tisztában kell lennie azzal, hogy munkája milyen hatással van környezetére, ügyfeleire, illetve saját személyiségére. Szükséges tehát tanulmányoznia olyan szociológiai, pszichológiai kérdéseket és válaszokat, (például a kommunikáció törvényszerűségeit, vagy a bírói szerep problémáit) melyek nélkülözhetetlenek a bírói kapcsolatrendszerben.
A következőkben a bírói tevékenység általános jellegzetességeiről, sztereotípiáiról, a bírói szerepről, a bíróban kialakuló konfliktusok okairól lesz szó.
A szerep fogalma Mead, Linton és Moreno néhány tanulmányában tűnik fel először. Céljuk az volt, hogy a társadalmi-kulturális struktúrát és az egyéni viselkedést egységben ragadják meg, az egyéni viselkedést a társadalmilag közvetített viselkedési előírásokkal, a szereppel magyarázzák. Az "I", a "me" és a "self fontos és egymással feszültségben lévő aspektus, ahol az "I" a spontaneitás és a kreativitás aspektusa, a "me" mások elvárásainak, az egyén által történő belsővé tétele, a "self az én-identitás megélt és flexibilis önértékeléseként és cselekvési irányultságaként jelenik meg.[1]
A szerep fogalmát a színház világából vették át, abból kiindulva, hogy a szerepek a színházban és a társadalomban is, csak a szerepek rendszerében funkcionálnak.
Heller Ágnes filozófiai megközelítése szerint a szerep, mint társadalmi kategória, az árutermelés általánossá válásával, a kapitalista munkamegosztással egyidejűleg jelenik meg, tehát a szerep történelmi kategória. (Ezen túlmenően azonban a szerep nem rendszerkötött fogalom, vagyis független a társadalom politikai berendezkedésétől.) Ugyanaz az ember a társadalmi hierarchia különböző ágaiban foglal helyet úgy, hogy közben ugyanaz az ember marad, függetlenné válik születésétől, hovatartozásától, foglalkozásától. Kialakul az a kettősség, hogy az ember ember volta egyrészt független a munkamegosztásban, társadalmi hierarchiában betöltött helyétől (mindenki egyformán ember), ugyanakkor csak a munkamegosztásban elfoglalt helyén keresztül érvényesülhet... Csak ebben az esetben bomlik fel - relatíve - az ember "individuummá" és "szereppé".[1]
A társadalmi munkamegosztásban betöltött hely a státusz, melyhez jogok és kötelességek tartoznak. A státuszokat a társadalom gazdasági, politikai és erkölcsi szükségletei hozzák létre és a társadalom változásával szükségszerűen változnak státuszai is.
A társadalmi életre az összehangoltság az előreláthatóság és a meglepetés-szegénység a jellemző és ez, az érintkezések szabványosításából fakad. Személyes életünk nagy része is személytelen társas formák szerint bonyolódik, és így lehetővé válik, hogy a társadalmi viselkedésünk mentesüljön a szüntelen eseti mérlegelés terhe alól. Az egyén többféle státusz birtokosa lehet, neme, korcsoportja, foglalkozása szerint és kulturálisan meghatározott az, hogy a státusz birtokosa a státuszával kapcsolatos tipikus szituációkban hogyan viselkedik.
Van olyan elmélet, mely szerint önmagában ez a kollektív viselkedésforma a szerep, vagyis a társadalmi normák által többé-kevésbé előre meghatározott viselkedésmódokat kell lejátszani. Linton szerint: A szerep a státusz dinamikus aspektusa, státusz pedig... valamely kulturális együttesben elfoglalt helyzet, amelyhez meghatározott jogok és kötelezettségek tartoznak.[2]
Más szerzők ezt a fogalmat kiszélesítik. Buda Béla szerint a szerep olyan kollektívan meghatározott interperszonális viselkedésforma, melynek végrehajtása mélyen involválja a személyiség fontosabb összetevőit, érzelmeket, motivációkat mobilizál, attitűdöket kelt, sajátos értékviszonyokat jelenít meg.[3]
A szerepek azonban nem merítik ki az emberi magatartás egészét, nincs abszolút szereppé merevedett emberi magatartás.
Fontos tehát a viselkedésminta egyéni felfogása, a szerepideál kivitelezési kísérlete és az aktuális szerepviselkedés interakciós lezajlása. Az egyén motivált a szerepszerű viselkedésre, mivel környezete elvárja azt, és amennyiben nem megfelelő, nem szerepszerű magatartást ta-
- 297/298 -
núsít, akkor szankcionálja. A szankciók fakadhatnak jogszabályból, hagyományokból, erkölcsi előírásokból.
A bírói pozíció betöltéséhez feltétlen szükséges egy viselkedéstechnika, ami magában foglalja a bírói státuszt betöltő személy számára előírt attitűdöket, értékeket és viselkedési mintákat, ugyanakkor, ennek mindig csak akkor van értelme, ha az ügyfelek, a környezet, akik felé a szerepszerű viselkedés irányul, szintén szerepszerű viselkedéssel reagálnak.
A bírói státuszhoz (mint valamennyi státuszhoz) szerepek egész sora kapcsolódik, vagyis az egyén által betöltött különböző státuszokhoz, különböző szerepkészletek tartoznak, ez a szerepkomplexum. A szerepkomplexum növekedése azt mutatja, hogy a személy társadalmi be-tagoltsága gazdag, míg a szerepkomplexum zsugorodása a társadalomból való kihullás jele. A szerepek egy részébe beleszületünk, vagy életkori sajátosságból fakadnak, tehát biológiai jellegűek és univerzálisak. Van női és férfiszerep, korcsoport, vagy családi szerep, stb.
Adott fejlettségű társadalomban megjelennek a kivívott szerepek, ezekért tanulunk, dolgozunk. Ide tartoznak a foglalkozási szerepek, például a tanár, az orvos és idetartozik a bírói szerep is.
Léteznek spontán, alkalomszerű szerepek is, például egy adott csoportban a vezérszerep.
A felosztásból jól látható, hogy egy ember többféle szerepben működik. Az univerzális szerepek általában színezik a többi szerepet, módosítják az egyén szerepviselkedését az aktuális cselekvéskor.
A bírói szerep egyértelműen foglalkozási szerep. A bíróvá váláshoz a jogi egyetem elvégzésén felül, szakvizsga és bírósági gyakorlat is szükséges, a bíróvá váláshoz tanulni és dolgozni kell. A bírói szerep, mint foglalkozási szerep, annak megvalósítási módja, és a neki tulajdonított fontosság erősen befolyásolja a bíró egyéni életvezetését és kölcsönhatásban áll más életszerep-megvalósításokkal, azonban életkoronként és egyénenként változó a tényleges súlya.
A bírói hivatás nem olyan, mint bármelyik más, ez nem egyszerűen szakma, szükség van hozzá kiemelkedő elkötelezettségre, szakmai részében különösen sokirányú, integrált tudású személyiségekre.
A bírói szerep elsajátítása hosszabb folyamat eredménye. Kezdődhet a fogalmazóképzés idején, a titkári időszakban, és néhány év aktív bíráskodás is szükséges ahhoz, hogy az az énképének részévé váljon. A szerep-internalizáció (elsajátítás) különböző fokú lehet, attól függően, hogy milyen fontos az én számára. Ha a bíráskodást hivatásszerűen gyakorolja az egyén, akkor a szerepet is magas fokban internalizálta, mely erős énbevontságot eredményez, ezáltal a szerep kialakít és felerősít olyan személyiségvonásokat, amelyek a szerep gyakorlásához szükségesek, teret engedve a szerepbe illeszkedő személyiség-tendenciáknak.
A gyakorlatban tehát a magas fokú hivatásszeretet elősegíti a bírói szerepelvárások magas szintű teljesítését. A bírói szerepnek több szintje, rétege van:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
