Papp Tekla: A disztribútori szerződés (GJ, 2010/5., 14-19. o.)

Rövid tanulmányunkban kísérletet teszünk a disztribútori szerződés elhelyezésére a magyar szerződési rendszerben, minősítjük, elemezzük tartalmi elemeit és elhatároljuk az önálló kereskedelmi ügynöki szerződéstől.

I. A disztribútori szerződés helye a magyar szerződési rendszerben

1. A szerződések tipizálása

A szerződések tipizálásának jelentősége abban rejlik, hogy a kontraktusra alkalmazandó jog eldöntése céljából szükséges a megállapodásokat egy meghatározott szempontrendszer szerint megállapított kategóriákba besorolni. Egy szerződés típusának eldöntésénél nem a szerződő felek által adott elnevezés, és nem a felek szóhasználata a meghatározó, hanem a kontraktus tartalmából és fogalmi elemeiből kell kiindulnunk a Ptk. szerződésekre vonatkozó közös és speciális szabályai alapján.

A magánjogi szerződéseket nevesített és nevesítetlen megállapodásokra tudjuk bontani: a nevesített szerződések közé a tipikus és atipikus, a nevesítetlenek közé a vegyes és a de facto innominát kontraktusok tartoznak. [Papp Tekla "Atipikus szerződések" (Lectum Kiadó; Szeged; 2009.; 11-14. pp.); Vörös Imre "A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga I." (KRIM Bt.; Bp.; 2004.; 7. p.)]

A tipikus nevesített szerződések azok, amelyek megtalálhatóak a Polgári Törvénykönyv Negyedik rész (A kötelmi jog) III. címében (Egyes szerződések).

A XX. század végén Magyarországon jelentkező gazdasági és joggyakorlati változások hívták életre az atipikus - a Polgári Törvénykönyvben nevesített kontraktusoktól eltérő - szerződések csoportját. Ezekre a szerződéses jogviszonyokra jellemző, hogy:

- az atipikus megállapodásoknak általában nincs magyar elnevezésük, hanem idegen eredetű nevük van (pl. lízingszerződés, franchise-szerződés, koncessziós szerződés, szindikátusi szerződés, licenciaszerződés), vagy bonyolult, a jogviszony lényegét nem a legprecízebben kifejező megjelölések (pl.: konzorciós szerződés, mint a fogyasztói csoportban való részvételre irányuló szerződés; timesharing-szerződés, mint az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződés) alatt lettek szabályozva;

- a magyar Polgári Törvénykönyv "Egyes szerződések" (Negyedik rész, III. cím) része nem rendelkezik az atipikus kontraktusokról, nem sorolhatóak az itt nevesített szerződéstípusokba. Megjegyzendő, hogy ez az ismérv viszonylagos: a Ptk. módosítása, újrakodifikálása e tekintetben új helyzetet teremt hatályba lépése után (lásd: a lízingszerződés, a faktoring-szerződés és az önálló kereskedelmi szerződés vonatkozásában);

- az atipikus szerződések szabályainak kialakulásánál és kialakításánál fontos szerepe volt a külföldi gyakorlati és jogalkotási mintáknak, valamint a hazai szokásoknak. Egy évtized vagy akár néhány év alatt az így kialakult jogi konstrukciók letisztultak és jogi szabályozást nyertek;

- a szindikátusi, a konzorciós és a franchise-szerződés kivételével az atipikus szerződések törvényi (pl. koncessziós szerződés, önálló kereskedelmi ügynöki szerződés), kormányrendeleti (pl. a házaló kereskedés, távollévők között kötött szerződések) szinten vagy implementált nemzetközi egyezmények (pl.: a faktoring és a lízing esetén) révén kodifikálva lettek, a licenciaszerződés pedig sporadikusan jelenik meg néhány iparjogvédelmi jogszabályban;

- e megállapodások kapcsán az európai jogfejlődésben jogegységesítési törekvések figyelhetők meg (pl.: 85/577/EK irányelv a házaló kereskedésről, 94/47/EK irányelv a timesharingről, 97/7/EK irányelv a távollévők között kötött szerződésekről), melyek az európai uniós jogharmonizáció által a magyar szabályozásban is tükröződnek;

- a Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján ("A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja."), a típusszabadság értelmében - a jogszabályba ütközés tilalmának betartásával - ezen megállapodások tetszőleges tartalommal köthetőek, és a szerződések általános szabályai (Ptk.; Negyedik rész; I. cím) rájuk is irányadóak;

- bár az atipikus kontraktusok egy részénél (szindikátusi szerződés, franchise-szerződés, operatív lízingszerződés) nincs alakszerűségi előírás, másik részüket (önálló kereskedelmi ügynöki szerződés, konzorciós szerződés, timesharing szerződés, koncessziós szerződés, faktoring-szerződés, pénzügyi lízingszerződés) pedig - jogszabályi rendelkezésnek megfelelően - írásba kell foglalni, a gyakorlat következetesen az írásbeliség mellett "tör lándzsát": nem feltétlenül érvényességi kellékként, inkább biztonsági, bizonyíthatósági szerepe miatt;

- a részletes és pontos írásbeli megfogalmazásra törekvés vonta magával az általános szerződési feltételek alkalmazását és a blankettaszerződések használatát;

- az atipikus szerződések egyik pólusán - szerződő félként - általában egy gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pontja] vagy a fogyasztóvédelmi törvény [1997. évi CLV. tv. 2. § b) pont] szerinti vállalkozás jelenik meg, de a forgalmi élet kiterjedtebbé és komplexebbé válásával a szerződéses jogviszony mindkét alanya is lehet gazdálkodó szervezet vagy vállalkozás (pl.: távollévők között kötött szerződésnél, faktoring-szerződésnél, franchise-szerződésnél);

- az atipikus megállapodások hosszabb távú piaci kapcsolatokat szabályoznak, így tartós jogviszonyra irányulnak általában (kivéve: távollévők között kötött szerződés, házaló kereskedés).

A csoportismérvek alapján jelenleg a szindikátusi szerződést, a távollévők között kötött szerződést, az üzleten kívül kötött szerződéseket (házaló kereskedés), az önálló kereskedelmi ügynöki szerződést, a timesharing szerződést, a konzorciós szerződést, a koncessziós szerződést, a licenciaszerződést, a franchise-szerződést, a lízingszerződést és a faktoring-szerződést soroljuk az atipikusok közé. Véleményünk szerint egy néhány éves megszilárdulási és meggyökeresedési folyamat után az atipikus szerződések közé tartozik majd a kezelési szerződés (treatment contract, Behandlungsvertrag) és a merchandising-szerződés.

A modern szerződések egy részének minősítésére vonatkozóan dolgozták ki a "vegyes szerződés" (contractus mixtus) kategóriát. Ebbe az osztályba azon megállapodások tartoznak, melyek több nevesített szerződés szolgáltatását többféleképpen foglalják magukba:

- vagy típusegyesítő szerződésről van szó (pl.: ajándékozással vegyes adásvétel), ahol más szerződések elemei vegyülnek, azaz nem állapítható meg, nem bontható szét, hogy melyik rendelkezés melyik szerződésből eredeztethető;

- vagy típuskombinációs szerződésről beszélünk (pl.: színházi szerződés), ahol más szerződések ismérvei nem vegyülnek egymással, hanem szétválaszthatóan, azonosíthatóan keverednek egy új szerződésben; lásd: LB Gfv. IX. 30.018/2005. számú döntése, melyben egy vegyes típusú - vállalkozási, megbízási és lízingelemeket tartalmazó - szerződés megszegése esetén alkalmazható jogkövetkezményeket szerződéstípusonként szétválasztva állapított meg a Legfelsőbb Bíróság; ugyancsak típuskombinációs vegyes szerződésnek minősül a számítógépes program (szoftver) hasznosítására köthető megállapodás, mely vállalkozási, bérleti, haszonbérleti és lízingszerződési elemeket is tartalmaz, és a jogvita tárgya dönti el mely szerződés előírásai irányadóak az elbírálás során (pl.: a szoftver használatával kapcsolatosan a bérlet szabályai alkalmazandók) (Fővárosi Ítélőtábla 5. Pf. 21 373/2006/3.);