Magyary Zoltán és kortársai nem sokat tudtak, és nem sokszor hivatkoztak a napjaink közigazgatásában egyre divatosabb és felkapottabb call-centerekre, front és back-office-okra, talán még az ügyfélszolgálat kifejezést sem használták.
De egyvalamit nagyon tudtak: szervezni és rendszerben gondolkodni. S mivel monomániásan és professzionalistán hittek a jó közigazgatás eszményében, azt vallották: "... A Közigazgatás a Közönségért van." Érdekes. Lehet, hogy mégis ezért van szerte az országban szerencsére, mégis számos helyen jó ügyfélszolgálat? Akik mindezt a gyakorlatban magas szinten művelik, "azok" ezt tudják, és nem csupán olvasták, de meg is értették! Imre Sándor, a kor jeles pedagógusa szintén nagyon tudott valamit az Ügyfél és a hivatalok kapcsolatáról. Hiszen erről azt vallotta és mondotta: »... igen fontos, hogy "Valaki" milyen érzésekkel lép be egy hivatalba, de ettől sokkal fontosabb az, hogy onnan milyen érzésekkel távozik.« Hát, itt és ebben van a lényeg! El kell ismernünk, ebben benne van minden, amit erről a szakmáról, illetve annak éthoszáról tudni kell, tudni lehet. Mert valljuk be őszintén, a sok jó irányú örökös nekibuzdulás, újabb és újabb nekifutás, valamint tanulmányhegyek, illetve permanens közfeladat-felülvizsgálat ellenére a baj ott van, hogy eddig még soha senki nem tudott, de nem is akart beleülni abba a jelképes (s még inkább valóságos) Ügyféli székbe. S ebből a perspektívából, töredelmesen valljuk be, kissé másképpen (sokkal árnyaltabban) fest a világ.
Pedig végtelenül egyszerű ez, - s a teljesség igénye nélkül - vegyük csak szépen sorra:
A dolog ott és azzal kezdődik, hogy ki kell iktatni a jelenlegi jogszabálydzsungelből azt a (sajnos nem néhány!) sokkal inkább ezer önfényű, semmiféle társadalmi haszonnal nem járó hatáskört és hatósági jogkört, amelynek senki számára nincs hozadéka. Sajnos még ma is ilyenekkel van tele a jegyzőknek, államigazgatási szerveknek címzett kompetenciák többsége, ahol az állam helyi letéteményese quasi postásként fogyasztja az adófizetők pénzét és rezsióradíját. Gondoljunk csak a szükségtelen engedélyek, 2 tanúval igazolandó (teljességgel) szükségtelen hatósági bizonyítványok és igazolások kiadására. Nem beszélve a cirkuszi menazsériához kapcsolódó, s azzal felérő egyéb és más további elévülhetetlenül fontos attraktív és eszement jogkörökről. Mi ezekkel a gond? Legfőképpen az, hogy elveszik és elszívják az erőforrásokat, az ellenőrzési feladatokat és megelőzési célokat szolgáló, közérdekű hatósági tennivalók érdemi gyakorlásától. Ugyanezek persze az ezen túli dekoncentrált szervek kompetenciaarzenáljában is ballasztként, burjánzóan felfedezhetők és megtalálhatók. Lehetne sorolni, higgyék el, kitűnő példák, sőt megdöbbentően meghökkentő állatorvosi lovak ott is bőségesen akadnak.
Az előzőeket persze mi még azzal is tudjuk fokozni, hogy ahol elég lenne egy bejelentés, ott mi engedélyt kérünk, ahol utat kellene engedni a bizalom elvének, ott mi fordítva szabályozunk, s mindenkit büntetünk. Vagyis pár száz elenyészően renitens jogalany miatt milliókat büntetünk sorban állással, az indokolatlan utánjárás, felesleges koslatás előírásával.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
