Bibó István az 1947. január 16-án elhangzott akadémiai székfoglalójának "Az államhatalmi ágak elválasztása egykor és most" címet adta.[1] A szövegben gyakran alkalmazza a "hatalommegosztás" kifejezést is, nem véletlen, hogy a későbbi szakirodalom[2] gyakran felváltva használja az elválasztás és a megosztás szót, érzékelve, hogy a lényeget illetően, mind a történelmi gyökerében, mind az alkotmányjogi jelentésében egymáshoz nagyon közel álló, jelentős átfedést tartalmazó fogalmakról van szó. E tanulmány címében a "hatalommegosztás" szerepel, bár kiindulópontként helyesebb lenne az államhatalmak elválasztásáról beszélni, és ezt követően lehet megkísérelni az államhatalmak elválasztásának történelmileg kialakult, a hatalom korlátozására irányuló legfontosabb alkotmányos és politikai célját kifejező, ma már elsősorban a nemzetközi kapcsolatok rendszerében részben más és szélesebb körben érvényesülő hatalommegosztás fogalmának elemzését.
A hatalommegosztás fogalma tehát szélesebb és mélyebb az államhatalmi ágak elválasztásánál. A két fogalom kapcsolata az eszköz és a cél viszonyaként is leírható, mivel az elválasztás már a megosztás elemét is magában foglalja, és ez vezet a valóságos célhoz, a hatalom koncentrációjának megakadályozásához, a hatalom korlátozásához. Ugyanakkor a hatalmi koncentrációval szembeni fellépésnek más eszközei is vannak és maga a hatalommegosztás a hatalmi ágak elválasztásán túl, más területeken és eszközökkel is érvényesíthető.
Bibó István azonban az akadémiai székfoglalójában nemcsak ebben a kevésbé központi kérdésben lép túl a székfoglalójának szűkebb témáján és veti fel a minden tudomány számára időtől és tértől független, legalapvetőbb kérdéseket.
Az első ilyen kérdése, hogy a (politika) tudományának tárgya "az államélet jelenségeinek leírására, kategorizálására, tipizálására, rendszerezésére és megértésére irányuló törekvés", vagy pedig "az államélet jó irányba való terelésére, a moralisták szavával élve erkölcsös, az utilitaristák szavával célszerű, az evolucionisták szavával haladó, egyszóval helyes berendezésére irányuló törekvés."[3] Tudjuk jól, hogy erre a kérdésre Bibó István nem egyszerűen az akadémiai székfoglalójában, hanem az egész életművével válaszolt. Az államélet jó irányba való terelésére, helyes berendezésére irányuló törekvések sorában pedig nem kétséges, hogy a moralisták útját választotta, bár tisztelte a célszerűséget, az államélet helyességének az alapját mindenekelőtt az erkölcsben látta és ezt bizonyította be életútjával. Finom távolságtartással utal a "haladó" evolucionistákra, jól érezvén, hogy a haladás nem biztos, hogy mindig a jó és helyes irányba vezet és ha rossz a haladás iránya, akkor helyesebb azt gátolni vagy legalább lassítani.
A másik kérdés, amelyet Bibó dilemmaként vet fel, "hogy mint egyrészt a politikai gondolkodás elvonásai
- 485/486 -
mindig egy konkrét politikai és társadalmi helyzet talaján születnek meg, ugyanakkor az a törekvés, hogy általános érvényű igazságokhoz jussunk el, olyan sémákat állíttat fel velünk, melyek minél frappánsabban felelnek meg a pillanatnyi helyzetnek, annál könnyebben dogmákká válnak, és ha későbbi időpontban más szerkezetű valóságra kell őket alkalmazni, súlyosan megterhelik a konkrét feladatokat." [4].
A Bibó által a hatalmi ágak elválasztásának dogmává merevedett tételével kapcsolatosan a székfoglalójában bemutatott veszélyek mind valósak és a hatalom gyakorlásának különböző szintjein ténylegesen megjelentek. Ez azonban a tétel igazságán és tartósságán, az általa előmozdítani kívánt célnak, a hatalomkoncentráció korlátozásának a helyességén semmit sem változtat. Mint ahogy az állandóságot jeleníti meg éppen az első bibói tétel, amely szerint a tudomány célja az államélet jó irányba terelése, helyes berendezésének előmozdítása kell, hogy legyen. Éppen ilyen politikai-erkölcsi követelményként vonult végig az elmúlt két évezreden - eltérő történelmi helyzetek eltérő politikai, társadalmi, gazdasági és legfőképpen szellemi-kulturális feltételei között - a hatalom korlátozásának és ezen belül a hatalmi ágak elválasztásának a normatív követelménye. Platón és Arisztotelész által az "ókori államelmélet olyan tételekhez jut el, melyeket a középkori és újkori politikai gondolkodás sem tudott túlszárnyalni"[5], mindezt annak ellenére, hogy semmi esélye sem volt - Arisztotelész kivételezett helyzetében sem - az államélet valóságos területén érvényesíteni. A nyugati keresztény államelmélet Szent Ágostonnal kezdődően más kiinduló pontból, de szintén a hatalom helyes irányba terelését kívánta segíteni. Ez következett abból a felfogásból, hogy a hatalom a bűnbeesés következménye és e bűnbeesés súlyát legalább azzal enyhítsük, hogy a hatalmat korlátozzuk és ezzel a hatalomnak valamiféle erkölcsi igazolást is adunk, annak árán is, hogy a bűnbeesett hatalom erkölcsi igazolásának az igénye képmutatáshoz is vezet. Aquinói Szent Tamásnál pedig nincs szükség erre az igazolásra, hiszen a földi hatalom nem más, mint az isteni törvények konkretizálása és a földi hatalomnak el kell fogadnia az isteni hatalom - és az azt képviselő egyház - erkölcsi ítéletét, mivel "földi hatalom a túlvilági hatalomnak hierarchikusan alá van vetve."[6]
Az újabb és döntő fordulatot a reformáció és azt követő, a nyugati társadalom egészére jellemző változások jelentették. E társadalom "tovább őrizte és tovább fejlesztette a hatalom moralizálásának, humanizálásának, funkciókká való átszervezésének immár évezredes tradícióját. Ekkor születik meg a hatalmak elválasztásának modern elve, mely már több és más, mint az állami főfunkciók kategorizálásának arisztotelészi kísérlete, mert egy politikai-etikai gondolat van benne: az, hogy a hatalomgyakorlást a szuverenitásnak, a hatalomkoncentrációnak a megbontásával, belső, szervi tagolásával kell arra kényszeríteni, hogy a maga helyessége feletti ítélkezésnek tényleg alávesse magát."[7]
És itt találkozik az államhatalmak elválasztása, mint az államhatalom korlátozásának eszköze a szabadság és méltóság polgári eszményeivel. Ezek az eszmék adtak új energiát és tartalmat a hatalommegosztásban rejlő politikai-etikai gondolatnak és e találkozás nyomán kapcsolódott egymásba egyrészről az emberi szabadság és méltóság, ezeknek a jog, a törvények általi feltétlen biztosítása, másrészről a hatalom korlátozása, a törvényeknek történő alávetése és ezen belül a törvényhozó és a - belső és külső - végrehajtó hatalom elválasztásának követelménye John Locke gondolataiban.
Bibó rámutat, hogy bár Locke kiindulópontja az Arisztotelészre visszamenő joguralmi gondolat modern megfogalmazása, de míg Arisztotelész ebben is elsősorban célszerűségi kérdést lát, Locke a törvény uralmát az emberi méltóság kérdéseként veti fel.[8] Ezt a bibói megállapítást támasztja alá Locke máig érvényes és vitathatatlan gondolatmenete: ha az emberi társadalom célja, hogy az ember békében és biztonságban élvezhesse tulajdonát, akkor ennek legfontosabb eszköze az e társadalom által megteremtett jog. E jog megalkotásához törvényhozó hatalom kell, amely maga is a természet Isten akaratát kifejező jogának uralma alatt áll. E törvényhozó hatalmat is korlátozza a közjó és annak követelménye, hogy e hatalom nem hozhat egyedi, önkényes döntéseket és az emberek jogairól csak kihirdetett, állandó jogszabályokban rendelkezhet.[9] (Az isteni akarat az emberiség megőrzésére irányul és ezzel szemben semmiféle emberi fellépés nem lehet jó és érvényes)[10]. A legfelső törvényhozó hatalom senkinek nem veheti el a tulajdonát a tulajdonos saját beleegyezése nélkül. Mindennek az az alapja, hogy a jog célja nem a szabadság eltörlése vagy korlátozása. Ahol nincs jog, ott nincs szabadság sem. Tekintettel azonban arra, hogy az állandó és tartós jogszabályok folyamatos végrehajtást igényelnek, szükség van egy olyan hatalomra, amely ezeknek a jogszabályoknak a végrehajtásáról gondoskodik. Ezért a törvényhozó és a végrehajtó hatalom "gyakran elválik egymástól" (And thus the legislative and executive power come often to be separated.)[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
