Kedves Olvasó!
A magyar közjegyzőség sorsa mindig is szorosan kapcsolódott a magyar államiság történetéhez. Így volt ez a mohácsi vész után, és így a kiegyezést követően is. A rendszerváltás immár több, mint harminc éve lehetővé tette, hogy a magyar közjegyzőség a szovjet típusú állami hivatalnokságból ismét visszatérjen klasszikus polgári formájához. A polgári, értelmiségi életforma jellemzője a pillanatnyi problémákon túllépő tervező gondolkodás. Ez az igény teremti meg gondolataink megosztásának vágyát is. Az újraindulást követően néhány évvel megszületett a magyar közjegyzőkben egy folyóirat megteremtésének igénye. Ennek immár negyed százada. Van mit ünnepelnünk, mert az első, tudományos írásokat is közzétevő lapszámoktól mára hazánk egyik elismert, és a magyar tudományosság által számontartott kiadványát tartja kezében az olvasó.
Büszkék vagyunk rá, hogy az 1895-ben Fiuméban elindított és Charmant Oszkár szerkesztette újság méltó folytatói lehetünk. A Közjegyzők Közlönye, amely többször támadt fel halottaiból, mára a nem peres eljárásokkal foglalkozó szakemberek megkerülhetetlen szakfolyóirata lett.
A Közlöny újraindulásakor még a csipketerítővel letakart számítógépek világában éltünk. Ma már csak az általunk kibocsátott iratokhoz kell papír és nyomtató. Érezzük az új kihívásokat: a digitális okiratok, a távkapcsolattal történő okiratszerkesztés fontosságát. Az eszközök, munkánk eszközeinek teljes megváltozása azonban csak akkor elfogadhatók, ha a közjegyző által nyújtott biztonság nem sérül. Ezek a változások is, de az új - immár nyolc éves - Ptk. erényei és hibái, az új Pp. rendszere és intézményei is közös gondolkodást igényelnek. A Közjegyzők Közlönye ennek a közös gondolkodásnak a fóruma.
Köszönet dr. Bókai Juditnak a MOKK alapító elnökének, hogy 1997-ben belevágott a lap újrateremtésébe, köszönet a szerkesztőbizottság kitartóan dolgozó tagjainak, és köszönet minden szerzőnek, aki a szigorú tudományos feltételeknek megfelelve közzé tette gondolatait. A legnagyobb köszönet azonban Neked szól, Kedves Olvasó, mert a Te érdeklődésed adja az erőt nekünk, szerkesztőknek, hogy érdemes és fontos összeállítanunk a lapot.
A jövő kihívásait a jövő fogja megmutatni, de akarjuk és reméljük, hogy a Közjegyzők Közlönye nyitott és szabad gondolatú szellemiségét megőrizve utódom az ötvenedik évfordulón is írhat majd újabb köszöntőt.
Dr. Tóth Ádám
a Szerkesztőbizottság elnöke ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző, Budapest; elnök, Magyar Országos Közjegyzői Kamara.
Visszaugrás
