Fizessen elő a Jegyző és Közigazgatásra!
ElőfizetésBár idegen szavakról van szó, kevés olyan ember van, aki ne hallott már volna róluk. Ez a két kifejezés nem más, mint a stressz és a burnout.
Hiszen elég csak kimenni a lakásajtón vagy átmenni a munkahely bejárati kapuján, ők nyomban szembejönnek velünk. Egyik a másiknak az előszobája. Szinte kéz a kézben járnak. Pontos és megbízható szövetségesek. S ami a legfájdalmasabb, ők szinte mindig számíthatnak egymásra. Emiatt talán nem véletlen, hogy tengernyi szakirodalom foglalkozik velük és napjainkra már egész edukációs ipar épült rájuk és köréjük. Felkent és önjelölt megmondó emberek hada jön veled szembe, akik szakértőnek tartják magukat ebben a kérdésben (is). Pedig sokan vannak közöttük olyanok, akik angolosan mondva csupán a How Management Consultants Steal Your Watch And Then Tell You The Time műfajában utaznak. Amelynek a lényege: elkérem az órádat, hogy megmondjam neked, most éppen mennyi is a pontos idő...
Éppen ezért ezekről a nagyon bonyolultnak, egyesek szerint komplexnek tekinthető témákról beszéljünk világosan és egyértelműen. Ne bonyolítsuk azt, ami egyébként egyszerűen is megragadható.
Mert mi is a stressz? Beszéljünk és mondjuk el képben, amely többet ér minden szónál:
Nos, kevés olyan kifejezés van, amiről ebben a században többet és többen beszéltek volna. Éppen ezért mi se beszéljünk mellé! Koncentráljunk csak a lényegre. Talán nem mindenki tudja, hogy stressz esetében a szervezetnek a különböző külső hatásokra (ingerekre) adott válaszreakciójáról van szó. Ez egyébként lehet akár pozitív is, itt gondoljunk arra, amikor a szervezetünk valamilyen váratlan helyzetre, például egy támadásra vagy vészhelyzetre reagál. Az ilyen szituációban, ha gyors és eredményes (például életmentő) megoldást eredményező választ adunk, akkor a stressz pozitív. Amely lehet ösztönző, sőt inspiráló, amely érthetően növeli az önbecsülésünket. A negatív stressz ezzel szemben szinte mindig állandósult feszültségérzetet hoz magával. Ennek az előzővel szemben egyértelműen komoly fizikai és lelki tünetei lehetnek és lesznek. Nos, az ilyen jellegű stressznek leginkább a munkahelyen vagyunk kitéve. Itt ez bőségesen csúcsra jár, mivel a legtöbb helyen ma már csak a folytonos változás állandó. Pedig a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a szervezeteket és a személyi állományt nem érdemes terhelni az ilyen jellegű csúcsra járatással. Ez a reformokat és a szervezetfejlesztés megújító energiáit is felemészti, mivel a napi üzemszerű működés önmagában feléli a tartalékokat. Nem beszélve arról, hogy frusztrálttá teszi az abban érintetteket. S akkor még nem is vettük sorra a további hatásokat. Így különösen az állandó készenlét miatti rendszeres ingerültséget. A kialvatlanságot és a folyamatos fáradtságérzést, a lejtmenetbe kerülő koncentrálóképességről már ne is beszéljünk. A hab azon a bizonyos tortán pedig annak nyomasztó érzése, amikor az ember nem szívesen jár be oda, ahová kényszerből mégis nap mint nap be kell mennie.
S innen már csak egy ugrás, mivel ez a kiégés (burnout) közvetlen előszobája. Amely valahogy csak beüt. Egy tájkép és látlelet csata után, amely valahogy így fest:
Amikor felmerül a kérdés, hogy hol van ebből a kijárat, egy valamire nagyon kevesen gondolunk, pedig a megoldás lehetősége ott van mindenki kezében. Gondolták volna, hogy ez nem más, mint a humor, vagy a könnyed nevetés? Hozzáértők, köztük Steven Pinker kanadai pszichológus szerint azért a humor és a nevetés, mert mindkettő sajátos "társadalmi ragasztó". A humor az érzelmeink befolyásolásával képes egy szintre hozni az emberek han-
- 51/52 -
gulatát. Egy másik figyelemreméltó evolúciós elmélet szerint a humor valójában azért fejlődött ki, hogy: "az egyed jelét adja annak, ha egy veszélyesnek látszó inger végül ártalmatlannak bizonyul, így tájékoztatja a csoportot az ún. téves riasztásról." Tegyünk egy próbát! Például egy jól eltalált vicc eleinte mindig feszültséget kelt az agyban, de a pozitív stressz utána a humoros csattanóval szinte mindent felold.
A humor azért is jó barát, mert segít ellenállóbbnak és rugalmasnak maradni. Így egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a nevetés a túlélés egyik záloga. Mert oldja a feszültséget, pláne akkor, ha ezzel együtt a félelmeink szemébe is nézünk. Egyáltalán ne szégyelljük errefelé venni az irányt, mivel ez hozzáértők szerint felér akár egy pozitív megküzdési stratégiával. Ezért ne nevessünk azokon, akik ezt alkalmazzák az ilyen nehéz vagy éppen necces helyzetekben. Aki olvasott Harry Pottert az ebben is tanulhat a gyerekektől, akik úgy küzdöttek meg a legnagyobbnak hitt félelmeikkel, hogy a rettentő mumusokat élénk fantáziával - a képzeletükben - kacagtató szituációkba helyezték. Így raktak a mindenkit elijesztő szőrös és mérges pók lábára görkorcsolyát vagy Piton professzor fejére ócskán is avantgárd hölgy kalapot.
A másik praktikus megoldást egy új, feltörekvő lehetőség adhatja a kezünkbe, amely alapvetően összefüggésben van a nemet mondani tudás képességével és elsajátításával.
Ezt a mai digitális világban a skip (ugrás) igéből képezve lazán skippelésnek mondják. Mivel, ha valami nem komfortos számunkra, azt nem kötelező támogatni vagy elfogadni. Ilyenkor éljünk a skippelés különböző formáival, amelyre az idegen szavak szótára vagy a szleng szótár bőségesen tartalmaz méltán gazdag magyar nyelvben megfelelőt. Így e gazdag repertoárból választhatunk a kihagy, mellőz, elkerül, hanyagol, bojkottál, nem kér belőle, mellőz, nem él vele, átugrik, ugrándozik, szökdécsel, ugrabugrál, elhagy, hirtelen otthagy, faképnél hagy, hirtelen búcsút mond, titokban meglép kifejezések cselekvései sorából.
Skippelés (vagyis bátorság és ugrás) képben, valahogy így:
Minderről azért érdemes beszélni, hogy ne dőljünk be a fatalistáknak. Ne gondoljunk úgy a munkahelyi stresszre vagy a kiégési folyamatra, mint egy állandó, megváltoztathatatlan helyzetre. Ne fogadjuk el, s még inkább ne nyugodjunk bele abba, hogy ezen nem lehet és nem tudunk változtatni. Ne tegyük ezt a mindennapjaink természetes részévé. Nehogy már felemeljük és kitüntető helyre pozícionáljuk azt, ami nem érdemli meg. Ne fogadjuk el és soha ne ragadjunk bele az ilyen helyzetekbe, hiszen ha így kezeljük a stresszt és semmit nem teszünk ellene, akkor könnyen beleragadhatunk ebbe a hínárba. Ha ezt tesszük, annak akár drámai lelki és fiziológiai következményei is lehetnek.
S mivel közeleg a - várhatóan 92 napból álló - nyár, engedjünk meg magunknak egy kis bónuszt. Talán több időnk lesz végiggondolni, ezért ezúttal a korábbiaknál egy jóval nagyobb adag Murphy bölcsességgel zárunk. Mindenki maga döntse el, hogy melyiket mennyire veszi komolyan és mit fogad meg azokból. Mivel minden napra csak kettő jut, ráadásként most megfejeljük még további kettővel. Íme a (twice.hu gyűjtése szerinti) szellemi étlap:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás