A Magyar Köztársaság Alkotmánya1 biztosítja a büntetőeljárás alá vont személynek a védelemhez való jogát az eljárás minden szakaszában, amely a terhelt és a védő jogaiban ölt testet. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) is az alapvető rendelkezései között rögzíti a terheltnek a védelemhez való alkotmányos jogát.
A bíróság, az ügyész és a nyomozóhatóság biztosítja, hogy az, akivel szemben a büntetőeljárást folytatják, az eljárási törvényben meghatározott módon védekezhessék (Be. 5. §). A védekezéshez való jog nemcsak a védőhöz való jogosultságot foglalja magában, hanem több, az eljárási törvényben meghatározott olyan elemből tevődik össze, amelyek együttesen hivatottak biztosítani a terheltet megillető alapjog érvényesülését.
Így a terhelt jogosult arra, hogy a gyanúsítást, a vád tárgyát, illetőleg ezek változását közöljék vele - ha a törvény másképp nem rendelkezik - az eljárási cselekményeknél jelen legyen. Joga van arra, hogy az eljárás során az őt érintő iratokba betekintsen, megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezéshez való felkészülésre, a védelmére szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadja, indítványokat és észrevételeket tegyen, jogorvoslattal éljen, a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon [Be. 43. § (2) bekezdés].
A törvény tehát a terhelt jogai között sorolja fel az irat-betekintési jogot, ami nélkülözhetetlen eleme a védekezésre való felkészülésnek, hiszen a terhelt ilyen módon ismerheti meg az ügyben releváns adatokat, nyilatkozatokat, vallomásokat, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy tény és jogkérdésekben véleményt nyilváníthasson, indítványokat tehessen. Az iratbetekintési jog gyakorlása szempontjából a terhelt és a védő az eljárás során azonos megítélés alá esik.
Az irat-betekintési jog terjedelme - a megtekinthető iratok körét tekintve - az eljárás különböző szakaszaiban változik, annak előrehaladtával bővül. A terhelt és a védő irat-betekintési joga tehát egyéb, az eljárási törvényben meghatározott jogosítványai mellett - eltérő korlátozásokkal - a büntetőeljárás megindulásától annak befejezéséig érvényesülő garanciális biztosítéka a terhelt védekezésének.
A terheltnek a védelemhez való jogával, illetve annak elemeivel az Alkotmánybíróság 6/1998. (III. 11.) AB határozatában foglalkozott részletesen. Ugyanakkor már korábbi határozatában2 is kifejtette, hogy a védelemhez való jog formális biztosítása nem elegendő. Egyrészt annak hatékony érvényesülését követelte meg, másrészt kiterjesztette ezt a jogot a terheltnek és a védőnek a védekezéshez való megfelelő felkészülésre, jogaik gyakorlására. Hangsúlyozta, hogy a védelemhez való jognak csak az elkerülhetetlenül szükséges, arányos és a lényeges tartalmat nem érintő korlátozása felel meg az alkotmányosság követelményének. Ugyanezen elvárás fogalmazódik meg a nemzetközi egyezményekben is, melyek lényege szerint a terheltnek rendelkeznie kell a "védelmének előkészítéséhez szükséges idővel és eszközökkel".
Nem vitásan - a fent említett egyezmények gyakorlatában és a büntetőeljárási kódexekben is - a védelemhez való jog magába foglalja az iratok tartalmának megismeréséhez való jogot is. Az Alkotmánybíróság a hatékonyság és a védelemre való felkészülés biztosításának követelménye miatt már 1991-ben úgy értelmezte az iratbetekintést, hogy az a puszta megismerésen túl az irat "birtoklását" is magába kell, hogy foglalja. Ez pedig azt jelenti, hogy a büntetőeljárás során keletkezett minden - az ügyész és a bíróság rendelkezésére álló - iratot a védelemre való felkészülés biztosítása érdekében a terhelt és a védő ne csak a bíróságon tanulmányozhassa, hanem azokról kizárólagos használatára szolgáló másolatot kapjon, és azt magával is vihesse.
Az Alkotmánybíróság határozatában utal arra, hogy a védekezéshez szükséges adatok "birtoklása" a másolatok készítésére és azok elvitelére, vagyis a bíróságon kívüli használatára is kiterjed. Mindezt a védelemhez való jog [Alkotmány 57. § (3) bekezdés] ismertetett értelmezésén kívül a tisztességes eljáráshoz való jog [Alkotmány 57. § (1) bekezdés] is indokolja.
A fentiekben kifejtett és értelmezett védelemhez -és ezen belül az iratbetekintéshez - való jog azonban korlátozható.
Az állambiztonsági érdek, s ezen belül az államtitok védelme, hagyományosan és nemzetközileg is elfogadott oka lehet - egy demokratikus társadalomban szükséges mértékben - e jog korlátozásának. Az Alkotmánybíróság határozata is tartalmazza, hogy a büntetőeljárásban szükség lehet az államtitok és a szolgálati titok megfelelő védelmére. A védelemhez való jog és az államtitok védelme között azonban a "megfelelő" egyensúly csak igen differenciáltan alakítható ki. Különböztetni lehet például aszerint, hogy az államtitokról való tudomásszerzés feltétlenül megengedendő-e, vagy a titok egyes részeiben titok maradhat a védelem előtt.
Más-más megítélés alá esik a tudomás szerzés módja: a hatóság általi informálás, a személyes iratbetekintés, az irat birtokolása a tárgyaláson, vagy ennél tágabb hozzáférhetősége a bíróság épületében, a jegyzetkészítés és a jegyzetek elvihetősége; a kizárólag saját használatú, de a bíróságról ki nem vihető másolat; s végül a teljes irat vagy másolata szabad birtokolása és használata. Eltérhet a "megfelelő" titokvédelem a védelem jogát gyakorló személyek között is: az ügyvédnek adott vonatkozásban több joga lehet, mint a terheltnek stb.
Az Alkotmánybíróság idézett határozatából kitűnik, hogy a terheltnek és a védőnek a büntetőügyben keletkezett iratok birtoklásához való joga - amely az iratokról történő másolat készítése során realizálódik - olyan garanciális követelmény, amelynek korlátozása csak kivételesen fordulhat elő.
A Be. az eljárás egyes szakaszaiban - részben eltérően - szabályozza a terhelt és a védő "iratbirtoklási jogát" az alábbiak szerint:
A nyomozás során a vádlott és a védő jogosult arra, hogy azokról az iratokról, amelyeket megtekinthet, másolatot kapjon. A sértett, illetőleg a tanú vallomását vagy személyi adatait tartalmazó, a nyomozás során keletkezett, illetőleg annak során beszerzett, benyújtott vagy csatolt iratról készült másolaton nem tüntethetők fel a sértett, illetőleg a tanú személyi adatai. Nem adható másolat az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság határozatának tervezetéről, az ügyész és a nyomozó hatóság között a 165. § (1)-(3) bekezdése alapján keletkezett iratokról.3
A nyomozás elvégzése után az ügyész vagy - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó hatóság a gyanúsítottnak és a védőnek az erre kijelölt helyiségben átadja a nyomozás összefűzött iratait. Lehetővé kell tenni, hogy a gyanúsított és a védő az esetleges vádemelés alapjául szolgáló összes iratot - kivéve a zártan kezelt iratokat - megismerhesse. [Be. 193. § (1) bekezdés] A terhelt és a védő, továbbá a fiatalkorú törvényes képviselője a nyomozás során keletkezett és a megismerésre átadott nyomozati iratokról másolatot kérhet. [Be. 70/B. § (5) bekezdés a) pont] Személyes költségmentesség engedélyezése esetén a terhelt és kirendelt védője részére a büntetőügy iratairól kért másolat egyszeri kiadása illetékmentes.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
