A terrorelhárítás területén hosszú évek, évtizedek óta központi kérdés a terrorfinanszírozás. A posztmodern terrorizmus elleni háború meghatározó területe. A legjelentősebb kérdésként azonban az illegálisan szerzett pénzek felhasználása áll. A probléma azonban ennél jóval összetettebb. Ugyanis a terrorfinanszírozás területén nagy szereppel bír a legálisan szerzett pénz. Több terrorcsoport üzemeltet vállalkozásokat, illetve szed adót az általa uralt területeken. Ezeknek a vállalkozásoknak a működése legális, az általuk legálisan szerzett jövedelem felhasználása pedig illegális.
Terrorist financing has been a central issue in counter-terrorism for many years, decades. It is a crucial area in the postmodern war on terror. The most significant issue is the use of illegally obtained funds. However, the problem is much more complex. Legally acquired money plays a major role in terrorist financing. Several terrorist groups operate companies and collect taxes in the areas they control. The operation of these companies is legal, but the use of their legally earned income is illegal.
Már a "2001-es eseményeket követően - értelemszerűen az Amerikai Egyesült Államok kezdeményezése alapján - az illetékesek felismerték azt, hogy a terrorizmus elleni küzdelem sikerességében nagy szerepet játszik a finanszírozása elleni tevékenység."[1] Mára pedig a terrorelhárítási és biztonságpolitikai szakértők nemzetközi szinten megjelenő egységes álláspontja szerint a terrorizmusellenes háború egyik legalapvetőbb kérdése az, hogy miként lehet megakadályozni azt, hogy a terrorista csoportok anyagi eszközökhöz jussanak. Közismert, hogy Raimondo Montecuccoli, a XVII. század kiemelkedő képességű hadvezére és hadtudósa úgy vélekedett, hogy a háborúhoz három dolog szükséges: pénz, pénz és pénz. Mivel a terrorizmust is egyfajta háborúnak tekinthetjük, ebből adódóan indokoltnak mutatkozik az a kijelentés is, hogy bizony a terrorizmushoz is alapvetően három dolog szükségeltetik a pénz, a pénz és harmadszor is a pénz.
A posztmodern terrorizmus nyitó cselekménye,[2] a 2001. szeptember 11-ei New York-i terrortámadás esetében láttuk: az összehangolt támadássorozatnak a végrehajtása az al-Kaida terrorszervezetnek és Oszama bin Ladennek mintegy félmillió dollárjába került.[3] Ezt a korabeli, illetve jelenlegi árfolyamon nézve is jelentős összeget kell befektetnie abba a cselekménysorozatba, amellyel megrázta a nyugati világot, és amellyel a terrorizmust tette a világ első számú ellenségévé. Ugyanakkor a 2015. november 13-ai párizsi terrortámadás-sorozat ennél jóval kézzelfoghatóbb összeget emésztett fel, hiszen mindössze 7000 eurót[4] kellett az Iszlám Államnak áldoznia e több cselekményből álló összehangolt akcióra. Az azóta elkövetett terrorcselekmények esetén pedig azt látjuk, hogy mindinkább egyfajta "olcsósítási" folyamat zajlik,[5] vagyis ma már egyértelműen levonhatjuk azt a következtetést, hogy a nemzetközi terrorszervezetek mindinkább törekednek a terrorizmus, a terrorcselekmények minél gazdaságosabb megszervezésére. Ennek pedig alapvetően két oka van, az egyik, hogy a terrorszervezetek igyekeznek elkerülni tevékenységük dekonspirálódását,[6] míg a másik meghatározó tényezőként jelentkezik, hogy egyre több esetben a terrorcsoportok egyfajta gazdasági vállalkozásként is működnek. "Mint minden más vállalkozásnak, a terrorista szervezeteknek is szükségük van finanszírozási eszközökre, a fegyverek és felszerelések beszerzéséhez, a kiképzéshez és a pénzügyi ösztönzők biztosítására a toborzók számára, a propagandaanyagok előállítására és terjesztése, valamint az egyéb költségek fedezésére."[7]
A terrorista közösségek a "költségek fedezésére igen változatos eszközöket alkalmazhatnak, de ezek közül talán a legveszélyesebb a saját tulajdonú, legális tevékenységet folytató vállalkozás.
"A terrorcselekmény végrehajtásához anyagi erőforrásokra van szükség. Ha az elkövetők nem rendelkeznek elégséges tőkével, akkor valamilyen külső forrásból elő kell teremteniük a hiányzó pénzt. A terrorszervezetek napjainkban nagyon változatos képet mutatnak, de legalább egy tekintetben megegyeznek: anyagi erőforrásokra van szükségük a támadások megszervezéséhez és végrehajtásához."[8] A korábbi évek tapasztalatai megerősítik, hogy egy-egy terrorszervezet akkor tud nagyobb aktivitást felmutatni, ha nagyobb erőforrá-
- 21/22 -
sokkal rendelkezik. Így egyértelmű kapcsolat mutatkozik a nemzetközi terrorcselekmények száma és azok súlyossága között.
A felismerésre adott globálisan jelentkező állami szintű választ mutatja az európai terrorfinanszírozás elleni fellépési program is, amely szerint "meg kell valósítani a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó cselekvési tervet, erősíteni a pénzforrások és más eszközök mozgásának felderítését és megakadályozását, valamint a terrorista szervezetek bevételi forrásainak elzárását szolgáló tagállami intézkedéseket."[9]
A nemzetközi szakértők többsége a terrorszervezetek bevételi forrásainak elzárása tekintetében a fellépés fő szegmensének tekintette és tekinti a pénzmosás megakadályozását. Ezt támasztja alá a szakterület egyik legavatottabb hazai szakértőjének gondolata is: "a pénzmosási tevékenység erősödése egy adott régió vagy ország legális üzleti szférájában is képes jelentős károkat okozni, a tisztességes piaci magatartás szabályainak semmibevételével, a gazdasági verseny lehetetlenné tételével, ezenkívül megzavarhatja a monetáris szférát, és - egészen szélsőséges esetben - hozzájárulhat a demokratikus intézményrendszer bomlásához is."[10] Ennek a felfogásnak a szellemében, az elmúlt évtizedekben a terrorfinanszírozás elleni küzdelem, a terroristák pénzügyi hátterének meggyengítése során a pénzmosás megakadályozása, az illegális források feltárása és azok kiiktatása vált a központi állami kérdéssé.[11]
A fentiek szellemében fogalmaztak hazánkban, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény megalkotói is a jogszabály preambulumának megszövegezésekor: "E törvény célja, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása tilalmának hatékony érvényesítése érdekében megelőzze és megakadályozza a bűncselekmények elkövetéséből származó pénznek vagy pénzben kifejezhető értékkel bíró dolognak a pénzmosás szempontjából veszélyeztetett tevékenységeken keresztül történő tisztára mosását, valamint a terrorizmusnak pénzzel vagy pénzben kifejezhető értékkel bíró dologgal való támogatását."
Magyarországon a büntetőjogi szabályozással szemben támasztott 21. századi követelményeknek először az új Büntető Törvénykönyv rendelkezései tesznek eleget. A 2013. július 1-jén hatályba lépett jogszabály külön tényállásban rendeli büntetni a terrorcselekmény feltételeinek biztosításához anyagi eszközök szolgáltatását vagy gyűjtését, valamint a terrorcselekményre készülő személy anyagi eszközökkel történő támogatását is. A jogszabály kiemelt helyen, a közbiztonság elleni bűncselekményeket[12] tárgyaló XXX. fejezetben elsőkét érinti a terrorizmus tárgykörét. A terrorfinanszírozásról szóló 318. §-ban foglaltak szerint: "Aki terrorcselekmény feltételeinek biztosításához anyagi eszközt szolgáltat vagy gyűjt, vagy terrorcselekmény elkövetésére készülő személyt vagy rá tekintettel mást anyagi eszközzel támogat, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
