A közjegyzői tevékenység és a szélesebb értelemben vett hagyatéki ügyek kapcsolódásáról közölt két részes cikket a német közjegyzői lap. Németországban az öröklési esetek évente 800.000 és 850.000 között vannak, az átlagos hagyatéki ügyérték kb. 65.000 euro. Ennek megfelelően a közjegyzők számára az öröklési- és hagyatéki eljárások különös jelentőséggel bírnak, legyen szó végrendelet okiratba foglalásáról, öröklést visszautasító nyilatkozatok hitelesítéséről, öröklési bizonyítvány kibocsátásáról. E tevékenységek közül néhányat kiemelve ismerteti a cikk a legfontosabb szabályokat.
A jogi előírások szerint részben a közjegyző az egyedüli illetékes hagyatéki leltár készítésére, részben pedig a hagyatéki bírósággal párhuzamosan. A közjegyző a hagyatéki bíróság felkérésére is elkészítheti a hagyatéki leltárt, ennek elkészítése előtt rendszerint meg kell hallgatni az örökösöket. A közjegyző felelős a leltár tartalmáért, vagyis meg kell győződnie a hagyaték fennállásáról, a tájékoztatást adónak pedig kötelessége a közjegyzőnek minden szükséges információt megadni. A leltár tartalmát az adott törvényi előírás határozza meg, amely a felvételről rendelkezik. Alapvetően a leltárnak az örökhagyó minden aktíváját és passzíváját tartalmaznia kell, ide tartoznak azok a tárgyak is, amelyeket az örökhagyó csak birtokolt, de nem volt a tulajdona.
A visszautasítás a német jogban egy hivatali elfogadásra szoruló akaratnyilatkozat, amelyet határidőn belül kell beadni. A visszautasítást okiratba foglaló közjegyző választhat, hogy a visszautasító nyilatkozatot az illetékes bíróságnak vagy annak a bíróságnak juttatja el, amelyik a visszautasító lakóhelyén illetékes, ezzel válik a visz-szautasítás érvényessé. Az illetékességhez az is szükséges, hogy a visszautasító személynek azon a székhelyen legyen a lakóhelye, ahol a bíróság található, azonban, ha a bíróság átveszi a visszautasító nyilatkozatot, akkor ez hiányzó illetékesség esetén is érvényes lesz. A nem illetékes bíróság köteles az adott iratot a hagyatéki bíróságnak továbbküldeni.
A kérelmet öröklési bizonyítvány kibocsátására bárki arra jogosult kérheti írásos formában az illetékes hagyatéki bíróságtól. Amennyiben a kérelem minden formai és tartalmi követelménynek megfelel, a bíróságnak ki kell állítani az öröklési bizonyítványt.
A német polgári jog a végrendeleti végrehajtó több különböző fajtáját ismeri. A közjegyzői gyakorlatban a leggyakrabban előfordulók: "lebonyolító végrehajtó", "igazgatási végrehajtó", "utóörökösi végrehajtó".
A végrendeleti végrehajtó a ma uralkodó nézet szerint sem az örökhagyónak sem az örökösnek nem képviselője, a végrendeleti végrehajtó "hivatala" a hagyatéki bírósággal szembeni végrendeleti végrehajtói megbízatás elfogadásával kezdődik. Problémás az, hogy az örökhagyó halálától az örökség hivatalos elfogadásáig a hagyatéki tárgyakról nem lehet rendelkezni, a végrendeleti végrehajtó a jogkörét még nem gyakorolhatja.
Ritkábban fordulnak elő olyan esetek, amelyben - miután egy végrendeleti végrehajtó a hagyatéki eljárásban már eljárt, - megállapítható, hogy ezelőtt nem volt hivatalban vagy a hivatala utólag megszűnik. A törvény sajnos csak a hivatal későbbi megszűnésének esetét szabályozza, például egy felbontó feltétel beálltakor. Ebben az esetben a jóhiszemű végrendeleti végrehajtó hivatala továbbra is fennáll addig, amíg ő a hivatal megszűnéséről tudomást nem szerez. A kérdést, hogy a vélt végrendeleti végrehajtó jogügyletei érvényesek-e, az általános szabályok szerint kell megítélni.
A végrendeleti végrehajtóknak alapvetően korlátlan rendelkezési jogkörük van az igazgatási körükbe tartozó hagyatéki tárgyak felett. A végrendeleti végrehajtó törvény megsértése esetén felel, azonban a rendelkezése érvényes marad. Ha egy végrendeleti végrehajtó egy harmadik személlyel szerződést köt, például egy adásvételi szerződést egy hagyatéki ingatlanról, akkor a közjegyzőnek vizsgálnia kell annak kötelezettségi- és rendelkezési jogkörét. A közjegyzőnek meg kell győződnie róla, hogy a végrendeleti végrehajtó rendelkezik-e kirendeléssel, ez elegendő ahhoz, - mivel közhiteles személy -, hogy a szerződő feleknek megfelelő jogbiztonságot nyújtson. A végrendeleti végrehajtó jogköre megszűnik hivatalának megszűnésével, emiatt viszont egy nem jelentéktelen bizonytalanság áll fenn. Kérdéses, hogy a végrendeleti végrehajtói kirendelés akkor is védi-e a szerződő felet, ha a végrehajtó előtte az említett hagyatéki tárgyat az örökségből kiadta.
A kiadás érvényességével elvész a rendelkezési jogosultság és ezzel a végrehajtó kötelezettségi jogköre is a hagyatéki tárgyra vonatkozóan. A kiadást az öröklési bizonyítványon fel kell tüntetni. A közjegyzői gyakorlatra nézve az igazán kockázatos az, ha maga a végrendeleti végrehajtás megszűnik vagy a végrehajtó hivatala a szerződéskötés után megszűnik, tehát a szerződés végrehajtási eljárás közben.
Összefoglalva: a közjegyzői tevékenység és a hagyatéki eljárásjog sokféle módon kapcsolódik össze. A közjegyzők hozzáértése ehhez a nehéz jogterülethez elengedhetetlen. Problémák a gyakorlatban a szerződéskötésnél különösen a törvényileg előírt hagyatéki bírósági engedélyezési eljárásoknál fordulnak elő a hagyatéki gondnokok közreműködése kapcsán.
A német közjegyzői gyakorlatot ismertető sorozat egy adósságátrendezési esetet dolgozott fel. Ha egy engedményes előterjeszt a közjegyzőnek egy tartozáselvállalást (mint egy harmadik személy javára szolgáló szerződést), vagy egy új biztosítéki szerződést, akkor a végrehajtási záradék átírásához, mint igazolási formához (legalább) közjegyzői hitelesítéssel ellátott aláírás szükséges, az első esetben az engedményesé, a második esetben az engedményező és a biztosítékot adóé. Ennek az eljárásnak a hátránya mindkét fél számára az ehhez kapcsolódó idő és költségráfordítás. Ennek kiküszöbölésére a biztosítékot adó nyilatkozata esetén a közjegyző mérlegelése után az aláírás hitelesítésétől el lehet tekinteni, ha ehhez nincs szükség aláírás-hitelesítésre és a nyilatkozat az engedményestől fáradozás nélkül beszerezhető.
Összefoglalva: az engedményesnek egy átírási kérelemmel kapcsolatban elegendő -azonban általában még az eljárás megkezdése előtt adott - "nyilatkozata", a közjegyző meghallgatja a biztosítékot adót és utal arra, hogy az a kérelemnek helyt ad, ha 14 napon belül nem élnek kifogással.
Egy ilyen "nyilatkozat" pl. így hangozhat: "végrehajtási záradék átírása céljából igazolom én, a tulajdonos, hogy az új hitelezővel egy új biztosíték-adási szerződést kötöttem..." A banki gyakorlatra azonban még várni kell, ez az eljárás bizonyítási eszköznek teljesen megfelel és ilyen esetben nem kell átírni a végrehajtási záradékot.
H.Gy.
Napjainkban 8 millió európai polgár él a származási országán kívüli, másik tagállamban. Az Európai Unió területén több, mint 2,5 millió ingatlan van olyan személyek tulajdonában, akik nem az ingatlan fekvése szerinti tagállamban élnek. Évente 450.000 olyan hagyaték nyílik meg Európában, amely nemzetközi, határokon átnyúló elemet is tartalmaz; az ilyen eljárásokkal érintett vagyonok összértéke meghaladja az évi 123 milliárd eurót. Mindezidáig, a határokon átnyúló hagyatékok rendezése során az örökösök gyakran szembesültek jelentős nehézségekkel a jogaik érvényesítése és kötelességeik teljesítése közben, ezeket a nehézségeket többnyire az egyes nemzeti jogok közötti különbségekből fakadó bizonytalanságok okozzák.
Az ARERT[1] nemzetközi közhasznú egyesületet a belga jog szerint, brüsszeli székhellyel 2005-ben alapította három alapító tagja: a belga, a francia és a szlovén közjegy-zőség. Miután a CNUE[2] támogatásával 2001-ben útjára indult a végrendeleti nyilvántartások európai összeköttetésének terve, 2002-ben közvetlen elektronikus kapcsolat létesült a francia és belga nemzeti nyilvántartások között. Ehhez a hálózathoz csatlakozott 2005-ben a szlovén közjegyzőség végrendeleti nyilvántartása, és e kibővült hálózat működéséhez az ARERT egyesület létrehozása adott megfelelő jogi kereteket.
Az ARERT célja, hogy az 1972. május 16. napi Bázeli Egyezménnyel összhangban a végintézkedések nyilvántartására szolgáló nemzeti regiszterek összekapcsolását elősegítse, lehetővé téve ezáltal az európai polgárok végintézkedésének feltalálását, függetlenül attól, hogy az melyik tagállamban keletkezett, hol vették nyilvántartásba. Ennek eredményeképpen, az egyesület a határokon átnyúló hagyatéki ügyek lezárásának megköny-nyítését, valamint a végrendeletek biztosabb előkerülését és teljesülését reméli elérni, a jogbiztonság és az európai polgárok érdekeinek védelmében.
Az Európai Unió által a 2007-2013 periódusra meghirdetett "Justice civile" program keretében kezdeményezett "Europe Testaments" elnevezésű ARERT-program jelentős uniós támogatást élvezett. 2009 májusa és októbere között az ARERT hat műhelykonferenciát szervezett az európai országok végintézkedései témában, Berlin, Varsó, Szófia, Lisszabon, Ljubljana és Riga helyszíneken. Az említett találkozók egyikén - az előre meghirdetett regionális beosztásnak megfelelően - minden európai, uniós és nem uniós ország közjegyzőségének (vagy illetékes minisztériumának) képviselői jelen voltak, és rövid prezentációkban ismertették az egyes országok által bevett végintézkedés-típusokat, valamint - ahol már létrejött - a központi végrendeleti nyilvántartás fontosabb elemeit. A megbeszélések rávilágítottak azokra a jogi vagy technikai akadályokra, amik a nemzeti nyilvántartás létrehozását gátolják, vagy a nemzeti nyilvántartáson túl az európai végrendeleti hálózat felállítását hátráltatják.
A legfrissebb, uniós támogatással bíró IRTE[3] elnevezésű programmal az "Europe Testaments" által feltárt akadályok megszüntetéséhez kapott anyagi támogatást az ARERT. A támogatás a központi végintézkedési nyilvántartást vezető tagjelöltek számára az ARERT két típusú hálózatához történő csatlakozás pénzügyi kereteit biztosíthatja:
a) a RERT[4]-kapcsolat a nemzeti nyilvántartások közvetlen és teljes, elektronikus összekapcsolását jelenti, ahol a támogatás a kapcsolat technikai megvalósítását finanszírozza, míg
b) az ún. RERT Light kapcsolat esetében a nyilvántartások lekérdezése közvetetten - egy felelős közvetítő személy segítségével - történik; a pénzügyi támogatás ez esetben a RERT Light honlapja és a lekérdezést biztosító weboldalak több nyelvre való lefordításának költségeit fedezi a pályázók számára.
Az ARERT egyesület tagjává az Alapító Okirat szerint az a közjegyzőség vagy intézmény válhat, amely a Bázeli Egyezménynek megfelelő központi nemzeti végintézkedési nyilvántartást vezet, vagy annak létrehozását tervezi.
A Bázeli Egyezmény célja, hogy a részes államokban központi nyilvántartás jöjjön létre a végintézkedések számára, így az elhunytak végakarata nem felejtődhet el, vagy nem kerülhet elő túl későn; a nyilvántartás jelentősen megkönnyítheti azok feltalálását. Az Egyezmény kívánalmai szerint a nyilvántartás kizárólag a végintézkedő személy adatait és a végintézkedés fellelhetőségi helyét tartja nyilván, a végintézkedés konkrét tartalma, vagy az örökösök adatai a nyilvántartásba nem jegyezhetők be. A nyilvántartás vezetésével megbízott nemzeti szervezet (pl. közjegyzőség) arra is felhatalmazást kell kapjon az Egyezmény szerint, hogy a külföldi hasonló nyilvántartások vagy szervek felől érkező megkereséseket is megválaszolhassa. Elvárás, hogy a végrendelkező személy állampolgársága ne legyen a nyilvántartásba vétel feltétele, továbbá, hogy a nyilvántartásba vett végrendelet létezése a végrendelkező életében titok maradjon, arról információt kívülálló ne kaphasson.
Az ARERT jelenleg 7 taggal büszkélkedhet (Belgium, Bulgária, Franciaország, Olaszország, Portugália, Románia, és Szlovénia közjegyzősége), megfigyelő tagként csatlakozott Horvátország, Spanyolország, Lettország, Hollandia és Lengyelország közjegy-zősége, együttműködő tagként vesz rész továbbá a munkákban Oroszország (a szentpétervári Közjegyzői Kamara) és Svájc közjegyzősége.
Az ARERT elnöke Karel TOBBACK, belga közjegyző; az egyesület alelnökei Philippe GIRARD, francia közjegyző és Octavian ROGOJANU, román közjegyző.
V.K. ■
JEGYZETEK
* összeállította: dr. Horváth Gyöngyi, ügyvezető, közjegyzőhelyettes; dr. Varga Krisztina, ügyvezető, közjegyzőhelyettes
1 l'Association du Réseau Européen des Registres Testamentaires
2 Conseil des Notariats de l'Union Européenne - az Európai Unió Közjegyzőségeinek Tanácsa
3 Interconnecter les Registres Testamentaires Européens - az Európai Végintézkedési Nyilvántartások Összekapcsolása
4 Réseau Européen des Registres Testamentaires - Végintézkedések Nyilvántartásainak Európai Hálózata
Visszaugrás
