A jogállamiságból fakadó jogbiztonság meghatározó tartalmi eleme a jogszabályok világosságának és egyértelműségének követelménye - azaz a normavilágosság elve. Jelentősége okán már az Alkotmánybíróság korai döntéseiben is megjelent, az eltelt több mint 30 évben pedig konzisztens alkotmányos gyakorlat kristályosodott ki körülötte. E referátum a normavilágosság elvének kibontását törekszik bemutatni az Alkotmánybíróság azon, törvényeket érintő döntésein keresztül, amelyek elsőként fejtették ki a legalapvetőbb megállapításokat, mégis könnyen interpretálhatók. Ennek során először megvizsgáljuk a normavilágosságból fakadó alkotmányos követelményeket és ezek olyan részeit, mint például a norma címzetti körének jelentősége és a hozzájuk igazodó alkotmányossági mérce, valamint a normavilágosság sérelmének orvosolhatósága a jogértelmezés által. Külön kitérünk a jogszabályi fogalomhasználat kérdésére és az alkalmazott kodifikációs technikák - példálózó felsorolás, általános fogalomhasználat, a jogrendszeren átívelő fogalomhasználat - alkotmányossági szempontú értékelésére. Ezt követően pedig áttekintjük, hogy egyes normaszövegek hogyan sérthetik a normavilágosság elvét, ez milyen módon orvosolható a jogalkalmazói jogértelmezés segítségével, illetve mely esetekben nem vezetett eredményre ez a módszer, amelynek következtében az adott törvény vagy törvényi rendelkezés alkotmányellenességét állapította meg az Alkotmánybíróság. Ennek során utalunk arra is, hogy az alkalmazott érvelés adott esetben milyen kritikával illethető. Konklúziókét elmondható, hogy bár a normavilágosság elvének sérelmét csak kivételes esetben állapítja meg az Alkotmánybíróság, a jogalkotás számára azonban a kijegecesedett gyakorlat értékes iránymutatásul szolgál a normavilágosság elvének minél következetesebb és hatékonyabb érvényre juttatásához.
A defining prerequisite of legal certainty includes the clarity and unambiguity of legislation - the principle of the clarity of norms. Due to its importance, this principle appeared in the early decisions of the Constitutional Court of Hungary, and over the past 30 years a consistent constitutional case law has crystallized around it. This paper examines the clarity of norms through decisions of the Constitutional Court of Hungary concerning pieces of legislation, which were among the first to explain the subject and can be interpreted simply. First, we unravel the constitutional requirements arising from the clarity of norms and its components: the importance of the norm addressees, furthermore, how the constitutional standard can differ according to groups of addressees, and the legal interpretation as general remediation of violations of the clarity of norms. The paper then focuses on the question of the usage of legal terms and evaluates the constitutionality various legislative drafting techniques, such as the use of exemplificative definition, general terms, and terms across the legal system. Next, we review how regulations can violate the clarity of norms, how this can be remedied by legal interpretation, and also the cases where this method was not efficient, leading to the ruling of the unconstitutionality of the given act or legal provision. By doing so, we also look at some critical aspects of these reasonings. This paper finds that, although the Constitutional Court of Hungary only establishes the violation of the principle of the clarity of norms in exceptional cases, the emerged case law provides a valuable guideline for legislation in order to enforce the clarity of norms more consistently and effectively.
Keywords: Clarity of norms, Legal certainty, Constitutional Court of Hungary, Case law, Legislative drafting
A jogbiztonság mint alkotmányos követelmény már az Alkotmánybíróság működésének kezdetén megjelenik. A testület a jogbiztonságot - az Alkotmány 2. §-a szerinti klauzulából levezetve - a jogállam nélkülözhetetlen elemeként tételezi, amely "az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előre láthatóak legyenek a norma címzettjei számára" [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]. Az
- 19/20 -
idézett definícióból is látható, hogy a "jogbiztonság egy összetett eszmény, amely több követelményt ölel fel", és az Alkotmánybíróság gyakorlata sem ad taxatív felsorolást a jogbiztonság tartalmi elemeire vonatkozóan.[1] Ugyanakkor már e meghatározásnak is immanens részét képezi a jogszabályok világosságának és egyértelműségének követelménye - avagy a normavilágosság elve.
E referátum a normavilágosság elvének kibontását törekszik bemutatni az Alkotmánybíróság gyakorlattá érett azon döntésein keresztül, amelyek törvényekre vonatkoztatva az elsők között fejtették ki a legalapvetőbb megállapításokat - valamint később ezekhez kapcsolódtak -, ugyanakkor könnyen interpretálhatók. Meglátásunk szerint ezen - elsőre pusztán jogtörténetinek tűnő - megközelítés létjogosultságát az adja, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény negyedik módosítását követően úgy foglalt állást, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, valamint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság-klauzula tartalmilag megegyezik, ennélfogva továbbra is irányadónak tekinti a jogállamiság elvét érintő, az Alkotmányra alapozott gyakorlatát[2] (32/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [70]; 3/2014. (I. 21.) AB határozat, Indokolás [37]). A testület a normavilágosságot érintő esetjogának legfontosabb elemeit az Alaptörvény hatálybalépése után is időről időre számba veszi, illetve hivatkozza (legutóbb 3134/2023. (III. 27.) AB határozat, Indokolás [21]-[23]), miközben azok eredeti - és véleményünk szerint tanulságos - kontextusa azóta elhomályosult.
Előrebocsátjuk, hogy vizsgálódásunkat nem terjesztjük ki a közvetlenül a büntető vagy szabálysértési tárgyú törvényekre vonatkozó döntésekre, mivel a büntetőjogi normákkal szemben az alkotmánybírósági gyakorlat - a büntetőjog sajátos ultima ratio jellegéből kifolyólag - különösen szigorú követelményeket támaszt (legutóbb 31/2021. (XII. 1.) AB határozat, Indokolás [69]-[70]), és ezeket a szabálysértési normák tekintetében is alkalmazni rendeli (38/2012. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [34]).
Elöljáróban szükséges kitérnünk arra, hogy a normavilágosság követelményét már[3] a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: régi Jat.) is előírta, amelynek 18. § (2) bekezdése szerint "[a] jogszabályokat a magyar nyelv szabályai-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
