A lobbitevékenység napjainkban a világ számos részén jelentős döntésbefolyásoló erővel rendelkezik. A rövid fogalmi tisztázás és történeti beágyazottság bemutatása után a módszerek felvázolása után a gyakorlatban sok esetben felmerülő veszélyeket is vázolom, kitérve a lobby és a korrupció elhatárolására és a két fogalom közti határvonal sokszor nem könnyen felismerhető voltára.
Lobbying in our days has significant decision-influencing power in many parts of the world. Huge amounts of money are used in connection with it. After a brief conceptual clarification and the introduction of the historical background I give a summary about the methods and the dangers that arise in practice in many cases, including the difficulties in defining the demarcation between lobbying and corruption, as boundary is often not easily recognizable between the two concepts.
A lobbi fogalma bár elég régi, a társadalmi és tudományos közbeszédben a 90-es években kezdett el egyre jelentősebb szerepet kapni. A témának mára hatalmas szakirodalma lett, több helyen kifejezetten lobbista képzések is vannak a felsőoktatásban, de a világ sok területén a közbeszéd, a választópolgárok számottevő része a lobbit a korrupcióval rokonítja. Ebben a rövid írásban azt járom körül, honnan származik a fogalom, mivel foglalkozik és mitől lett a közvélemény előtt gyakran elég rossz a megítélése.
Maga a fogalom az amerikai Képviselőház előcsarnokából ered, ahol számos ember várakozott, hogy az ülésterembe tartó, vagy onnan kijövő képviselőkkel röviden tudjon beszélni és meggyőzni, hogy adott kérdésben a kérésének megfelelően szavazzon. Vélelmezni lehet, hogy a nem képviseleti demokráciaként működő országokban is voltak a döntéshozónál való igénykijárásnak módjai, formái, de azokkal jelen cikkben nem foglalkozom.
Az ezredfordulóra a világ legtöbb demokratikus országában a tevékenységnek törvényi szabályait állapították meg. Ezek a szabályok az USA-ban a legrészletesebbek, a többi ország jellemzően az itteni szabályokat implementálja kisebb-nagyobb módosításokkal.
A szakirodalom és a szakma szerint a lobbista feladata, hogy megbízója részére[1] a siker legnagyobb valószínűségét adó módon
• a szakmai kérdést a politikus számára értelmezhető formába öntse;
• több kérdés estén azok között a fontossági sorrendet felállítsa;
• a témával és a célzott döntéshozók kapcsolatrendszerével kapcsolatban átfogó adatgyűjtést végezzen;
• megkeresse az(oka)t a döntéshozó(ka)t, aki(k) az adott kérdés eldöntésére jogosult(ak);
• megfelelő kapcsolatrendszert építsen ki a döntéshozókkal és stábjaikkal a könnyű kommunikáció érdekében;
• feltérképezze a döntéshozók és az esetleges rivális - ellentétes célokért küzdő - lobbicsoportok kapcsolatrendszerét, ezek erősségeit, gyengeségeit, sebezhető pontjait;
• szövetségesek gyűjtése a téma sikerre vitele érdekében.
Bár a lobbi fogalmával általában egy szuverén hatalom felé különböző érdekcsoportok érdekérvényesítő tevékenységeként tekintünk, nem árt figyelmünkbe idézni, hogy sok szempontból hasonló tevékenységet folytatnak a diplomaták a fogadó országban. A diplomáciában ősidők óta kiemelkedően fontos szerepe van a diplomatának a fogadó állam társadalmi életében való jelenlétének, hiszen az ilyen - nem informális, hiszen ezeknek a különböző szervezeteknek, kapcsolatoknak megvannak a saját belső formális szabályai - a történelem során mindig is nem elhanyagolható súllyal jelentek meg a (gazdasági, politikai stb.) döntésekben. Ezek a "szervezetek", "klubok" a diplomácia térképén szinte soha nem jelentek meg hivatalosan, de mivel az érdemi döntéshozók "eljártak ezekbe a klubokba" és ott a "klubélet" mellett akár politikai-diplomáciai kérdések is "véletlenül" szóba kerültek. Így a klubtagság azonossága hozzájárult ahhoz, hogy az illető klubtagok könnyebben megtalálják a hangot egymással más jellegű témákban is és ez befolyásolja a végleges politikai, diplomáciai döntéseket. A diplomatáktól ezért a küldő álla-
- 52/53 -
muk "elvárt" bizonyos, a fogadó államban népszerű hobbit és az ennek megfelelő klubba való belépést, ahol számos helyi prominens személy is tag.
Ha lobbizáson informális rábeszélést, meggyőzést értünk, akkor máris eljutottunk a diplomácia által széles körben alkalmazott társadalmi eseményeken való részvételig, ahol a jelenlévők a hivatalosnál lazább, kötetlenebb, más szabályok szerint tudnak egymással kommunikálni. Ez a diplomáciai lobbitevékenység a történelem során és napjainkban is valamennyi állam diplomáciai tevékenységéhez szervesen hozzátartozik. A tevékenység interperszonális és kulturális jellegéből fakadóan kizárólag abban az esetben lehet a diplomaták számára megtiltani, ha a diplomata a diplomáciai épületet nem hagyhatja el és vendéget sem fogadhat, kivéve a fogadó állammal - annak külügyi apparátusán keresztül - való kapcsolattartást. A diplomáciai kapcsolatok ilyen szintű "hűvössé válása" a történelemben gyakran nagy konfliktust jeleztek előre.
A diplomáciai lobbista leegyszerűsített működési leírása az alábbi "sorvezető" szerint alakul:
1) Tudd meg, ki az a személy, aki az általad kívánt döntés meghozatalára/megváltoztatásra személyes döntésével jogosult! Ha ez egy testületi döntés, a testület minden tagja vonatkozásában más-más kollégád járja végig az alábbi lépéseket!
2) Ismerd meg a meghatározó döntéshozó személyes érdeklődési körét minél alaposabban!
3) Keress ebben olyan területet, amihez te is értesz (vagy tanuld ki azt a szakterületet)!
4) Lépj be abba a klubba, amiben a döntéshozó tag; te is legyél tag!
5) Legyél aktív és elismert tagja a klubnak!
6) Beszélgess vele a közös érdeklődési körötökhöz kapcsolódóan!
7) Ha már eléggé respektál, szép finoman kezd el őt bevezetni a számodra jelentős kérdésnek az általad preferált kontextusába!
8) Ha már ezzel is elfogadó, kezd el felvillantani, milyen értelmetlen/igazságtalan elemek vannak a jelenlegi rendszerben!
9) Ha jól dolgoztál, előbb-utóbb a döntéshozó meséli majd el neked egy klubbeli találkozón, vagy a médiából értesülsz, hogy saját kezdeményezésére megvalósult a rég áhított változás.
Fontos tisztázni, hogy ez a "recept" semmi törvényelleneset nem tartalmaz egyetlen állam jogrendszere szerint sem. A rendszer az emberi psziché, a társadalomban lévő szociokulturális kapcsolatok és a hivatalos szervek jogszabályok alapján szabályozott döntési mechanizmusának kellően mély ismerete alapján működik. Ezért a tevékenységet olyan társadalomban, ahol a társadalom egyes tagjai között a szociokulturális interakció lehetséges, megtiltani technikailag lehetetlen és a monitorozása is nagyon nehéz. Még a mai technikai szinten is, amikor IP-cím alapján az egyes emberek internetes tevékenysége jó hatásfokkal monitorozható, teljes bizonyossággal minden interakció nem lekövethető, például a pszeudo profilok kialakításának és az IP-cím elrejtésének lehetőségével.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
