Felmerült a gyakorlatban az előreláthatóság kérdése is. Ez az oksági láncolatban meghatározónak azt az okot tekintette, amely "az események rendszerinti lefolyása mellett - az általános élettapasztalat szerint - alkalmas az eredmény létrehozására." Az oksági láncolat szakaszai tekintetében pedig döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy "a károkozásra vezető eseménysor elindítója látta-e, illetve láthatta-e a bekövetkező eredményt (BH 2008.299.).
Az új Ptk. 6:521. §-a az okozati összefüggést meghatározó körülménynek nyilvánította a kár bekövetkezése előrelátásának tényét, illetve annak elvárhatóságát. Azt, hogy a károkozónak az eredményt előre kellett-e látnia, az adott körülmények között kialakított magatartása, szándéka vagy mulasztása mérlegelésével a következményre gyakorolt hatása alapján kell megállapítani. Az új Ptk. indokolása ebben a vonatkozásban is az észszerűen és gondosan eljáró személyt állítja mintának: a tőle elvárható körültekintés és megfontolás alapulvételével kell dönteni arról, hogy a károkozótól mennyiben volt elvárható magatartása következményeinek felismerése.
Az új Ptk. 6:143. és 6:521. §-ának összehasonlításából kiderül, hogy az előreláthatóság kérdése eltérően jelenik meg a szerződésszegésből eredő kár és a szerződésen kívül okozott kár megtérítésének szabályozásában. Az előbbi az előreláthatóságnak csak a következményes kár megtérítésénél tulajdonít jelentőséget, az utóbbi viszont ezt a kártérítési felelősség feltételévé teszi. Emellett az előreláthatóság új szempontokat ad a fentebb ismertetett problémák (a több ok együtthatása és az oksorozat) megoldásához is. A több ok együtthatása esetén az előreláthatóság rendszerint megállapítható lehet, az oksorozat esetén pedig ritkábban.
- 11/12 -
Az új Ptk. a többek közös károkozását a károsult közrehatásával egybehangolva szabályozza.
1. Az új Ptk. 6:524. §-a a többek által közösen okozott kár megtérítését részben a régi Ptk. 344. §-ával azonosan, de jobb szerkezetben szabályozza, egyúttal kiterjed a gyakorlatban felmerült problémák megoldására is.
Az (1) bekezdésben nincs változás és követhető a korábbi gyakorlat. A közös károkozás alapesete az együttes akarat és szándék a kár előidézésében, illetve a károkozók olyan felróható mulasztása, amelyek egymással összhatásban idézték elő a kár bekövetkezését.
Ezeken az alapeseteken túlment a gyakorlat azzal, hogy több károkozó egymással össze nem függő magatartását is közösnek nyilvánította, ha azok együttesen vezettek a kár bekövetkezésére és valamennyi okozati összefüggésben volt ugyanazzal a kárral. Erre szemléletes példa: a BH 2000.399.; EBH 2000.199. és BH 2010.65. sorsz. alatt közzétett jogeset.
A (4) bekezdés arra a gyakorlatban felmerült kérdésre ad választ, hogy megállapítható-e a közös károkozás akkor, ha ugyanazt a tevékenységet több személy folytatta és nem állapítható meg, hogy a kár bekövetkezését melyikük magatartása idézte elő (BH 1995.14.; BDT 2010.2221. sz. jogeset). Az új Ptk. erre két fordulattal ad választ. Az egyik: a közös károkozás szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a kárt "több, egyidejűleg kifejtett magatartás közül bármelyik önmagában is előidézte volna", ezt vagylagosan követi a második fordulat: "vagy nem állapítható meg, hogy a kárt melyik magatartás okozta." Ha az idézett két mellékmondatot "és" kötőszó egybe kapcsolta volna, a szabályozás egyértelmű lenne. Azonban, ha nem szövegezési hiba történt, akkor a vagylagosság folytán a két fordulatot külön kell értelmezni. Ekkor az első fordulat azt jelenti, hogy az egyidejűleg kifejtett több magatartás akkor is közös károkozásnak minősül, ha meg lehet állapítani, hogy melyik résztvevő idézte elő a kárt. (Például verekedés esetén a kárért a bántalmazók akkor is közösen felelnének, ha meg lehet állapítani, hogy a rokkantságot okozó ütést a csoport melyik tagja mérte a károsultra.) A második fordulat önmagában való értelmezése igen nehéz. Nézetem szerint akkor lehet a több személy közös károkozására vonatkozó szabályt alkalmazni, ha a kár előidézése több személy magatartására is visszavezethető, de nem lehet megállapítani, hogy közülük melyikük magatartása okozta a kárt.
A 6:524. § (1) bekezdése változatlanul rendelkezik arról, hogy a közös károkozók felelőssége egyetemleges. A (2) bekezdés szerint a bíróság továbbra is mellőzheti az egyetemlegességet, ha a kár bekövetkezésében maga a károsult is közrehatott. Változás van abban, hogy az egyetemlegesség mellőzésének további lehetőségeit az új Ptk. - eltérően a régi Ptk. 344. §-ának (3) bekezdésétől - nem köti konkrét feltételekhez, hanem csak akkor engedi meg, ha azt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények indokolják.
A (3) bekezdés egyezően rendelkezik arról, hogy a károkozók, ha felelősségük nem egyetemleges, a károsulttal szemben, hogyha pedig felelősségük egyetemleges, akkor egymás közti viszonyukban egymással szemben a kárt elsősorban magatartásuk felróhatósága arányában, illetve, ha ez nem állapítható meg, közrehatásuk arányában, végső soron pedig egyenlő arányban viselik.
A felróhatóság arányának megállapításánál jelentősége van a szándékosságnak, a gondatlanságnak és a magatartás megvizsgálása megalapozhatja a felróhatóság súlyának értékelését is. A közrehatás arányát a károkozó magatartásának mibenlétére tekintettel lehet felmérni. A felróhatóság és a közrehatás arányának megkülönböztetése nem könnyű, hiszen ezek egymásra hatása kölcsönös, így érthető, hogy a jogalkalmazás során összemosódtak. Ez tűnik ki - a ma már nem irányadó - Pk. 37. sz. állásfoglalásból is.
2. Az új Ptk. 6:525. §-a többek közös károkozását követően a károsult közrehatását szabályozza. Ezzel túllép a régi Ptk. 340. §-ának tartalmán és jobb rendszerbe foglalva teljesebbé teszi a károsult kötelezettségeinek meghatározását és ezeket elhatárolja a károkozásban való közreműködés tartalmától.
A régi Ptk. 340. §-a a károsult kárelhárítási és kárcsökkentési kötelezettségéről rendelkezett. Az új Ptk. 6:525. §-ának (1) bekezdése ezzel megegyezik, de úgy, hogy a károsult kötelezettségét kiterjesztette a kár megelőzésére is. A (2) bekezdés beiktatta a károsultnak a kár keletkezésében bekövetkezett közrehatásának szankcionálását, amit eddig a Pk. 36. és 37. állásfoglalás igyekezett pótolni.
Az új szabályozás szükségessé teszi a 6:525. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek elhatárolását a közrehatástól.
A kár megelőzésére irányuló kötelezettség a kár bekövetkezésének lehetőségére vonatkozik. Olyan magatartást, berendezkedést stb. kíván meg, amely csökkenti a kár bekövetkezésének lehetőségét (ilyen például a biztonsági előírások betartása). A kárelhárítás már konkrét esemény megakadályozására irányul, ide értve a már megindult esemény megállítását, és a kár korlátozását is. Végül a kárenyhítési kötelezettség a károkozó magatartás következményeinek mérséklésére irányul. Ebben a vonatkozásban a követelmények már konkrétabban meghatározhatók (a dolog állapotában a további értékcsökkenés megállítása, használhatóságának helyreállítása, a kiesett jövedelem pótlása, a gyógykezelés elfogadása, a költségek indokolt mértéke stb.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
