"Czélszerűségi okok [...] indítják az államot arra, hogy a feleknek kötelességét perbe állani és perben megmaradni, bizonyos tényektől és bizonyos szabályszerűen véghezviendő cselekményektől tegye függővé."[2] Erre figyelemmel már a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk (a továbbiakban: Plósz-féle Pp.) felsorolta azokat az ún. pergátló - az anyagi jogi igényről való érdemi döntést kizáró - körülményeket, amelyek fennállása esetén nem kerülhetett sor az alperes perbe bocsátkozására és a kereset érdemi elbírálására. Ilyen esetben a bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül, hivatalból vissza kellett utasítania.[3] A Plósz-féle Pp.-t követő, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) ugyancsak előírta a bíróság számára a keresetlevél befogadhatóságának a hivatalbóli vizsgálatát, és ennek keretében annak ellenőrzését: nem áll-e fenn valamilyen pergátló ok. Ugyanez a kötelezettség a jelenleg hatályos, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) alapján is terheli a bíróságot.
Ilyen pergátló körülményként határozta/határozza meg mindhárom polgári perrendtartásunk a bírói út hiányát. A Plósz-féle Pp. olyan szövegezéssel, hogy a kereset érvényesítése egyáltalában nem tartozik a polgári perútra,[4] az 1952. évi Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja és a hatályos Pp. 176. § (1) bekezdés f) pontja pedig ezzel tartalmilag egyezően akként, hogy az igény (a felperes követelése) - az elévülés esetét kivéve - bírósági úton nem érvényesíthető.
Tapasztalatom szerint gyakran előfordul, hogy a felperes keresetében olyan igényt kíván érvényesíteni, amelyről - az alperes védekezésétől függetlenül - megállapítható, hogy alaptalan, ugyanakkor a Pp. 176. §-ában taxatíve felsorolt pergátló okok közül legfeljebb a bírói út hiányára hivatkozással utasítható vissza a keresetlevél. A bírói gyakorlat viszont ezt a visszautasítási okot viszonylag ritkán alkalmazza, és az 1952. évi Pp. hatálya alá tartozó ügyekben sem sok olyan akadt, amelyben a bíróság azzal az indokkal utasította el a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül, hogy a felperes követelése bírói úton nem érvényesíthető. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a kommentárirodalom[5] és a Kúria (akkori nevén: Legfelsőbb Bíróság) PK 171. számú állásfoglalása[6] e körbe tartozó esetként gyakorlatilag csak a naturális obligációkat hozza fel példaként. A természetes kötelmek bírósági úton nem érvényesíthető jellege pedig viszonylag köztudott, ezért ilyen tartalmú keresetek nem is nagyon fordulnak elő.
Véleményem szerint azonban - a hatályos Pp. keresetlevéllel szemben támasztott szigorú követelményeit is figyelembe véve - az eddigi gyakorlathoz képest szélesebben húzható meg az a határ, amelyen belül erre a pergátló körülményre alapítottan helye lehet a keresetlevél visszautasításának. A kérdés vizsgálatának az ad gyakorlati jelentőséget, hogy ennek a visszautasítási oknak az alkalmazásával elkerülhető, hogy a bíróság felesleges hiánypótlási felhívásokkal próbálja eljárásjogilag kezelhető keretek közé szorítani az olyan kereseteket, amelyekről már eleve megállapítható, hogy egyéb okból nem utasíthatók vissza, mégsem lesznek befogadhatók. Ebben a tanulmányban megkísérlem összegyűjteni azokat a naturális obligációkon kívüli igényeket, amelyek bírósági úton nem érvényesíthetők, és a bírói út hiányát a bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie. Megítélésem szerint ilyennek tekinthetők egyrészt azok az igények, amelyeknek magánjogi jogalapja nincs (például ha a felperes annak megállapítását kéri, hogy "árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltétel kizárólag kereskedelmi jogügylet része lehet, fogyasztói kölcsönszerződésé nem", vagy például az olyan tartalmú kereset, amely arra irányul, hogy a bíróság indítson fegyelmi eljárást az alperesekkel szemben). Másrészt ugyancsak ebbe a körbe sorolhatók az időmúlás miatt bírósági úton nem érvényesíthető igények, feltéve, hogy a bíróságnak az időmúlást hivatalból figyelembe kell vennie (például három évnél régebben lejárt tartásdíj fizetése iránt indított kereset). Ez utóbbival egyben azt is igazolni kívánom, hogy a Pp. 176. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt visszautasítási ok lefedi az i) pontot.
Rá kívánok egyúttal mutatni arra, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ún. kocsmai hitelből eredő követelés bírósági úton érvényesíthető. Nem utasítható vissza ezen túl az f) pont alapján a keresetlevél akkor sem, ha az igény magánjogi jellegű ugyan, de a kereseti kérelem nem kellően határozott vagy bár kellően határozott, de szemmel láthatóan nyilvánvalóan alaptalan (például ha a felperes keresetében annak megállapítását kéri, hogy az Országház tulajdonjogát elbirtoklás útján megszerezte).
- 411/412 -
Ahhoz, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, melyek azok az igények, amelyek bírói úton nem érvényesíthetők, célszerű a másik oldal felől közelíteni a problémához, azaz elsőként azt tisztázni, hogyan határozható meg a bírósági úton érvényesíthető igények köre, milyen követelések érvényesítése érdekében fordulhat a fél bírósághoz.
A bírósághoz fordulás jogát Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) XXVIII. cikk (1) bekezdése garantálja. Ennek értelmében "mindenkinek joga van ahhoz, hogy [...] valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el." A 25. cikk (2) és (3) bekezdése szerint a rendes bíróságok döntenek büntetőügyben, magánjogi jogvitában és törvényben meghatározott egyéb ügyben, míg a közigazgatási jogvitákat és a törvényben meghatározott egyéb ügyeket a közigazgatási bíróságok intézik. Az Alaptörvény tehát az igazságszolgáltatási tevékenység három ágát nevesíti: a büntető, a polgári és a közigazgatási bíráskodást azzal, hogy a polgári bíráskodás keretében a polgári ügyek, azaz a magánjogi jogviták és a törvényben meghatározott egyéb ügyek kerülnek elbírálásra. Ezzel összhangban rögzíti a Pp. preambuluma, hogy a polgári perrendtartás célja a magánjogi jogviták tisztességes eljárás keretén belül történő rendezése, míg a Pp. tárgyi hatályra vonatkozó szabálya[7] szerint a Pp.-t a bíróság eljárására akkor kell alkalmazni, ha jogszabály[8] biztosítja a bírói utat és törvény nem rendeli eltérő szabályok alkalmazását.[9]
Mindebből levezethető, hogy bármilyen igénnyel nem lehet polgári bírósághoz fordulni, a bírói út igénybevételének előfeltétele, hogy a fél magánjogi jogvita elbírálását igényelje, amely magánjogi jogvita abból fakad, hogy a fél megítélése szerint valamely törvény által biztosított anyagi joga veszélyeztetve van vagy sérelmet szenvedett, és legyen egy olyan törvény, amely az adott igényre biztosítja a bírói utat.
Ilyen törvény mindenekelőtt magánjogi kódexünk, a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait szabályozó polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), amelynek 1:6. §-a kifejezetten rögzíti: "az e törvényben biztosított jogok érvényesítése - ha törvény eltérően nem rendelkezik - bírói útra tartozik." Ezen kívül értelemszerűen bírósági úton érvényesíthetők a Ptk.-hoz, mint háttérjogszabályhoz kapcsolódó más jogszabályok által rendezett magánjogi jogviszonyokból eredő jogviták is.[10] Bírói útra tartozik továbbá minden más olyan külön jogszabályban biztosított igény, amely viszonylatában e külön törvény lehetővé teszi a bírósághoz fordulást. Ide sorolható például a közérdekű adat kiadása, illetve a közérdekű adatigénylés teljesítéséért felszámított költségtérítés összegének felülvizsgálata iránti igény,[11] az az igény, amely szerint a központi hitelinformációs rendszerben (a továbbiakban: KHR) nyilvántartott személy a referenciaadatainak jogellenes átadása és kezelése miatt, illetve azok helyesbítése vagy törlése céljából a referenciaadat-szolgáltató és a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozás ellen keresetet indíthat,[12] vagy például a végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránti igény, amely perindítási jogot a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) teremti meg arra az esetre, ha a végrehajtó felhívása alapján a végrehajtást kérő kifejezetten vitatja az adósnak a követelés megszűnésére/csökkenésére vonatkozó állításait.[13] Mindezek mellett maga a Pp. is meghatároz olyan igényeket, amelyek érvényesítése iránt bírósághoz lehet fordulni. A marasztalási keresetek közül idetartozik például a végrehajtási igényperben érvényesíthető követelés azzal, hogy igényper esetében meg kell jelölni a foglalás alóli feloldás iránti követelés alapjául szolgáló anyagi jogot (például tulajdonjog) is.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
