Az etnikai, a vallási és a kulturális különbözőség, s ezzel együtt a jogi pluralizmus egyre bővül kontinensünkön is.[1] Több európai országban félnek az iszlám jog térhódításától, a bevándorlók pedig kulturális identitásuk elvesztésétől. A monográfia Németország, Svájc, Anglia és Spanyolország családjogi törvényhozásának és bírói gyakorlatának tükrében elemzi a komplex problémakört.
Szerző bevezetésképpen rámutat arra, hogy a saria magja, tehát az iszlám jog szíve a családjog.[2] Sok muzulmán számára pedig a kollektív identitás szimbóluma. Ezzel szemben az európai országok fenyegetésnek tekintik ezt, jóllehet az ő jogi modernizációjuk sem volt könnyű eset. Csupán példaként érdemes utalni arra, hogy Spanyolországban csak 1982-től legalizálták a válás intézményét. Az Egyesült Királyság toleráns a volt gyarmatairól bevándorolt muzulmánok irányában. Az Angliában élő iszlám vallásúak döntő többsége brit állampolgár. Francia földön már nem ez a helyzet, a laicité elv intézményi vakságot eredményez a vallási pluralizmussal szemben. Ezzel is magyarázható, hogy az ott élő muzulmán populációnak csak a fele rendelkezik francia állampolgársággal. Ami Németországot illeti, ott a második generációs muzulmán (főként török) bevándorlók integrációját szorgalmazzák. Érdekes, hogy az iszlám vallásúaknak csak a töredéke vette fel a német állampolgárságot. Svájcba a korábbi Jugoszláviából és Törökországból érkeztek muzulmán vendégmunkások, akikből a gazdaság komolyan profitált. A szóban forgó populáció bizonytalan státuszát napjainkban óvatos honosítási és integrációs politika váltotta fel. Hispániában a 7. század óta beszélhetünk muzulmán jelenlétről, s a nettó bevándorlás egészen 1986-ig (az EU-hoz történt csatlakozásig) tartott, főleg Afrikából és a Közel-Keletről.
Valamennyi érintett európai országban kulcskérdéssé vált a már a kontinensünkön született és felnőtt muzulmán generáció integrációjának megoldása. Ez komoly kihívást jelent a jogalkotásuk számára is. Például a többnejűség el nem ismerése a személyiségi jogokon túl a közrend és a közerkölcs védelmét is jelenti. Hasonló a helyzet a muzulmán jog szerinti válásnak, avagy a távházasság intézményének el nem ismerésével. Rendkívül érdekes és tanulságos az angliai hibrid modell, amely a muzulmánok számára lehetővé teszi a saját családi joguk szerinti házassági szerződés megkötését, jogviták eldöntését, a válás kimondását, stb. Ráadásul ezek a szervek még az iszlám jogi tradíción belüli iskolák[3] sokszínűségét is reprezentálják.
Szabad és pluralista társadalomban a szekuláris jogrendszer az emberek együttélésének alapja. A szekularitás attribútumai, a jog, a politika és a vallás szférája azonban különbözőek. Az egymás mellett létező családjogi törvénykönyvek nemcsak a jogrenddel kerülnek összeütközésbe, hanem az állampolgárt is elbizonytalanítják a jogkövetésben. Szerző szerint ezért van szükség határozott jogi és etikai programra, valamint jogpolitikára a jelzett államokban.
Andrea Bücher érdekes és értékes meglátása, hogy az iszlám és az európai jogok között hasonlóság mutatkozik, mind formai, mind tartalmi értelemben. Arról van szó, hogy az iszlám előtti időkhöz képest a Korán és a Szunna - mint alapvető jogforrások -progresszív értékeket képviseltek, amennyiben a nők és a gyerekek védelmét szolgálták (pl. tulajdon- és öröklési jog biztosítása, poligámia korlátozása, újszülött kislányok megölésének tilalma stb.) . Mindezek pragmatizmust és reformot valósítanak meg a társadalom igényeinek megfelelően, és az európai családjogi rendszerek is újraértelmezni kényszerülnek olyan tradicionális fogalmakat, mint a család, a házasság és a válás.
A svájci professzornő monográfiáját a következő összefoglaló megállapításokkal zárja.
1. Az európai társadalmakban a családjogi elmélet és gyakorlat kultúrák és normák konfliktusával találja magát szembe. Ezért a különbözőséghez való pozitív hozzáállásra van szükség, amely bármiféle integrációs politika záloga.
2. Az európai családjogok muzulmán családjogra való reakciója között megengedhető eltérések a politikai modernitás és a nemzeti öndefiníciók különféle variánsainak másodlagos jelenségeként értékelhetők.
3. Az alkalmazandó jogot felváltja a jogválasztáson nyugvó állampolgárságon alapuló jog.
4. Az európai családjogi rendszerekben erősödő konvergencia a házasság intézményének fokozatos eróziójával párosult. Csak a metafizikai és politikai kényszerektől mentes családjog képes alapvető védelmi feladatainak ellátására, s csak ez rendelkezik integratív potenciállal.
5. Ahhoz, hogy valamely európai családjog in-korporáljon kulturálisan és vallásilag idegen jogi formulákat, nyitottnak kell lennie a kulturális és a normatív különbözőségekre. Ez a
- 261/262 -
folyamat azonban inkább eklektikus, semmint elméleti hátterű.
6. Demokratikus és szekuláris államban a családjogi intézmények és eljárások által előidézett kulturálisan inkluzív hatások nélkülözhetetlenek. A vallási, közösség-alapú, normatív rendek - családjogi ügyekben - fenyegetést jelentenek mind a társadalmi kohézió egészére, mind a csoport gyengébb tagjaira.
7. Az európai családjogok konvergálódó fejlődése ösztönzést ad az integratív hozzáállásnak, amely folyamatban az iszlám országok is komolyan érdekeltek. A feladat az, hogy a családjog adjon teret a kulturális identitásnak, az igazság feláldozása nélkül. Ez a feladat pedig nem kevesebb, mint olyanná formálni a családjogot, hogy simítsa össze a kulturális és hitbéli különbözőségeket a modern állam családjogi intézményeiben. A mindennapi gyakorlatban az ezzel kapcsolatos vitának kevésbé absztraktnak és ideológiainak kell lennie, inkább részletesnek, konkrétnak és kontextus-orientáltnak. Persze ez ambiciózus cél, de minden fáradságot megér! A könyvet több mint 200 tételből álló bibliográfia egészíti ki. A fentiekben korántsem merítettük ki a szőnyegen lévő gondolatgazdag monográfia bemutatását; kizárólag a legfontosabb megállapításaira koncentráltunk. Andrea Büchler munkája ízig-vérig aktuális témát feldolgozó, bizonyos tekintetben hézagpótló mű. Értékét növeli, hogy empirikus megközelítést is alkalmaz a téma feltárásakor. Jó szívvel ajánlom nemcsak a jogásztársadalom, hanem a többi társadalomtudomány művelőinek figyelmébe is. ■
JEGYZETEK
* Ashgate 2011. 159 p.
[1] Ld. pl. Kondorosi Ferenc - Visegrády Antal: Európa: az állam- és jogfejlődés irányai, HVG-ORAC, Budapest 2011
[2] Ld. pl. Ádám Antal: Bölcselet, vallás, állami egyházjog. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2007. 192-199. o., Kondorosi Ferenc-Maros Kitti-Visegrády Antal: A világ jogi kultúrái - A jogi kultúrák világa. Napvilág, Budapest 2008. 143-160. és 263-282. o.
[3] Vö. Well B. Hallaq: A History of Islamic Legal Theories. Cambridges University Press, New York 2008
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár.
Visszaugrás
