A Gazdasági Versenyhivatal tevékenységének egyik kevéssé ismert területe a határozathozatal a hozzá benyújtott bejelentések tárgyában. Az alábbiakban a bejelentésekkel kapcsolatos eljárás egyes kérdései tárgyában a Fővárosi Bíróság által az elmúlt időszakban hozott - még a szűk szakmai közönség előtt is csak korlátozottan megismerhető - végzésekben tett megállapításokat tekintjük át, kizárólag a végzések ismertetésére szorítkozva, továbbá kitérünk néhány, versenyfelügyeleti ügyben hozott ítéletre.
1. Amint azt a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 67. §-ának (1) bekezdése rögzíti, a versenyfelügyeleti eljárás kérelemre indul, továbbá hivatalból megindítható [a kérelemre induló ügyek körét a (2) bekezdés határozza meg]. A versenyfelügyeleti eljárás hivatalból való megindítására sor kerülhet a Gazdasági Versenyhivatal saját észlelése alapján vagy áttételt követően [lásd pl. a Tpvt. 70. § (2) bekezdését1], de egy bejelentés nyomán is.
A Tpvt. 69. §-ának (1) bekezdése szerint a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó, a Tpvt.-be ütköző magatartás észlelése esetén a Gazdasági Versenyhivatalhoz címzett bejelentéssel élhet az, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. A bejelentőt nem illetik meg az ügyfél jogai és nem terhelik annak kötelességei, szögezi le a jogszabály. A (2) bekezdés kimondja, a bejelentésben meg kell jelölni azt a tevékenységet vagy magatartást, amelynek alapján a törvény megsértése valószínűsíthető. Ha a bejelentés a szükséges tényeket, adatokat nem tartalmazza, a vizsgáló a (3) bekezdés alapján az érdekeltek közreműködésével szóbeli meghallgatást tart, beszerzi az írásbeli bizonyítékokat, illetve szükség esetén szakértő közreműködésével tisztázza azokat a tényeket, amelyek az e törvénybe ütköző magatartást valószínűsítik.
A Tpvt. 70. §-ának (1) bekezdése szerint a vizsgáló határozattal vizsgálatot rendel el olyan tevékenység, magatartás vagy állapot észlelése esetén, amely a Tpvt. törvény rendelkezéseit sértheti, feltéve, hogy az eljárás a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik, és a közérdek védelme az eljárás lefolytatását szükségessé teszi. A Tpvt. 69. és 70. §-ához fűzött indokolás kiemeli, a vizsgáló mérlegelhet, hogy amely törvénysértések esetében tartja indokoltnak - a közérdek védelmére tekintettel - az eljárás megindítását. A mérlegelési jog indoka az, hogy a Tpvt. rendelkezéseibe ütközhet formálisan olyan magatartás is, amely csekély jelentőségénél fogva a versenyfelügyeleti eljárást és szankcionálást nem teszi szükségessé.
Ha a bejelentés alapján a vizsgáló a Tpvt. 69. §-a (6) bekezdésének b) pontjára alapozva a vizsgálat mellőzéséről dönt, határozata ellen a bejelentő a (7) bekezdésének első mondata alapján jogorvoslati kérelemmel élhet a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsához. Amennyiben a Versenytanács a jogorvoslati kérelmet elutasítja (szintén úgy ítéli meg, hogy nincs helye a versenyfelügyeleti eljárás megindításának), a határozattal szemben a 69. § (7) bekezdésének második mondata alapján - a Tpvt. 82. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint - külön jogorvoslatnak van helye. A Tpvt. 82. §-ának (3) bekezdése értelmében az eljáró versenytanácsnak az eljárás során hozott határozata elleni külön jogorvoslati kérelmet a Fővárosi Bíróság nemperes eljárásban, soron kívül bírálja el. E bekezdés azt is kimondja, hogy a végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.
2. A Fővárosi Bíróság nemperes eljárásában kizárólag abban a kérdésben dönthet, a bejelentés alapján induljon-e versenyfelügyeleti eljárás vagy ne. Ennek megfelelően a bíróság nem tehet olyan megállapításokat, amelyek megnyugtató módon csak további vagy a teljes vizsgálat lefolytatása után ítélhetők meg, rögzítette a Fővárosi Bíróság a B-430/2001. számú ügyben hozott 2. Kpk. 45.152/2002/5-I. számú végzésében. A bejelentési szakaszban ugyanakkor nemcsak a bíróság, hanem a Gazdasági Versenyhivatal mozgástere is korlátozott.
Amint az a Fővárosi Bíróság kifejtette [7. Kpk. 45.079/2004/2. (B-832/2003.), 7. Kpk. 45.080/2004/2. (B-839/2003.), 7. Kpk. 45.081/2004/2. (B-840/2003.)], a Tpvt. 69. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint meghozott eljárás megindítását mellőző határozat tartalmilag olyan, a versenyjogi szabályozásban alkalmazott sajátos jogintézmény, amely a hagyományos eljárásjogi jogintézmények közül a "nyilvánvalóan alaptalan kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító határozathoz" és az azt megelőző eljáráshoz esik a legközelebb. Általánosságban elmondható, hogy a közigazgatási szerveknek főszabály szerint eljárási kötelezettségük van a hatáskörükbe és illetékességükbe tartozó ügyekben, ehhez képest jelent kivételt ez a gyakorlati szempontokat szem előtt tartó eljárásjogi megoldás, amely azzal van összefüggésben, hogy a Gazdasági Versenyhivatal nem kérelemre, hanem hivatalból jár el. A nyilvánvaló alaptalanság leginkább szembetűnő jellegzetessége, hogy önmagában az adott kérelemben előadott állítások alkalmatlanok a célzott joghatás kiváltására. Versenyügyekben ez azt jelenti, hogy a konkrét bejelentői állítások valósága, helytállósága esetén sem képesek az adott versenyjogi tényállást megvalósítani. Ebből következik, hogy a felülvizsgálni kért határozat tárgya nem lehet olyan kérdés eldöntése, amely a bejelentő által feltárt tényállásokat cáfolja, mivel ilyen döntés meghozatala csak érdemi határozatban, érdemi elutasítás (eljárás megszüntetése) keretében lehetséges. Nem zárja ki azonban ez a körülmény azt a lehetőséget, hogy a Gazdasági Versenyhivatal a köztudomású, tényeket, törvényi vélelmeket vagy a kirívóan téves, önmagában logikai úton cáfolható, vagy az adott szerv joggyakorlatában már egyértelműen tisztázott jogkérdéseket figyelmen kívül hagyó állításokat ne fogadja el. A Fővárosi Bíróság kifogásolta, hogy a Gazdasági Versenyhivatal az adott ügyben hozott nem érdemi döntésében a bejelentő versenyjogi tényállást nem vitatottan kimerítő állításait valószínűsítő bizonyítékokkal szemben beszerzett bizonyítékokkal azt szembeállítva, tehát bizonyítási eljárást lefolytatva, a bizonyítékokat értékelve döntött és cáfolta meg a bejelentő állításait, amely bizonyítási eljárás szintén csak versenyfelügyeleti eljárás keretében folytatható le, és érdemi határozatban bírálható el, mivel érdemi döntést jelentenek az adott bejelentő által kifogásolt magatartás versenyjogi megítélése szempontjából. Érdemi kérdésekben pedig nem eljárási határozatokban, hanem érdemben kell dönteni, húzta alá a Fővárosi Bíróság, amely a B-599/2001. számú ügyben hozott 2. Kpk. 45.045/2002/2-I. számú és a B-578/2001. számú ügyben hozott 2. Kpk. 45.046/2002/3-I. számú végzésében hangsúlyozta: a versenyfelügyeleti eljárás megindításának teljes mellőzésére akkor kerülhet sor, ha a Tpvt. 70. §-a (1) bekezdésének feltételei már ekkor első látásra aggály nélkül hiányoznak. Ebből egyben következik például az is, hogy a Tpvt. 69. § (6) bekezdésének b) pontja alkalmazásával hozott döntések újító szándékú, mélyebb elemzést igénylő jogkérdéseket nem tartalmazhatnak, hiszen az ezek megítéléséhez szükséges tényfeltárás ebben a szakaszban nyilvánvalóan nem történik meg. Ezzel összefüggésben megemlítendő továbbá, a Fővárosi Bíróság szerint ha a Gazdasági Versenyhivatalnak a bejelentő által sérelmezett magatartás megítélése tekintetében a bejelentővel azonos gyakorlata van a vonatkozó piac kapcsán, csak érdemi vizsgálat tárgya lehet ezen korábbi állapot, helyzet vagy megállapítás cáfolata [7. Kpk. 45.079/2004/2. (B-832/2003.), 7. Kpk. 45.080/2004/2. (B-839/2003.), 7. Kpk. 45.081/2004/2. (B-840/2003.)].
A Fővárosi Bíróság egyes végzései ugyanakkor azt jelzik, mindez nem jelenti azt, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnak a bejelentési szakaszban ne kellene feltárnia a megfelelő mértékben és mélységben az adott ügyre vonatkozó tényállást [például konkrét ügyben a Fővárosi Bíróság a jogorvoslati kérelmet elutasító végzésében megállapította, a Gazdasági Versenyhivatal a megfelelő mértékben és mélységben tárta fel az adott ügyre vonatkozó tényállást, a bejelentettet minden, az ügyben releváns kérdésben nyilatkoztatta, képviselőjét meghallgatta és ezekre, valamint a bejelentő beadványaira alapozottan hozta meg döntését. 2. Kpk. 45.514/2002/3-I. (B-489/2002.)]. Ez a kérdés összefügg a Gazdasági Versenyhivatal tényállástisztázási kötelezettségével, amely a Fővárosi Bíróság végzéseiből megállapíthatóan sajátosan érvényesül a bejelentések megítélése esetén.
3. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) - a Tpvt. 44. §-a2 alapján a Gazdasági Versenyhivatalra is irányadó - 26. §-ának (1) bekezdés szerint a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. A bejelentésről határozatot hozó Gazdasági Versenyhivatal vonatkozásában ugyanakkor a Fővárosi Bíróság megállapította, a Tpvt. 70. §-ának (1) bekezdése esetében a "sértheti" megfogalmazásból az következik, hogy a megalapozott döntés meghozatalához mindössze olyan mértékű bizonyítás szükséges, amely alapján valószínűség szintjén megállapítható a versenyjogi sérelem fennállása vagy hiánya. A Tpvt.-be ütköző magatartás valószínűsítettségének hiányában a Gazdasági Versenyhivatal helytállóan jut arra a megállapításra, hogy a vizsgálat megindításának törvényi feltételei nem adottak (vö. pl. a Fővárosi Bíróság B-695/2001. számú ügyben hozott 3. Kpk. 45.210/2002/2-I. számú, illetve a B-77/2002. számú ügyben hozott 2. Kpk. 45.256/2002/1-I. számú végzésével).
A jogsértés valószínűsítéséhez olyan, a bejelentő által megjelölt adatoknak, tényeknek kell előzetesen fennállniuk, amelyek valószínűvé teszik a bejelentett jogsértő magatartását (lásd a Fővárosi Bíróság B-636/2002. számú ügyben hozott 2. Kpk. 45.104/2002/1-I. számú végzését). A bíróság előtti jogorvoslati szakaszban ugyanakkor már markánsan megfogalmazódik az a követelmény, hogy a bejelentőnek kell megfelelő tényadatokkal alátámasztania, hogy a bejelentett valószínűleg megsértette a Tpvt. valamely rendelkezését (vö. a Fővárosi Bíróság B-513/2002. számú ügyben hozott 2. Kpk. 45.110/2002/2-I. számú, B-77/2002. számú ügyben hozott 2. Kpk. 45.256/2002/1-I. számú és B-661/2003. számú ügyben hozott 2. Kpk. 45.003/2004/1-I. számú végzésével).
4. A versenyfelügyeleti eljárás megindításának egyik feltétele az, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján versenyjogsértés megvalósítása valószínűsített legyen. A Fővárosi Bíróság elmúlt időszakban ugyanakkor több végzésében jelezte, a versenyfelügyeleti eljárás megindításához nem elegendő egy jogsérelem valószínűsítése, mert a Tpvt. 70. §-ának (1) bekezdése szerint ennek további feltétele, hogy az adott jogsérelem orvoslása a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozzon, valamint a fogyasztók megtévesztése versenyjogilag releváns legyen, azaz olyan szintű, hogy az más versenytársak érdekeit veszélyezteti, legalább a piaci viszonyok torzulásához vagy annak lehetőségéhez vezethet (közérdek védelme/jogalkotói cél) [Fővárosi Bíróság 7. Kpk. 45.323/2003/3. (B-291/2003.); Fővárosi Bíróság 7. Kpk. 45.037/2004/3. (B-724/2003.)]. A Tpvt. célja és a törvény által védett érdek a piaci verseny szempontjából jelentkezik a fogyasztóvédelmi szabályok esetén is, piaci hatás kiváltására eleve alkalmatlan fogyasztót megtévesztő magatartás nem tárgya a versenyjogi szabályozásnak, eljárás megindítása a közérdek hiánya miatt nem indokolt, állapította meg a Fővárosi Bíróság a B-636/2003. számú ügyben hozott 7. Kpk. 45.432/2003/3. számú végzésében.
A bejelentő által sérelmezett magatartás versenyjogi relevanciájának, hatásának a vizsgálata a versenyjogi vizsgálat megindítása azon feltételnek teljesítése szempontjából releváns tehát, amelyet a Tpvt. ebben a kontextusban a közérdek védelmének nevez, rögzítette a Fővárosi Bíróság. A közérdek védelmének kérdését, azaz, hogy van-e versenyjogi relevanciája az ügynek, az állított magatartás adott piaci szegmensre gyakorolt nyilvánvalóan csekély vagy értékelhető hatására figyelemmel kell eldönteni. Amennyiben tehát a jogsértés csak formálisan illeszthető valamely versenyjogi tényállásba, de tartalmilag nem (nincs versenyjogi relevancia), akkor ott a közérdek védelme az eljárást nem indokolja. Ha az adott piaci szegmens volumenéhez képest az állított magatartás önmagában képtelen kiváltani legalább a verseny torzulását, akkor a versenyfelügyeleti eljárás megindítása nem indokolt [Fővárosi Bíróság 7. Kpk. 45.079/2004/2. (B-832/2003.), 7. Kpk. 45.080/2004/2. (B-839/2003.), 7. Kpk. 45.081/2004/2. (B-840/2003.)].
A Tpvt. 70. §-ának (1) bekezdéséből az következik a Fővárosi Bíróság szerint, hogy a Tpvt. szabályaiba ütköző magatartás, illetőleg eljárás miatti bejelentés nem feltétlenül fogja eredményezni a versenyfelügyeleti eljárás megindulását. A vizsgáló előzetes kontrollja dönti ugyanis el azt, hogy alkalmas-e a bejelentés az eljárás megindítására vagy egyáltalán indokolt-e annak alapján a versenyfelügyeleti eljárás. E vizsgálat körében azt kell elbírálni, fennáll-e olyan állapot, amely versenyjogsértő lehet, továbbá, hogy a versenyjogsértő magatartás megállapítása és szankcionálása a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik-e. A versenyfelügyeleti eljárást megelőző bejelentési eljárás célja tehát annak megállapítása, hogy a bejelentett magatartás a Tpvt. 70. §-ának (1) bekezdésében meghatározott valamennyi feltételnek megfelel-e. A vizsgálatnak ki kell terjednie arra, hogy a kifogásolt tevékenység vagy magatartás alapján a Tpvt. megsértése valószínűsíthető-e, és szükséges-e a közérdek védelme érdekében a versenyfelügyeleti eljárás. A közérdek sérelme egy olyan kötelező, elengedhetetlen feltétele a versenyfelügyeleti eljárás megindításának, amelynek hiányában az eljárás akkor sem indítható meg, ha a Tpvt.-be ütköző magatartást valószínűsítették, sőt akár bizonyították [Fővárosi Bíróság 25. Kpk. 45.234/2003/3. (B-234/2003.)].
Miután a jogalkotó nem részletezte, hogy a bejelentések elbírálása kapcsán a fentiek szerint kiemelkedő jelentőséggel bíró közérdek védelme mikor, amely körülmények esetén teszi szükségessé a Gazdasági Versenyhivatal fellépését, ebben a kérdésben esetről-esetre haladva a jogalkalmazónak kell állást foglalnia, állapította meg a Fővárosi Bíróság, az adott konkrét ügyben például arra a következtetésre jutva, hogy mivel a bejelentő úgy élt bejelentési jogosultságával, hogy nem várta be a bejelentett vállalkozások és azok társadalmi szervezete által kezdeményezett tárgyalások eredményét, nyomban a Tpvt.-ben lévő jogkövetkezmények alkalmazását kérve, a tárgyalások lezárulása előtt nem fűződik közérdek ahhoz, hogy versenyfelügyeleti eljárás induljon meg [Fővárosi Bíróság, 2. Kpk. 45.152/2002/5-I. (B-430/2001.)].
5. A versenyfelügyeleti eljárás mindig hivatalból indul, s mivel a jogalkotó nem tett különbséget saját észlelés, bejelentés, illetve áttétel nyomán induló eljárások között, a közérdek vizsgálatára kivétel nélkül minden esetben szükség van. A Fővárosi Bíróság hangsúlyozta: eljárás megindítását kötelezően maga után vonó versenytársi magánérdekről a Tpvt. 70. §-ának (1) bekezdése nem tett említést. Megjegyezte azt is, a versenytársak egymással szembeni kezdeményezésére már nem egyszer sor került fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmára alapított versenyfelügyeleti eljárás megindítására. E tény azonban nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy a versenyfelügyeleti eljárás a versenytársak egymással szembeni harcának eszköze lehetne. Ahhoz ugyanis, hogy a versenyfelügyeleti eljárással védendő érdekek sérelme felmerülhessen, a fogyasztók megtévesztésének kell fennállnia [Fővárosi Bíróság 2. Kpk. 45.084/2003/2-I. (B-657/2002.)]. A Fővárosi Bíróság kiemelte, a közérdek fogalmát a Tpvt. nem határozza ugyan meg, de a közérdek semmi esetre sem azonosítható a bejelentő érdekével [Fővárosi Bíróság 25. Kpk. 45.234/2003/3. (B-234/2003.)].
Ezzel összefüggésben idézzük a Fővárosi Bíróság azon megállapítását, amely szerint a csupán versenytárs által sérelmezett, de fogyasztói bejelentésekben nem jelzett Tpvt. 8. § megvalósulásakor gondos mérlegelést igényel, valóban sérültek-e a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmát tartalmazó rendelkezések, vagy csak (az adott esetben) a Tpvt. 2. §-ába,3 illetve az 5. §-ba4 ütköző magatartások merültek-e fel. Versenyfelügyeleti eljárás ugyanis amiatt nem kényszeríthető ki, hogy a "jogaiban sértett" fél a könnyebb utat választva per helyett bejelentése nyomán kívánja a jogsértés tisztázását elérni [2. Kpk. 45.217/2003/1-I. (B-80/2003.)].
6. A Fővárosi Bíróság nemcsak a versenytárs által benyújtott bejelentések kérdésével foglalkozott, hanem külön kitért azon bejelentésekre is, amelyek egyedi esetet tükröznek.
A Fővárosi Bíróság aláhúzta, a Gazdasági Versenyhivatal nem egyedi ügyekben megvalósuló sérelmek orvoslására hivatott, hanem arra, hogy a Tpvt. rendelkezéseit megsértő vállalkozásokkal szemben fellépjen. Ennek megítélésekor - akár ismertek azok a bejelentő előtt, akár nem - a vállalkozás adott ügyben tanúsított piaci magatartásának egészét kell vizsgálni, szem előtt tartva: ahhoz, hogy a Gazdasági Versenyhivatal eljárjon - vélelmezett jogsértés mellett - a közérdek védelmének is fenn kell állnia [2. Kpk. 45.052/2003/4-I. (B-619/2002.)].
A versenyfelügyeleti eljárás megindításának szükségessége akkor merülhet fel a Fővárosi Bíróság szerint, ha az egyedi ügyben tanúsított magatartásán túlmutatva a bejelentett piaci gyakorlata ellentétes a Tpvt. rendelkezéseivel [Fővárosi Bíróság 2. Kpk. 45.507/2002/1-I. (B-435/2002.)]. A kizárólag bíróság által megítélhető egyedi szerződéses vita keretében megvalósuló magatartások tehát csak akkor vethetik fel a versenyjogi marasztalás lehetőségét, ha egyértelműen megfogalmazható a Tpvt. szerint minősülő üzleti magatartás. Ellenkező értelmezés ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy a közigazgatási hatóságként eljáró kérelmezett jogi felhatalmazás nélkül perben elbírálható kérdésekben foglalna állást, állapította meg a Fővárosi Bíróság [2. Kpk. 45.217/2003/1-I. (B-80/2003.)].
7. Jelezzük, a Fővárosi Bíróság a bejelentés intézményének számos más kérdésére is kitért végzéseiben, amelyek közül kiemeljük azon megállapítást, amely szerint a Tpvt. alkalmazandó szabályai nem zárják ki a vizsgáló döntése elleni jogorvoslati kérelemben történő, addig nem említett, de korábban előadott tényálláson nyugvó jogsértésre hivatkozást. A Tpvt. 69. §-ának (2) bekezdése ugyanis csupán a jogsértést valószínűsítő tevékenység vagy magatartás megnevezését és nem annak pontos, már bejelentésben közölt jogi minősítését írja elő [2. Kpk. 45.166/2003/2-I. (B-68/2003.)]. A Főváros Bíróság azt is aláhúzta, a Tpvt. 85. §-ában5 említett jogosultságok gyakorlásának kérdése nem tartozik a Tpvt. 82. §-ának (3) bekezdése szerinti felülvizsgálat körébe [2. Kpk. 45.166/2003/2-I. (B-68/2003.)].
8. A bejelentés intézményével összefüggésben nemcsak a Fővárosi Bíróság nemperes eljárásában hozott végzései tartalmaznak megállapításokat, hanem a versenyfelügyeleti eljárásban hozott határozatot követően indult peres eljárásokban született ítéletek is. A Legfelsőbb Bíróság például a Vj-90/1998. számú ügyben hozott Kpkf. III. 28.608/1999/2. számú ítéletében rögzítette, csak annak a bejelentése alapján indulhat versenyfelügyeleti eljárás és hozható érdemi döntés, akinek jogos érdekét az ügy érinti. Ehhez kapcsolódnak azon ítéletek, amelyek azon kérdést érintik, hogy a bejelentő rendelkezik-e keresetindítási joggal, ha sérelmezi a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának az ő bejelentése nyomán indított versenyfelügyeleti eljárásban hozott érdemi határozatát (jellemzően az eljárást megszüntető határozatát). Az e tárgykörben az elmúlt időszakban született ítéletek közül megemlítendő a Fővárosi Bíróság Vj-190/2001. számú ügyben hozott, nem jogerős 2. K. 30.302/2003/11. számú ítélete, amely rögzíti: kizárólag a bejelentés tényéből - érintett jog vagy jogos érdek hiányában - keresetindítási jog fennállását megállapítani nem lehet [az ítélet megjegyezte, a Gazdasági Versenyhivatal nem vizsgálja a Tpvt. 69. §-ának (1) bekezdése szerinti jog vagy jogos érdek fennálltát, ha a bejelentésből nyert adatokra támaszkodva úgy döntött, vizsgálatot rendelt el, s erre a Tpvt. 70. §-ának (1) bekezdése szerint nincs is szükség, hiszen a versenyfelügyeleti eljárás a bejelentő érdekeltségétől függetlenül mindig hivatalból indult el]. A Fővárosi Bíróság ítélete értelmében a Legfelsőbb Bíróság ismertté vált döntéseiből leszűrhetően a jog vagy jogos érdek érintettsége nem lehet közvetett, annak az ügyfél szempontjából közvetlenül kell jelentkeznie. Amint azt a Fővárosi Bíróság a Vj-35/2002. számú ügyben hozott 2. K. 32.650/2002/4. számú jogerőre emelkedett ítéletében kimondta, a bejelentői pozíció önmagában nem teremti meg a perindítás jogosultságát csak akkor, ha hátterében valóban kimutatható és versenyjogilag értékelhető érdekeltség áll.
A Legfelsőbb Bíróság a Vj-141/2001. számú ügyben hozott Kf. II. 39.932/2001/18. ítéletében - az Áe. 3. §-ának (4) és (6) bekezdésére,6 a Tpvt. 44. §-ára figyelemmel - kifejtette, a versenyfelügyeleti eljárásban az ügyfélként részt vevők köre szűkebb és csak a Tpvt. 52. §-ában meghatározott személyek minősülnek ügyfélnek [így ügyfél az, akivel szemben hivatalból indult meg az eljárás, illetve a kérelmező (68. §), továbbá az, akire a kérelem vonatkozik]. A Legfelsőbb Bíróság szerint a bejelentő az eljárás egyéb résztvevőire vonatkozó iratbetekintési jogot nem gyakorolhatja, ugyanakkor, ha a határozat jogát vagy jogos érdekét sérti, a határozat meghozatala után a Versenytanács a Tpvt. 55. §-ának (3) bekezdése alapján köteles lehetővé tenni az iratbetekintést a Tpvt. 55. §-ának (2) bekezdésben foglalt korlátozással.7
A Fővárosi Ítélőtábla a Vj-46/2001. számú ügyben hozott 2. Kf. 27.067/2003/6. számú ítéletében a Tpvt. 83. §-ának (1) bekezdése kapcsán - utalva a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma KK. 32. állásfoglalásának III. pontja is - felhívta a figyelmet a Tpvt. indokolására, amely szerint közigazgatási pert az eljáró versenytanácsnak az ügy érdemében hozott határozata ellen az kezdeményezhet, akinek jogát vagy törvényes érdekét az eljárás alapjául szolgáló ügy érinti. A bejelentő jogorvoslati joga a Tpvt. 82. §-án alapszik, illetőleg az érdemi határozat vonatkozásában perindítási, kereshetőségi joga attól függ, a hozott döntés mennyiben érinti jogát, vagy törvényes érdekét. Ezzel összefüggésben vizsgálandó, hogy van-e perindítási jogosultsága, illetve igényérvényesítési joga mire terjed ki, azaz a közvetlen és nyilvánvaló érdekeltsége, kereshetőségi joga fennáll-e.
A Fővárosi Bíróság a Vj-221/2000. számú ügyben hozott, 2. K. 31111/2001/12. számú jogerős ítéletében az adott ügyben megállapította, a felperes perlési jogosultságát az a körülmény teremtette meg, hogy a versenyfelügyeleti eljárás a Tpvt. 69. §-ának (1) bekezdése szerinti bejelentésére vette kezdetét. Ezen jogosultsága folytán a Tpvt. 69. §-ának (7) bekezdésében lévő jogorvoslatra is tekintettel az alperes (a Gazdasági Versenyhivatal) gyakorlatának megfelelően számára kézbesített eljárás indító határozat tartalmát a konkrét vizsgálat előtt már megismerte, így ha a vizsgálat határozattal megszabott terjedelmét, irányát, esetleg mélységét nem tartotta megfelelőnek, az okok és tényadatok megjelölésével jogorvoslati kérelmet előterjesztve lehetett volna elvárásainak érvényt szerezni. Ennek elmulasztása után sincs elzárva azonban a felperes attól, hogy a vizsgálat által nem érintett tényállási körre szólóan újabb bejelentéssel éljen, annál is inkább, mert állítása szerint az alperesi beavatkozó (a bejelentett) hirdetési tevékenységét tovább folytatja. Az előzőekből egyben következik az is, hogy a bíróság az elrendelt vizsgálat medrében folyó tényfeltárás adataira támaszkodva jogosult a Gazdasági Versenyhivatal határozata jogszerűségének megvizsgálására. Ellenkező esetben ugyanis nem a Tpvt. 83. §-a (1) bekezdésének megfelelő felülvizsgálatra, hanem meg nem engedetten az eltérő eljárási szabályok alkalmazását igénylő Tpvt. 86-88. §-ok8 szerinti perre kerülne sor.
Végezetül felhívjuk a figyelmet a Fővárosi Bíróság Vj-122/2003. számú ügyben hozott, nem jogerős 7. K. 32.562/2003/10. számú ítéletére, amelyben a bíróság a Tpvt. 72. §-a (1) bekezdése a) pontjának első fordulata9 kapcsán leszögezi, ezen a megszüntetési ok a Tpvt. 69. §-a (6) bekezdésének b) pontja alatti eset fennállását kell érteni. Aláhúzza, töretlen bírói gyakorlat szerint a közérdek védelmének fennállása megköveteli, hogy az adott piaci magatartásnak a versenytársakra gyakorolt valamilyen hatása, azaz valamilyen versenyjogi relevanciája legyen. A konkrét versenyfelügyeleti felügyeleti eljárás során megállapított körülmények alapján ilyen versenyre gyakorolt hatás nem volt kimutatható, ezért a Fővárosi Bíróság szerint helyesen járt el a Gazdasági Versenyhivatal, amikor úgy döntött, hogy az eljárást nem kellett volna megindítani, s ezért az eljárást megszüntette. ■
JEGYZETEK
1 Tpvt. 70. § (2) Ha a bíróság hatáskörének hiánya miatt az ügyet a Gazdasági Versenyhivatalhoz átteszi, a vizsgáló a 67. § (2) bekezdése szerinti esetekben a 68. §, egyéb esetekben a 69. § (6) bekezdése szerint jár el.
2 Tpvt. 44. § A versenyfelügyeleti eljárásra - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, a 3. § (1) bekezdése, (3)-(5) és (7)-(8) bekezdése, 4. § (1)-(4) bekezdése, 5. § (1)-(3) bekezdése, 6. §, 7. § (2) bekezdése, 8. § (2) bekezdésének a) pontja, 9. §, 11. §, 12. §, 13. § (1) bekezdése, 14. §, 15. §, 16. § (1)-(2) és (4) bekezdése, 17. § (3) bekezdése, 19. § (2)-(8) bekezdése, 23. § (4) és (5) bekezdése, 24. § (2) és (7) bekezdése, 27. § (1) bekezdésének első mondata, 27. § (3)-(4) bekezdése, 32. § (3) bekezdése, 35. §, 36. § (4) bekezdése, 37. § (3) bekezdése, 38. §, 40. §, 41. § (1)-(2) bekezdése, 49-60. §, 61. § (1), (3) és (5) bekezdése, 62-72. §, 75. §, 77. §, 78. §, 82. § (1) bekezdésének c) pontja, illetve (2) és (3) bekezdése, 84. §, 85. §, 89. § (1)-(2) és (4)-(5) bekezdése, 90-96. § kivételével.
3 Tpvt. 2. § Tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően - folytatni.
4 Tpvt. 5. § Tilos máshoz olyan tisztességtelen felhívást intézni, amely harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolat felbontását vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozását célozza.
5 Tpvt. 85.§ (1) Ha a Gazdasági Versenyhivatal működése során észleli, hogy valamely közigazgatási határozat a verseny szabadságát sérti, a közigazgatási szervet a határozat módosítására vagy visszavonására felszólítja. (2) Amennyiben a közigazgatási szerv az (1) bekezdésben foglalt felszólításnak harminc napon belül nem tesz eleget, a Gazdasági Versenyhivatal keresettel a közigazgatási szerv által hozott, a verseny szabadságát sértő határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti, kivéve, ha törvény a közigazgatási határozat felülvizsgálatát kizárja. A határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónap elteltével ilyen kérelemnek nincs helye, illetve a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem terjeszthető elő. (3) A perre a megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság illetékes. Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el. A bíróság a Pp. XX. fejezetének megfelelő alkalmazásával jár el.
6 Áe. 3. § (4) Ügyfél az a magánszemély, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. Az ügyfél jogai megilletik azt a szervet, amelynek feladatkörét az ügy érinti. (6) Ezt a törvényt akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a következő ágazatokhoz tartozó, illetve a következő törvények által meghatározott ügyekben: h) a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról és a versenykorlátozásról szóló törvény.
7 Tpvt. 55. § (2) Az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevői kérhetik az üzleti titok védelmére hivatkozással az iratokba való betekintés, valamint azokról történő másolat vagy feljegyzés készítésének korlátozását. A kérelemről való döntéssel egyidejűleg a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács kötelezheti az ügyfelet, illetve az eljárás egyéb résztvevőjét olyan iratváltozat elkészítésére, amely nem tartalmaz üzleti titkot. A vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács határozata ellen külön jogorvoslatnak (82. §) van helye. (3) Az eljárás egyéb résztvevői a vizsgálónak, illetve az eljáró versenytanács tagjának engedélyével a (2) bekezdés szerinti kérelem hiányában is csak akkor tekinthetnek be az eljárás irataiba, és azokról akkor készíthetnek másolatot, feljegyzést, ha az iratok ismeretéhez jogos érdekük fűződik, és az iratbetekintés nem ütközik a titokvédelem szabályába, illetve az üzleti titkot nem sérti. A bejelentőnek - kérelmére - az érdemi határozat meghozatalát követő 15 napon belül az eljáró versenytanács köteles lehetővé tenni, hogy az ügy irataiba - a (2) bekezdésben foglalt korlátozás figyelembevételével - betekinthessen és azokról feljegyzést készíthessen.
8 A Tpvt. 86-88. § szól a bíróság versenyfelügyeleti eljárásáról. A 86. § (1) bekezdés szerint a Tpvt. 2-7. §-okban foglalt rendelkezések megsértése miatti eljárás lefolytatása a bíróság hatáskörébe tartozik.
9 A Tpvt. 77. §-a (1) bekezdésének j) pontja szerint az eljáró versenytanács határozatában a 72. § (1) bekezdésének a) pontja szerint az eljárást megszünteti. A 72. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében az eljáró versenytanács a vizsgáló jelentése alapján az eljárást megszünteti, ha nem látja indokoltnak annak folytatását, illetve megállapítja, hogy az eljárás alá vont ügyfél a törvénybe ütköző magatartás hiányában nem marasztalható el.
Visszaugrás
