A Kúria elnöke 2020. évre a büntetés-végrehajtási jog területén eszközölt kártalanítási eljárások és a feltételes szabadságra bocsátás feltételei kapcsán határozott meg joggyakorlat-elemzési feladatokat. Ezen teendők elvégzésére a Kúria elnöke létre hozta a Kúria Büntető Kollégiumának Joggyakorlat-elemző csoportját (a továbbiakban: Joggyakorlat-elemző csoport), ennek elnöke és tagjai a Kúria elnöke által kijelölt személyek voltak, összesen öt kúriai bíró, egy törvényszéki, büntetés-végrehajtási csoportban dolgozó bíró, egy ügyész, egy ügyvéd, egy büntetés-végrehajtási szervezetben dolgozó vezető és egy minisztériumi vezető voltak a tagok.
- 305/306 -
Ügyszám: 2020.EL.II.JGY.B.1/23.
Címszavak: joggyakorlat-elemzés; feltételes szabadságra bocsátás; összefoglaló vélemény
A Joggyakorlat-elemző csoport által 2020.EL.II.JGY.B.1/23. számon, 'Kártalanítás és feltételes szabadságra bocsátás feltételei a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatban' címen elkészített összefoglaló véleménye (a továbbiakban: összefoglaló véleménye) 2021. július 1. napjára datálható, ám az abban foglaltak egy része még napjainkra sem vált egységes gyakorlattá. Ebben a munkában az összefoglaló véleménynek csupán a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatra tett reflexióival kívánok foglalkozni.
Az összefoglaló vélemény alapját képező, iratalapú, reprezentatív vizsgálat tárgyát - egyebek mellett - a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 188. § (1) bekezdésére, (1a) bekezdésére alapított eljárások képezték, ezek közül is csupán a Bv. tv. módosításával 2019. január 1. napjától hatályos feltételek. A 'Büntetés-végrehajtási bírói gyakorlat, különös tekintettel a reintegrációs őrizetre' tárgykörű 2017-es joggyakorlat-elemzés már megállapította ugyanis, hogy a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos döntésekben lényeges eltérés nem figyelhető meg a törvényszékek gyakorlatában.
A Kúriai összefoglaló vélemény egy rövid, a jogintézmény lényegének megértését szolgáló történeti kitekintés után a hatályos jog értelmezésére tér át. Az összefoglaló vélemény rámutat, hogy a feltételes szabadságra bocsáthatóság és a tényleges kedvezményben részesítés az elítélt magatartására ható jogintézmény, melyet ilyen módon nem lehet sem annak jogszabályi tartalmát bővítő, sem szűkítő értelmezés szerint alkalmazni a jogintézmény "kívánatos rendeltetése" elérése érdekében. Az összefoglaló vélemény rámutat továbbá az EBD 2019.B.8. számú elvi döntés általánosítható lényege kapcsán arra is, hogy a bűncselekménynek és a kiszabott büntetés tartamának vizsgálata a büntetés-végrehajtási bírói eljárásban nem sérelmezhető, az nem ütközik a ne bis in idem elvébe a szabadságvesztés végrehajtásának Bv. tv. 83. § (1) bekezdésében és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 79. §-ában meghatározott speciális preventív céljára figyelemmel. Az EBD 2019.B.8. szerint ugyanis "az, hogy a szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátás eldöntésekor a büntetés-végrehajtási bíró nemcsak az elítéltnek a büntetés végrehajtása során tanúsított magatartását vonja a mérlegelés körébe, hanem az általa elkövetett bűncselekmény jellegét, az elítéltnek a bűncselekmény elkövetésében játszott szerepét is, nem jelenti ezen körülmények kétszeres értékelését".
Tehát a Kúria megállapítása szerint a döntések meghozatalánál ezen szempontokat 2019. január 1. napját megelőzően is figyelembe vették, a hatályba lépő (1a) bekezdés csupán kodifikálta a kialakult bírói gyakorlatot. Az idézett összefoglaló vélemény pedig megállapította, hogy a törvényszékek büntetés-végrehajtási csoportjai követik az immáron jogszabályi rendelkezésben is rögzített korábbi gyakorlatot.
Az összefoglaló vélemény a Bv. tv. 188. § (1) bekezdés b) pontjában használt "alaposan feltehető" fordulattal összefüggésben arra mutat rá, hogy az nem minden kétséget kizáró bizonyossággal követeli meg, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető legyen, hanem egyfajta prognózist, valószínűsíthetőséget vár el e körben, a rendelkezésre álló iratokból és a terhelt meghallgatásából okszerű következtetésként levont, azonban jövőre vonatkozó, hipotetikus valószínűsítést követel meg. Tehát míg a Bv. tv. 188. § (1) bekezdés a) pontja a feltételes szabadságra bocsáthatóság objektív feltételét rögzíti, mely vonatkozásában "csupán" megállapítási feladata van az eljáró bírónak ("a szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátható, ha a határozott ideig tartó szabadságvesztésnek a bíróság által meghatározott részét vagy az életfogytig tartó szabadságvesztésnek a bíróság által meghatározott tartamát letöltötte"), addig a b) pont a kedvezmény szempontjából lényeges szubjektív, bírói mérlegelést igénylő szempontjáról szól ("alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető"). A döntés természetesen e két szempont együttes értékelése után születhet csak meg, mely döntés indokolásában az objektív szempontnak való megfelelésen túl a szubjektív szempontok mérlegeléséről is számot kell adni. A kedvezményben részesítés e kettős törvényi feltétel mellett is csupán adható lehetőség.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
