A német Szövetségi Alkotmánybíróság 2012. szeptember 9-én hozott határozatot a részben alkotmányjogi panasz, részben alkotmányos szervek közötti jogvita formájában előterjesztett, az Európai Stabilitási Mechanizmus alkotmányosságát vitató indítványról, melyben az elfogadható (zulässig) indítványokat is megalapozatlannak nyilvánította.
A jelen kutatás a TÁMOP 4.2.4.A-1 kiemelt projekt keretében meghirdetett ösztöndíj-támogatásnak köszönhetően valósult meg, a magyar állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával.
Az európai valutaunió fiskális unió nélkül valósult meg, vagyis a költségvetési politika alapvetően továbbra is tagállami hatáskörben maradt. Egy valutastabilitáson alapuló unió azonban csak akkor valósítható meg sikeresen, ha a részes tagállamok költségvetése rendezett és kiegyensúlyozott.[1] Fenntarthatatlan költségvetés - magas eladósodottság - esetén ugyanis a tagállamoknak nincs módjukban a konjunkturális változásokkal szemben a fiskális politika eszközeivel fellépni. A valutaleértékelés mint közgazdaságilag lehetséges megoldás azonban a valuta feletti felségjogok közösségiesítése után már nem kivitelezhető.[2]
A költségvetési fegyelmet fenntartandó az EK-Szerződés, illetve később az EUMSz. két mechanizmust dolgozott ki: egyrészt a tagállamokat kizárólagosan tette felelőssé a költségvetési hiányért (no-bail out klauzula),[3] ettől azt remélve, hogy a piac megfelelő fegyelmező hatást gyakorol; másrészt pedig létrehoztak egy adminisztratív fegyelmező mechanizmust, a költségvetési deficiteljárást, melynek során a Maastrichti Szerződésben meghatározott referenciaértéket (3%) meghaladó mértékű folyó költségvetési hiány, illetve 60%-os államadósság esetén a tagállam különféle - legsúlyosabb esetben jelentős pénzügyi - szankciókkal sújtható az EUMSz. 126. cikke alapján.
Az itt helyhiány miatt nem részletezhető okoknál fogva sem egyik, sem másik mechanizmus nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és számos tagállam súlyos, strukturális hiánnyal küzd. A pénzügyi válság kitörésével ezek az államok, elsősorban is, de nem kizárólagosan Görögország, jelentős pénzügyi segítségre szorult. Egy ilyen segítségnyújtás az EUMSz. alapján, mely egy stabilitási uniót vizionált, nem volt - nem lenne - lehetséges. Az uniós tagállamok első koordinált mentőakciója a European Financial Stability Facility (EFSF) létrehozása volt. Ez egy luxemburgi székhelyű, magánjogi formában (részvénytársaság) létrejött céltársaság, amelynek a feladata, hogy az uniós tagállamoknak hitelt nyújtson, és ehhez szükséges forrást gyűjtsön. A társaság mögött a tagállamok állnak kezesként, és ez eredményezi a társaság kiváló bonitását.
Mivel szükség volt egy hosszú távú megoldásra, a tagállamok létre kívánták hozni az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM). E mechanizmus alkotmányossága volt az alkotmánybírósági eljárás tárgya.
Az indítványokat részben alkotmányjogi panasz, részben alkotmányos szervek közötti jogvita formájában terjesztették elő.
Az alkotmányjogi panasz tárgya a német közjogban bármilyen közhatalmi aktus által okozott alapjogsérelem, illetve alapjoggal azonos hatású jog megsértése lehet (Art. 92 II Nr 4a GG, § 90 BVerfGG). Ebbe a tág keretbe beleférnek a nemzetközi szerződések is, amennyiben ezek közvetlen és egyéniesíthető alapjogsérelmet okoznak. Ez ugyanakkor az olyan általános jellegű nemzetközi szerződések esetén, mint az EU alapító szerződései, alig állnak fenn. Ennek ellenére a német alkotmánybíróság a Maastricht-határozatban (BVerfGE 89, 155) elismerte, hogy az állampolgárok hivatkozhatnak a német alaptörvény 38. cikkében biztosított választójog megsértésére az alkotmányjogi panaszt megalapozandó, [4] ugyanis a felségjogok átruházásával[5] a nemzeti jogalkotó elveszíti bizonyos kérdések kapcsán a döntési autonómiáját, és ennél fogva az állampolgárok demokratikus politikai részvételi jogainak tartalma kiüresedhet. Ennek veszélye megalapozhatja az alkotmányjogi panaszt.[6] Ezzel az alkotmánybíróság gyakorlatilag contra legem egy actio popularis-t teremtett bizonyos konstellációban olyan kérdések kapcsán, amelyekben korábban vagy absztrakt normakontroll (Art 93 I Nr 2 GG), vagy alkotmányos szervek közötti jogvita (Art 93 I Nr 1 GG) volt lehetséges.[7]
Az indítványozók egy része erre a Maastricht-határozatban létrehozott konstrukcióra hivatkozott a jelen ügyben is, ugyanakkor egyes indítványozók ezt kiegészítették az egyenlőség (Art 3 GG), a tulajdonjog (Art 14 GG) és az ellenállási jog (Art 20 GG) megsértésével is. A német Szövetségi Alkotmánybíróság bár megerősítette az indítványozói jogosultságot a választójog összefüggésében, ugyankkor nem mutatkozott késznek ezt kiterjeszteni a további említett alapjogok tekintetében.
Az alkotmányos szervek közötti jogvita[8] egy szubjektivált, valamely alkotmányos szerv hatáskörei, illetve előjogai védelmét szolgáló eljárás, melyet nem csupán maga az érintett szerv, hanem annak egy önálló joggal felruházott része is előterjeszthet gyakorlatilag mint törvényes perbizományos. Jelen esetben a DIE LINKE parlamenti frakciója terjesztette elő a kérelmet a Bundestag jogainak megsértése miatt.[9]
Az indítványok a következőkre irányultak:
− A bail-out tilalom konstitutív jelentőséggel bír, és ezért ennek módosítása nem történhetett volna egyszerűsített szerződésmódosítás[10] útján
− Az ESM-Szerződés ratifikációja a Bundestag jogköreinek jelentős korlátozásával jár, olyan jellegű és mértékű pénzügyi terhekkel, amelyek a Bundestag jövőbeni döntési autonómiáját alapvetően beszűkítik, és ez a demokrácia alapelveibe ütközik. Egyrészt a financiális kötelezettségek mértéke meghaladja az alkotmányosan megengedettet. Másrészt a német részvétel az európai stabilitási mechanizmusban csak akkor elfogadható, ha továbbra is biztosítható a Bundestag döntési autonomiája, vagyis, hogy az akarata ellenére ne lehessen Németország felelősségét, hozzájárulása mértékét növelni, illetve részvételi és döntéshozatali jogait korlátozni az Európai Stabilitási Mechanizmus keretein belül.
− Kifogásolták, hogy a szerződés időben nem korlátozott, és ennél fogva a német államiságot korlátozza.
− Egyes indítványozók arra hivatkoztak, hogy az ESM igazgatóságának immunitása van, és ez beleütközik a jogegyenlőség követelményébe.
− A tulajdonjog megsértésére hivatkozó indítványozók a stabilitási mechanizmus keltette inflációs hatásokkal érveltek.
− Kritizálták azt is, hogy a Bundestag információs és részvételi jogait nem megfelelően biztosítja a ratifikációs törvény.
− A nemzeti eladósodási korlátokat az ESM létrehozásáról szóló nemzetközi szerződés állandósítja. Az újonnan bevezetett korlátok súlyosabbak, mint a nemzeti szabályok, és alacsonyabb (a GDP 0,5%-a) eladósodást engednek meg, mint a korábbi szabályok. A szabályok hatékonyságát az Európai Bizottság felügyeli. Ez az új mechanizmus az alkotmányosság magvát érinti, ugyanis az adósság leépítésére, valamint a nemzeti költségvetés bizottsági jóváhagyására vonatkozó szabályok gyakorlatilag kiüresítik a parlamenti büdzséjogot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
