A szerződés, joghatásai következtében változásokat idéz elő a mindennapi életben; ezt a jogi szemlélet a jogviszonyok hálózatában bekövetkezett olyan változásként értelmezi, amely közvetlenül vagy közvetve kihat egyes harmadik személyekre is. Ugyanígy, a szerződés érvénytelenségének - általában - abszolút hatálya is érinti egyes harmadik személyek jogviszonyait, szerzett jogait. Vitán felül áll, hogy a szerződés érvénytelenségéből eredő jogviták túlnyomó részben a szerződő felek között zajlanak, mégsem tekinthetők - különösen a gazdasági ügyszakban - jelentéktelennek azok a perek, amelyeket harmadik személyek indítanak a számukra sérelmes szerződés érvénytelenségének megállapítása, illetve az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása iránt. Amíg az érvénytelenség jogkövetkezményeit a bíróság hivatalból vonta le, a harmadik személy által indított per lényegében nem különbözött a szerződő felek valamelyike által kezdeményezett peres eljárástól; a kérelemhez kötöttség eljárásjogi elvének érvényesítése azonban, e téren jelentős változást idézett elő.
Arra a kérdésre, hogy a harmadik személy miért jogosult a mások között létrejött szerződés megtámadására, maga a törvény adja meg a választ azzal, hogy a megtámadás feltételét e harmadik személy törvényes érdekében határozza meg. A semmisséget illetően az ítélkezési gyakorlat alakította ki - a Pp. 2. § (1), majd 3. § (1) bekezdésére hivatkozva - azt az álláspontot, amely szerint a bárkit megillető hivatkozással szemben a perindítás feltétele a jogi érdekeltség. Az Új Ptk. 5:69. § (4) bekezdése már kimondja - véget vetve ezzel a semmisség körében a Pp. 3. § (1) bekezdése félreértésektől terhes alkalmazásának -, hogy a semmisség megállapítása iránt peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, vagy akit erre jogszabály feljogosít. Azokból a törvényi rendelkezésekből, amelyek szerint a semmisségre - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki hivatkozhat, illetve, hogy megtámadásra a sérelmet szenvedett félen kívül az is jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik, annak jogalkotói felismerése tűnik ki, hogy az érvénytelen szerződés olyan harmadik személy érdekét is sértheti, aki jogi védelemre érdemes.
A jogi (törvényes) érdek a harmadik személyt az egyik szerződő félhez és az általa nyújtott szolgáltatáshoz fűző, jogilag szabályozott, releváns kapcsolatot fejezi ki; a másik szerződő fél a harmadik személy számára általában közömbös. A perindításhoz szükséges jogi érdeknek közvetlennek kell lennie, ez pedig akkor állapítható meg, ha a szerződés érvénytelenségének eredményeképpen a harmadik személy jogot szerez vagy kötelezettségtől szabadul, vagy ezek valamelyikére közvetlen lehetősége nyílik. A jogszerzés vagy a kötelezettségtől szabadulás lehetőségének közvetlensége az adott ügy konkrét tényállása alapján ítélhető meg. A jogi érdek közvetlenségének elvét a Ptk. az öröklési jog körében kifejezetten kimondja: a végrendelet érvénytelenségére, illetőleg hatálytalanságára csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség, illetőleg a hatálytalanság megállapítása esetében maga örököl vagy tehertől mentesül [653. §].
A harmadik személynek azokat a jogait, jogi eszközeit, amelyeket a szerződésből mint a kötelem keletkezési alapjából fakadó joghatások abszolút hatályú megakadályozására igénybe vehet, a törvény határozza meg. A Ptk. 234. § (1) bekezdése alapján a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat; a 235. § (2) bekezdése, úgy rendelkezik, hogy megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik; a 236. § (2) bekezdése a kifogás útján való megtámadást szabályozza. A harmadik személy helyzetének sajátossága, hogy a saját érdekében, de közvetlenül annak a félnek (annak az alperesnek) a javára perel, akihez, akinek - főként - vagyoni viszonyaihoz jogi érdek fűzi. A harmadik személy szempontjából is érvényesül a semmis és megtámadható szerződés megtámadással megszűnő különbsége: a semmis szerződés eleve érvénytelen, míg a megtámadható érvényes, s a megtámadás mint jogalakító hatalmasság gyakorlása következtében visszamenőleg válik érvénytelenné.
A Ptk. szabályai szerint az érvénytelen szerződés esetén az eredeti állapotot kell helyreállítani [237. § (1) bek.]. Ezt a korábbi ítélkezési gyakorlat úgy értelmezte, hogy az érvénytelenség megállapítása esetén a bíróságnak hivatalból rendeznie kell a felek jogviszonyát.1 Az újabb bírói gyakorlat szerint,2 ahogyan azt a Szakértői javaslat3, és az elfogadott Új Ptk. javaslatához fűzött miniszteri indokolás is hangsúlyozza: a semmisségi ok észlelése kizárólag annyit jelent, hogy a felek által célzott joghatás nem érhető el, vagyis a semmis szerződés alapján a bíróság teljesítésre nem kötelezhet; az érvénytelenség hivatalból alkalmazandó jogkövetkezménye csupán az, hogy a bíró a semmis szerződés alapján előterjesztett keresetet elutasítja; ha bármelyik fél a semmisnek minősített szerződés alapján történt vagyonmozgás rendezését kívánja, úgy ehhez külön kereseti, illetve viszontkereseti kérelmet kell előterjesztenie. "Minden más magánjogi igényhez hasonlóan és az általános eljárásjogi szabályoknak megfelelően a bíróság csak a fél erre irányuló kereseti kérelme szerint járhat el. A piacgazdasági viszonyokkal ellentétes a semmisségnek a korábbi bírói gyakorlatban hosszú ideig érvényesülő felfogása, amely teljes körűen lehetővé tette a felek jogviszonyának hivatalból történő rendezését."4
A hatályos Ptk. alapján a bírói gyakorlat - például a Csődtörvény 40. §-ában meghatározott tényállások esetén, a relatív hatálytalansággal szemben, az érvénytelenség jogkövetkezményeit alkalmazva - nem látta elvi akadályát annak, hogy a megtámadásra jogosult harmadik személy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását kérje, holott ez az alperesek közötti jogviszony rendezését jelentette. Ha az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása nem hivatalból, hanem a fél kérelmére történik, a kereseti kérelemre, a viszontkeresetre, és a kifogásra vonatkozó eljárásjogi szabályok, és az anyagi jog által meghatározott jogkövetkezmények alkalmazhatósága között szoros kapcsolat mutatkozik. Nincs elvi, vagy jogszabályból levezethető alapja annak, hogy különböző anyagi vagy eljárási szabályok érvényesüljenek a szerződő felek között folyó, illetve a harmadik személy által a felek ellen indított perben. A kérelemhez kötöttség elvének gyakorlati alkalmazása megkívánja, hogy a felperes pontosan megjelölje, az alperessel, alperesekkel szemben milyen tartalmú döntést kér; nem tekinthető határozottnak az "eredeti állapot helyreállítása" mint kereseti kérelem.
A kérelemhez kötöttség eljárásjogi elvének érvényesülése sajátos kérdéseket vet fel, ha a harmadik személy az eredeti állapot természetbeni helyreállítása iránt terjeszt elő keresetet. Kétoldalú, mindkét fél által teljesített szerződés érvénytelensége esetén, milyen döntés hozható, ha a harmadik személy csak az érdekében álló szolgáltatás visszatérítése iránt terjeszt elő marasztalási keresetet, illetve az eredeti állapot természetbeni helyreállítására irányuló kereseti kérelmének ki kell-e terjednie mindkét fél (alperes) által nyújtott szolgáltatásra? A válaszadás előtt egy eljárásjogi és egy anyagi jogi megállapítást kell tenni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
