Nemrég egy gyermekek jogaival és élethelyzetének javításával foglalkozó konzultáción - ahol az élet minden területén gyermekekkel foglalkozó szakemberek vettek részt - azokat az élethelyzeteket vettük sorba, amelyek a gyermekeket gyakorta traumatizálhatják. A szülő-gyermek kapcsolattartás belekerült a felsorolásba, sőt a leggyakoribbak között említették. Ez számomra annyira nem volt meglepő, hiszen negyvenévnyi gyermekvédelmi, gyámügyi tapasztalat áll mögöttem, de azért mégiscsak elgondolkodtatott, hogy egy szülő-gyermek kapcsolat, amely folyamatosságot, biztonságot, közös élményeket és felszabadult együttlétet hivatott biztosítani, ennyi problémával és negatív következménnyel járhat, és hogy ez mennyire nyilvánvaló a köztudatban is.
Természetesen nem arról a sok jól működő kapcsolatról beszélek, amelyek el sem jutnak a gyámhatóság, a család- és gyermekjóléti szolgálat látókörébe, hanem a rosszul működő, a hatóságnak és a gyermekvédelmi intézményeknek rendszeresen, napi szinten munkát adó kapcsolattartásokról és a hiányzó, soha meg nem valósuló szülő-gyermek kapcsolatokról. Ez utóbbi hatásairól vajmi keveset tudunk, de amikor egyik-másik ügy kapcsán felszínre tör, hogy a gyermeknek semmilyen kapcsolata nincs a különélő szülővel, illetve annak rokonaival, akkor szembesülnek a szakemberek ennek következményeivel.
Ugyanakkor a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerint a lehető legteljesebb együttműködést követeli meg a szülőktől a kapcsolattartást illetően, hiszen a szabályozás abból indul ki, hogy a gyermek erkölcsi, értelmi és érzelmi fejlődéséhez mindkét szülővel rendszeres és stabil kapcsolat szükséges. A közvetlen és személyes kapcsolattartás a gyermek oldalán jog, míg a különélő szülő oldalán jog és kötelezettség. A gyermeket nevelő szülő pedig köteles ennek zavartalanságát biztosítani.
A kapcsolattartás szabályozása során azonban nagyon sok ellentmondás fedezhető fel, amelyek gátolják, hogy a szülők között normalizálódhasson a kapcsolat, és a gyermek kerüljön a középpontba, amiről szerintem a problémás kapcsolattartások esetében nem beszélhetünk. Minden szakember előtt nyilvánvaló az is, hogy a szülők közötti fel nem dolgozott konfliktusok generálják a legtöbb kapcsolattartási problémát, mégis úgy tűnik, ezzel egyáltalán nem foglalkozunk, inkább a jogi megoldások minél precízebb kidolgozására törekszünk.[1]
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997.évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) szerint a család- és gyermekjóléti központ az egyének és családok számára, valamint a gyermekek családban való nevelkedésének elősegítése, veszélyeztetettségének megelőzése érdekében igényeiknek és szükségleteiknek megfelelő szolgáltatásokat nyújt.
A jogi tanácsadás[2] minden héten egy alkalommal 8-tól 12 óráig tart, ami természetesen nem jelent rugalmatlan időtartamot abban az esetben, ha több kliens jelentkezik be vagy valaki bejelentkezés nélkül vár tanácsadásra. A kliensek a Veszprém Család- és Gyermekjóléti Központ (a továbbiakban: Központ) ügyfélszolgálatán keresztül telefonon történő bejelentkezéskor kapnak időpontot félórás, órás időközönként. Az időpontokat egy naptárba jegyzik be, amelyhez a Központ dolgozói személyesen is hozzáférnek, és bejelenthetik saját klienseiket is. A félórás időtartam általában elegendő a tanácsadásra, azonban a hatályos Ptk. megjelenését követően peres ügyekben ez kevésnek bizonyult, főként, ha keresetlevél kitöltésének segítségét kérik az ügyfelek. Az ügyfélszolgálaton erre rákérdeznek, és eszerint határozzák meg az időközöket két kliens fogadása között. Előfordul, hogy telefonon történik a tanácskérés, ezt minden esetben igyekszem elkerülni, és megkérni az ügyfelet, hogy fáradjon be, mivel az ügyek bonyolultsága miatt és az előz-
- 32/33 -
ményi iratok megtekintése nélkül nem lehet alaposan, mindenre kiterjedően megbízható tanácsot adni.
A jogi tanácsadást kiterjesztően kell értelmezni, azaz nemcsak szóbeli tájékoztatás történik. Külön kérésre az ügyfél hivatalos helyre küldött iratnak, illetve keresetlevélnek a megszerkesztésében is segítséget kaphat, természetesen a kizárólag ügyvédi ellenjegyzéssel készíthető iratok kivételt képeznek. Mivel az ügyek igen változatosak, előfordul, hogy olyan jogterületet érintenek, amelyben nem vagyok kellően járatos, ekkor szakmai konzultációt folytatok más jogász kollégákkal, vagy az ügyfelet megfelelő szakmai helyre irányítom. például kárszakértőhöz, kórházi betegjogi képviselőhöz. Ha feltétlenül ügyvédi vagy közjegyzői beavatkozás szükséges az ügyben, akkor megadom, hol tud jogi képviselőt választani, de konkrétan senkit sem ajánlok.
Az ügyfelek többsége a Központ kliensei (az intézményszolgáltató jellege szerint ez a megnevezése a tanácsot kérőnek, azonban számomra inkább ügyfelek, így mindkét megjelölést alkalmazom) közé tartozik, a többiek - úgymond - az "utcáról" jönnek be, vagy a Központ a családgondozói, szociális munkásai, esetmenedzserei irányítják őket hozzám a területről. Érdekességként megjegyzem, havi egy-két alkalommal előfordul, hogy olyanok is felkeresnek, akiknek van jogi képviselőjük. Erre véletlenül jöttem rá, és azóta törekszem arra, hogy kiszűrjem azon ügyfeleket, akik az adott ügyben ügyvéd szolgáltatását is igénybe vették. Ma már első kérdéseim egyike - ha nem ismerem már korábbról az ügyfelet, vagy eleve peres ügyről van szó -, van-e az ügyben meghatalmazott ügyvédje, ha igen, a tanácsadásra etikai okokból nem vállalkozom.
Az ügyfelek kevés kivételtől eltekintve azért fordulnak a Központban működő jogi tanácsadóhoz, mert az ügyvédi munkadíj olyan anyagi megterhelést jelentene számukra, amelyet nem képesek vállalni. Sok esetben az elesettebb, szegényebb, régóta hátrányos helyzetben élő embereknél tapasztalok félelemmel vegyes bizonytalanságot is az ügyvédhez fordulás mellőzésénél, túl jelentéktelennek érzik ügyüket az ügyvéd előtt, és magabiztosabbnak érzik magukat a Központ ismert közegében. Ritka kivétel, hogy csak egyféle ügytípusban kérnek tanácsot, sokszor nem is összefüggő ügyekről esik szó, örülnek, hogy kihasználhatják a lehetőséget ügyes-bajos jogi eseteik megbeszélésére, sokszor az az érzésem, nemcsak saját problémáikat mesélik el, hanem a család többi tagjaiéit is. Az ügyfelek mintegy negyede ún. visszajáró, azaz akár azért, hogy beszámoljon az ügy állásáról, akár újabb jogi problémákkal gyakran felkeres. Az is előfordul, hogy korábbi gyámügyes ügyfeleim felkeresnek "beszélgetni" a gondjaikról. Minthogy már nem hatósági ügyintézőként, szoros munkaidőben dolgozom, szívesen állok rendelkezésükre.
Az ügyfelekkel kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a legnagyobb gondot az előzményi iratok hiánya okozza. Az a kisebbik baj, ha otthon marad, mert ez pótolható, azonban nagyon sok esetben nem is áll a rendelkezésükre. Gyakori jelenség az is, hogy "amiről nem tudok, az nincs..." Így nem veszik át a hivatalos leveleket, döntéseket, el sem olvasva kidobják, vagy visszaküldik azokat, nem ismerve ennek jogi következményeit.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
