A 2010-es évek elejétől egyre több, rendes bírósági szervezetbeli peres jogvita tárgyát képezte a 2000-es években - túlnyomórészt 2004 és 2010 között - a fogyasztók és a pénzügyi intézmények között megkötött deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés. A fogyasztók jellemzően valamilyen érvénytelenségi jogcímen indítottak pert a pénzügyi intézményekkel szemben. A "devizahiteles perek" alapvető polgári pertípussá válása számos, anyagi jogi és eljárásjogi jogalkalmazási kérdést indukált. A kérdéskör jelentőségét mutatja, hogy a Kúria 2013 és 2021 között öt, kizárólag a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekkel kapcsolatos jogegységi határozatot hozott. Ezzel párhuzamosan az Országgyűlés a devizahiteles, vagy arra is vonatkoztatható jogalkotás során több ízben és a peres eljárások kereteire is alapvetően kiható, azokat meghatározó (részben újraszabályozó) törvényeket hozott. Az eljárásjogi kereteket befolyásolta az Európai Unió Bíróságának több ítélete is. Ugyancsak relevánsak az Alkotmánybíróság egyes devizahiteles jogalkotási termékeket érintő határozatai. A deviza alapú kölcsönök 2015-ös piaci kivezetése ellenére a devizahiteles perek - a korábbi időszakhoz képest csökkenő volumenben, de - továbbra is a polgári peres eljárások integráns részét képezik. Az eljárásjogi szempontból legfontosabb jogalkotási, jogalkalmazási, jogértelmezési, normakontroll stb. aktusok együttes ismertetésének célja a változó keretrendszer legfontosabb elemeinek bemutatása.
From the early 2010s, an increasing number of legal disputes within the regular court system involved consumer loan agreements denominated in foreign currencies, which were predominantly concluded between financial institutions and consumers in the 2000s, especially between 2004 and 2010. Consumers typically initiated lawsuits against financial institutions on grounds of invalidity. The rise of "foreign currency loan litigations" as a fundamental type of civil lawsuit raised numerous issues in the application of both substantive and procedural law. The significance of this issue is reflected in the fact that between 2013 and 2021, the Supreme Court (Kúria) issued five uniformity decisions solely concerning foreign currency consumer loan agreements. Simultaneously, the National Assembly passed several laws that affected and fundamentally shaped (in part by re-regulating) the frameworks of litigation procedures, as part of legislation related to foreign currency loans or applicable to them. Several judgments of the Court of Justice of the European Union also influenced the procedural law frameworks. The decisions of the Constitutional Court regarding certain legislative products related to foreign currency loans are also relevant. Despite the market exit of foreign currency loans in 2015, foreign currency loan litigations, although with a reduced volume compared to earlier periods, continue to be an integral part of civil litigation. The aim of jointly presenting the most important legislative, judicial, interpretive, and norm-control acts from a procedural law perspective is to highlight the key elements of the changing framework.
A 2010-es évek első éveiben szórványosan, majd robbanásszerűen elterjedő, napjainkban pedig a korábbiakhoz képest ugyan csökkenő volumenben, de változatlanul a rendes bírósági szervezet polgári peres eljárásainak markáns részét képező ún. devizahiteles pereket az eljáró bíróságoknak idővel sui generis anyagi és eljárásjogi jogalkotási és jogalkalmazási keretek között kellett elbírálnia. Tanulmányomban - a teljesség igénye nélkül - az eljárásjogi keretrendszer legfontosabb elemeit mutatom be, kitérve egyes, a jogalkalmazás során felmerült kérdésekre is.
Devizahiteles per alatt a Kúria 6/2013. számú PJE határozata (a továbbiakban: 6/2013. PJE) rendelkező része 1. pontjában és az ahhoz tartozó indokolásban meghatározott tartalmú szerződésekkel kapcsolatos, a fogyasztók részéről a pénzügyi intézményekkel szemben indított - döntően a szerződés részbeni vagy teljes érvénytelensége, és/vagy létre nem jöttének megállapítására irányuló pereket értem.[1]
Meglátásom szerint e perekben sem a felek, sem a jogalkalmazók nem voltak és nincsenek könnyű helyzetben, lévén, hogy a 2010-es évek jogalkotása és jogalkalmazása következtében több ízben felmerült a peres eljárás menetének és a jogvita kereteit meghatározó kérelmeknek - a keresetek és az ellenkérelmek - újragondolása szükségessége, adott esetben ugyanazon peres eljárás során. A tanulmány a főbb eljárásjogi sarokpontokat kronologikus sorrendben mutatja be.
- 38/39 -
Az első releváns változás a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.), tehát a döntően anyagi jogi szabályokat tartalmazó polgári kódex negyedik részének a szerződést szabályozó I. címének a semmisség és a megtámadhatóság szabályairól rendelkező XXI. fejezetébe törvénymódosítással beiktatott 239/A. §. E rendelkezésnek a későbbi jogalkotás tartalma miatt van alapvető jelentősége és eljárásjogi vetülete.
Az Országgyűlés által 2012. május 21-én elfogadott, 2012. május 25-én kihirdetett, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 2012. évi LI. törvény 1. §-ának értelmében a régi Ptk. az alábbi 239/A. §-sal egészült ki: ""239/A. § (1) A fél a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (részbeni érvénytelenség) megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását is kérné." A 3. § (1) bekezdésének értelmében e törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba, a (2) bekezdés szerint e törvény rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekre is megfelelően alkalmazni kell. A törvény általános indokolása szerint: "Az új Polgári Törvénykönyv VI. könyv, Második rész, VI. Cím, XIX. Fejezet 6:109. pontja jelen módosítással megegyezően rögzíti az anyagi jogon alapuló megállapítási per megindításának lehetőségét. A jogalkotó a felek anyagi jogi igénye - eljárásjogi korlátozástól mentes - érvényesítésének lehetőségét már a Ptk. hatálybalépését megelőzően biztosítani kívánja". Az 1. §-hoz fűzött részletes indokolás utalt arra, hogy a törvénnyel összhangban kerül sor a polgári perrendtartásról szóló törvény módosítására is, amelynek következtében a jogi képviseletet igénylő, már megindított perekben is biztosított - a Ptk. módosításnak megfelelő - keresetváltoztatás és viszontkereset lehetősége. Ez utóbbi magyarázata, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 23. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hatásköri szabályainak értelmében törvényszéki (2011. december 31-ig megyei bírósági) hatáskörbe tartoztak a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége tárgyában indított perek, valamint azok a megállapításra irányuló (123. §) perek, amelyek esetében a per tárgyának értéke - ha a marasztalás kérhető lenne - meghaladná az a) pontban meghatározott értéket.[2]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
