A korlátolt felelősségű társaság tagját a törvény szerint kizárólag a törzsbetét fizetése, mint kötelező vagyoni hozzájárulás terheli. A társaság tagjai azonban a társaság működéséhez egyéb jogcímeken is teljesítnek vagyoni hozzájárulást, azaz gondoskodhatnak pótlólagos tőke bevonását. A többlettőke nyújtásának vannak társasági jogi és polgári jogi eszközei is. Polgári jogi eszköz a tagi kölcsön rendelkezésre bocsátása. Ha a társaságnak a többletforrásra veszteség rendezése céljából van szüksége társasági jogi eszköz igénybevételével vagy tőkeemelésről, vagy pedig pótbefizetésről dönthetnek a tagok. A pótbefizetés a társaság tagjait terhelő vagyoni hozzájárulás teljesítésére irányuló kötelezettség, amely pótbefizetés a társasági szerződés rendelkezése alapján, taggyűlési döntés szerint terheli a tagokat.
A pótbefizetés a tagok törzsbetétjét nem növelheti, hiszen a pótbefizetés alapvető célja az, hogy a tagok által nyújtott vagyoni hozzájárulás veszteségeit pótolja.
A pótbefizetés a korlátolt felelősségű társaság sajátos jogintézménye. Közkereseti és betéti társaságok esetén ilyen előírásra nem kerülhet sor, mert a törvény szerint egyik tag sem köteles vagyoni hozzájárulást a társasági szerződésben megállapított összeget meghaladóan növelni, vagy veszteség esetén azt kiegészíteni. Nem mond ellent az elmondottaknak az sem, hogy az új Gt. 245. § (2) bekezdésének rendelkezése, lehetővé teszi a részvényesek számára azt, hogy előírjanak maguk számára befizetési kötelezettséget a veszteség rendezésére, de ez a befizetés nem kötelező, hanem arról a részvényesek önkéntes alapon dönthetnek.
A pótbefizetés kivetésének lehetőségéről a tagok a társasági szerződés megkötése során döntenek. Ebben az értelemben a szerződésben előírt pótbefizetési kötelezettség a tagok részéről kötelező ígérvény, egy feltételtől függő jövőbeli kötelezettség. A feltétel a társaság veszteséges működése. A tagot a pótbefizetési kötelezettség csak akkor terheli, ha
a) a társaság veszteséges, azaz a saját tőkéje a jegyzett tőke alá esik (pótbefizetés kivethetőségének feltétele),
b) a taggyűlési döntés elrendeli a tagok számára a pótbefizetési kötelezettséget (pótbefizetés fizetési kötelezettségének feltétele).
A tagi kölcsön és a pótbefizetés között az első és legdöntőbb különbség, hogy a tagi kölcsönre vonatkozó megállapodás a Ptk.-nak a kölcsönszerződésre vonatkozó szabályai alapján jön létre, a pótbefizetési kötelezettség pedig a társasági jog intézménye. A tagi kölcsön vonatkozásában ebből következően érvényesül minden az áruviszonyra vonatkozó sajátosság. A tagi kölcsön hitelezőjét, a tagot megilletik mindazok a jogosultat illető igények, amelyek a Ptk.-ból következnek. Mindenekelőtt a kölcsön visszakövetelésének a joga. Másként fogalmazva a tagi kölcsön visszafizetését követelő taggal szemben nem lehet tagsági jogviszonyból származó igényt érvényesíteni. Nem képezheti kizárási tényállás tárgyát a tagi kölcsön visszakövetelése akkor sem, ha a kölcsön visszakövetelés a társaság működését ellehetetleníti. Tagi kölcsön esetén elválik a tagi és a hitelezői minőség. Ezzel szemben a pótbefizetést teljesítő tag nem válik a társaság hitelezőjévé. A pótbefizetést a társaság fennállása alatt nem követelheti vissza és szemben a tagi kölcsön hitelezőjével kamatot nem követelhet. A pótbefizetés annak teljesítése után a társasági vagyon része lesz.
Különbözik a tagi kölcsön a pótbefizetéstől abban a vonatkozásban is, hogy a társaság megszűnése esetén a tagi kölcsön egy sorba kerül a társaság más hitelezőivel. Ennek alapján a tagi hitel a társaság tagjait megelőzően tarthat igényt kielégítésére. A Gt. 165. § (2) bekezdése szerint a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén először a hitelezői követeléseket kell kielégíteni, és csak a fennmaradó vagyont lehet a társaság tagjai között felosztani. A felosztható vagyonhoz képest azonban a pótbefizetés prioritást élvez a tagok által teljesített törzsbetét befizetéssel szemben. A Gt.-nek ez a szabálya ara vezethető vissza, hogy a pótbefizetés a törzsbetétet nem növeli. A jogirodalomban van olyan nézet, hogy a "pótbefizetés jogi természetét illetően valamennyi tag által nyújtandó kölcsön a társaság számára, amelynek feltételeit társasági jogilag rendezték".
Álláspontom szerint és a kifejtettekre tekintettel nem az teszi a jogintézményt társasági jogivá, hogy a társasági szerződésben szabályozzák a felek, hanem az, hogy markánsan eltérő tartalommal rendelkezik, mint a polgári jogi kölcsönszerződés intézménye.
Különösen fontos a pótbefizetés tagi kötelezettségként, és nem a Ptk. alá tartozó kölcsönként felfogni, mert amíg a kölcsön alapján szabályosan és jogszerűen lehetséges kamatkikötés, addig pótbefizetés alapján azt jogellenesnek kell tekinteni. Bár a Gt. a pótbefizetés kamatproblémájáról nem szól, a Gt. 131. § előírásától, amely szerint a társaság saját tőkéjéből a tagok javára azok tagsági jogviszonyára is figyelemmel kifizetést a társaság fennállása során kizárólag az e törvényben meghatározott esetekben és a törzstőke leállításának esetét kivéve - csak a számviteli törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén - teljesíthet. E szabályból - ha a pótbefizetést sajátos tagi kötelezettségnek tekintjük - az következik, hogy fennáll a kamatfizetési tilalom, ha kötelező tagi kölcsönnek tekintjük, akkor fizethetővé válna a kamatfizetés.
A társasági szerződés rendelkezéseinek a pótbefizetés elvi lehetőségét kell megengedni. Az ítélkezési gyakorlat (helyesen) önmagában a taggyűlési döntés alapján nem teszi lehetővé pótbefizetés elrendelését. Ez nem azt jelenti, hogy a tagok a társaság veszteségeinek kiküszöbölésére ne teljesítnének befizetéseket, azt korlátozás nélkül megtehetik, de az ilyen befizetések jogcíme más lesz, pl. tagi kölcsön és nem pótbefizetés.
A társasági szerződésben meg kell határozni a pótbefizetés legmagasabb összegét, amelynek befizetésére a tag kötelezhető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
