2016. január 18-a óta érhető el az Európai Unióban a más uniós tagállami munkavégzéshez[1] szükséges diplomaelismerési eljárás egyszerűsített új formája, az ún. Európai Szakmai Kártya (European Professional Card - EPC). A lehetőség jelenleg öt szakma, az általános ápolók, gyógytornászok, gyógyszerészek, hegyitúra-vezetők és ingatlanügynökök számára elérhető, de pozitív tapasztalatok, illetve a tagállamok hajlandósága esetén további szakmákra is kiterjeszthető.
E tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a bevezetése óta eltelt négy év alatt milyen mértékben terjedt el az érintett szakmák követőinek körében ez, a korábbi eljárásokkal párhuzamosan létező eljárás, az első tapasztalatok alapján beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket az új diplomaelismerési lehetőség elsősorban az egészségügyi szakmák esetében, célszerű-e újabb egészségügyi szakmákra kiterjeszteni annak alkalmazását, ha igen, melyekre, illetve milyen hatásai vannak a kártyának a magyar szakemberek mobilitására. Érdemes ennek keretében foglalkozni azzal is, vajon a külföldi munkavállalási kedvet növelő lehetőségről van-e szó, vagy a tapasztalatok nem igazolják a Bizottság korábbi, ilyen irányú várakozásait, illetve egyes tagállamok aggodalmait.
1. Mi az Európai Szakmai Kártya?
2. Az Európai Szakmai Kártya létrejöttét megelőző konzultáció
3. A jogalkotási javaslat
4. Az elfogadott jogszabály - az Európai Szakmai Kártya kibocsátásának feltételei
5. Az Európai Szakmai Kártya egyes szakmákra vonatkozó bevezetése
6. Az első tapasztalatok Bizottság általi értékelése
7. Az Európai Bizottság legfrissebb uniós szintű statisztikái
8. A magyarországi EPC-adatok vizsgálata az elvándorlási indikátorok tükrében
9. Konklúziók
Az EPC nem egy műanyag kártya, hanem egy elektronikus tanúsítvány, a személyek szabad mozgása uniós szabadságjoghoz kapcsolódó szakmai képesítések elismerésének[2] egy alternatív formája. A tanúsítvány kiállítására a Belső Piaci Információs Rendszer (IMI) használatával kerül sor, mely felületen keresztül a szakemberek biztonságosan tudnak kommunikálni a hatóságokkal, illetve az IMI hivatalos, többnyelvű kommunikációs csatornát biztosít az uniós országok szabályozó hatóságai, illetve szakemberei számára az együttműködés megkönnyítése és a kölcsönös bizalom erősítése érdekében.
Az EPC nem helyettesíti a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv[3] szerinti "hagyományos" elismerési eljárásokat, ám a Bizottság szerint azokhoz képest előnyös lehetőséget kínál azon szakemberek számára, akik ideiglenesen vagy állandó jelleggel egy másik európai uniós tagállamban kívánnak dolgozni.[4]
Az Európai Szakmai Kártya bevezetése a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv modernizációját célzó, 2011-ben megjelent Zöld Könyv[5] (a továbbiakban: Zöld Könyv) egyik kiemelt célkitűzése volt. A 2010 márciusában indított nyilvános konzultáció eredményeire is alapozó[6] Zöld Könyv az uniós polgárok mobilitásának, illetve az Unió versenyképességének növelése céljából tett javaslatot a 2005/36/EK irányelv modernizációs felülvizsgálatára, az elismerési eljárások egyszerűsítésére.
- 20/21 -
A Zöld Könyv hivatkozik az Európa 2020 Stratégiára[7] és az Egységes piaci intézkedéscsomagra,[8] és hangsúlyozza, hogy a szakembermobilitás az európai versenyképesség kulcseleme.[9] Megállapítja továbbá, hogy a szakmai képesítések elismerésének nehézkes eljárásait a 2010. évi uniós polgárságról szóló jelentés[10] is a tagállamok közötti mozgás egyik fő akadálynak tartja, amellyel az uniós polgárok mindennapi életükben uniós jogból eredő jogaik gyakorlása közben szembesülnek. Mindezt alátámasztja álláspontjuk szerint a mobilitás továbbra is alacsony szintje. Kiemelik továbbá az egészségügyi szakmákat, tekintettel a Bizottság előrejelzésére, mely egymillió egészségügyi dolgozó hiányát vetítette előre az Unióban.[11] Az egészségügyi munkaerővel kapcsolatos európai uniós kihívásokkal a Bizottság külön is foglalkozott egy másik, 2008-as Zöld Könyvében,[12] beleértve a szakemberek mobilitására vonatkozó megfontolásokat is.
A szakmai képesítések elismeréséről szóló Zöld Könyv több, a 2005/36/EK irányelv korszerűsítésére vonatkozó javaslatot tett, mindjárt a legelső az Európai Szakmai Kártya volt. A Bizottság egy olyan kártyát akart létrehozni, mely a Belső Piaci Információs Rendszeren alapuló, elektronikus együttműködésre helyezi a hangsúlyt, ezzel korszerűsítve, gyorsítva az eljárást, mindezt a letelepedési célú elismerések kapcsán rövid határidőkkel, gyorsított elismerés formájában. Lényegesen egyszerűsíteni kívánták továbbá az ideiglenes mobilitást a kártyabirtokos szakember számára: kiiktatni a felesleges adatszolgáltatási kötelezettséget, amelyet a fogadó ország előírhat, mivel a szükséges információkat vagy maga a kártya hordozná, vagy azok a kártyát kibocsátó küldő országból lennének beszerezhetőek a gyors elektronikus infrastruktúra segítségével. A javaslat azzal érvelt, hogy az elismerés normál eljárásában a fogadó állam feladata a migráns szakember képesítésének ellenőrzése, mely egyrészt az illető személynek nehézség, hiszen idegen nyelven, egy ismeretlen bürokráciában kell az eljárást folytatnia, másrészt a fogadó államnak is erőforrás-igényes feladat. A kártya esetében azonban a küldő állam ellenőrizne minden szükséges feltételt, tárolná a kiállítás alapjául szolgáló dokumentumokat, és szükség szerint a fogadó állam rendelkezésére bocsátaná azokat. Ebben a rendszerben a fogadó tagállam hatóságainak nem kellene adminisztratív erőforrásokat lekötniük az összes olyan információ ellenőrzése érdekében, amelyeket a küldő tagállam előzőleg megvizsgált.[13] Úgy látta a Bizottság, hogy mind az ideiglenes szolgáltatásnyújtás egyszerűsödne azzal, hogy a szakember a 2005/36/EK irányelv 7. cikke szerint előírt nyilatkozattétel esetén mentesülne a nyilatkozatot alátámasztó adminisztratív dokumentumok bemutatásától - amit a kártya számának beküldése vagy a kártya bemutatása váltana fel -, mind a letelepedési célú elismerés során sokkal rövidebb idő alatt (például az irányelvben megengedett három hónap helyett két héten belül az automatikus elismerés, négy hónap helyett egy hónapon belül az ún. általános rendszer hatálya alá eső elismerés esetén) lenne kiállítható az elismerési határozat, hiszen nem lenne szükséges a fogadó államnak a képesítés ellenőrzése.[14] A Bizottság Zöld Könyve felvetéseire 2011. szeptember 20-ig várta a választ, az irányelv korszerűsítésére vonatkozó jogalkotási javaslatot pedig 2011 végére ígérte.
2011. december 19-én a Bizottság megjelentette a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv modernizációját célzó javaslatot, mely magában foglalta a szakmai kártya bevezetésére vonatkozó rendelkezéseket is.
A sajtóközleményben, illetve kérdések és válaszok formájában közérthetően is megjelentetett[15] bizottsági indoklás tulajdonképpen megismétli a Zöld Könyvben foglaltakat, és elmondja, hogy egy egyszerűbb és gyorsabb diplomaelismerési eljárás jönne létre az az iránt érdeklődő szakmáknak (kiemeli az ápolókat és hegyitúra-vezetőket, akiknek szervezetei már érdeklődést mutattak) mind letelepedés, mind szolgáltatásnyújtás esetére. A kártya pedig egy IMI-ben kiállított elektronikus bizonyítvány lenne, amelyet a kompetens hatóságok küldenének egymásnak (egy plasztikkártya esetében a hamisítás és az elavulás veszélyét hozza fel ellenérvéként). A küldő állam megnövekedett szerepével járó eljárás egyben nagy terhet vehet le a kérelmezők válláról, illetve költségcsökkentő is lehet számukra, továbbá megspórolja a külföldi elismerő hatóság azonosításával járó idő- és pénzveszteséget, hiszen azt a küldő hatóság tenné meg
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
