Az életünket végigkísérő jelenségek között vitathatatlanul előkelő - hacsak nem vezető - helyet foglal el: az információ1. Információs társadalomról, tudástársadalomról, tudás-alapú társadalomról beszélünk, ám e kifejezéseket nem mindig használjuk következetesen, vélhetőleg annak köszönhetően, hogy magával az információ fogalmával nem vagyunk tisztában.
Mélyreható filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozás nélkül azt mondhatjuk, hogy legáltalánosabb értelemben információ bármely interpretált létező. Az interpretáció mindenképp az individuum elméjében megy végbe, vagyis információ csakis itt keletkezhet. "Fontos továbbá az is, hogy minden információ szükségképpen ismeret is [...]. Ezt úgy is szoktuk mondani, hogy az információ valamilyen ismeretet tartalmaz, vagy hordoz. Szól valamiről."2 Továbbmenve - Arisztotelész nyomán3 - axióma-jelleggel megállapítható, hogy az információ fogalma az általános, melyhez képest a tudás (vagyis a szükségszerűség ismerete) a specifikus.
Alapvető követelmény - különösen napjaink hipermodern és ingergazdag világában - a megszerzett, gondolkodás útján megértett és esetlegesen emlékezetbe vésett tényeket, azaz ismeret(eket) tartalmazó információnak valamely módon történő rendszerezése. Ennek legtipikusabb formái a különféle nyilvántartások. A nyilvántartások, melyek nemcsak az adatok gyors visszakereshetőségét, áttekinthetőségét szolgálják, hanem a felhasználó személy tevékenységét, szerv ténykedését teszik gördülékenyebbé.
A XX. század első feléig Európában a globalizáció negatív következményei még nem, vagy alig voltak érzékelhetőek. Az emberek többsége ugyanazon a településen, vagy legalábbis környéken élte le az életét, így mindenki - ha másként nem, látásból - ismerte a szomszédait, a helybeli lakosokat. Igaz volt ez a bűnüldöző szervek tagjaira4 is, akik nemegyszer évtizedeket töltöttek egy-egy szolgálati helyen. Adott volt tehát a felderítés elemi feltétele: a hely- és személyismeret. Ilyen körülmények között a hagyományos nyomozási módszerek kellő hatásfokkal működhettek. A forduló- és (egyben) mélypontot az '50-es, '60-as évek jelentették, amikor a felderítés eredményessége zuhanásszerűen csökkent, és az elkövetés kockázatának drasztikus esése a bűnözés rohamos növekedéséhez vezetett. Az országon belüli és az országok közötti népvándorlásszerű migráció eliminálta a rendőrség említett okokból adódó "befolyását", másrészt megszüntette a bűnelkövetéssel szembeni visszatartó hatást, illetve gátlást, amit egy adott helységben az ismerős személyek jelenléte teremtett. Az elvesztett helyi és személyi ismeretek által okozott űrt kizárólag a modern bűnüldözéshez elengedhetetlen technikai vívmányok kihasználásával, és a releváns adatok előrelátható, jól tervezett, szervezett gyűjtésével, nem utolsósorban ésszerű felhasználásával lehet megközelítőleg kitölteni.
A felesleges adathalmozás elkerülése mellett lényeges, hogy a megszerzett és rendszerezett adatok az ország valamennyi bűnüldöző szerve, annak minden illetékes tagja számára rendelkezésre álljanak. Ez az alapja a korszerű nyomozásnak, az integrált bűnüldözésnek. Követelményeinek az informatika törvényszerűségei teljes mértékben eleget tesznek, hiszen i) ellensúlyozzák az idő múlását, amely pusztítja mind a tárgyi, mind a személyi adathordozók információ-tartalmát; ii) az információk egyidejű jelentkezése elősegíti a minőségi változásokat, mert az asszociáció és az intuíció útján növeli az összekapcsolási képességet; iii) minél rövidebb és minél kevesebb áttételen halad az információs csatorna pályája, annál kevesebb zavaró tényezőnek van kitéve az információ; iv) minél váratlanabb eseményről "tudósít" az információ, annál nagyobb a hírértéke5.
Az információkat ott kell gyűjteni, ahol keletkezhetnek és addig, amíg el nem pusztulnak. A tettes cselekménye - előkészítő, végrehajtó szakaszának és utólagos magatartásának minden mozzanatában - számtalan információt hagy magáról tárgyi és személyi környezetében. Ezek egyenként és összességükben visszatükrözik a tettes tevékenységét, illetve személyisége jellemző jegyeit, egyidejűleg ugyanannyi információt közvetít a környezet a tettes tudatára, testére, ruházatára, tárgyaira. Mindennek a feldolgozásán túl, az információk állandó cseréje teremthet új információkat és teheti a felderítést eredményesebbé.
Az alábbiakban mindezek alátámasztására törekszem, annyiban önkényes megközelítésből, hogy némi adat-definíciós, adatvédelmi, adatfeldolgozás-történeti alapvetés után a bűnügyi-igazságügyi szervek közül főként az ügyészség (és az ügyész) e területen végzett tevékenységének, betöltött szerepének és átfogó felelősségének bemutatására fókuszálok.
"A bűnözés elleni küzdelem mind nehezebbé válván, érthetők azok a törekvések, amelyek a kriminalitás társadalmi jelenségének felderítését, okainak kikutatását célozzák. Ezek a krimináletiológia keretében folytatott kutatások azonban csak széles alapokon, nemzetközi viszonylatban való lefolytatásuk esetén kecsegtetnek eredménnyel."6 Egyetértve Hacker professzor 70 évvel ezelőtti - korántsem csak szorosan a kriminál-statisztika terrénumához kapcsolódó - megállapításával, nemzetközi, közelebbről uniós kezdeményezések életre hívásának ismertetésére is kísérletet teszek.
A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 59. §-a értelmében a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. A 61. § alapján mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. Ezen elvi éllel rögzített alapjogi rendelkezéseket a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (továbbiakban: Avtv.) szabályai töltik meg tartalommal. Az adatvédelem "mindennapjainak" ellenőrzése pedig az Országgyűlésnek felelős adatvédelmi biztos feladatkörébe tartozik. Ő (és hivatala) az, aki - a bíróságok kivételével7 - az egyes hatóságok határozata, intézkedése, vagy mulasztása miatt hozzá érkező panaszokat kivizsgálja. Hatósági jogköre nincs (illetve 2004. január 1. napjától bizonyos körben van), nem változtathatja meg a hatóságok döntéseit, és nem jogosult a polgárok képviseletét bárminemű eljárásban ellátni. Tulajdonképpen - Majtényi László megfogalmazása szerint - nem a jog nagy bunkóját használja a jogsértőkkel szemben, hanem közvetít az állam és a társadalom, a polgár között8. A legutóbbi időkig vita tárgyát képezte az Avtv. által meg nem határozott adatfogalom joggyakorlat általi kikristályosítása. Egyfajta támpontot mindeddig - jogi-szakmai berkekben is -csak a Magyar Értelmező Kéziszótár adott, mely szerint adat: "valakinek vagy valaminek a megismeréséhez, jellemzéséhez hozzásegítő (nyilvántartott) tény, részlet. Jogi szempontból terhelő adat a bizonyítékul felhasznált tény."9 Igazi sarokkő e téren - a jogszabályi definiáláson túl - az Alkotmánybíróság megnyilatkozása lenne. Annál is inkább, mivel a testület nemcsak kifejezetten az Alkotmány értelmezésére irányuló eljárásában értelmez(het)i az Alkotmányt, hanem a jogszabályok alkotmányosságát vizsgáló valamennyi hatáskörében ezt teszi.10 A közvetlenül az Alkotmányból levezethető, konkrét értelmezés11 mellett tehát más tárgykörökkel összefüggésben is lehetősége van erga omnes hatályú interpretációra.
A fenti terminus technikus hiányát - nemrégiben épp az Alkotmánybíróság ellen indított perben12 - a bíróságok próbálták meg pótolni. Az alperes (annak állításán túl, hogy a tőle kiadni kért, hozzá intézett indítvány közérdekű adatkénti kiadására már csak azért sem köteles, mert az Alkotmánybíróság nem állami és nem is közfeladatot ellátó szerv) úgy védekezett, hogy maga a hozzá intézett beadvány nem minősül adatnak. Ezt azzal támasztotta alá, hogy mint beadvány tartalmazhat ugyan adatot vagy adatokat, de terjedelmében összességében meghaladja az adat fogalmának terjedelmi és tartalmi feltételeit13. Ezen okfejtést cáfolja az elsőfokú bíróság, majd a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla14 is annak kimondásával, hogy az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány, terjedelmétől és méretétől függetlenül, adatnak minősül. Rámutatott, hogy nem a tényleges adathordozó minősége az elsődleges, valamint nem indokolt különbséget tenni adat és információ között; sőt: bármilyen módon rögzített és megfejthető ismeret adatnak minősül. Felülvizsgálati eljárásra is sor került az ügyben: a Legfelsőbb Bíróság határozata15 alapján az indítványozók alkotmánybírósági beadványa teljes egészében - személyes - adatnak tekintendő, nincs olyan tartalmi része, amely közérdekű adatként bárki által megismerhető lenne, így annak még anonimizálás melletti kiadására sincs jogi lehetőség.
Az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való jogot nem egyszerűen hagyományos védelmi jogként fogja fel, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként16. A személyes adatok védelméhez való jognak eszerint az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel az Alkotmány 8. §-ában foglaltaknak.
E jog gyakorlásának feltétele és legfontosabb garanciája is: a célhoz kötöttség. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű (a jogszabályok előírásainak megfelelő és a jó erkölcsbe nem ütköző) célra szabad. Az adatfeldolgozás célját úgy kell az érintettel közölni, hogy az megítélhesse az adatfeldolgozás jogaira gyakorolt hatását és megalapozottan dönthessen az adat kiadásáról, sőt adott esetben - kifogásolva a céltól eltérő felhasználást - élhessen jogaival. Ugyanezért az adatfeldolgozás céljának megváltozásáról is haladéktalanul értesíteni kell az érintettet. Beleegyezése nélkül az új célú feldolgozás csak akkor jogszerű, ha azt meghatározott adatra és feldolgozóra nézve törvény kifejezetten megengedi. A célhoz kötöttségből következik, hogy a meghatározott cél nélküli, előre meg nem határozott jövőbeni felhasználásra, ún. készletre való adatgyűjtés és -tárolás alkotmányellenes.
A másik alapvető garancia az adattovábbítás és az adatok nyilvánosságra hozásának korlátozása. Adattovábbítás alatt az adat meghatározott harmadik személy számára történő hozzáférhetővé tételét, nyilvánosságra hozatalon pedig az adat bárki számára történő hozzáférhetővé tételét értjük17. Adatot továbbítani, ebből adódóan adatfeldolgozási rendszereket egymással összekapcsolni csak akkor szabad, ha minden egyes adat vonatkozásában az ezt megengedő összes feltétel teljesült. Ez tehát azt jelenti, hogy az adattovábbítás címzettjének - az adatkérőnek - vagy konkrét törvényi felhatalmazással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a továbbított adatokat feldolgozhassa, vagy az érintett beleegyezését kell bírnia. A célhoz kötöttség a továbbítás olyan kívánalma, amely az egyes közigazgatási szervek közötti, vagy azokon belüli adattovábbításnak is gátat szab.
A szellemi alkotások szabályozása a polgári jog részét képezi; a szellemi alkotások védelméről szóló rendelkezések a Ptk. IV. címének VII. fejezetében találhatóak. Ezek a szabályok joganyagot elhelyező előírásokat jelentenek. A legfőbb összekapcsolási norma a Ptk. 86. § (1) bekezdésében álló, miszerint: a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a szerzői jogok (és az ipari tulajdon egyes tárgyai) vonatkozásában háttérjogszabályként a Ptk.-t kell alkalmazni.
A párhuzamos oltalom elve szerint, akinek szellemi alkotáshoz fűződő jogát megsértik - a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül - a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket támaszthatja. Emellett a hézagmentes oltalom elve nyújthat segítséget az alkotóknak abban az esetben, amikor a szerzői jog (vagy az iparjogvédelem) speciális tárgyáról van szó. Itt - többek között - az adatbázisokra is gondolhatunk, főként ma, amikor ezek léte, létjogosultsága nem lebecsülendő jelentőségre tett szert.
Az alkotó munka jogi elismerésének polgári jogi specifikuma az, hogy "az alkotás folyamatát közvetetten értékelve, a létrejött alkotás mint eredmény tekintetében építi ki a jogi oltalmat, alapvetően és elvileg akként, hogy az alkotó számára alkotása tekintetében rendelkezési jogot biztosít."18 Ez a differentia specifica az, amely a szellemi alkotások jogterületének viszonylagos önállóságát adja.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 27. cikkének (2) bekezdése szintén a személyiségi elemet hangsúlyozza, amikor a szerzői jogot külön alapvető emberi jogként határozza meg.19 Ugyanakkor az alkotó védelmét a jog az alkotás eredményének védelem alá helyezésével biztosítja. Az így védett alkotásra vonatkozó kizárólagos jogok a dolgok mellett a tulajdonjog közvetett tárgyának egy sajátos fajtájaként, szellemi tulajdonként is felfoghatók. Ez a tulajdonjog sajátos: gondolati jellegű, mert tárgya a dolgokkal szemben helyhez nem kötött, egyéni, eredeti. Itt a tulajdonjogra vonatkozó kizárólagosság is különleges, mert az alkotó és az alkotás kapcsolata személyes jellegű. Ezenkívül számottevő területi, időbeli és társadalmi korlátai is vannak. Az Alkotmánybíróság értelmezése a szerzői jogokat (és az iparjogvédelmi jogokat is külön-külön) a tulajdonjoghoz való alapvető alkotmányos jogok és kötelezettségek körébe is bevonta.20
A magyar jog az Európai Parlament és a Tanács adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK irányelvének (továbbiakban: I. irányelv) szabályait átültető 2001. évi LXXVII. törvény 2002. január 1-jei hatálybalépéséig az "adattár" terminológiai megjelölést használta az adatbázisra. A lezajlott jogharmonizáció egyik eredményeként, a szerzői jogról szóló 1996. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szjt.) ma már három helyen rendelkezik az adatbázisról:
i) az 1. § (2) bekezdés p) pontja a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotások között sorolja fel a gyűjteményes műnek minősülő adatbázist;
ii) a VII. fejezet az előbbire vonatkozó különös szabályokat sorolja fel, és adatbázis-definíciót ad; és végül
iii) a XI/A. fejezet, amely a jelentős ráfordítással létrehozott adatbázis számára sui generis, kapcsolódó jogi védelem szabályait tartalmazza.
Ad i) Szerzői jogi védelemben részesül a gyűjteményes mű, ha tartalmának összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jellegű (7. §). A gyűjteményes művek védelme a Berni Uniós Egyezmény 2. cikk (5) bekezdésén alapul.21 Minimális eredetiség felmutatása hiányában az adatbázis nem állhat szerzői jogi védelem alatt, viszont az eredetiség követelménye ez esetben sem jelenthet túl magas mércét.
A gyűjteményes művek modern, gazdaságilag igen jelentős típusa a számítástechnikai eszközökkel működtetett adatbázis. Napjaink nyilvántartási rendszereit szinte kivétel nélkül ebben a formában (is) üzemeltetik. Ehhez a megfelelő hardver-arzenál, a computer-programok és a fenntartásra, karbantartásra, kutatás-fejlesztésre elkülönített financiális keret mellett kiváló felkészültségű humán erőforrásra van szükség. Ez utóbbi jelentőségét - mint az alkotói szabadság letéteményeseinek függetlenségét és minden egyes alkotásukra kiterjedő védelem igényét - hangsúlyozza az Szjt. azon szabálya is, mely szerint az elektronikus adatbázis védelme nem olvasztja magába az azt működtető szoftver védelmét; a szoftverre ekkor is külön - az Szjt. általános és VI. fejezetének különös rendelkezései között elbírálandó - szerzői jogi védelem vonatkozhat. A gyűjteményes műnek minősülő adatbázis egészére a szerzői jog a magánszemély szerkesztőt illeti meg. Ez nem érinti a gyűjteménybe felvett művek szerzőinek önálló jogait. "A gyűjteményes műnek minősülő adatbázis ebben az esetben a szerkesztő és a tartalmi elemek szerzőinek viszonylatában származékos közös műnek minősül. [Ilyen] jön létre akkor is, ha egy gyűjteményes műnek minősülő adatbázist egymást követően két vagy több szerkesztő szerkeszt, ha a korábbi adatbázis a későbbi szerkesztők tevékenységéből származóan is egyéni, eredeti jelleget mutat fel." 22
Ad ii) Az Szjt. 60/A. § (1) bekezdésében adott fogalmi meghatározás az I. irányelv 1. cikk (2) bekezdésének definíciójával egyezik meg. Az adatbázis egyik ismérve ennek megfelelően a tartalmi elemek rendszer, vagy módszer szerinti rendezettsége. Ez a kritérium nem azonos a szerzői jogi védelem feltételéül szabott szerkesztői szellemi tevékenységből fakadó egyéni, eredeti jelleggel; ennél alacsonyabb szintet jelent. Emberi elmével tervezett vagy használt gondolati rendezettséget értünk alatta. Nem feltétele - az I. Irányelv 21. preambulum-bekezdése alapján - hogy az adatbázis részét képező "tartalmi elemek fizikai tárolása szervezett módon történjen". A másik ismérv azt a kívánalmat juttatja kifejezésre, hogy egy gyűjtemény csak akkor minősül adatbázisnak, ha tartalmi elemeihez - számítástechnikai eszközökkel vagy bármely más módon - egyedileg hozzá lehet férni.
Az Szjt. 60/A. § (2) bekezdése értelmében a védelem kiterjed az adatbázis működtetéséhez, illetve tartalmának megismeréséhez szükséges dokumentációra is, így például mutató-rendszerekre, indexáló-rendsze-rekre. Az egyes szerzői vagyoni jogok a gyűjteményes műnek minősülő adatbázisra is maradéktalanul érvényesülnek, annyiban eltérve a főszabálytól, hogy - jelen esetben - azok átruházhatók. A mű (vagyis az adatbázis) valamely azonosítható részének felhasználásához a jogosult hozzájárulása szükséges. Függetlenül a szerzői vagy kapcsolódó jogi védelemtől, ha a tartalmat átvevő adatbázis olyan külsőt, illetve jellegzetes vonásokat mutat, mint amelyről a piacon a korábbi adatbázist szokták felismerni és az adatbázis-jogosultak versenytársak, a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 6. §-a szerinti jellegbitorlás is felmerülhet.
Az adatbázisra vonatkozó védelmi idő főszabály szerint a szerző halálát követő 70 év. Mivel azonban az általánoshoz képest jellegében meglehetősen eltérő mű-típusról van szó, külön tisztázást igényel a tartalom változása folytán előálló helyzet. Előfordulhat ugyanis - sőt az egyes nyilvántartások "életében" ez a természetes -, hogy a tartalmi elemek folyamatosan vagy időnként változnak. Ilyenkor a védelmi idő csak akkor indul újra, ha az adatbázissal kapcsolatban ismét szerzői jogi védelem feltételeit teljesítő szerkesztői tevékenység valósul meg. Vagyis az eredeti védelem alatt álló adatbázis alapján új szerzői jogi védelemre számot tartó adatbázisnak kell megszületnie.
A szabad felhasználásra vonatkozó szabályok közül az alábbi eltérésekre indokolt rámutatni: a magáncélú másolatkészítésre; és a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtáraknak az egyes műpéldányok haszonkölcsönbe adására vonatkozó törvényi engedély nem terjed ki a számítástechnikai eszközzel működtetett, gyűjteményes műnek minősülő adatbázisra.
Ad iii) A 2001. évi LXXVII. törvény újdonsága az, hogy kimondja: az adatbázis-előállítók jogait szomszédos jognak kell tekinteni. Ez azt eredményezi, hogy ezek akkor is oltalomban, mégpedig szomszédos jogi oltalomban részesülnek (feltéve, hogy az adatbázis semmiféle szerzői jogi, vagy egyéb oltalomban nem részesül) akkor, ha az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése, vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényel.
Summa summarum az adatbázisok jogi státusa tehát négyféle lehet: a szerzői jogi oltalom mellett szomszédos jogi oltalomban is részesül; csak szerzői jogi oltalomban részesül; csak szomszédos jogi oltalomban részesül; semmiféle jogi oltalomban nem részesül (mivel nem éri el a szerzői alkotás színvonalát, továbbá tartalmának megszerzése, ellenőrzése, vagy megjelenítése nem igényelt jelentős ráfordítást).
A Ptk. 83. § (1) bekezdésének - ebben az összefüggésben - alapelvi szabálya rögzíti, hogy a számítógéppel vagy más módon történő adatkezelés és adatfeldolgozás személyhez fűződő jogokat nem sérthet. "Az emberi személyiség különleges értéke [.] jogsértés esetén különleges eszközök alkalmazását teszi lehetővé és szükségessé."23 A védelmi eszközök két csoportba sorolhatók:
i) az akár együttesen, akár külön-külön alkalmazható objektív feltételű szankciók, melyeknek nem feltétele a felróhatóság és az sem, hogy kárt okozott-e a magatartás, viszont a jogellenes magatartás és a sérelem között okozati összefüggésnek kell fennállnia (a jogsértés tényének bírósági megállapítása, a jogsértés abbahagyására, illetve az attól való eltiltásra kötelezés, elégtételadás és az egyes restitúciós igények); valamint
ii) a szubjektív szankciók, melyek alkalmazhatóságához felróható, vétkes magatartás szükséges. Ide tartozik a vagyoni és nem vagyoni kártérítés, mely utóbbi "elégtétel tartalmú, jogi formáját tekintve pedig sérelemdíj, amelynek felmerültét és mértékét, a sérelem komolyságához és súlyához, a személyiség értékminőségének hátrányos alakulása mentén, a bíróság belátáson alapuló szabad becsléssel állapítja meg"14. Ha pedig a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat.
Amikor a civilisztika gazdag tárháza "kimerülőben" van, előtérbe kerülhetnek a szabálysértési és büntetőjogi eszközök. Természetesen ezek csak nagyon szigorú feltételek (konkrétan: jogszabályban írt tényállási elemek) teljesülése esetén "lépnek porondra" és kerülnek a jogalkalmazás középpontjába.
Bár az a kérdés, hogy vajon biztonsággal kijelölhetőek-e azok a határkövek, melyek meghatározzák a büntetést-érdemlőség határait, továbbá rendelkezésre állnak-e a törvényhozó számára azok a kritériumok, amelyek megszabják, melyik jogellenes magatartás kerüljön a büntetőjog és melyik más jogágak felelősségi rendszerébe, több - messze nem megnyugtató - válaszlehetőséget generált, mégis a XX. század eleje óta körvonalazódni, kikristályosodni látszanak az állami akarattal szembeni, alaki jogellenes, legtöbbször mulasztásban megnyilvánuló közigazgatási jogsértések paraméterei.25 E folyamat részeként került sor az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. Korm. r. 26. §-ába foglalt adatvédelmi szabálysértés szankcionálására. Itt a jogalkotó - helyesen, a büntetőjogi védelemmel ellentétben - szabadságelvonással járó büntetést nem tesz lehetővé, "csak" 60 000 forintig terjedő pénzbírsággal rendeli sújtani azt, aki a technikai adatvédelem követelményeinek nem tesz eleget; valamint, aki az érintettet a személyes adatok védelméhez, illetőleg a közérdekű adatok nyilvánosságához való jogának gyakorlásában akadályozza.
A büntetőjogi védelem kétirányú: a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő társadalmi érdek. A Btk. 177/A. és 177/B. §-aiban szabályozott bűncselekmények törvényi tényállásaiban három alapvető hasonlóságot fedezhetünk fel. Az egyik, hogy mindkét bűncselekmény megvalósulásáról kizárólag az Avtv. rendelkezéseinek megszegése esetében beszélhetünk. A másik az elkövetési magatartások közti részbeni egyezőség: ha az elkövető az érintett tájékoztatására vonatkozó, illetve (megszorítás nélkül) tájékoztatási kötelezettségnek nem tesz eleget. Last but not least, mindkét - ekkor már - bűntett esetében minősítő körülmény a jogtalan haszonszerzési célzat.
A visszaélés személyes adattal vétségének további elkövetési magatartásai: a jogosulatlan vagy céljától eltérő adatkezelés, és a biztonsági intézkedések elmulasztása, feltéve mindkét (a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásával mindhárom) esetben, hogy ez jelentős érdeksérelemmel jár. A 2003. évi módosítást a korábbi, túl tág tényállás tette szükségessé, jelenleg azonban ez a bűncselekmény az egyetlen, amelyben a jelentős érdeksérelem nem a minősített, hanem az alapeset tényállási eleme (az alternatív bűncselekményként funkcionáló, Btk. 174. §-a szerinti kényszerítés bűntettének kivételével). Innentől kezdve a joggyakorlatra hárul e keretszabály kitöltésének felettébb fontos feladata, hiszen itt nem más, mint a bűncselekmény megvalósulása vagy éppenséggel hiánya megállapíthatóságának sina qua non-ja "forog kockán". Az említetten túl minősített esetként rendeli büntetni a törvény a hivatalos személyként, közmegbízatás felhasználásával és a különleges személyes adatra történő elkövetést. Minderre tekintettel a Btk. 177/A. § (3) bekezdése szerint minősülhet annak a válófélben lévő feleségnek a cselekménye, aki a már több hónapja külön élő, kamionsofőr férje (mivel a válási procedúra elhúzódásáért kizárólag őt hibáztatja) egészségi állapotára (nevezetesen pszichiátriai gyógykezelésben való részesülésére) vonatkozó igazolást kér - megtévesztéssel - a háziorvostól, majd a jóhiszeműen kiadott igazolást, egy névtelen kísérőlevéllel egyetemben megküldi a Nemzeti Közlekedési Hatóságnak azzal a céllal, hogy férje vezetői engedélyének visszavonása iránt - alkalmatlanság címén - tegyék meg a szükséges intézkedéseket. E minősítés jogalapját Avtv. 2. § 2/b) pontja szerinti különleges személyes adat kezelésére vonatkozó azon szabály képezi, miszerint az csak az érintett írásbeli hozzájárulása esetén kezelhető (gyűjthető, tárolható, használható, hasznosítható és változtatható meg). Amennyiben csupán gondatlan elkövetés lenne megállapítható, sem bűncselekményről és magától értetődően sem annak elviekben lehetséges kísérletéről nem beszélhetünk.
A visszaélés közérdekű adattal vétségének elkövetési tárgya az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adat: a közérdekű adat. A cselekmény elkövetési magatartásai (a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása mellett): hozzáférhetetlenné tétel, mely elrejtést, megsemmisítést jelenthet; meghamisítás, vagyis bármely, a valóságnak meg nem felelő változtatás; és végül a hamis vagy hamisított adat hozzáférhetővé vagy közzététele.
Az államnak - mint a közös feladatok, közös ügyek ellátására létrejött alakulatnak - a működését érintő valamennyi területről egzakt ismeretekre van szüksége. E nélkül nincs közigazgatás és nincs működőképes állam. Az információk rendszerezett gyűjtése és különböző nyilvántartásokba sorolása biztosítja az eredményes államvezetést. Ennek hiányában csak az ismeretek nagy munkával létrehozott és nehezen hasznosítható rendszertelen halmaza jönne létre.
Globalizálódó világunkban felértékelődnek a különböző adatbázisok, a belőlük nyerhető információk. Mivel ezek feldolgozása gyökeresen megváltozott (egyre kevésbé elegendő a hagyományos módszerek alkalmazása), növekszik az informatika jelentősége, amely azonban sajátos veszélyeket is hordoz. E veszélyek abból fakadnak, hogy egyedi adatok és információk, vagy széttagolt információ-rendszerek egymással kapcsolatba hozva alkalmasak olyan elemzések elvégzésére, következtetések levonására, amelyek sért(het)ik azoknak az érdekeit, akikre az egyedi adatok és információk vonatkoznak. Az aggodalmat fokozhatja az Internet mind szélesebb körben való elterjedése is, mellyel lehetővé válik távoli számítógépek összekapcsolása, az adatok szinte egyidejű cseréje a világ országai között. Adatvédelmi problémák új generációja kerül ezzel a felszínre. Nemcsak a feltörhe-tetlennek minősített adatbázisokba való behatolásaikkal sokszor látványos eredményeket elérő hackerekre kell itt gondolnunk, hanem az Internet-használat hagyta nyomok összegyűjtésére és felhasználására is. Például az adatbázisokban való keresés, lekérdezés ugyanis megadott szempontok szerint következtetések levonására lehet alkalmas az adatbázist használók érdeklődéséről, szokásairól, nézeteiről. Az újabb és újabb kihívásoknak való megfelelés, a speciális biztonsági feltételek megteremtése egyrészt műszakitechnikai problémát jelent, másrészt felelősséget és elkötelezettséget az adatbiztonságot szolgáló szabályaink következetes érvényre juttatása iránt. Az egyes nyilvántartások - a vizsgálódási szempontoknak megfelelően - többféleképpen csoportosíthatók26:
i) jogi hatás alapján: konstitutív hatályú (a jog magával a nyilvántartásba vétellel jön létre), deklaratív hatályú (a nyilvántartásba vétel nem keletkezteti, hanem csak kinyilvánítja a jogot) nyilvántartások;
ii) tárgya alapján: személyek, dolgok, szellemi javak és jogszabályok nyilvántartása;
iii) a nyilvántartást vezető szerv jellege alapján: állami és nem állami nyilvántartások;
iv) a nyilvántartásba foglalt adatok bizonyító ereje alapján: közhitelű és nem közhitelű nyilvántartások;
v) a nyilvántartás jogalapja szerint: hatósági (a közigazgatási szerv jogszabályi előírás alapján köteles vezetni), nem hatósági (vezetését nem jogszabály írja elő, ugyanakkor vezetheti államigazgatási szerv is) nyilvántartások.
A célszerűséget és célhoz kötöttséget, a törvényességet, a párhuzamos adatkezelés elkerülést, a pontosságot és valósághűséget, valamint a rugalmasságot és teljeskörűséget érvényre juttató nyilvántartások további szempontok szerinti felosztását27 az alábbi táblázat mutatja:
"Amikor még a testi fenyítékek és csonkítások voltak a divatos büntetési nemek (a XV. sőt még a XVI. században is), a büntetés kiszabásának tényét az elítélt testén (tüzes vassal) bélyegzéssel és csonkításokkal örökítették meg."28 A fejlődésnek számos fokán ment keresztül ez az intézmény, míg a XIX. században elismerték annak szükségességét, hogy rendszeresen vezetett írásbeli feljegyzésekkel kell az előző büntetések megállapíthatóságát lehetővé tenni.29 Magyarországon a bűnügyi nyilvántartás létrehozásának igénye a Bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. tc. (továbbiakban: Bp.) hatálybalépésével egyidejűleg merült fel. A Bp. életbeléptetéséről szóló 1897. évi XXXIV. tc. 26. §-a szerint "a bűnvádi úton jogerősen elítéltekről nyilvántartó lajstromot kell vezetni. Ennek módozatait az igazságügyi és belügyi ministerek rendelet útján állapítják meg." Az 1908. évi XXXVI. tc. 14. §-a hasonló felhatalmazást adott az igazságügyi miniszternek a felfüggesztett büntetések nyilvántartásával kapcsolatban. Ennek nyomán született meg a 24.300/1908. IM r. az országos bűnügyi nyilvántartás tárgyában30, mely kötelezővé tette ún. büntetőlapok kiállítását "mihelyt jogerőre emelkedik oly ítélet (büntetőparancs), amely - a halálbüntetés kivételével - büntetést állapít meg: a) bűntett miatt; b) vétség miatt, kivéve az egyedül pénzbüntetéssel büntetendő becsületsértés vétségét; c) csavargás vagy koldulás miatt; d) egyéb kihágás miatt, ha a kiszabott büntetés egy hónap elzárást meghalad." E büntetőlapokat az országos bűnügyi nyilvántartónak kellett megküldeni, ahol azokat a terhelt haláláig, illetve 70. életévének betöltéséig kezelték.
"[.] az angol rendőrség után a budapesti székesfővárosi m. kir. áll. rendőrség volt az első, amely belátva a dactyloscopia előnyeit, annak tanulmányozásához, majd bevezetéséhez fogott és bár anyagi eszközök hiánya miatt csupán a főkapitányságon és a tolonczház-ban letartóztatottak ujjnyomataira kénytelen szorítkozni, s így anyaggyűjteménye vajmi kevés, mégis ezzel a kis gyűjteménnyel is számos esetben meglepő eredményt tudott fölmutatni [...]."31 A rendelet kötelezővé tette - a 8. §-ában felsorolt bűncselekmények miatt - minden olyan személy ujjnyomatának rögzítését, aki előzetes letartóztatásba, illetve vizsgálati fogságba került, továbbá akivel szemben szabadságvesztés-büntetést szabtak ki. Emellett a személyi szabadságot korlátozó vagy elvonó kényszerintézkedés és büntetés hatálya alatt állókról (akik mint üzletszerű vagy szokásos bűntettesek közveszélyesek, vagy akinek kiléte nem állapítható meg) fényképet is készíteni kellett.
A bűnügyi nyilvántartás rendszerét meghatározó ezen szabályokat a rendőrségről szóló 1955. évi 22. tvr. 6. § 5. pontjában foglalt felhatalmazás alapján, a büntető, egyes szabálysértési vagy rendőrhatósági eljárásban felelősségre vont és körözött személyek nyilvántartásáról szóló 3/1964. BM r. helyezte hatályon kívül. E két jogszabály szerint a rendőrség hatáskörébe tartozik az elkövetett bűncselekmények és a bíróságok által elítéltek nyilvántartása. A korábbiakhoz képest lényeges változás, hogy gyakorlatilag lényegtelenné vált, hogy az érintettel szemben milyen bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás: csak a becsületsértés miatt elmarasztaltakat vették ki a nyilvántartottak köréből. A rendelet a nyilvántartás anyagát szolgálati titoknak minősítette és kizárta a magánszemélyek részére az abból adható tájékoztatás lehetőségét. A hatósági megkeresésekre adott válaszokat pedig kettősség jellemezte: a büntetőügyekben eljáró hatóságok a nyilvántartás egészét megismerhették, míg más szerveknek (országos hatáskörű szervek vezetőinek; fővárosi, megyei és megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottsága elnökének) csak azokról az adatokról lehetett felvilágosítást adni, amelyet a megjelölt célra ismerniük kellett.
E szabályozás lényegesen rövidebb életű volt elődjénél: 1970-ben a belügyminiszter bűntettek és egyes szabálysértések miatt felelősségre vont, a rendőrhatósági felügyelet és kitiltás hatálya alatt álló, valamint a körözött személyek nyilvántartásáról szóló 4/1970. BM rendelete váltotta. Az új jogszabály az elítéltek vonatkozásában a nyilvántartási időt alapjaiban megváltoztatta. A korábban egységesen megállapított (halálig, illetve a 70., majd 75. életév betöltéséig történő) nyilvántartási idő megszűnt. Helyette a bűncselekmény jellegétől és az alkalmazott szankció formájától függően különböző nyilvántartási időket vezettek be. Ekkor is maradt a szolgálati titokká minősítés, a hozzáférés szabályai azonban annyival egészültek ki, hogy a nyilvántartás összes adatának megismerését nem csak a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak, hanem az elzárással is sújtható szabálysértési ügyekben eljáró szerveknek is lehetővé tette.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépése maga után vonta a rendszer ismételt megváltoztatásának szükségességét. A bűnügyi nyilvántartás új szabályait a Btk. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. tvr. (továbbiakban: Btké.) tartalmazta. A Btké. végrehajtására kiadott - gyakorlatilag csak annak szabályait értelmező - 5/1979. BM r. szerint a bűnügyi nyilvántartás adatainak gyűjtése, kezelése és azokról tájékoztatás adása a BM Bűnügyi Nyilvántartó Osztályának feladata. Az új Btk. új jogintézményeinek köszönhetően a jogszabályban új nyilvántartási kategóriák jelennek meg. A nyilvántartásból törlés időpontját illetően átvételre került a korábbi rendelet megoldása. Egészen új köre volt a nyilvántartásnak az eljárási kegyelemben részesítettek nyilvántartása.32 Az ilyen személyeket a határozat keltétől számított 3 évig kellett nyilvántartani.
A jogpolitika és az annak nyomán éledő jogszabályváltoztatási kényszer hatására a 15/1995. BM rendelettel módosították az 5/1979. BM rendeletet. Kiegészült a nyilvántartottak köre azokkal, akikkel szemben az ügyészség a vádemelést elhalasztotta. Meglepő módon a szabályozás egyáltalán nem tartalmazott rendelkezéseket az ujjnyomatok rögzítésére vagy a fényképek nyilvántartására. "Valójában azonban a bűnüldözési gyakorlat nem tudta nélkülözni a daktiloszkópia vívmányait. A Bűnügyi Nyilvántartás Szabályzata I. részének kiadásáról szóló, a Magyar Népköztársaság Belügyminisztériumi Államtitkára 9/1986. számú Parancsának IV. fejezete részletesen szabályozta az ujjnyomatok nyilvántartásának rendjét. E jogszabálynak nem minősülő parancs hatálya azonban a nyomozó hatóságok közül csupán a rendőrségre terjedt ki." 33
Az ujjnyomatok rögzítésére vonatkozó első, törvényben lefektetett rendelkezéseket a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (továbbiakban: Rtv.) 84. § c) pontja tartalmazta. Eszerint a nyomozó hatóság a törvényben meghatározott bűnüldözési feladatainak ellátása érdekében kezelheti, illetve az adatkezelésre feljogosított más szervek nyilvántartásaiból átveheti a bűncselekmény helyszínén rögzített nyomokat, anyagmaradványokat, eszközöket és szagmintákat, továbbá a szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt kihallgatott személy adatait, ujjnyomatát, személyleírását, fényképét, továbbá hang- és szagmintáját, valamint az elvégzett kriminalisztikai szakértői vizsgálatok adatait. Mivel ennek értelmezésével kapcsolatban azonban nem volt egyértelmű, hogy milyen esetben lehet e szakaszra hivatkozva kezelni a terhelt ujjnyomatát, és a gyakorlat az adatvédelem elveivel össze nem egyeztethető problémákat szült, szükség volt egy új, átfogó szabályozás bevezetésére. E követelménynek a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény (továbbiakban: Bnytv.) kíván eleget tenni.
A bűnügyi nyilvántartás története azt igazolja, hogy e nyilvántartások kriminalisztikai szempontok alapján alakultak ki kettős funkcióval:
i) az ismeretlen tetteses bűnesetek jegyeinek nyilvántartásba vétele abból a tapasztalatból történt, hogy a bűnismétlők hasonló módszerekkel követnek el bűncselekményeket, ezért a kézre kerített elkövetők korábbi cselekményei is feltárhatók a nyilvántartásban rögzített adatok alapján;
ii) az elkövetők személyes adatainak és más, azonosításra alkalmas jellemzőinek nyilvántartásba vétele lehetővé teszi az ismert elkövetők újabb bűncselekményeinek leleplezését.
A fenti funkciók teljesítését szolgáló adattárakat kriminalisztikai; az igazságszolgáltatásban a paralel eljárások elkerülését (és az ügyek egyesítését), valamint a jogerősen kiszabott büntetések végrehajtását lehetővé tevő, illetve megkönnyítő adattárakat eljárási; végül a jogosultságoknak és az azokból történő kizárás feltételeinek - meghatározott foglalkoztatáshoz, illetve bizonyos állampolgári jogok gyakorlásához nélkülözhetetlen - közhiteles igazolását tanúsító adattárakat közigazgatási nyilvántartásoknak nevezzük. A területet többé-kevésbé átfogó Bnytv. mindhárom típusra alkalmaz rendelkezéseket, de a nyilvántartások társadalmi rendeltetéséhez képest nem mindig következetes módon. Ez ütközik ki például abban, hogy a szabályozási körébe vont kriminalisztikai nyilvántartások kezelését nem a nyomozó hatóságra, hanem egy külön hivatalra bízza, indokolatlanul elszakítva ezzel ezt az adatbázist a felhasználóktól.
A 63/A. §-ában biztosított felhatalmazás alapján a Kormány bűnügyi nyilvántartó szervként - a 276/2006. Korm. r. 7. §-ával - a budapesti székhelyű, önállóan gazdálkodó, a közigazgatási informatikáért felelős miniszter által irányított és elnök vezette Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát (továbbiakban: KEKKH) jelölte ki. Eljárását (melyben felettes szervként az IRM jár el34) a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szabályai (a Bnytv.-ben foglalt eltérésekkel) határozzák meg.
Több kezdeményezés is történt az utóbbi időben, melyek az érintőlegesen már jelzett problémákat hivatottak felszámolni. "Az ORFK már a kilencvenes évek közepén koncepciót dolgozott ki egy azonosítási szolgálat létesítésére, ami magában foglalta volna a bűnügyi szakértői intézetet, a bűnügyi technikai mikrocentrumo-kat, valamint a kriminalisztikai nyilvántartásokat."35 Az integrált bűnüldözés kialakításához jelentős lépés volt a Robotzsaru-2000 számítógépes rendszer létrehozása, amelynek alapfilozófiája az egyes nyomozási folyamatok algoritmusba foglalása, ezáltal pedig a konkrét bűnügyek megoldásának támogatása.36 Mindezt a bűnelemzés egészíti ki, ami nagy tömegű háttér-információ feldolgozásával ad megoldási javaslatokat a nyomozás során. A fejlesztések eredményeként 2002-ben megkezdte működését az országos gyűjtőrendszer, a Net-zsaru. Mindezek az elhatározások összhangban voltak a Be. 2003. július 1. napján történt hatálybalépésével, tudniillik az "új" eljárási kódex a bűnüldöző és az ügyészségi szervek között a kriminalisztikai nyilvántartások és ügyfeldolgozó rendszerek felhasználásában is szorosabb, koordináltabb együttműködést tételez.
A büntetőügyekben hozott jogerős határozatok végrehajtása felett az ügyész gyakorol felügyeletet az Alkotmány 51. § (2) bekezdése értelmében. Az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény (továbbiakban: Ütv.) 11. §-a az ügyész kezébe teszi a bűnügyi nyilvántartások feletti törvényességi felügyelet jogot. A büntetésvégrehajtás törvényességi felügyeletéről az Ütv. 28. § (1) bekezdésének felhatalmazása alapján az 1/1990. LÜ utasítás szól, mely - a Bnytv. 6. §-ával összhangban - kimondja, hogy a Bnytv. 5 különböző bűnügyi nyilvántartásának törvényességi felügyeletét a Legfőbb Ügyészség látja el. A bűntettesek, a kényszerintézkedés alatt állók, a büntetőeljárás alatt állók, az ujj- és tenyérnyomatok, valamint fényképek, továbbá a DNS-profilok nyilvántartása nem jelenti a kriminalisztikai nyilvántartások teljes skáláját, hiszen mind a személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztktv.), mind az Rtv. szól bizonyos nyilvántartási rendszerekről, megállapít adatkezelési kötelezettséget; sőt az ún. modus operandi nyilvántartásról sem szabad elfeledkeznünk. Ehelyütt nem tartom indokoltnak a Bnytv. által hosszú felsorolásokban részletezett nyilvántartási elemek és a differenciált adatkezelési időre vonatkozó szabályok megismétlését, csupán néhány sajátosságra utalok. Mindazonáltal a bűnügyi nyilvántartás mentesítéssel való elválaszthatatlan kapcsolatának ismertetése nem mellőzhető. Bár a jogszabályok nem írják elő a mentesítés nyilvántartását, ettől azonban nem lehet eltekinteni, miután az esetek többségében a mentesítés beálltától kell számítani a nyilvántartási határidőt. A Btk. 100. §-a feljogosítja a mentesített elítéltet arra, hogy nem büntetőügyekben büntetlen előéletűnek vallja magát, és a nem bűnüldöző szerveket pedig arra kötelezi, hogy a mentesített személyt büntetlen előéletűnek tekintsék. A mentesítés ténye azonban nem jelenti a mentesítés tárgyát képező elítélések nyilvántartásának megszűnését. A mentesített elítélés bizonyos időn keresztül történő nyilvántartására éppen azért van szükség, mert a mentesítésnek nincs büntetőjogi következménye. A bűnüldöző szervek számára az elkövető mindaddig büntetett előéletű, amíg előző elítélésének nyilvántartása meg nem szűnt.
Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Üsztv.) a VII. fejezetében fekteti le az ügyészségi adatkezelés alapjait, mindenekelőtt kijelentve, hogy az ügyész törvényben szabályozott büntetőjogi célú feladatainak ellátásához személyes adatokat kezelhet. Ez azonban kizárólag az adatvédelmi előírások maximális betartásával történhet, melynek ügyészi szervezeten belüli érvényesítésére szüntelen törekvés mutatkozik.37
Vagyis, ha az ügyész a gyanúsítottal szemben megrovást alkalmazott, a nyomozást egyéb okból megszüntette, kegyelemben részesítése miatt az ellene tett feljelentést elutasította, a vádemelést elhalasztotta, valamely kényszerintézkedést megszüntetett, büntetőeljárást in-dított38, a nyomozást felfüggesztette, a felfüggesztett nyomozás folytatását rendelte el, és a határozat kézbesítésétől számított 8 napon belül az érintettek panaszt nem terjesztettek elő vagy azt a felettes ügyész elutasította, a 9. naptól, illetve postai kézbesítés esetén a tér-tivevény(ek) visszaérkezésétől számított meglehetősen rövid határidőn belül ki kell tölteni a megfelelő adatlapot. A fenti megközelítés jellemzi a 2/2006. együttes főosztályvezetői körlevél mellékletében kidolgozott, a büntetőbíróság előtti ügyészi tevékenység számítástechnikai bázisú információs rendszerét, az ennek adatbázisát felhasználó, a 16/2007. LÜ utasítással bevezetett (és a 9/2007. együttes főosztályvezetői körlevél, illetve mellékletei által részletezett) Vádképviseleti Informatikai Rendszert (továbbiakban: "V" lapos rendszer), továbbá a 4/2006. együttes főosztályvezetői körlevél bevezette módosítás óta az Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztikát (továbbiakban: ERÜBS) is.
Bár a "V" lapos rendszer alapvető megfigyelési egysége a vádlott és a vádképviseleti lap (vádképviseleti pótlap, katonai ügyészségeken vádképviseleti kiegészítő lap is), kitöltésére, majd a házi iratokhoz történő csatolására legkésőbb a vádemeléskor sor kerül, sőt a Be. 228. § (5) bekezdése alapján a vádemelés miatt nincs helye jogorvoslatnak (így "a jogorvoslatra nyitva álló idő eltelte" - klauzula sem jön számításba), mégis a büntetőeljárás alatt állók nyilvántartása részére a 6. számú adatlapon vádemeléskor adatokat kell közölni.
Az ERÜBS, melynek megfigyelési egysége a bűncselekmény, az elkövető, az eljáró szervek és a büntetőeljárás egyes adatai is, kitöltési tájékoztatója 13. pontjában kifejezetten rendelkezik a jogorvoslati idő bevárásáról: "Ha az adatlap kiemelésére okot adó eljárási cselekménnyel szemben jogorvoslatnak van helye, az adatlap kiemelésére csak az alaki jogerő beálltát követően, tehát a jogorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidő eltelte, vagy a jogorvoslat elbírálása után kerülhet sor. Ez esetben az adatlapokat az eljárás tényleges befejezése szerint kell kitölteni."
A gyakorlatban, a "már-már önálló életre kelt" adatlapok világában problémát okoz: a "részmegszüntetés esete", vagyis ha az ügyész ugyanazon terhelttel szemben bizonyos bűncselekmény miatt vádat emel, bizonyos bűncselekmény miatt a nyomozás megszüntetéséről határoz. A Bnytv., emellett az adatközlés és adatszolgáltatás rendjét kifejtő rendelet egyértelműen rögzíti: az ügyésznek mind a nyomozás megszüntetésekor, mind vádemeléskor terheltenként a 6. számú adatlapot kell kiállítani. Ezenfelül annak adatait, ujj- és tenyérnyomatát, s fényképét - kivéve azét, akivel szemben magánvádas bűncselekmény miatt előterjesztett magánindítvány alapján indult eljárás, vagy akinek katonai bűncselekménye miatt a katonai ügyész a feljelentést elutasította - akivel szemben az ügyész a nyomozást megszüntette, a daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásban (a 7. számú adatlap közbejöttével) nyilván kell tartani. A szabályozás fényében - álláspontom szerint - helytelen az a gyakorlat, amely részmegszüntetés esetén kizárólag a vádemeléssel érintett bűncselekmény miatt tartja szükségesnek a 6. számú adatlapon való adatközlést. Még azzal az indokolással sem fogadható el, hogy: amennyiben a megszüntetés miatt is kiállítanánk a 6. számú adatlapot, a KEKKH Bűnügyi Nyilvántartó Osztályán (továbbiakban: BNYO) alappal tehetnék fel, hogy az érintettnek nincs folyamatban lévő ügye, így nyilvántartását a rendelet 28. § a) pontjára figyelemmel megszüntetnék. Ez csak akkor lenne akceptálható, ha a jogszabály kifejezetten így rendelkezne, ám amíg kivételt nem tűrően kötelezi az adatközlőt a 6. számú adatlap bizonyos értelemben kettős kiállítására, addig mintegy jogalap nélküli derogációnak minősülne az ellenkezőjének megvalósítása.
Az ügyészség a büntetőjogi tevékenysége során keletkező és általa kezelt személyes adatokat más hatóság, a büntetés-végrehajtási szervezet és a nemzetbiztonsági szolgálatok részére, valamint kegyelem iránti előterjesztéshez, továbbá jogsegélykérelem teljesítéséhez - az átvétel-átadásnak a 18/2005. LÜ utasítás 13. § (4) bekezdése szerinti dokumentálása mellett - átadhatja. Külföldre történő adattovábbításkor - ha az Avtv. 9. §-ában foglaltak fennállnak - az azt megengedő nemzetközi szerződésre, vagy jogszabályra is hivatkozni kell. Mindazonáltal az EGT-államokba irányuló adattovábbítást úgy kell tekinteni, mintha a Magyar Köztársaság határain belüli adattovábbításra kerülne sor.
A belügyi szervek - elsősorban a rendőrség - adattovábbítást érintő speciális feladatait a 33/1999. BM utasítás 46-59. pontjai fejtik ki.
2000. március 1. napjáig - meglehetősen aggályos módon - lehetőség volt bizonyos körben az érintett büntetett előéletére vonatkozó adatainak az eljáró szabálysértési hatóság részére történő átadására, tehát különleges adatnak minősülő bűnügyi személyes adat39 továbbítására. A Btké. ma már hatálytalan 31. § c) pontja alapján az illetékes szabálysértési hatóságnak a tulajdon elleni szabálysértés és az orgazdaság szabálysértése elbírálásához - a Btk. XVIII. fejezetében foglalt vagyon elleni bűncselekmények miatti elítélésről (ha az elítélt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól) - értesítés volt kiadható. Az 1993. évi XVII. törvény 103. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezte azokat a szabályokat, amelyek egyes szabálysértéseket az elkövető előélete alapján minősítettek bűncselekménynek. Emellett a Btké. csak az értesítés lehetőségét biztosította, de azt kötelezővé nem tette. Az adatvédelmi biztos ezirányú, 1997. október 15. napján kelt, 153/A/1996. számú ajánlása nyomán a Btké. IV. fejezete - a Tájékoztatás a nyilvántartás anyagából alcímen kívül - már csak kesernyés jogtörténeti emlék.
Az ügyészi szervezetből más szervezetek, személyek felé irányuló adatmozgás speciális - megannyi rizikófaktort magában foglaló - esete: a felvilágosítás, illetve tájékoztatás adása. A Be. 74/A. § (1) bekezdése alapján a sajtó részére a nyomozás befejezéséig a nyomozó hatóság külön jogszabályban erre feljogosított tagja, valamint a Be. 165. § (1) bekezdésének első mondatára is figyelemmel (ti. az ügyész rendelkezik a nyomozásról) az ügyész adhat felvilágosítást. Megtagadási okot képez, ha a felvilágosítás megadása államtitkot, szolgálati titkot sértene, vagy az eljárás eredményes lefolytatását veszélyeztetné. Ha a médián kívüli adatkérő az eljárás lefolytatásához, vagy annak eredményéhez fűződő jogi érdekét kétséget kizáró módon igazolni nem tudja, a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság elnöke nem adhat felvilágosítást. Az ügyészség által kezelt adatokról a nyilvántartási idő lejártáig történő tájékoztatás nyújtásának kereteit jelöli ki az Üsztv., amikor a 99. § (6) bekezdése ezt csakis a büntetőeljárási szabályok strikt betartásával, egyedül az érintettek részére teszi lehetővé. A 6/1998. LÜ utasítás félfogadásra vonatkozó szabályai még közelebbről (gyakorlati útmutatást biztosítva) hívják fel a figyelmet az esetleges veszélyekre. A félfogadó ("soros") ügyész a folyamatban lévő ügyekről a jogszabályok és az utasítások korlátai között adhat felvilágosítást. Az előadó nevét közölni ekkor sem szabad. Távbeszélőn folyamatban lévő ügyekről érdemi felvilágosítást adni tilos; ez egyébként is csak az iktatószámra, a közbenső intézkedésekre, és a már kiadmányozott ügyben az érdemi döntés közlésének tényére terjedhet ki.
A különösen a nyomozási munkában meghatározó jelentőségre szert tett DNS-adatbázisok, így az Y-STR haplotípus referencia adatbázis, az mtDNS referencia adatbázis és a bűnügyi DNS-profil nyilvántartás közül e helyen csak az utóbbi horderejét emelem ki a Bnytv.-beli szabályozottságára is tekintettel. A DNS-profil nyilvántartás célja kizárólag meghatározott bűncselekmények elkövetésével gyanúsítottak azonosítása, illetőleg kizárása a büntetőeljárás során. A mintavételről a nyomozóhatóság gondoskodik, ügyészségi nyomozás esetén az ügyészség székhelye szerinti illetékes rendőrkapitányság. Az eljárás módjáról, menetéről részletes tájékoztatást ad a 8/2000. BM-IM-PM együttes r. 2. számú melléklete. A DNS-nyilvántartás technikai hátterét a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet adja, amely a kriminalisztikai célú DNS-adatbázis gazdája. "Az adatbázis magában foglalja nemcsak a bűncselekmények helyszínén talált biológiai anyagmaradványok alapján meghatározott genetikai profilt, hanem bizonyos bűncselekmény-kategóriák kapcsán gyanúba került, illetve eljárás alá vont személyek DNS-profilját is. 2004-ben már több ezer(!) [ma ez a szám még jelentékenyebb] helyszínről származó biológiai minta állt rendelkezésre, ezeket speciális hűtő- és fagyasztószekrényekben őrzik, ezáltal megteremtve egy későbbi személyazonosítás lehetőségét."40 ADNS-mintákat digitalizálva tartják nyilván az adott bűncselekményre meghatározott ideig. Fontos, hogy a DNS molekula kódoló génjeit nem vizsgálják, így az elkövető külső tulajdonságai soha nem nyernek meghatározást. Az elemzés kizárólag a polimorf tulajdonságok (szekvencia polimorfizmus és hossz-polimorfizmus41) vizsgálatára szorítkozik, amely a személyazonosságot határozza meg.
A DNS-profilok nyilvántartási feldolgozását az FBI által kidolgozott Combined DNA Index System (továbbiakban: CODIS-rendszer) teszi lehetővé. Teljes körű működésének kezdete 1998-ra tehető, és ma már az USA államain kívül számos más ország bűnüldöző hatósága használja elsősorban sorozat-bűncselekmények felderítésére, megoldására. A DNS-vizsgálatok szerves használatán alapuló ún. Intelligence Led DNA Screening (továbbiakban: ILDS) nyomozati technika az angol DNS adatbázis egyik sikertörténete. Az angol rendőrség által 2002. júliusáig lefolytatott 230 ILDS keretében a Forensic Science Service mintegy 70 000 személy vizsgálatát végezte el. Ennek köszönhetően ugyanezen időpontig 94 esetben sikerült azonosítani az elkövetőt (41%-os hatásfok). A viselkedéstudomány és a földrajzi profilírozás fontos szerepet játszott a siker elérésében. Valamennyi esetben már a nyomozás korai fázisában szaktanácsadó segítette a nyomozókat a mintavétel szempontjából kitüntetett célcsoport meghatá-rozásában.42
Mindenekelőtt a modus operandi nyilvántartást kell említenünk. A kifejezés tulajdonképpen gyűjtőfogalom. A büntetőjogi értelemben vett elkövetési magatartáson túl kiterjed az azonos, vagy hasonló elkövetési helyhez, időhöz, eszközhöz, tárgyhoz, személyhez való ragaszkodásra, kötődésre. A gyakorlatban úgy működik, hogy az eljáró nyomozó szervek az egyes - általában kiemelt társadalomra veszélyességgel bíró - bűncselekményt elkövetők viselkedésmódjáról, az elkövetés előtti, alatti és utáni magatartásáról, az elkövetés módszeréről kiállítanak egy adatlapot, ami bekerül a nyilvántartásba. Ez tartalmazza a tettes személyleírását, ál- és gúnynevét, különös ismertetőjeleit, lakcímét, nemegyszer a fényképét is. Mindezen adatok alapján lehetőség van a későbbi azonosításra, visszakeresésre, ha ismert egy bűncselekmény helyszínének adatsora, illetve a tettes személyére vonatkozóan információk birtokában vagyunk. A modus operandi nyilvántartásban az ismeretlen tettes által elkövetett bűncselekmények kriminalisztikailag jellemző és később is értékelhető adatait is összegyűjtik. A módszerek, körülmények alapján az egyes adattárak között keresést végeznek, melynek nyomán az egymással személyi összefüggésben levő bűncselekmények kimutatására kerülhet sor, sőt az elkövetők adattáraival való összevetéssel lehetőség nyílhat az elkövető(k) felkutatására is.43
A "feltételes adatok", vagyis a bűncselekményekre utaló, vagy annak gyanúját keltő adatok tárolása azért fontos, mert a tanúktól, helyszínből, majd az elfogott tettestől származó hírek mellett a felderítésnek szüksége van egyéb hírekre, más rögzített ismeretekre is. E forrásokból származó adatok válnak gyakran a bűnös cselekmények hiányzó láncszemeivé. "A mozgóbűnözés kialakulásával szétszakított rendőri információs körfolyam pótlására irányuló törekvések arra ösztönzik a bűnüldöző szerveket, hogy mind szélességében, mind mélységében új csatornával bővítsék információs rendszerüket." 44
A rendőri szervek a közrendvédelmi, közbiztonsági, bűnügyi megelőző feladataival összefüggő rendészeti tevékenységük során többféle nyilvántartást vezetnek, melyek a felderítés információ-gyűjtő munkájának is gazdag kútfői (népesség-nyilvántartás, névváltoztatások, lakcímek, bv. intézetben lévők, kiutasítottak, körözöttek, nevelőotthonból megszökött fiatalkorúak, elmebetegek, beteges hajlamúak, talált tárgyak, használtáru-kereskedők nyilvántartásai).
A nyilvántartásokkal való erős kötődése miatt külön kiemelendő az 1970-es évek óta alkalmazott raster-nyomozás. Ez adattárakban végrehajtott kutatást jelent, amely mintegy szűrőként működik és a bűncselekményekhez kötődő lehetséges elkövetőket tudja kigyűjteni, leszűkíteni akár egyetlen személyre is. A hagyományos nyomozási módszerektől három ismérv különbözteti meg:
i) a kutatást nem az utcákon, hanem adattárakban folytatják számítógép segítségével;
ii) ez a metódus nem-bűnügyi nyilvántartásokra is kiterjed; és
iii) meghatározott személyek után nyomoznak, akik bizonyos kritériumoknak megfelelnek.
Az egyik legismertebb rasternyomozás eredménye, amikor 1979-ben röviddel a szabadlábra helyezése után ismét elfogták Rudolf Heissler terroristát, aki többek közt az "iparmágnás" Schleyer elrablásában is részt vett. Hozzá azon 16 000 ember közül jutottak el, akik az áramszolgáltató felé készpénzzel egyenlítették ki számlájukat. Ebből a csoportból törölték a listáról a bejelentett lakcímmel, vezetői engedéllyel vagy gépkocsival rendelkező személyeket, továbbá a családi pótlékban részesülőket is. Végül 2 személy maradt fent a rostán: egy kábítószer-kereskedő és egy minden gyanú felett álló rasternyomozó. Másik jelentős eredmény, amikor 350 olyan kábítószer-küldöncöt tartóztattak le, akik 1977 és 1978 között Kínából és Malajziából heroint szállítottak az NSZK-ba. E nyomozás során azon ázsiai utasok adatait vizsgálták, akik egyedül utaztak repülőgépen és csak rövid időt töltöttek Európában.
A bűnözés megragadásának, leírásának és egyben nyomozást segítő módszernek tekinthető a Geografische Information System, vagyis a földrajzi információs és elemzési rendszer (továbbiakban: GIS). A GIS lehetővé teszi tetszés szerinti adatok digitális elhelyezését, egymással való összekapcsolását és az elemzés mindenkori eredményének legkülönbözőbb összefüggésben való gyors és pontos földrajzi megjelenítését. Az eredmény annak "szemünk elé idézése", hogy mikor, hol és milyen típusú bűnözés lépett fel. Ez teszi lehetővé magas koncentrációjú bűnözéssel rendelkező kis területi egységek azonosítását úgy, hogy arról nemcsak utólag, hanem bármikor lehívható a bűnözési helyzetkép, amely alapján az optimális nyomozási cselekmények fáziskésés nélkül foganatosíthatók.45
A bírósági adatkezelés, -szolgáltatás és -feldolgozás szerepének, volumenének vitatása nélkül, az alábbiakban az ügyész törvényességi felügyelete alá tartozó büntetés-végrehajtás területével kapcsolatos nyilvántartási feladatokra térek ki.
A KEKKH mellett a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága is végez egy szűkebb körű, ám nélkülözhetetlen nyilvántartási tevékenységet. Ez nem csupán saját érdekeit szolgálja, hanem "szervezet- és területközi" jellegéből adódóan a büntető és más jogalkalmazók munkáját is. Kiterjed a büntetés-végrehajtási intézetbe, gyógyintézetbe befogadott elítéltre, előzetesen letartóztatottakra, kényszergyógykezeltekre, ideiglenesen kényszergyógykezeltekre. A nyilvántartás részei: "a fogvatartott személyazonosító adatai, lakcíme és fényképe; a büntetés-végrehajtási feladatok ellátásához és a fogvatartottak jogainak gyakorlásához szükséges adatok, iratok; mindazok az egyéb eljárásban keletkezett iratok, amelyeket jogszabály rendelkezése alapján a büntetés-végrehajtási szervezetnek meg kell küldeni."46 Az adatokról kimerítő tájékoztatást kap az igazságügyért felelős miniszter, a bíróság, az ügyészség, a rendőrség (és más nyomozó hatóságok), a nemzetbiztonsági szolgálatok és az adatvédelmi biztos. Más állami szervek, nemzetközi és egyéb szervezetek a feladataik ellátásához, illetve a jogaik érvényesítéséhez szükséges adatokról kaphatnak tájékoztatást. A fog-vatartottról felvett adatokat - melyeket az érintett a szolgálati vagy államtitok kivételével, szabadulásakor, kérésre megismerhet - a végrehajtás befejezésétől, vagy a büntetés végrehajthatóságának megszűnésétől számított 25 évig megőrzik.
Az európai bűnügyi nyilvántartás "eszméje" először a Bécsi Akció Terv 49. pontjában jelent meg.47 A büntetőjog teljes területét lefedő európai bűnügyi nyilvántartás megvalósításának lehetőségét 2002-ben vizsgálta egy holland kutatócsoport.48 Az adattár ügye azonban már ezt megelőzően több konferencia, illetve kutatóprogram témájául szolgált, amelyek a büntetőjog egy-egy részterületére terjedtek ki. Ezek egyikeként tarthatjuk számon a Falcone-programot, amely a szervezett bűnözéssel kapcsolatban vizsgálta az európai bűnügyi nyilvántartás megvalósításának a lehetőségét. A programot, amely a maffiával kapcsolatos nyomozásai miatt meggyilkolt olasz vizsgálóbíróról kapta a nevét, 1998-ban fogadta el a Miniszterek Tanácsa.49 A program résztvevői voltak mindazon személyek és szervezetek, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak a szervezett bűnözés elleni küzdelemhez. A program - melynek célja a szervezett bűnözés megfékezésével megbízott, illetve ezért felelős személyek és hatóságok közötti együttműködés fejlesztése egy egész Európára kiterjedő, az információcsere lehetőségét megteremtő rendszer segítségével - összefonódott a szervezett bűnözéssel szemben kidolgozott akcióterv végrehajtásával.50
A korábbi kutatások során a tagállamok között a nyilvántartások léte és működése kapcsán tapasztalt jelentős eltérések arra engedtek következtetni, hogy az uniós büntetőpolitika fejlődésének ezen a területén a korábbi elítélések egy-egy országban észrevétlenek maradnak, míg máshol azok ismertnek számítanak. Bár ma már egy 1959. évi egyezmény51 hatására szinte mindegyik tagállam szabályozza a saját állampolgáraival kapcsolatban született külföldi ítéletek saját nemzeti bűnügyi nyilvántartásába történő bejegyzését szigorú (nálunk: a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény IV. fejezet 1. címében meghatározott) feltételek mellett, itthon vitatott kérdés, hogy a külföldi bíróság ítéletének adatait kötelesek-e a magyar szervek figyelembe venni, ha nem történt meg a külföldi ítélet érvényének elismerése.52 A kutatási eredmények közül legalapvetőbb jelentőséggel az alapelvek bírnak. Az európai bűnügyi nyilvántartásról szóló szabályozásnak tartalmaznia kell a törvényesség, az arányosság és a szükségesség elvének tiszteletben tartását biztosító garanciákat. "A regiszternek elsősorban a terheltek rehabilitációját szem előtt tartva kell működnie. A benne tárolt adatoknak hitelesnek és naprakésznek kell lennie [...]. A nyilvántartás kizárólag olyan adatokat tartalmazhat, amely az Emberi Jogok Európai Egyezményének tiszteletben tartásával lefolytatott eljárás eredményeképpen született határozatból származnak."53 Az európai bűnügyi nyilvántartásnak egy már meglévő intézményen belüli elhelyezéséről született döntés a 3. számú ajánlásban, miszerint azt az Europol-hoz kellene "delegálni", tekintettel arra, hogy ez az egyetlen uniós szerv, amely képes létrehozni és kezelni ilyen mennyiségű és jellegű adatokat. Egy efféle "gigantikus lajstromot" (is) természetesen felügyelni kell mind az adatok hitelessége, mind a kezelése, mind pedig az azokhoz történő hozzáférés szempontjából. Az Alapvető Jogok Európai Uniós Kartájának 8. cikkelye szerint a felügyeletet egy független, lehetőleg bírósági szervnek kell ellátnia. Az ideális az lenne, ha e tevékenységet az Európai Ügyész végezné, ám amíg ennek felállítása várat magára, a Eurojust-hoz kellene e hatáskört telepíteni.
Tartalmát tekintve az európai bűnügyi nyilvántartásba bejegyzendő bűncselekményeknek nemzetközi jellegűnek kell lenniük. Ez nem azt jelenti, hogy az egy tagállam területén belül elkövetett bűncselekmények nem kerülhetnek bele, pusztán azt, hogy az egyes deliktumokat a természetüknél fogva valamiféle nemzetközi elemet tartalmazó jellegük alapján kell összeválogatni. A Falcone-program 1998 és 2002 között zajlott, a projekt azonban a 2003-2007. évekre tervezett AGIS-programban54 folytatódott, melynek célja a jogalkalmazók, a végrehajtó szervek, valamint az áldozatokat segítő szervezetek képviselői részére biztosított segítségnyújtás egy, az "öreg kontinensre" kiterjedő hálózat felállításával, mely az információcserét és a koordinációt mozdítaná elő. Bár "a nemzetközi bűnügyi együttműködésben változatlanul nehézkes az információ-bevitel, ami a tagországok kölcsönös bizalmatlanságával magyarázható" 55, és "az egységes európai bűnügyi nyilvántartás pedig [.] oly mértékű jogharmonizációt igényel, amely valószínűleg csak évtizedek múlva teszi reális lehetőséggé a központi nyilvántartás kialakításának gondolatát" 56, mégis: olyan jelentőségű kérdéskörről van szó, melyet az államok nem odázhatnak el egyszerűen. Ezt bizonyítja, hogy a francia, a német és a spanyol kormány 2005-ben bűnügyi nyilvántartási rendszereik összekapcsolásáról határoztak.
Az Európa Tanács keretében működő Bűnügyi Problémák Európai Bizottsága (European Committe on Crime Problems) 1993-ban szakértői csoportot (Group of specialists "Trends in crime and criminal justice: statistics and other quantitative data on crime and criminal justice system")57 hozott létre egy olyan európai bűnügyi statisztikai adattár rendszeres kiadása lehetőségének megvizsgálására, amely nemcsak a bűncselekményekkel és az elkövetőkkel, hanem a bűnüldözéssel, a rendőrségi, az ügyészségi és a büntetőbírósági szervezettel, sőt a bűnüldözési költségekkel kapcsolatos adatokat is fog tartalmazni. "A bűnügyi statisztikai szakértői csoport úgy döntött, hogy nemcsak tanulmányt készít a megvalósulás lehetőségéről, hanem ösz-szeállít egy modelladattárat is annak megvizsgálására, hogy elképzelései valóra válthatók-e."5S
A magyar bűnügyi statisztika rendszere kiállta a nemzetközi összehasonlítás próbáját. Leszögezhető ez annak alapján, hogy az adattár tábláiban - melyet a szakma doyenjeiből (Martin Killias [Svájc], Wolfgang Rau [Európa Tanács Titkársága], Gordon Barclay [Egyesült Királyság], Hans v. Hofer [Svédország], Kertész Imre [Magyarország], Max Kommer [Hollandia], Jörg-Marin Jehle [Németország], Chris Lewis [Egyesült Királyság], Pierre Tournier [Franciaország]) álló nemzetközi bizottság állított össze - a "Magyarország" sorban a "nincs adat" - megjelölés csak kevésszer szerepelt. Az ERÜBS megalkotása és bevezetése "[.] igazságügyi statisztikánk történetében új korszakot nyitott [...]" 59. Már 1968-ban tárcaközi munkabizottság alakult az egységes kriminálstatisztikai rendszer kidolgozására és bevezetésének előkészítésére.60 Azt várták tőle, hogy "[.] végérvényesen megoldja majd a tárgyát képező társadalmi jelenségek pontos statisztikai mérését és elemezhetőségét" 61. A statisztika megbízhatóságát az egységes adatszolgáltatási és -feldolgozási rendszer, valamint az adathomogenizálás emeli.62 A magyar büntetőbírósági statisztika "[...] történelmi érdeme, hogy Európában az elsők között - több mint száz évvel ezelőtt - kezdte meg az adatok gyűjtését, (kézi) feldolgozását és az azokról történő intézményes tájékoztatást" 63. "Az európai bűnügyi statisztikai rendszerbe való bekapcsolódásunk a továbbiakban is biztosíthatja, hogy bűnügyi statisztikánk megbízható adatokkal támogassa a büntetőpolitika döntéshozóit, a bűnüldözés gyakorlati és elméleti szakembereit, és hozzájáruljon a bűnügyi tudományok fejlődéséhez."64
A földfelszín űrhajóról készült felvétele nem mutatja ugyan a táj szépségeit, de segíti a hadműveletek tervezését. J. Gratia elmés hasonlata szerint ugyanilyen a nemzetközi bűnügyi statisztika, és ugyanúgy szükséges a bűnözés ellenőrzésének hosszú távú stratégiájához.65
Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24. napján kelt, a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK Irányelvének 29. és 30. cikke érinti az úgynevezett "29-es Munkacsoport" feladatait, összetételét, eljárását. A Munkacsoport a tagállamok nemzeti adatvédelmi felügyelő hatóságainak vezetőiből, biztosaiból álló, független tanácsadó szerv. A Munkacsoport
i) megvizsgál minden, az irányelv értelmében elfogadott nemzeti intézkedések alkalmazása körébe tartozó kérdést azok egységes alkalmazása érdekében;
ii) véleményt nyilvánít a Bizottság felé a Közösség és a harmadik országok védelmének szintjéről;
iii) tanácsot ad a Bizottságnak az ezen irányelv javasolt módosításaival, a személyes adatok feldolgozása tekintetében a természetes személyek jogainak és szabadságainak biztosítását célzó további vagy különleges intézkedésekkel, és az e jogokat és szabadságokat érintő, egyéb javasolt közösségi intézkedésekkel kapcsolatban;
iv) véleményt nyilvánít a közösségi szinten kidolgozott etikai szabályzatokról.
A testület - az európai adatvédelmi biztos mellett - az uniós adatvédelem legfőbb tudója, érvényesítője és "élharcosa". Égető szükség is van mindkettő aktív szerepvállalására, hiszen amikor az EU intézményei vagy szervei egy beazonosítható személy személyes adatait dolgozzák fel, biztosítaniuk kell az adott személy magánélete tiszteletben tartásához való jogának maradéktalan érvényesülését - ami adott esetben aprólékos "jogkeresést", megfellebbezhetetlen jogértelmezést és professzionális jogalkalmazást igényel.
Az "adattengerben való időnként levegőért kapkodó evickélés", máskor "kedvező széljárásban vitorlázás" mellett sem feledhetjük az Európai Közösség állam- és kormányfők által, 2007. március 25. napján elfogadott Berlini Nyilatkozatban újra kimondott és tudatosított eszméjét: az Európai Unióban közös eszményeinket valósítjuk meg: számunkra az ember áll a középpontban. ■
JEGYZETEK
1 Az információ éppen olyan főszerepet játszik a világban, mint az anyag és az energia. A világot alkotó rendszerek információs kapcsolatok révén szerveződnek egésszé. Alapvető különbség viszont, hogy az információra nem érvényesek a megmaradási törvények, megsemmisíthető és létrehozható.
2 Ropolyi László: Információ, tudás, társadalom = Információs Társadalom, VI (1), 15-21, 2006.
3 Arisztotelész: Metafizika (ford. Halasy-Nagy József). Lektum Kiadó, Szeged, 2002.
4 Mai viszonyaink között - nagyjában-egészében helytálló analógiával - a rendőrkapitányságok közrendvédelmi osztályainak körzeti megbízottai azok, akik a rendőri karhatalmat képviselik, kivizsgálják a hozzájuk érkező lakossági bejelentéseket és panaszokat olyan település(rész)eken, melyek egyike nekik is lakóhelyül szolgál.
5 Déri Pál: Az állam és a társadalom kötelezettségei a bűnözés elleni harcban = Bócz Endre (szerk.): Kriminalisztika, II. kötet, BM Kiadó, Budapest, 2004, 939.
6 Hacker Ervin: A nemzetközi bűnügyi statisztika módszerei. Miskolc, 1938, 3.
7 Ennek az Avtv. 29. § (2) bekezdésében helyet kapó rendelkezésnek az alkotmányosságát emelte ki a 17/1994. AB határozat. A taláros testület szerint e kivételszabály kifejezetten összhangban van a hatalommegosztás elvével, és a bírói hatalom ítélkezésre vonatkozó függetlenségének garanciális biztosítékával. Amíg a jogállamiság kiépítése során a végrehajtó hatalom korlátozását mind a parlamenti ellenőrzés intézményeinek megteremtésével, mind a közigazgatás bírói kontrolljának általánossá válásával indokolt és alkotmányosan szükséges volt biztosítani, addig a (másik két politikai jellegű hatalmi ággal ellentétben állandó és semleges) bírói hatalomba való külső beavatkozásnak szigorúbbak és alapvető garanciális elveken nyugvók az alkotmányos korlátai.
8 Majtényi László: Adatvédelem, információszabadság, sajtó. Budapest, Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet, 1997, 16.
9 Pusztai Ferenc (szerk.): Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003, 5.
10 Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 19.
11 25/1995. AB végzés; 62/1997. AB végzés; 31/1990. AB határozat
12 Fővárosi Bíróság 22.P.633028/2004/5. szám.
13 Más döntéseiben (35/2002., 31/2003., 38/2003., 8/2004., 25/2004., 26/2004. AB határozatok) adatnak minősítette az adószámot, a tartózkodási helyet, az egyszerűsített számla tartalmát, a fényképet, az állam érdekében kifejtett politikai tevékenységet, továbbá az egyes aláírási íveken szereplő információt.
14 2.Pf.20.304/2005/8. szám
15 2.Pfv.E.21.872/2005/2. szám
16 20/1990. és 15/1991. AB határozatok
17 Avtv. 2. § 10. és 11. pont
18 Lontai Endre: Szellemi alkotások joga. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2001, 10.
19 "Mindenkinek joga van az általa alkotott tudományos, irodalmi vagy művészeti termékekkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez."
20 1338/B/1992. és 312/B/1995. AB határozatok
21 Eszerint: "Irodalmi vagy művészeti műveknek az anyag kiválasztása vagy elrendezése folytán szellemi alkotásnak minősülő gyűjteményei, mint például enciklopédiák és antológiák, a gyűjtemény részét alkotó egyes művek szerzőit megillető jogok sérelme nélkül e jellegüknél fogva részesülnek védelemben."
22 Kabai Eszter: VII. fejezet - Adatbázis = Gyertyán-fy Péter (szerk.): A szerzői jogi törvény magyarázata. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2006, 325.
23 Jobbágyi Gábor: Személyi és családi jog. Szent István Társulat, Budapest, 2002, 101.
24 Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata. ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 1992.
25 Ld. James Goldschmidt: Das Verwaltungsstrafrecht. Eine Untersuchung der Grenzgebiete zwischen Strafrecht und Verwaltungsrecht. Berlin, 1902.
26 Kivonat Ficzere Lajos (szerk.): Magyar közigazgatási jog (XIII. és XVII. fejezet. Osiris Kiadó, Budapest, 1998.) című monográfiájából
27 Rytkó Emília - Belánszki Gyula: Nyilvántartási rendszerek és adatvédelem. Magyar Közigazgatási Intézet, Budapest, 2001.
28 Mendelényi László: A magyar "casier judiciaire" = Bűnügyi Szemle, 1915. 9. szám, 397.
29 Bonneville-Marsagny nevéhez fűződik az első bűnügyi nyilvántartás megalapítása Franciaországban.
30 Ezt megelőzően csak a nemzetközi bűnügyi együttműködés elősegítésére vezettek nyilvántartást a magyar korona országai és más országok közt a büntetőbírósági elítélések kölcsönös közlésére nézve érvényben lévő megállapodások végrehajtása, valamint a bűntett vagy vétség miatt Magyarországon elítélt külföldiek nyilvántartása tárgyában kiadott 7.497/1903. IM r. alapján.
31 Gábor Béla - H. Arányi Taksony: Dactyloscopia. Budapest, 1905, 142.
32 Erre vonatkozó szabályt csak a 24.300/1908. IM r. tartalmazott: "ha valamely büntetés királyi kegyelemmel egészben vagy részben elengedtetett, ezt a körülményt a büntetőlap kiállítására hivatott hatóság [.] átiratban közli az országos bűnügyi nyilvántartó hivatallal."
33 Bodony István: Adatvédelem contra bűnügyi nyilvántartás = Jogi tanulmányok, 2001, 21.
34 7/2000. BM-IM együttes r. 1. § (2) bekezdése
35 Finszter i. m. 49.
36 Erdősi Sándor: A bűnözés mérésének néhány aktuális kérdése = Belügyi Szemle, 2002. 4-5. szám, 9.
37 A közelmúltban az informatikai biztonsági politikáról szóló 1/2005., az Adatvédelmi és Adatbiztonsági Szabályzat kiadásáról szóló 18/2005. és a közérdekű adatok szolgáltatásáról szóló 4/2006. LÜ utasításban öltött ez testet, melyek a bizalmasság -sértetlenség - rendelkezésre-állás biztonsági irányelveit, valamint a meghatározott mértékű és ideig tartó adatkezelés illetve teljes körű felelősség alapelveit nevesítik.
38 Azaz az 1/2000. LÜ h. körlevél I/1. pontjára figyelemmel az ügyészség által folytatott nyomozásban a terhelttel a Be. 179. § (2) bekezdése alapján a bűncselekmény megalapozott gyanúját közölte.
39 Ld. bővebben Nánási László: A büntetett előélet mint különleges személyes adat = Belügyi Szemle, 1999. 3. szám, 56-58.
40 Tremmel Flórián - Fenyvesi Csaba - Herke Csongor: Kriminalisztika - Tankönyv és atlasz. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2005, 231.
41 Egyed Balázs iü. haemogenetikus szakértő 2007. tavaszán tartott előadása a PPKE-JÁK Deák Ferenc Továbbképző Intézete szervezésében zajló kriminalisztikai szakjogász képzésen, az IRM Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetében
42 Woller János iü. haemogenetikus szakértő 2007. tavaszán tartott előadása a PPKE-JÁK Deák Ferenc Továbbképző Intézete szervezésében zajló kriminalisztikai szakjogász képzésen, az IRM Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetében
43 Fenyvesi Csaba - Kodba Ferenc: Egy kisgyermek sérelmére elkövetett brutális emberölés nyomozása = Belügyi Szemle, 1999. 4. szám, 106-112. és Tremmel - Fenyvesi - Herke i. m. 236.
44 Déri Pál i. m. 957.
45 Fenyvesi Csaba: A bűnügyi információs és elemzési rendszerek szerepe a nyomozásban = Ügyészek Lapja, 2006. 5. szám, 5-6.
46 Vókó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2006, 400.
47 Action Plan of the Council and the Commission on how best to implement the provisions of the Treaty of Amsterdam on an area of freedom, security and justice, JAI 41, 13844/98, 3 December 1998.
48 G. Venneulen - T. Vander Beken (Promoters), E. De Busser - A. Dormaels (Reseachers): Blueprint for an EU criminal database (Legal, politico-institutional and practical feasibility) Maklu, Antwerpen-Apeldorn, 2002.
49 Joint Action 98/245/JHA (published in OJ NoL 99, 31. 3. 1998.)
50 Action plan to combat organised crime (adopted by the Council on 27 April 1997, published in OJ C 251 of 15. 08. 1997.)
51 Council of Europe Convention on Mutual Assistance in Criminal Matters (1959), art. 22.
52 "Az egyik vélemény szerint a magyar állampolgárral szemben hozott külföldi ítéletet, ha annak érvényét nem ismerik el, teljesen figyelmen kívül kell hagyni. A másik vélemény szerint a külföldi elítélés ténye érvényének elismerése nélkül ugyan nem ad alapot Magyarországon a visszaeső minősítés megállapítására, de nem lehet eltekinteni az egyezményektől, ha az abban foglaltak szerint az államok kölcsönösen értesítik egymást az elítélés tényéről." (Vókó i. m. 395.) Megjegyzendő, hogy a tagállamok állam- és kormányfői által 2007. december 13-án aláírt, az Európai Parlament által 2008. február 20. napján megerősített, az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni Szerződés (69a. cikkében rögzített kölcsönös elismerés elve nyomán) hatályba lépésével egy időben módosuló magyar Alkotmány 59. § (új) (4) bekezdése értelmében: "Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani, és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy - a határozatok kölcsönös elismerése elvének érvényesülése céljából az Európai Unió jogi aktusai által meghatározott körben, az alapvető jogok lényeges tartalmát nem korlátozva - a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásában közreműködő, más állam joga szerint nem volt bűncselekmény."
53 Horváth Katalin: A Falcone - program és az európai bűnügyi nyilvántartás = Magyar Jog, 2005. 8. szám, 473.
54 Council decision 2002/630/JHA, OJ L, 203, 1. 8. 2002, p. 5.
55 Klaus Reiner Kalk (az Europol Közös Felügyelőtestülete elnökének) előadása = Laukó Károly (szerk.): Bűnüldözés, adatvédelem, Schengen. BM Kiadó, Budapest, 2004, 56.
56 Horváth Katalin: Az európai bűnügyi nyilvántartás vázlata = Magyar Jog, 2005. 2. szám, 127.
57 Szabó András: A büntetőjog reformja. G&G Kiadó, Budapest, 1992, 54.
58 Kertész Imre: A bűnügyi statisztika nemzetközi összehasonlításának lehetőségei = Statisztikai Szemle, 1996. 1. szám, 24.
59 Deliquent behaviour among young people int he Western world. First results of the international self-report delinquency study. RDC. (Szerk. J. Junger-Tas - G-J. Terlouw - M. W. Klein) Ministry of Justice of the Netherlands and Kugler. Amsterdam and New York, 1994, 370-385.
60 Dávid Gábor: Számítástechnika és kriminálsta-tisztika = Jogtudományi Közlöny, 1975. 1. szám, 32-35.
61 Borsi Zoltán: Néhány kriminálstatisztikai megjegyzés = Jogtudományi Közlöny, 1972. 7. szám, 320-325.
62 J-M. Jehle: Improving criminal justice statistics - needs and prospects. Megjelent: Improving Criminal Justice Statistics. National and international perspectives. Krminologie und Praxis. (J-M. Jehle - C. Lewis) Schriftenreihe der kriminologischen Zentralstelle. Eigenverlag Kriminologischen Zentralstelle, Wiesbaden, 1995, 18.
63 Borsi Zoltán - J. M. Baturin (szerk.): Számítástechnika és jog. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989, 270.
64 Kertész: A bűnügyi [...] 32.
65 J. Gratia: International prospects for statistics and crminality. Megjelent: Improving Criminal Justice Statistics. National and international perspectives. Krminologie und Praxis. (J-M. Jehle - C. Lewis) Schriftenreihe der kriminologischen Zentralstelle. Eigenverlag Kriminologischen Zentralstelle, Wiesbaden, 1995, 193.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Hevér Tibor, ügyészségi fogalmazó, Kecskeméti Városi Ügyszség
Visszaugrás
