https://doi.org/10.59851/psz.10.2.4
Az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok közül a választójog az egyik legelőremutatóbb integrációs jogi szempontból, hiszen a tagállami választójogi rendelkezések szerint az adott ország állampolgárai vesznek részt a közügyekben. Ezzel szemben a Maastrichti Szerződés az uniós polgársághoz kapcsolódó jogként bevezette, hogy a lakóhely szerinti tagállamban más tagállamok állampolgárai azonos feltételekkel, mint amelyek az adott tagállam állampolgáraira vonatkoznak, aktív és passzív választójoggal rendelkeznek az európai parlamenti és a helyhatósági választásokon. Az Európai Unió Bírósága - szakítva korábbi ítélkezési gyakorlatával - a Delvigne-ügyben kiterjesztő értelmezéssel kimondta, hogy az uniós polgároknak választójoga van az európai parlamenti választásokon, azonban a választójog gyakorlásának továbbra is vannak a nemzeti jogban meghatározott korlátai. Az európai parlamenti választásokra vonatkozó nemzeti szabályok harmonizálása politikailag érzékeny kérdés a tagállamok számára, annak a tagállami országgyűlési választásokra átgyűrűző lehetséges hatásai miatt is, hiszen a nemzeti szuverenitás sérelmével járna, ha az Európai Unió hatáskörrel rendelkezne a tagállami törvényhozó hatalom létrehozására vonatkozó szabályok meghatározásában. Emiatt nem várható 'áttörés' az európai parlamenti választások szabályainak egységesítésében, hanem a Tanácsban egy óvatos, a technikai kérdések harmonizálására irányuló folyamat fog nagyon lassan folytatódni, amelynek továbbra is az elsődleges célja az uniós polgárság belső piaci jellegének az erősítése a mobilis uniós polgárok lakóhely szerinti tagállamban való szavazásának vagy jelöltként indulásának az elősegítése által. Ez a törekvés az Európai Unió Bírósága esetjogában is megjelenik, amit igazolnak a közelmúltban meghozott, Bizottság kontra Cseh Köztársaság és a Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ítéletek. Ezekben a Bíróság kimondta, hogy a tagállamok az uniós polgárok esetében nem köthetik a pártban való tagságot állampolgársághoz, mert az sértené a nem állampolgár uniós polgárok azon jogát, hogy a lakóhely szerinti tagállamban ugyanolyan feltételekkel indulhassanak az európai parlamenti és helyhatósági választásokon, mint a tagállami állampolgárok. Politikai szinten pedig véleményem szerint a transznacionális pártok megerősítésére irányuló törekvések lesznek jelen, de a közeljövőben nem várható a Devesa-jelentés megvalósulása, hiszen a tagállamok szintjén annak napirendre vételéről nincs szó.
Kulcsszavak: EU, európai parlamenti választások, választójog, Delvigne, Devesa
Among the rights attached to EU citizenship, the right to vote is one of the most forward-looking legal instrument from an integration perspective, as according to the electoral provisions of the Member States, the citizens of the given country participate in public affairs. In contrast, the Maastricht Treaty introduced as a right attached to EU citizenship that citizens of other Member States have the right to vote and stand as candidates in elections to the European Parliament and at municipal elections in their Member State of residence under the same conditions as nationals of that State. Overturning its previous case law, the Court of Justice of the European Union ruled in the Delvigne case that EU citizens have the right to vote in elections to the European Parliament, but the exercise of this right remains subject to restrictions laid down by national law. The harmonization of national rules on European Parliament elections is a politically sensitive issue for Member States, above all because of its potential impact on national parliamentary elections, as it would undermine national sovereignty, if the European Union had the power to determine the rules on the establishment of the legislative power in Member States. For this reason, no 'breakthrough' is expected in the harmonization of rules on European Parliament elections, but rather a cautious process of harmonizing technical issues will continue very slowly in the Council, with the primary goal remaining the strengthening of the internal market-based view of EU citizenship by facilitating mobile EU citizens to vote or stand as candidates in their Member State of residence. This approach is also reflected in the case law of the Court of Justice of the European Union, as justified by the recent judgments in cases Commission v Czech Republic and Commission v Poland. In these judgments, the Court ruled that Member States can not make party membership conditional on nationality in the case of EU citizens, as this would violate the right of non-national EU citizens to stand as candidates in elections to the European Parliament and at municipal elections in their Member State of residence under the same conditions as nationals of that State. In my view, at the political level efforts to strengthen transnational parties will be present, but the Devesa report is unlikely to be implemented in the near future, as there are no plans to put it on the agenda in the Council of the European Union.
Keywords: EU, European elections, suffrage, Delvigne, Devesa
- 73/74 -
A Maastrichti Szerződés által bevezetett uniós polgárság és az ahhoz kapcsolódó jogok révén egy olyan közvetlen kapcsolat jött létre az uniós polgárok és az Európai Unió között, amely bár nem az állampolgársági kapcsolat intenzitásához hasonló, de egyetlen nemzetközi szervezet esetében sem találhatunk ilyen jellegű köteléket.[1] Ezt a kapcsolatot az uniós polgárság alapvető jogállássá emelésével,[2] továbbá a tagállami állampolgársági jogra vonatkozó uniós jogi korlátok megfogalmazásával[3] az Európai Unió Bírósága megerősítette és 'valódivá tette'. Így az uniós polgárság a kezdeti szimbolikus jellegét hátrahagyva szupranacionális státusszá vált.
Az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok közül a választójog az egyik legelőremutatóbb integrációs jogi szempontból,[4] hiszen a választójog szabályozása hagyományosan tagállami hatáskör (a nemzetközi jog által meghatározott keretek között). A tagállami rendelkezések szerint pedig az adott ország állampolgárai vesznek részt a közügyekben. Ezzel szemben a Maastrichti Szerződés az uniós polgársághoz kapcsolódó jogként bevezette, hogy a lakóhely szerinti tagállamban (szabad mozgási elem szükségessége) más tagállamok állampolgárai azonos feltételekkel, mint amelyek az adott tagállam állampolgáraira vonatkoznak, aktív és passzív választójoggal rendelkeznek az európai parlamenti és a helyhatósági választásokon.[5] Ezáltal egy olyan nemzetek feletti jogosultság jött lére, amelyet az uniós polgárok bizonyos feltételekkel az egész Unió területén gyakorolhatnak. Ez a szabály az uniós polgárok egyenjogúságát mondta ki, hogy azonos helyzetük révén állampolgárságuktól függetlenül ugyanabban a jogi bánásmódban legyen részük.[6] Annak az uniós törekvésnek a része, amelynek a személyek szabad mozgására vonatkozó alapszabadság érvényesülésének az elősegítése a célja, így a szabad mozgás és tartózkodás jogával élő uniós polgárokat a fogadó tagállamban ne érje joghátrány, jogaik gyakorlásához ne legyen szükség a fogadó állam 'jóváhagyására', segítve ezzel politikai és társadalmi beilleszkedésüket. Ami természetesen magában hordozza azt is, hogy a fogadó állam más tagállam(ok)hoz képest 'kedvezőtlenebb' európai parlamenti választási eljárása is alkalmazandó lesz rájuk,[7] mivel az uniós jog csak a választási alapelveket és a keretszabá-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
