A nemzetiségek parlamenti képviseletének kérdése Kelet-Közép-Európa országaiban mindig is markáns dilemmaként jelentkezett. A régió alapvetően soknemzetiségű államaiban ugyanis kvázi európai minimumként tekinthetünk a nemzetiségek jogainak érvényesítésére. A 18-19. századtól ugyanis Európa szinte minden államában központi kérdésként jelentkezett a nemzetiségi probléma. Ez különösképpen igaz volt Magyarországra: az itt élő nemzetiségek ugyanis mindig befolyásoló tényezőként jelentek meg az ország történelmében - Magyarország több mint 1000 éves múltja alatt ugyanis többször előfordult, hogy a nemzetiségek együttes aránya meghaladta a magyar népességét.[2] Kérdéses ugyanakkor, hogy egy egykamarás parlamentben, a választójog egyenlőségének elvét figyelembe véve, hogy lehet (kell-e egyáltalán) biztosítani a nemzetiségeknek a parlamentekben való részvételét? Ez hazánkban már csak azért is aktuális kérdés, mivel 2022. november 10-én az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta a Magyarország által alkalmazott választási rendszer (az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény[3]) vonatkozó részének Egyezményt[4] sértő jellegét.[5] A fentiek alapján - annak ellenére, hogy a kérdést már számos szerző (így többek között jelen recenzió szerzője is) feldolgozta, illetve érintette - vitathatatlan, hogy M. Balázs Ágnes műve egy nagyon fontos kérdést választott vizsgálata tárgyául, és helyezte azt el a választójog egyenlőségének horizontján.
M. Balázs Ágnes műve a plurális választójog kérdését helyezi az elemzés középpontjába, és ezt a fókuszt nem is téveszti el. A nemzetiségek választójogá-
- 151/152 -
nak, illetve parlamenti képviseletének a kérdése ezzel a vizsgálati kiindulóponttal párhuzamosan, de azzal mégis szoros kapcsolatban áll. A szerző azonban ettől a fő vonaltól több esetben is tesz kitéréseket: így pl. a lakóhely és a választójog kapcsolata, vagy épp a gyermekek választójogának kérdése kapcsán.[6] E két dilemma kétségtelenül kapcsolatban áll a választójog egyenlőségének a kérdésével, és a szerző pontosan megindokolja azt is, hogy miért nem beszél ezen kérdésekről bővebben (az írás által kitűzött célt figyelembe véve a bővebb elemzés nem is lett volna indokolt). Némi kritikaként jegyezhető meg, hogy bár M. Balázs Ágnes műve címében és célkitűzésében is fontos szerepet szán a plurális választójog tekintetében a nemzetiségek parlamenti képviseletének, annak elemzése (érdemben) csak a mű 208. oldalán kezdődik el. A szerző a hazai szakirodalmat gyakorlatilag teljeskörűen feldolgozta, és a releváns nemzetközi irodalomra is figyelemmel volt. A szerző vizsgálata során tekintettel volt a jogelméleti, valamint jogtörténeti aspektusokra, továbbá a nemzetközi és hazai gyakorlatra is. A nemzetközi gyakorlat feldolgozottsága tekintetében egyetlen hiányosságként maximum a Lundi-ajánlásokra történő hivatkozás hiányát lehetne felróni. A Lundi-ajánlások célja ugyanis az volt, hogy bátorítsa és megkönnyítse az államok részére különleges intézkedések alkalmazását a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos feszültségek enyhítésére. A Lundi-ajánlások ezért többek között arra ösztönzik az államokat, hogy biztosítsák a kisebbségek számára az állam kormányzásának egészében való részvételt. A Lundi-ajánlások rögzítik azt is, hogy az államoknak biztosítaniuk kell, hogy a kisebbségeknek alkalmuk legyen ténylegesen szóhoz jutni a központi kormány szintjén - például olyan módon, hogy a parlament egyik vagy mindkét kamarájában és a parlamenti bizottságokban bizonyos számú helyet tartanak fenn a kisebbségeknek - ezenkívül azt is, hogy az államok választási rendszerének meg kell könnyítenie a kisebbség képviseletét és befolyását. Ennek kapcsán az ajánlás azt is elképzelhetőnek tartja, hogy pozitív diszkrimináció által alacsonyabb mandátumszerzési küszöböket is meg lehet határozni, illetve a tiszta etnikai pártok valamint a vegyes pártok indításának célszerűségét sem lehet általános érvényességgel elvetni.[7] A nemzetiségek parlamenti képviselete tekintetében fontos jelentőséggel bír a 2001-ben kibocsátott "Varsói irányelvek a kisebbségek választási eljárási részvételéről" c. iránymutatás is, amelyek a Lundi-ajánlások egyfajta magyarázatának tekinthetőek és figyelembe veszi az EBESZ, az ENSZ és az Európa Tanács kisebbségvédelmi gyakorlatában kikristályosodott elveket is.[8] A nemzetközi kitekintés során a szerző a szlovén és a horvát gyakorlatot mutatta be.
- 152/153 -
Emellett azonban célszerű lett volna még vizsgálni a román,[9] a szerb[10] valamint a montenegrói[11] példákat is.
M. Balázs Ágnes művében különösen figyelemreméltó, hogy részletesen elemezte a nemzetiségi szószólók 2014 óta íródó parlamenti tevékenységét, és ennek keretében jól rávilágított a rendszer hiányosságaira is, amelyekre pedig megoldási javaslatokat is adott (e tekintetben talán egy fokkal még bátrabb is lehetett volna szerző, és markánsabb javaslatokat is megfogalmazhatott volna).[12] Ugyancsak erénye a műnek, hogy hiánypótló jelleggel, eddig nem látott dogmatikai alapossággal határozta meg a plurális választójog fogalmát, kereteit, és a bevezetőben saját maga által feltett kérdésekre sem mulasztotta el megadni a választ.
Összességében megállapítható, hogy M. Balázs Ágnes műve fontos hozzájárulás a választójoggal kapcsolatos hazai szakirodalomhoz. Minden, a témában kutató - a választójog alapjogi jellegét vizsgáló - szerzőnek megkerülhetetlen kiindulópontként tud szolgálni, különösen a plurális választójog fogalmát elemző része tekintetében. A nemzetiségek parlamenti képviseletét vizsgáló része pedig kétségtelenül fontos hozzájárulás az igencsak részletes szakirodalomhoz, amely tekintetében a szerző elkerülte annak látszatát, hogy műve pusztán összegzése a korábbi írásoknak. Empirikus vizsgálati módszere által ugyanis a szerző jelentős többlettartalmat adott hozzá az elemzett kérdéshez. Mindezek alapján szívből ajánlom M. Balázs Ágnes könyvét, amelyet gördülékeny stílusára is tekintettel élmény volt olvasni. ■
JEGYZETEK
[1] Budapest: Gondolat Kiadó 2022.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
