Az elmúlt több mint két évtized tapasztalataira visszatekintve a közigazgatás átalakulásának mindig meghatározó motorjai voltak a jegyzők, aljegyzők, körjegyzők.
A jegyzői munka hivatás: türelmet és az ügyek iránti nagymértékű nyitottságot, szakmai elhivatottságot, humánus magatartást, megértést és empátiát kíván. Ez a jegyzői szolgálat sikerének záloga.
A jegyzők a közigazgatás első láncszemeiként, nap mint nap részt vállaltak és vállalnak a helyi ügyek intézésében. Elsőként találkoznak a helyben lakók életét, mindennapjait meghatározó problémákkal, közigazgatási ügyekkel.
A szakszerűség nélkülözhetetlen feltétele a folyamatos szakmai továbbképzés: ez állandó kihívást jelent a napi feladatok, és természetesen nem utolsó sorban a család mellett. Aki közfeladatot vállal, mindezzel számolnia kell - de a jegyzőknek talán még több jut ezen elvárásokból.
A jegyzők igyekeznek kiállni a mindennapok próbáit: bizton állítható, hogy a sokszor nehéz körülmények ellenére tisztességgel teljesítik küldetésüket.
Az 1990. évi nagy változást követően mintegy két éve kezdődött meg a közigazgatási reformfolyamat újabb fejezete, mely új kihívások elé állítja a közszférát, és így a jegyzőket is. Én ezt szeretem és szerettem választott hivatásomban, és ezzel találkoztam leggyakrabban a munkatársi megbeszéléseken, oktatásokon. Nehéz helytállni, de - mint ahogy említeni szoktam -, ha könnyű lenne, azt bárki megoldhatná.
A közigazgatási munka nem az egyszerűségéről híres - embert próbáló feladat, tudjuk mindannyian. Ugyanakkor a megoldást megtalálni, az ügyfelek ügyeit szakszerűen intézni, az esetleges elutasító döntést elfogadtatni - mindezt ellensúlyozza.
Egy jobb, korszerűbb, ügyfélbarát közigazgatási átalakulás részesévé válni nagyszerű érzés még akkor is, ha sokszor találkozunk megoldhatatlannak tűnő helyzetekkel.
Tudom, hogy a jegyzők most szerte az országban új és újabb kihívások előtt állnak, amely nap mint nap próbára teszi helytállásukat. De nem lehet, és ne is legyen kétség afelől, hogy mint eddig, a jövőben is jól veszik majd az akadályokat, s megoldják az előttük álló nehézségeket. Az idősebbek pedig átadják a fiataloknak azokat a tapasztalatokat, mely a naprakész tudáshoz, elhivatottsághoz nélkülözhetetlen.
Egyik tanítómesterem egyszer azt mondta nekem: nem az a jó hivatalnok, aki ügyeket intéz, sokkal inkább az, aki az emberek problémáját akarja megoldani - és azt meg is oldja! Az iratok mögött ugyanis az embert látja. Úgy gondolom, nem szükséges kommentálni, milyen mélységesen igaz ez, hiszen a mindennapokban az ügyfelek nem csak ügyeiket, hanem az életüket vagy annak fontos részét bízzák azokra, akik a közjóért és a közérdekért dolgoznak.
Hiszen ez ad rangot, tartást, közbizalmat és közmegbecsülést a jegyzői hivatásnak.
Ha ennek szellemében végezzük közös munkánkat 2013-ban is, akkor a társadalom elégedett lesz a jegyzők, aljegyzők munkájával. Bízom abban is, hogy idén is megkapják azokat a támogatásokat, elismeréseket, amelyek a szakma továbbépítkezéséhez nélkülözhetetlenek.
Korábbi fővárosi aljegyzőként e gondolatok jegyében kívánok valamennyi jegyzőnek, aljegyzőnek eredményes 2013-as esztendőt! ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a Köztársasági Elnök Hivatalának főigazgatója.
Visszaugrás
