A klasszikus polgári jogi szerződések, illetve a társasági szerződések lényegével, sajátosságaival, hasonló és eltérő jellemzőivel kapcsolatban a magyar jogirodalomban széles terjedelmű és átfogó publikáció, elméleti anyag áll rendelkezésre.
Általában a szerzők a polgári jogi kötelmet a társasági szerződéshez viszonyítva relatív szerkezetű jogviszonynak tekintik, amelyben meghatározott jogosult és kötelezett áll egymással szemben, a jogosult a kötelezettől konkrét szolgáltatást követelhet, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlya fennáll, a felek mellérendeltségi viszonyban vannak.[1] Hangsúlyozott, hogy a polgárjogi szerződés a szerződéses szabadság elvére épül, a felek szabadon dönthetnek arról: kötnek-e szerződést, ha igen, milyen tartalommal, és milyen partnerrel. Általában az is kiemelésre kerül, hogy a szerződés alanyainak száma tipikusan kettő, legfeljebb három személy.
A gazdasági társaságokról szóló törvények és az új Polgári Törvénykönyv által szabályozott társasági szerződések létrehozásuk, szerkezetük, tartalmuk, módosításuk, teljesítésük tekintetében lényeges eltérést mutatnak a klasszikus árucsere szerződésekhez, polgári jogi kötelmekhez képest. Más a szerződésszegés illetve érvénytelenség szabályozása és jogkövetkezménye is.[2]
A társasági szerződés megkülönböztető ismérveként jelöli meg sok forrás azt, hogy tipikusan több alanya van, többszemélyes kötelem,[3] több mellérendelt, autonóm jogalany között jön létre. Emellett többoldalú is, mivel nincs egyszerűen kötelezetti és jogosulti oldal, hanem mindenki egyszerre jogosult és kötelezett. Az aláírók jogállása egyforma, nem lehet közöttük jogosultat, kötelezettet elkülöníteni. Megfogalmazódott olyan álláspont is, amely az alanyok számát nem tekinti döntő ismérvnek,[4] hiszen léteznek egyalanyú társaságok, továbbá a polgári jogi szerződésekre jellemző két tagból álló társaságok is, illetve a polgári jogi szerződéseknek is lehet több alanya. Mindennek alapján a szerződés megkötésében résztvevők száma önmagában valóban nem lehet egyedüli megkülönböztető jegy.
A többoldalúságból, több alanyiságból, mint általában jellemzőből (de nem egyedüli megkülönböztető jegyből) következik, hogy a társasági szerződés egységes okiratot jelenthet, nem állhat több külön jognyilatkozatból.[5]
A társasági szerződés jellemzője az is, hogy a magyar társasági jog minősített okirati formát (közjegyzői okirat illetve ügyvédi, jogtanácsosi ellenjegyzés) ír elő és meghatározza a szerződés kötelező tartalmi kellékeit (Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:5. §, 3:95. §). A szerződéses szabadság korlátai is kiemelésre kerülnek az irodalomban, mint a társasági szerződés sajátosságai.[6] A fent megjelölt kötelező tartalmi elemek előírása mellett a szerződéses szabadság korlátozott abban az értelemben is, hogy a fél nem minden esetben dönthet a szerződés megkötéséről. Bizonyos tevékenységek (bank, biztosítás) csak társaság alapítása révén végezhetők, így, aki az adott tevékenység mellett dönt, nem dönthet szabadon a társasági szerződés megkötéséről. Nem érvényesül továbbá mindig a partnerválasztás szabadsága sem. Az új Polgári Törvénykönyv - hasonlóan a társasági törvényekhez - például kizárja, hogy gazdasági táraság korlátlanul felelős tagja közkereseti társaság vagy betéti társaság legyen. [új Polgári Törvénykönyv 3:90. § (2) bekezdés].
Látható azonban, hogy a kiemelt jellemzők tipikusak a társasági szerződéseknél, de formakényszer, kötelező tartalmi előírások klasszikus polgári jogi szerződéseknél is léteznek. Ingatlan tulajdonjogának átruházása írásbeliséget feltételez, s ezen túl az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés minősített okirati formák.
Megemlíthető sajátosságként a módosítás eltérő lehetősége a Polgári Törvénykönyvhöz viszonyítottan.[7] A módosításról ugyanis nem a szerződést aláíró tagok döntenek külön-külön, hanem a taggyűlés hatáskörébe tartozik. Ez azt is jelenti, hogy egyhangú kikötés hiányában minősített többség, illetve kivételesen egyszerű többség is elegendő lehet a módosításhoz. A szerződés bírósági úton történő módosítása (régi Ptk. 240. §, új Ptk. 6:192. §) pedig gyakorlatilag kizárható abból a felfogásból kiindulva, hogy ha a szerződést a tagok hosszútávra alakították ki, úgy eleve számoltak, vagy számolniuk kellett a körülmények lényeges változásaival.
A szerződés megkötése, alakítása, struktúrája, formája mellett az elmélet a döntő hangsúlyt a szerződés tartalmára helyezi. A felek között a társasági szerződés tartós együttműködést, érdekközösséget hoz létre, mely szervezet létrejöttét feltételezi és eredményezi.[8] Organizációs célú szerződés, melynek folytán a felek között tartós, szervezetszerű kapcsolat keletkezik.[9] Nem csak a tárasági tagok belső viszonyára vonatkozik, hanem kifelé is irányul, közös vagyon létrehozásával jár.
Ugyanakkor más nézet szerint az együttműködést
- 45/46 -
nem csak a szerződés megkötésénél van jelen, azt követően a tag passzív is lehet, a szerződés célja együttműködés nélkül is elérhető.[10] Ugyancsak ellentétes álláspontok körvonalazhatók a tekintetben, hogy a társasági szerződés döntő jellemzője-e a visszterhesség hiánya,[11] vagy fennáll a visszterhesség annak folytán, hogy a tagok vagyonuk egy részét a társaságra, a közös vagyon hozadéka felett a rendelkezést a többségre ruházzák, és ezzel szemben a társaság eredményes gazdálkodásra vonatkozó kötelezettsége áll.
A dolgozat terjedelmi és elméleti korlátait e kérdésekben való állásfoglalás meghaladja, csupán rövid tájékoztató jellegű áttekintést kívántam adni a fő álláspontokról. Témám oldaláról azt tekinthető egyik fontos speciális jellemzőnek - tekintettel ennek gyakorlati következményeire -, hogy a társasági szerződés önálló jogalanyt létesít, célja az, hogy a gazdasági forgalom új szereplőjét hozza létre. Az önálló, új jogalany önállóan, maga nevében vesz részt a polgárjogi, kereskedelmi kapcsolatokban, jogokat, kötelezettségeket szerez, vállal, szerződéseket köt. Ebből következik, hogy az érvénytelenség lehetőségét, azt, hogy a társaságot úgy tekintjük, mintha létre sem jött volna, és ezáltal szerződései, kötelezettségei is megkérdőjelezhetőek legyenek, le kell szűkíteni. Sajátos az érvénytelenségi okok listája, speciálisak az érvénytelenség jogkövetkezményei. Fokozottan előtérbe kerül az érvénytelenség kiküszöbölése, ha pedig erre nincs lehetőség, nem az eredeti állapot helyreállítása, illetve az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítése következhet, hanem a helyrehozhatatlanul érvénytelen szerződéssel létrehozott társaság megszüntetése (végelszámolás, felszámolás).
Az Európai Közösség feladata a Római Szerződés 2. cikkében megfogalmazottak szerint, hogy előmozdítsa a gazdasági tevékenység harmonikus, kiegyensúlyozott fenntartható fejlődését, magas szintű foglalkoztatottságot, szociális védelmet, nők és férfiak egyenlőségét, fenntartható nem inflációgerjesztő növekedést, magas szintű versenyképességet és a gazdasági teljesítmények összhangját, a környezet minőség magas fokú védelmét, javítását, életszínvonal, életminőség emelését, a gazdasági társadalmi kohéziót, tagállamok közötti szolidaritást. Mindezek eszköze a közös piac, gazdasági monetáris unió megteremtése, továbbá a közös politikák, tevékenységek végrehajtása. A tágabb kategóriának számító közös piac része a belső piac, amely olyan belső határok nélküli térség, amelyen belül az áruk, személyek, szolgáltatások, tőke szabad mozgása, a szerződések rendelkezései szerint biztosított, a szabad mozgásgátló akadályok tagállamok közötti eltörlésére kerül sor.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
