Elöljáróban leszögezhető, hogy az elmúlt fél évszázad hazai szakirodalmában is vannak a jelen tanulmány témakörében megjelent kiváló és átfogóan feldolgozott munkák[1], azonban ezen írás elsősorban a német egyesítő büntetési elméletek bemutatását célozza.
Aki a büntetőjogi büntetés elméleti problematikájával kíván foglalkozni, nem légüres térben mozog. A büntetés nem az elmélet találmánya. A büntetésre vonatkozó szó és a lényege már hosszú ideje a tudomány előtt létezett. A nyelvhasználat az első és szinte egyedüli vezetőnk, és ebben a vizsgálatban az elemzés, az analízis fundamentális jelentőségű. A tudomány és a tudományos megközelítés a büntetés értelméről dönthet.[2]
Az is megállapítható, hogy a büntetési elméletek fontossága és állandó aktualitása nem változott semmit. Azon viszont csodálkozni lehet, hogy az államok alkotmányos változásai és a társadalmi viszonyok hosszú idő óta tartó módosulásai mindig csak ugyanazon büntetési koncepciókat kínálják, amelyek a tudományos viták előterében állnak és a törvényhozást, továbbá a büntetési gyakorlatot is növekvő mértékben meghatározzák.[3]
Az idők során sokféle büntetési koncepció született. Ezek áttekintéseként kiindulásul egy összegző váz(lat) következik, amely rendszerbe foglalja a büntetési teóriákat.[4]
1. Abszolút büntetési teóriák
"Punitur, quia peccatum est" (Büntetni, mert jogtalanságot követtek el)
A) Megtorló igazságossági teória
A büntetés igazolása az igazságosság parancsából (követelményéből) levezetett. A büntetés a megsértett norma érvényességének helyreállítása, deklarálása = megtorlás, arányos viszonzás.
B) Bűnhődési teória
A büntetéssel a bűntettes bűnhődése, önkéntes kiengesztelő teljesítése és kibékülése történik meg saját magával, a megsértett jogrenddel, a közösséggel.
2. Relatív büntetési teóriák
"Punitur, sed ne peccetur" (Büntetni, hogy jogtalanság ne történhessen)
A büntetés igazolása a bűncselekmények megakadályozásának állami feladatából levezetett (prevenció).
A) A generális prevenció teóriája
Negatív oldala: Elrettentés
a) Speciális generálprevenció: a bűncselekményre hajlamos, potenciális bűnelkövetők elrettentése.
b) Általános generálprevenció: a társadalom, a közösség tagjainak az elrettentése.
Pozitív iránya: A normába vetett bizalom, a jogkövetés erősítése, stabilizálása.
B) A speciális prevenció teóriája
Pozitív vetülete: A bűnelkövető reszocializációja, illetve javítása, de legalábbis a deszocializáció elkerülése.
Negatív oldala: A bűntettes elrettentése, illetve a biztonság biztosítása.
3. Egyesítő büntetési teóriák
A) Megtorló egyesítő teóriák
A speciális és a generális prevenciós cél mellett domináns funkciót a megtorlás tölt be.
B) Preventív egyesítő teória
Dialektikus, illetve preventív egyesítő teória.
C) Preventív bűnösségi büntetőjog/büntetés.
Bizonyos variánsoktól eltekintve lényegében három alapkoncepció között tehető különbség.[5]
Az első, többek által képviselt koncepció a büntetésben az elkövetett (bűn)cselekményre vonatkozó válasz(reakciót) lát. Ez jelenti/alkotja a büntetés mértékét is. Mindez megfelel a (bűn)cselekmény súlyának, tehát a bűnös jogtalanság tárgyi súlyának és ezáltal az
- 233/234 -
elkövető bűnösségének is. Egy így a fenyegetésben meghatározott büntetés kiszabása a potenciális elkövető számára a normakövetés kiegészítő motívumát adja. A büntetés kiszabása ugyanis azt mutatja, hogy a fenyegetést komolyan gondolják. Eddig e koncepció képviselői egyetértenek. Divergenciák vannak, amennyiben az így meghatározott büntetés elrendelésének további céljairól van szó. Némelyek az ilyen büntetés-kiszabásban bűnösségkiegyenlítést vagy a jog helyreállítását látják (Köhler[6], Frisch[7]), mások a norma megerősítését és a jogrend érvényességének megőrzését (Jakobs[8], Hassemer[9]), ismét mások a lakosság jogtudatának fenn-/megtartását és erősítését (Roxin[10], Schünemann[11]).
A második megbüntetési koncepció a büntetést egy egészen más összefüggésbe állítja. Eszerint a büntetés nem a tett súlyához mért válasz az elkövetett deliktumra. Ez a jövőbe tekint és azt kell megakadályoznia, hogy az elkövető újból bűncselekményeket kövessen el. Ez tehát speciálisan az elkövetőre vonatkozó prevenció eszköze. Az elkövető azt kapja, ami szükségesnek tűnik, hogy további, általa fenyegetett bűncselekményeket meg lehessen akadályozni. Ez lehet intés/figyelmeztetés, de terápiai ráhatás/kezelés is, avagy lehetséges, hogy sokévi biztonság garantálása szükséges (Liszt[12], M. Ancel[13]).
Az előző két koncepció lényege röviden abban a kérdésben foglalható össze, hogy a büntetés az elkövető tettbűnösségéhez vagy a veszélyességéhez igazodjon-e. Tehát két lehetőség adódik: az egyik elgondolás szerint az elkövető bűncselekménye veszélyként fogható fel. A magatartás így az ismétlődés, a visszaesés csíráját hordja magában, legyen az az elkövető, vagy a mások általi mintaadás, utánzás alapján. A másik lehetőség az, hogy a magatartás az elkövető akaratnyilvánításaként jogsértést/törvényszegést jelent, amely nem fogadható el és szimbolikus rosszallást igényel. Az első esetet a prevenció, a másodikat pedig a retribúció/megtorlás címkével szokás ellátni.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
