A Labrisz Leszbikus Egyesület 2000. évi tevékenységi tervének része volt, hogy a melegekkel, leszbikusokkal, biszexuálisokkal és transzneműekkel szembeni előítéleteket az oktatás keretein belül kísérelje meg eloszlatni. Ennek egyik eszköze a Melegség és megismerés című program. Az volt a célunk, hogy olyan példát mutassunk a heteroszexuális diákoknak, amely bebizonyítja: a meleg férfiak és nők éppen olyan emberek, mint bárki más.
A program tizenegy résztvevővel indult, nyolc nővel és három férfival. Közülük öten oktatási szakemberek, nyolcan pedig már évek óta dolgoznak a melegtolerancia ügyéért. A Labrisz elvi okokból úgy döntött, hogy egy nőt és egy férfit küld minden órára.
A programot a PHARE Demokrácia mikroprojektje támogatta. A támogatás magában foglalta két feminista műhelybeszélgetés, valamint a pedagógus szakmának és a nagyközönségnek rendezett három beszélgetés és az órák tartásának költségét.
A munkacsoport tréningjeit Hatfaludi Judit vezette, aki korábban egy roma oktatási programban dolgozott. A csoport először elolvasta a San Franciscóból kapott amerikai képzési anyagot, s azt a magyar viszonyokra alkalmazta. Az iskolai beszélgetéseket 45 perces átlagos iskolai órákra terveztük. Nem ragaszkodtunk egy merev eszközrendszerhez, az óráknak csupán keretet szabtunk, s a módszertani lehetőségeket a tréningen mérlegeltük. A következő óramenetet határoztuk meg.
1. Melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek mindenhol vannak.
2. Ha ez igaz, akkor miért nem láthatók?
3. Milyen előítéletekkel és sztereotípiákkal kell megküzdeniük a melegeknek, leszbikusoknak, biszexuálisoknak és transzneműeknek?
4. Hogyan lehet elkerülni, hogy a melegeket bántalmazzák az iskolában?
A 2000/2001-es tanév kezdetét követően a Labrisz levelet küldött a mintegy 1300 magyarországi középiskola igazgatójának, amely a program céljait és leírását s az egyesület elérhetőségét tartalmazta. A középiskolás korosztálynak és tanáraiknak ajánlottuk toleranciaprogramunkat. Az egyesület nyilvános beszélgetés-sorozatot is szervezett a programhoz kapcsolódóan, s a Köznevelés című pedagógiai folyóiratban tette közzé ennek fizetett hirdetését. A három beszélgetés az alábbi témák köré szerveződött: 1. Történetek a heteroszexizmusról, 2. Mikor lesznek feminista tüntetések Magyarországon? és 3. Bemutatkozik a Melegség és megismerés program.
Röviddel a program kezdete után, a politikai botrány kitörését követően a csoport tagjai interjúkat adtak különböző rádiós és televíziós műsorokban. A melegtolerancia-programmal foglalkozott A Hét és a Fogadóóra, valamint tizenöt újságcikk. Az interneten is élénk vita folyt különböző topikokon.
2000. december 28-án a MIÉP-frakció parlamenti képviselője, Erkel Tibor napirend előtti kérdést intézett az oktatási miniszterhez a Labrisz tolerancia-programjával kapcsolatban, amelyről a Mai Napban olvasott. A minisztérium nevében Pálinkás József oktatási államtitkár válaszolt, aki elítélte a programot. Mindketten mellőzték annak közelebbi, hiteles forrásból való megismerését, és Pálinkás József nem vitatta Erkel Tibor azon véleményét, hogy a Melegség és megismerés program "libertariánus trükk", amely "inkább közelít a szexturizmust is szolgáló kerítéshez". Pálinkás József és Erkel Tibor párbeszédének konklúziója az volt, hogy szerencsére elég bölcsek a magyar iskolaigazgatók, így az egyesület leveleinek többsége a szemétbe került.
A Magyar Demokrata Fórum 2001. január 29-én sajtónyilatkozatot adott ki, amelyben tiltakoztak az ellen, hogy a program a homoszexualitást - állításuk szerint - választhatóvá teszi az iskolások számára, közvetlenül vagy közvetve befolyásolja a leendő apákat és anyákat. Tiltakoztak amiatt is, hogy a Köznevelés című folyóiratban megjelent a program hirdetése, és az Oktatási Minisztérium intézkedését követelték az ügyben. A nyilatkozat aláírói: Lezsák Sándor, az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának elnöke, Dávid Ibolya pártelnök és Dobos Krisztina, az MDF pedagógiai kollégiumának elnöke.
Néhány V. kerületi önkormányzati tisztségviselő sem tartózkodott homofóbiája kinyilvánításától.
- 121/122 -
Hat, zömében olvashatatlan nevű aláíró az önkormányzat hivatalos levélpapírján személyeskedve, nyomdafestéket nem tűrő hangon fenyegette meg az egyesületet, hogy ki fogják vizsgáltatni, miféle PHARE-adományt kapott a program. A Hét című hírműsor a programról szóló beszámoló után számos magánszemély és civil szervezet elítélő véleményének adott hangot, s aránytalanul kevés támogató visszajelzést idézett. Az ORTT nem adott helyt az egyesület panaszának, miszerint A Hét említett műsora egyoldalúan tájékoztatta a nézőket.
Bár a programot elítélték, az oktatási miniszter, Pokorni Zoltán nem tett semmit a munkacsoport tevékenységének akadályozásáért. Ehelyett az iskolákkal és a Labrisszal külön csatornákon kezdett kommunikálni. Levelet írt az ország középiskoláinak igazgatóihoz, amelyben felhívta figyelmüket arra, hogy az iskolában zajló minden tevékenység az igazgató felelősségének körébe tartozik, s csak megfelelő módon képzett, diplomás tanárok tarthatnak tanórákat. Az utóbbi törvény viszont nem vonatkozik a Labrisz programjára, hiszen az egyesület nem teljes kurzust akart tartani, hanem osztályfőnöki óra vagy az emberismeret tantárgy keretében egy-egy óra megtartására vállalkozott, az egyszeri óraadó meghívása pedig a pedagógus hatáskörébe tartozik. A minisztérium félretájékoztatta az igazgatókat, azt sugalmazva, mintha a Melegség és megismerés program meghívása szabály-sértő lenne.
Eközben egy minisztériumi hivatalnok levelet juttatott el a Labriszhoz, amelyben az Oktatási Minisztérium mentálhigiénés szakértő bizottságának véleményét fejti ki, miszerint a 14-18 év közötti fiatalok énképe képlékeny, s erre káros hatással van egy homoszexualitással kapcsolatos "felvilágosító" program. Majd felhívja a figyelmet, hogy az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény III. fejezetének 15. §-a értelmében közoktatási intézményben kizárólag megfelelően képzett pedagógusok tarthatnak órákat a diákok számára. Fölszólította a Labriszt, hogy "a jövőben a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően szervezze tevékenységét". Annak, hogy a csoport tagjainak ténylegesen van-e ilyen képzettségük vagy hogy az adott helyzetre vonatkozik-e az idézett törvény, senki nem akart utánajárni.
Pokorni Zoltán a következőket írja A középfokú oktatás és nevelés kerettantervei I. című minisztériumi kiadványban: "A gimnáziumi nevelés és oktatás egyik alapvető célja az, hogy a tanulókat összefüggésekre és
- 122/123 -
rendszerben való gondolkodásra nevelje. Tegye képessé őket információk szerzésére, szűrésére és feldolgozására, az információs korban való eligazodásra [...] Ösztönözze a tanulókat a tudásra épülő, önálló vélemény kialakítására, alternatívák felismerésére és mérlegelésére, majd az ezeken alapuló felelős döntésekre [...] A gimnázium [...] készítse fel a tanulókat arra, hogy az iskolából egy folyamatosan változó világba lépnek. Tudatosuljon bennük a magyar társadalom demokratikus létmódja, az európai integrációs folyamat és hazánk kapcsolódása ehhez a folyamathoz, szembesüljenek a kultúraváltás és a globalizáció jelenségeivel, kihívásaival."
Ennek ellenére a fenti célokkal és értékekkel összhangban álló melegtolerancia-programot megjelenésekor támadták a minisztérium képviselői. Dr. Németh Erzsébet pszichológus arról beszélt, hogy a kamaszok megijednek a szexualitás puszta említésére is. Dr. Katonáné dr. Pehr Erika gyermekvédelmi szakember kifejtette, hogy a Labrisz projektje elzárja a fiatalokat az önmegismeréstől. Brassói Sándor helyettes államtitkár a minisztérium részéről A Hét már idézett műsorának záróakkordjaként az igazgató kompetenciájába sorolta a program meghívását.
A fenti vélemények több pontjával sem értünk egyet.
1. Nem gondoljuk, hogy ha különböző szexuális orientációjú emberek békés egymás mellett éléséről beszélünk, az bárki szexuális orientációját befolyásolná.
2. Nem gondoljuk, hogy a szexuális orientáció divatként terjedhet, divatáramlatokkal változik és változtatható.
3. Nem gondoljuk, hogy a 14-18 éves korosztály még túl fiatal és törékeny ahhoz, hogy halljon meleg, leszbikus, biszexuális vagy transznemű embertársainak elfogadásáról.
4. Nem gondoljuk, hogy a toleranciáról való beszéd meggátolná a tizenéveseket önmaguk megismerésében.
5. Nem gondoljuk, hogy csupán pszichológusok, orvosok és tanárok beszélhetnek hitelesen a melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek elfogadásáról.
Ezzel szemben:
1. A program lebonyolításában részt vevő összes tanárnak pályafutása során számos alkalommal kellett találkoznia az iskolában melegellenes gyűlöletbeszéddel, címkézéssel és bántalmazással.
2. Rohánszky Magda pszichológus a Mások meleg magazinnak elmondta: a homofóbia olyan mélyen gyökerezik a magyar társadalomban, hogy a gyerekek már az óvodában is buziznak. Vele egyetértve azt valljuk, hogy ezt a "sötétséget" nem támogathatjuk.
3. A munkacsoport néhány tagja még mindig emlékszik tizenéves kori identitásválságára, amikor nem kapott támogatást melegsége elfogadásához. Mindannyian tudjuk, milyen rossz eséllyel indul egy fiatal, aki homofób környezetben nő föl melegként.
A programot hét iskolába hívták meg a 2000/2001-es tanév őszi félévében, s ezalatt 26 órát tartott a csoport. Elsősorban szakközép- és szakiskolák hívtak meg bennünket. A beszélgetés elején minden meghívott beszélt egy kicsit önmagáról, majd a páros biztosította a diákokat, hogy nyugodtan kérdezzenek, nincs "ciki" kérdés vagy tabu téma. Azt azonban kikötötték, hogy szexuális technikai kérdésekre nem válaszolnak. Körben ültek a diákokkal, és hagyták, hogy kötetlenül kérdezzenek, miközben arra is ügyeltek, hogy az előre eltervezett négy pont mindegyikéről essen szó. A főbb üzenetek az előbújás fontossága, a meleg emberek életének speciális nehézségei, a személyes hitelesség és a melegek sokfélesége voltak. Mindenkit meg akartunk szólítani, s ezen felül lehetséges szerepmodellként akartunk megjelenni az esetlegesen rejtőzködő meleg diákok számára. A csoport egyik nőtagja kijelentette, hogy az ő egész élete példa, hiszen története egy melegséget elítélő iskolai szexuális felvilágosítással és az azt követő összeomlással kezdődik, ám ma teljes életet él partnerével, s segít a melegek elfogadását célzó munkában.
A beszélgetők a diákok eltérő reakcióiról számoltak be. Az első ponton ("melegek mindenütt vannak") nagyon gyorsan túljutottak. Nem kellett őket meggyőzni az állítás igazságáról, mert már eleve tisztában voltak vele. Egyedül a "homofóbia" kifejezés okozott nehézséget számukra: nem tudták, hogy ilyen bonyolult és szerteágazó jelenséget takar. Egy nő, aki a legtöbb órát tartotta, a következő kérdésekkel találkozott leggyakrabban: "Mikor vetted észre, hogy meleg vagy?", "Mit mondott a családod?/Tudja már a családod?", "Nem sajnálod, hogy nem lehet gyereked?" Mások azt jelezték, hogy a diákokat elsősorban az előítéletekkel való személyes szembesülés esetei érdekelték, illetve a szexuális gyakorlatról kérdeztek, erre azonban a beszélgető nem kívánt válaszolni. Sok kérdés idézett fel sztereotípiákat, mint például a meleg férfiak nőiessége, illetve az azonos nemű kapcsolatokon belüli szereposztás, amely szerint az egyik félnek a "férfias", a másiknak a "nőies" viselkedésmintákat kell követnie. Az osztályfőnöknek minden esetben felajánlották, hogy ő is vegyen részt az órán. Néhány tanár jóindulatú viszonyulása ellenére téves információkra alapozta véleményét, s a természet elleni fajtalanságról és a meleggé válásról tett fel sztereotip kérdéseket.
- 123/124 -
A csoportot nemcsak középiskolákba, hanem egyetemekre és tanárképző intézményekbe is meghívták. Miközben a középiskolások a beszélgetés iránt nyíltnak mutatkoztak, a főiskolai diákok konfrontálódtak, s néhány esetben mélyen gyökerező előítéletekről tettek tanúbizonyságot. Mivel a csoport nem konfrontációra, hanem türelmes példaadásra és beszélgetés kezdeményezésére vállalkozott, a beszélgetők nagyon nehéznek találták ezt a helyzetet.
A csoport tagjaival készített interjúkban a beszélgetők a következő tanulságokat vonták le a program első szakaszával kapcsolatban.
- Az önmagukat melegként definiáló hétköznapi emberek látványa meglepte a diákokat.
- Az iskolák és a média aggodalmai fölöslegesek voltak, s a melegségről nyugodtan lehet beszélni az iskolákban. A célcsoport megfelelő volt.
- Kétségként hangzott el, hogy csupán a legliberálisabb iskolák legtoleránsabb osztályait sikerült elérnie a programnak. Egyetlen olyan iskoláról tudunk, ahol egy konfliktushelyzet kezelésének részeként hívták meg a programot.
- Az egyik nem tanár csoporttag vitatta, hogy csak tanárok vállalkozhatnak ilyen jellegű órák tartására. Ő személyes hitelével akart hatni, ami általában - saját tapasztalatai szerint - megakadályozza, hogy a környezetében élő emberek meggondolatlanul homofób kijelentéseket tegyenek.
- Egy pszichológus résztvevő szerint a személyes példaadás nagyon sokat számít, de nem képes megváltoztatni az előítéletes gondolkodást. A program céljait lehet rosszindulatúan is értelmezni függetlenül attól, valójában mit teszünk. Véleménye szerint a legjelentősebb eredményt abban a vidéki iskolában értük el, ahová a pedofil eset miatt hívtak meg bennünket, hiszen a program sikeresen kezelte az ott kialakult konfliktushelyzetet.
A program folytatásaként a Labrisz Leszbikus Egyesület 2002 áprilisában megjelentette a Már nem tabu. Kézikönyv tanároknak a melegekről, leszbikusokról, biszexuálisokról és transzneműekről című könyvet, amelyet szintén az ország összes középiskolájának, a munkaközösség-vezetőknek címzett levélben hirdettünk. Eddig hetven intézmény rendelte meg; úgy tűnik, a melegtolerancia témája mégis nagyobb érdeklődésre tart számot, mint ahány esetben az iskolai beszélgetéseket meg merték hívni.
Számos megkérdezett csoporttag látná szívesen, ha a program kiterjedne a tanárképzésben részt vevő diákokra és a tanártovábbképzésre is. Ahhoz, hogy a már szolgálatban lévő tanárok számára vonzó lehessen a képzés, akkreditáció útján lehetővé kellene tenni a továbbképzési pontok szerzését. Az akkreditáció legfőbb előnye, hogy a toleranciára nevelés bekerül a nevelés és oktatás hétköznapi folyamatába, s nem egy-egy megjelenésre vagy különleges alkalomra korlátozódik, hanem a toleranciára nevelést tudatosan művelő tanárok által része lesz a mindennapi iskolai életnek is.
A Melegség és megismerés című program részvevői az iskolai órák és a tanári kézikönyv kiadása után lehetőséget kaptak, hogy egy hasonló projekteket gondozó nemzetközi pedagógus csoporttal is megvitassák módszereit és célkitűzéseit. A munkacsoport két tagja részt vehetett egy európai uniós tanártovábbképző kurzuson, amelynek címe GLEE (Gay and Lesbian Equity in Education) Project Leadership Training Course - Creating Safe and Affirming Schools for Lesbian, Gay, Bisexual and Transgender Students and Staff (Biztonságos iskolai környezet létesítése meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű diákok és alkalmazottak részére). A képzés három fő területre terjedt ki: a homofóbia és heteroszexizmus elleni küzdelem hatékony módszereire, a Socrates/Comenius 1-es európai uniós iskolafejlesztési program szervezésére és a GLEENET internetes támogató hálózat használatára. A Melegség és megismerés program számára új ötleteket kaptunk, viszont nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel az országos szintű tolerancia-programmal európai szinten is úttörő jelentőségű a Melegség és megismerés munkacsoportjának tevékenysége.
Nagyon fontos számunkra az is, hogy az ilyen jellegű programokat az Európai Unió elismeri és támogatja, hiszen ez itthon megkönnyíti a program legitimációját. Továbbá az egyesületen keresztül olyan nemzetközi iskolafejlesztési programot ajánlhatunk az iskoláknak, amely lehetőséget nyújt a tanár- és diákcserére. Az iskolafejlesztési program általunk támogatott célkitűzése, hogy a meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű diákok és tanárok számára biztonságos iskolai környezet jöjjön létre.
Amennyiben egy ilyen program megvalósul, a Labrisz Leszbikus Egyesület külső támogató szervezetként vehet részt benne, s a tanárok és diákok a megfelelő információk és módszerek birtokában maguk alakíthatják ki a biztonságos, befogadó iskolai környezetet.
A Labrisz Leszbikus Egyesületet hivatalosan 1999-ben jegyezték be, de az a csoport, amely létrehozta, 1996 óta rendezett találkozókat, beszélgetéseket. Néhány leszbikus nő nem hivatalos, fénymásolt lapot jelentetett meg, s később beszélgetést szervezett az olvasóknak. A csoport havonta találkozott, s a Labrisz-estek azóta is folynak, minden hónapban. Később az itt összegyűlt nők közül tizenegynéhányan alapították meg az egyesületet, amelynek most húsz tagja van. A Labrisz Leszbikus Egyesület legfontosabb tevékenysége a közösségszervezés (beszélgetőcsoportok, kiadványok, hírlevél); a leszbikus és biszexuális nők láthatóságának növelése és a szélesebb társadalommal folytatott dialógus publikációkon, ismeretterjesztésen és az egyesület iskolai programján keresztül.
Az egyesület havi beszélgetőestek szervezésével kezdte tevékenységét. Társzervezői lettünk a nyári meleg és leszbikus fesztiválnak is. Később könyveket adtunk ki: a Leszbikus tér/erő című esszékötet a leszbikus történelemről és politikáról, a feminizmusról és az előbújásról szól, a Szembeszél. Leszbikusok a szépirodalomban pedig verseket és novellákat tartalmaz. Társkiadói vagyunk az Összefoglaló a melegek, leszbikusok és biszexuálisok diszkriminációjáról Magyarországon, 2001 című könyvnek is.
Az egyesület középiskolai programját az Európai Unió PHARE Demokrácia mikroprojektje támogatta. A program a politikusok és a média egy részének hangos reakciója ellenére sikeres volt: harminc órát tartottunk meg budapesti és vidéki középiskolákban. 2002 tavaszán tanári kézikönyvet jelentettünk meg Már nem tabu. Kézikönyv tanároknak a melegekről, leszbikusokról, biszexuálisokról és transzneműekről címmel (a Soros Alapítvány támogatásával). Ez felvilágosító anyagokat, óraterveket, az iskolával kapcsolatos írásokat, tanulmányokat és javaslatokat tartalmaz - első hirdetésünkre eddig hetven iskola rendelte meg.
Tervünk az, hogy folytassuk a munkát: a nőknek szóló programok szervezését és kiadványok megjelentetését, valamint iskolai programunk bővítését. Könyvsorozatunk következő darabja önéletrajzokat, naplókat és leveleket tartalmaz majd.
Labrisz Leszbikus Egyesület / 1395 Budapest, Pf. 408. / www.labrisz.hu ■
Visszaugrás
