A Covid-19 járvány felkészületlenül érte Európát, a járványügyi védekezés miatt a tagállamoknak és hatóságaiknak ugrásszerűen megnőtt az igénye (keresletnövekedés) a járványügyi védekezéshez használt termékek (intenzív terápiás gyógyszerek, maszkok, lélegeztetőgépek, kórházi köpenyek, fertőtlenítőszerek stb.) piacán, amelyet a kínálat nem tudott kielégíteni. Mivel ezek egy része Európán kívül gyártott termék, amelynek behozatala a járvány idején túl hosszú időt vesz igénybe és az európai államok is exportkorlátozásokat vezettek be, ezért több tagállamban, elsőként Olaszországban, a hazai vállalkozások termelésbe bevonásával igyekeznek enyhíteni a kínálati hiányt, valamint egész Európában az aktuális piaci szereplők együttműködésének megteremtésére törekedtek az optimális, keresletnek megfelelő kibocsátás növelése érdekében. A termelési kapacitás átállítása (például ruházati termék gyártásáról) hosszú folyamat, emellett az EU-szabványoknak való megfelelés nem könnyíti meg a termékek gyors gyártását és forgalomba helyezését. Jobb eredményt lehet elérni az aktuális piaci szereplők közötti koordináció által.
Ebben a rendkívüli állapotban tehát teljesen érthető, hogy mindenki (a tagállamok, az Európai Bizottság és a vállalkozások maguk) abban érdekelt, hogy a hiánytermékek (európai) termelését gyorsan felfuttassák. Az időközben a tagállamok közötti koordinálásban részt vevő Európai Bizottság is a gyógyszer- és maszkgyártó tagállamok (és áttételesen vállalkozások) közötti koordinációt sürgette a termelés növelése érdekében.
A versenytársak közötti együttműködés (és annak tagállami támogatása) azonban a versenyjogban járatos olvasók számára vészjóslóan hangzik. Az egymással versenypozícióban lévő vállalkozások közötti együttműködés és az ennek érdekében szükséges bizalmas, stratégiai információk cseréje a legsúlyosabb versenykorlátozások közé tartozik.[1]
Ahogyan azt az Európai Bíróság több ítéletében is kimondta, a versenytársaknak önállóan kell meghatározniuk piaci magatartásukat, stratégiai jellegű (árakra, költségekre, mennyiségre, kapacitásra, beruházásokra, kutatás-fejlesztési tervekre vonatkozó) információ megosztása kartellezésnek minősül.[2] A versenyjogi követelményekkel tisztában lévő érintett (járványügyi termékeket gyártó) vállalkozásokban tehát joggal merülhetett fel, hogy legnemesebb szándékaik és gazdasági érdekeik követése mellett sem követhetnek el versenyjogsértést, mert akár az immár versenyhatósági szerepkörben fellépő Európai Bizottság, akár a tagállami versenyhatóságok részéről eljárásokra és szankciókra számíthatnak.
A felmerülő dilemma tehát a következő: a versenyjogi jogérvényesítés által elérni kívánt érdek: a piacok versenytorzítástól mentes működése, vagy a társadalom hiánytermékekkel való gyors ellátása a fontosabb közérdek?
- 331/332 -
Az európai versenyhatóságok egyértelműen az utóbbi közérdek fontossága mellett tették le a voksukat, amely abszolút támogatandó, de állásfoglalásuk nem mindig tekinthető megfelelően kidolgozott jogi indokokkal alátámasztottnak.
1. Elsőként a Európai Bizottságból, az EFTA Felügyeleti Hatóságból és a tagállami versenyhatóságokból álló Európai Versenyhatóságok Hálózata (European Competition Network, angol rövidítése: ECN) tett közzé szűkszavú nyilatkozatot március 20-án.[3] Eszerint az Európai Versenyhálózat tagjai "tekintettel vannak arra, hogy ez a rendkívüli helyzet szükségessé teheti a vállalkozások együttműködését annak érdekében, hogy a szűkösen rendelkezésre álló termékek biztosítása és tisztességes forgalmazása minden fogyasztó számára biztosított legyen". A nyilatkozat szerint a jelenlegi körülményekre tekintettel nem valószínű, hogy az ilyen intézkedések aggályosnak bizonyulnának, ugyanis ezek vagy nem minősülnének tiltott versenykorlátozásnak, vagy olyan előnyökkel járnának, amelyek valószínűsíthetően ellensúlyoznák az esetleges korlátozásokat. A fentiek alapján "az ECN nem fog aktívan fellépni az olyan szükséges és átmeneti intézkedésekkel szemben, amelyeket az ellátási hiány elkerülése érdekében tesznek".
Az ECN-nyilatkozatból nem egyértelmű, hogy az együttműködési megállapodások mely aspektusai lehetnek versenykorlátozóak, csupán általános jelleggel rögzíti, hogy nincs versenykorlátozás, vagy azokat az előnyök ellensúlyozzák. Ennél hosszabb elemzést a rövid szöveg nem tartalmaz, hiszen a túlságosan sok hatóság közötti egyeztetés részletesebb állásfoglalást valószínűleg nem tett lehetővé. A nyilatkozat üzenetértéke, hogy nincs versenyprobléma, vagy ha van, az ellen nem fognak fellépni a hatóságok.
A versenyjog alkalmazása azonban nemcsak a hatóságok privilégiuma, a jogi szabályokat tagállami bíróság előtt is lehet érvényesíteni, és nyilvánvaló, hogy a soft law kategóriájába tartozó nyilatkozat nem fogja megkönnyíteni egy olyan bíróság helyzetét, amely felperesi kereset esetén köteles vizsgálni a megállapodás jogszerűségét.
2. Az ECN-hez képest sokkal részletesebb az Európai Bizottság által április 8-án egy személyben elfogadott ún. Ideiglenes Keret, amely kihirdetésével együtt hatályba is lépett. A Bizottság Ideiglenes Kerete felhívja a figyelmet arra, hogy "az ellátási láncok zavarai általános kínálati sokkot eredményeznek, ehhez pedig aszimmetrikus keresleti sokk társul, amelyet vagy az egyes termékek és szolgáltatások iránti fogyasztói kereslet hirtelen csökkenése, vagy más - különösen az egészségügyi ágazathoz (például gyógyszeripari vállalatok, orvostechnikaifelszerelés-gyártók, valamint ezek forgalmazói) kapcsolódó - termékek és szolgáltatások iránti kereslet meredek emelkedése okoz".[4]
Az Ideiglenes Keret (továbbiakban: Keret) az ECN-közleménnyel ellentétben tisztázza saját hatályát, és jobban körülírja az együttműködés formáit. Ez a közlemény a vállalkozások között annak érdekében szükséges együttműködés lehetséges formáival foglalkozik, hogy biztosítsák a COVID-19 járvány alatt a szűkösen rendelkezésre álló alapvető termékek és szolgáltatások kínálatát és megfelelő elosztását, és így kezeljék mindenekelőtt az ilyen alapvető termékek és szolgáltatások iránti kereslet gyors és exponenciális növekedéséből eredő hiányokat. A Keret hatálya tehát az összes alapvető termékre kiterjed, de a szabályozás fókuszában a gyógyszerek és orvostechnikai felszerelések állnak. Ilyen együttműködésre sor kerülhet az érintett ágazatban működő vállalkozások között e hiány leküzdése érdekében, valamint más ágazatokban működő vállalkozások között (például olyan vállalkozások, amelyek gyártósoraik egy részét átalakítják, hogy megkezdjék a szűkösen rendelkezésre álló termékek előállítását).[5]
A versenytársak vagy nem versenytársak közötti együttműködés célja a szűkös források termelésére és megfelelő elosztására kell irányulnia. Nem tartoznak tehát a Keret hatálya alá például a kríziskartellek, amelyekben a résztvevők a gyártás, kínálat koordinált csökkentésében állapodnak meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
